Hópárduc a film.dok-on

Az Erőss Zsoltról készült film reklámja a Facebookon

Gyöngébbek kedvéért a film.dok az egy filmfesztivál, amit most rendeztek meg hetedszer, Csíkszeredában. Romániai és magyarországi, újabban Kárpát medencei dokumentumfilmek vesznek rajta részt, változó hosszúságban és minőségben. Egy héten át tekerik a benevezett tekercseket (bocs, korongokat, hiszen DVD-korszakban lennénk...), jót-rosszat egyaránt, de a szeptember 22-iki, este 7 órai vetítés valahogy kiemelkedik a sorból. Már csak azért is, mert egy hegymászóról szól.

Erőss Zsoltról, arról a Hópárducról, akit tavaly november 23-án itt, az Aranytalicskában is bemutattunk 201--es balesete és felépülése kapcsán. Erről az eseményről és a hegymászó visszatéréséről időközben film készült, ugyanis Kollmann András és stábja, akik a tátrai baleset óta le nem szálltak a pórul járt hegymászóról és rehabilitációjáról képesek voltak 18 hónapon át nyersanyagot gyűjteni, majd egy 90 perces dokumentumfilmbe az egészet összevágni, sziszifuszi munkát végzett. Tudniilllik, minél rövidebben akarom elmondani a történetet, anélkül, hogy jelentésességéből veszítene, annál nagyobb alkotói összpontosításra és általánosító képességre van szükségem.

A film.dok-on bemutatott, még némi utolsó csiszolásra szoruló változatra rengetegen voltak kíváncsiak. Ilyenkor látja be az ember, milyen tőről metszett hasonlat az, hogy "még a csilláron is lógtak", bár sok helyen a csillárok erre már egyáltalán nem valók, ugyanis teljességgel hiányzanak, csak világítótestek léteznek. Az előzetes híresztelés szerint Erős Zsolt is részt vett a vetítésen, én magam nem láttam, ez azonban nem mérvadó, nyugodtan akár lehetett is, mert szerény ember, nem sztárolja különösképpen magát, de hát mi vagyunk azok, akik szeretünk a sztárokhoz dörgölőzni, holdudvarukba kerülni...

Maradjunk annál, hogy a film jó, mert egész egyszerűen a téma jó, a hősök autentikusak és jól játszanak. A film alkotóinak egyszerűen jó karmesterekként kell tudniuk, hogy a nagyon jó anyagból mi az, amit érdemes megtartani jelzésként, bólyaként.

Külön öröm, hogy Csíkszereda, ahol a film főszereplője született, két héttel hamarabb láthatta a filmet, mint ahogy annak hivatalos magyarországi bemutatóját szervezik. Ezért is igyekszem gyorsan befejezni ezt a krónikát, a film adataival, no meg azzal, hogy aki csak teheti, a film megtekintéséig hallgassa-nézze végig Erőss Zsolt interjúját a Zárórában (MTV) a jútubon, amelynek során a minden lében jó kanál Veiszer Alinda úgy kérdezgeti vendégét, hogy szavaik nyomán akár mi magunk is látjuk azokat a hegyeket, melyektől a Hópárduc képtelen megválni.... (Bakter Bálint)

A Hópárduc talpra áll - színes magyar dokumentumfilm, 87 perc

rendező: Kollmann András
producer: Tősér Ádám
co-producer: Mihályfy Borbála, Gulyás István
vágó: Batka Annamária
szerkesztő: Fekete Zsolt
operatőr: Kiss Gábor HSC, Tóth Zsolt HSC
hangmérnök: Balázs Gábor
zene: Kerekes Band, Moldvai Márk, Realistic Crew,

Támogatók: NMHH, Brókernet, CIG Pannónia, Ortoprofil

A rendező mondja filmjéről:

"Nem azért vágtunk neki a forgatásnak, hogy egy mozgássérült emberről készítsünk filmet. És nem is egy extrém sportos hegymászófilmet akartunk csinálni. Az emberi teljesítmény érdekelt, az a mentális energia, ami ahhoz kell, hogy az ember feldolgozzon egy nagy traumát. Egy érzékeny és csendes mozit. Mintha csak azt mondanánk a nézőknek: ülj le, fogadd be és érezd át, hogy milyen pokoli súlya van annak, amikor az ember a Himalája egyik hegygerincén gyalogol. És becsüld meg az életet!"

Vidéki pikantériák (14): "Na, ki a betyár?"

Tartja magát Csíkszentdomokoson - s talán nem is csak ott - a vélekedés, hogy aki a házasság előtt megbotlik, az bűnt követ el. Legalább is ezt mondják dr. Balázs Lajos interjúalanyai, akikkel a Csíkszentdomokos nemiségéről szóló könyve megírása előtt alaposan elbeszélgetett a témáról (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009). Ezért aztán érthető, hogy tartja magát az ezzel járó nagy titkolózás is, mert hiszen  senkire, s legfőként a leányokra nem vet jó fényt az idő előtti nemi érintkezés.

És ha valaki megesett? Vége-hossza nincs a különbnél különb szomorú, megesett lánytörténeteknek...

"Tudok egy esetet - így egy 69 éves asszony -,  a leján helyzete kitudódott. A leján valahova odavolt, s akkor mikor hazajött, az édesapja olyan két pufot vágott le neki, hogy felesett. Semmi szó nélkül. S akkor kezdődött a cirkusz, hogy mit csinált, mét nem ügyelt magára... Úgyhogy aztán el kellett menekítsék a szomszédba, amíg az apa egy kicsit lecsendesedett. Úgy mondták az ilyennek, hogy mocskos kicsapni való, szegyentelen. Atyaistenelésekkel...
Titokban tartották. Nagy titokba. Nem úgy volt, hogy az orvosokhoz kell menjenek. Olyan es volt, hogy amikor kellett szüljön, akkor tudták meg a rokonok es. Addig észre nem vette senki, me kötték magukot. Leszorították törülközővel. S olyan ruhákot viseltek: ugye azok a bő szoknyák, s mejes kötényt hordtunk előtte.
Volt olyan, hogy olyan kicsi váncsinak született a gyermek. Olyan volt, mint az angolkóros. A feje nagy, s kicsi váncsi testje. Fészeg is született, néma es. S avval okozták, hogy azér mer kötte magát...  Megpróbálták eltenni az ilyen magzatot. Vótak ezek a házi bábasszonyok, s azok tettek es el. De a leányok féltek ettől. A menyecskék inkább el mertek menni. Met aztán ennek nagy híre lett, s akkora szégyen vót, aki terhes lett leányul. Ejisze akkora szégyent nem es tudnék mondani, hogy most miből lenne akkora szégyen, mint ez akkor. Inkább kihordták..."

A domokosiak nem titkolják el azt sem, hogy az ilyen lánynak úgy mondták, kurvaságra adta magát. Most egy kicsit másképp mondják: »Szegénynek a házeleje megnőt«". Megesett, megbotlott. Mondják kárörvendve es: »Jól van neki, nagy betyár leány. Megbotlott!«

Egy 75 éves férfi kissé más szögből világítja meg a jelenséget: „Az esetet legtöbbször a leánnak az anyja vette észre. A leány hallgatott, s dugva bőgögetett. Az anyja figyelte, ugye, a hónapi vérzést. A mestrációt (Suttogva). S nem vót. »Most kellett vóna legyen, hát a múltkor, ebbe az időbe, egy hónapja, most ne, megvót« — számolta magába az anyja.
— Most neked mé nincs mestrációd?
— Levettem azt az inget.
— Ne beszélj! Hol van az az ing, lám? Vedd csak elé! Felcsináltattad magadot ugye? Szégyentelen, gyalázatos. Kivel csináltattad fel magadot? Kivel? Kivel csináltattad fel magadot, mondjad meg, met megnyúzlak,.., megütlek, s apád, ha megtudja, megöl!
S akkor ugye, nem mondott semmit, csak bőgött. Aztán esment egy nap múlva, két nap múlva: »Na, ki a betyár? Jő-e ide? Elveszen-e?«
S hát eccer a betyár,... hát megtagadta. Nem es akar hallani róla. De a leján azt mondja, ettől van. Lassan ugye megmondta, hogy »evvel vótam«. Bekerültek a törvényre. A legény ott es vette a melyit: - »Nem ketten vótunk«. - »Nem te vótál velem? Nem szégyelled magadot?«
S mikor a leján így beszél a legényről a bíró előtt, mit mond a bíró? »Ettől van! Igaz-e? Nem baj, vért vesznek mind a kettőből, s a vér megmondja«.
Ez a módszer, mióta rendesen tudok gondolkozni, megvan. Annak pedig van olyan 60 esztendeje. Csak nem vót ennyire gyakorlatos (ti. gyakori, gyakorolt), mint most."

És most lássunk egy kerek történetet is, ugyancsak férfi előadásában (70 éves):

„Az öcsém leánya úgy járt. Az anyja megtudta. Az öcsém akkor az erdőn vót. Együtt halogattunk, együtt vótunk a marhákkal. A kollektívet őröjztük.
Úgy vót, hogy hazajöttem. Hát a leány itt vót nálunk. Nekem megmondta az asszony, hogy ne, a leánval mi van. Én vissza az esztenára, de előbb felmentem Bányára (ti. Balánbányára), vittem magammal egy liter pálinkát. Ott kezdtünk beszélgetni s illogatni a marhák mellett. Én ügyeltem, hogy ne igyák annyit, mint ő, hogy ne ittasodjak meg, hogy tudjak beszélgetni.
Ö má megvót jó félkorosan részegedve, s mondom, ide hallgass, mondok valamit. De csak úgy, ha felfogadod, hogy semmit nem csinálsz senkinek se. Se nekem, se másnak. S azt mondja, »azt mire fel mondod?«
— Mondom, én arra fel mondom, hogy csak úgy mondom meg, ha felfogadod.
— De hát mit kell felfogadjak?
— Azt, hogy nem nyúlsz senkihez, s nem bajlódol senkivel se így, se úgy. Se a te családoddal, se az én családommal, se a máséval.
— Hát G., hát mért mondól te ilyent?
— Hát azért, értsd meg jól: felfogadod-e, hogy nem csinálsz senkinek semmi rosszat?
—  Felfogadom, azt mondja, ahogy mondod, úgy lesz. De mondd meg, hogy mit akarsz mondani.
— Megmondom, de csak úgy, ha felfogadod. Százszor hangoztattam ezt.
Eccer azt mondja, hát G. »Ha ebbe a helybe felakasztnak, ha ebbe a helybe megnyúznak, ha börtönbe visznek, úgy se mondom meg senkinek soha, se nem bajlódom senkivel, de mondd meg, hogy mit akarsz«.
— Nem nagy az esemény, mondtam, csak egy kicsit neked sajnos.
— Hát mondjad na.
— Az, mondom, hogy a leányod másodmagával van. Erre ő a két kézivel a két orcáját így összecsapta (mutatja), s bőgni kezdett, mint egy állat. Egy óráig tartott a bőgése. A felesége három kerek hétig nem közelítette meg. Úgy félt tőle. Három hónapig pedig a leány ott vót nálunk: nem mert haza menni. Hogyha az apja otthon találja kapni, megöli. Félt most az apjától, de mikor meghagyta, nem félt.
Na, ilyen a leánygyermek helyzete. A legény, az kutyafasza! Megrázza, s mejen tovább. De jelzem, aztán annak se jó, ha nem veszi el, me perelik bé szigorán"...

Úgy hogy tessenek vigyázni!

(Folytatjuk) 

Bolondos filmskiccek

Az Aranytalicska szerverének tartalékkönyvtárában csak gyűlnek, gyűlnek az elfekvő anyagok. Bekerültek, hogy "jók lesznek valamire", aztán a komolyabb, ütősebb témák háttérbe szorítják őket. Most rendet próbáltunk rakni a polcokon, ahonnan váratlanul előkerült néhány bolondos filmtréfa, melyek évekkel ezelőtt ide-oda bolyongtak, különböző címzettek között, mint valami viccek.

Újra megnéztük őket - mindegyiken maradt még elegendő hímpor, hogy ma is mulassunk rajtuk.

1. Itt van a mindenre jó univerzális mobiltelefon - a SUMSING TURBO esete - talán egyszer meg is valósul?

2. Nem kevésbé tanulságos a nagyvárosi SZTRÁJKJELENET happeningje...

3. Az írtáncos fóka mutatványnak is tartós siker, ahol az állandó szenzációt keresik.

4. Végül, a szemünk láttára nyíló virágok koncertje vidám tréfa - nem túl eredeti, de rövid.

Krézi-mesék és -versek furfangos szerzője: Mosonyi Aliz

Sajátos, szokatlan, mégis kedves és bizalomgerjesztő hang ezé a szerény írónőé. Aki úgy ír prózát, mint a költő. És verset is úgy, mintha csak mesélne. Két krézi-verse nyomán indultam el (A fölfalt postások, Ámokfutó) a Bukfencező múzsa c. antológiától (Kozmosz Könyvek, 1976), s jutottam el a világhálóig, ahonnan nem kevés furfanggal, de sikerült összekaparni egy fuvintásnyi kóstolót különös írói világából. (B. Bakter)

APRÓSÁGOK BOLTJA

Az Apróságok Boltjában apróságokat lehet kapni. Apró ruhákat, apró cipőket, apró kalapokat, apró esernyőket, az apró ruhákhoz apró gombot, az apró cipőkhöz apró fűzőt, a kalaphoz apró virágot.  Jön egy vevő, vesz egy apró ruhát, a ruhához apró gombot, a cipőhöz apró fűzőt, a kalaphoz apró virágot, aprópénzzel kifizeti, hát az esernyőhöz semmit se lehet kapni?  Semmit, semmit, mondja az apró boltos. De kár, mondja az apró vevő, akkor nem veszek esernyőt. Sóhajtozik az apró boltos, mind megmarad az esernyő, nem veszi meg senki.  Arra jön egy apró egér, bebújik az apró boltba, nézi az apró ruhákat, ebből nem kérek, nézi az apró cipőket, ebből nem kérek, nézi az apró kalapokat, ebből se kérek, meglátja az apró esernyőket, hm, hm, egy kis esernyőt ennék. Rág egy apró lyukat az egyik esernyőn, rág egy apró lyukat a másik esernyőn, jóllakik az apró egér.  Jön egy apró vevő, vesz egy apró ruhát, az apró ruhához apró gombot, vesz egy apró kalapot, a kalaphoz apró virágot, hát az esernyőhöz mit lehet venni?  Nézi az apró boltos az esernyőt, látja, hogy lyukas, tessék kérem lyukat venni az esernyőhöz! Nézi az apró vevő az apró lyukat, de szép lyuk, adja ide, megveszem!  Most már mindent lehet kapni az apró boltban, apró ruhához apró gombot, apró cipőhöz apró fűzőt, apró esernyőhöz apró lyukat.


AZ ÖRÖKNAPTÁR BOLTJA

Az Öröknaptár Boltjában csak egyféle naptár van, a papírja hófehér, hófehér ceruzával kell írni rá, de nem, hogy öttől hétig bélépcső harmadik emelet, hanem csak Tavasz Nyár Ősz Tél, ilyen örök dolgokat.

A RÓZSAUJJÚ TÜNDÉR BOLTJA

A Rózsaujjú Tündér Boltjába betévedt egy szegény vándor. - Egyen rózsát ! Igyon hajnali harmatot ! - mondta neki a Rózsaujjú Tündér. Megevett hat tányér rózsát, megivott hat liter harmatot a vándor, megtörülte a bajuszát, kiment az ajtón, azt se mondta, jó napot. - De szép bajszos ember ! Sose felejtem el ! - gondolta a Rózsaujjú Tündér. - Hanem azért a tányért mégiscsak utánavágom. Meg még a poharat is !

ŐRANGYALOK BOLTJA

Az Őrangyalok Boltjába nem lehet bemenni, besóhajtani lehet csak nekik, ITT TESSÉK BESÓHAJTANI, ki van írva, akkor azt ők meghallgatják, a kötést, horgolást leteszik, és máris indulnak, ha kell. Ha meg nem kell, szerintük, akkor nyugodtan horgolnak, kötnek tovább.

A BESZÉLŐ ZSINEGEK BOLTJA

A Beszélő Zsinegek Boltjában üldögél egy komoly kis hölgy, válogat komolyan a zsinegek közt. – Ez meddig tekeredik? – kérdezi a boltost. – Pestről Budára – mondja a boltos. – Nem elegendő – mondja a kis hölgy. – És ez meddig tekeredik? – Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Budára, Budáról Pestre – mondja a boltos. – Hát Alaszka? Hát Kujbisev? Odáig nem tekeredik? – kérdezi a kis hölgy. Odáig nem – mondja a boltos. – Akkor nem elegendő – mondja a kis hölgy. – A viszontlátásra! – Várjon, várjon! – mondja a boltos – összekötözzük, összebogozzuk, ahova csak parancsolja! Hova parancsolja? – Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Jaltára, Jaltáról Máltára, Máltáról Alaszkába, Alaszkából Puliszkába, Puliszkából Pakisztánba, Pakisztánból Kujbisevbe, Kujbisevből Budára. – És Budáról? – kérdezi a boltos. – Budáról Pestre – mondja a kis hölgy. – Megvan, kész van – mondja a boltos. – Most elegendő? – Egyelőre – mondja a kis hölgy. – Csomagoljam? – kérdezi a boltos. – Nem, nem – mondja a kis hölgy –, inkább máris tekergetném. – És máris tekergeti a beszélő zsinegeket Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Jaltára, Jaltáról Máltára, Máltáról Alaszkába, Alaszkából Puliszkába, Puliszkából Pakisztánba, Pakisztánból Kujbisevbe, Kujbisevből Budára, Budáról Pestre.


AZ ÉLETREVALÓ FÁNKOK BOLTJA

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserű fánk az élet? Vagy édes? - Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.

(A folytatáshoz mindig a További bejegyzések-re kell kattintani!)