tag:blogger.com,1999:blog-29912235430482614792024-03-13T04:32:52.758+02:00aranytalicskabakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.comBlogger590125tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-9296301106887508572019-12-04T21:30:00.000+02:002019-12-04T21:30:03.977+02:00Történetek Loch Ness-ről (5)<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A közelgő háború előjelei félresöpörték a Ness-tó iránti érdeklődést. Akadtak még makacs kíváncsiskodók, akik felvételeket próbáltak begyűjteni a Szörnyről, de leleteik nem váltották ki a remélt visszhangot. A közvélemény osztotta a londoni állatkert akváriuma igazgatójának szentenciáját, mely szerint „Az egész csak egy ügyes mutatvány, amelyet a hiszékeny publikum nyakába sóztak, és csak a benne található bohózati elemek kölcsönöznek némi értéket a produkciónak.” (Observer, 1934. július 1.)</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nicholas Witchell, ismertetett könyvünk szerzője külön fejezetet szentel („oda nézz! A Loch Ness-i Szörny!”) a szemtanúk által vallottak hitelességének. Hangsúlyozza: „Az persze helyes, hogy a tudomány rendkívül magasra helyezi a mércét, s nem fogad el azonnal akármilyen bizonyítékokat, ugyanakkor megfelelően rugalmasnak is kellene lenniük, hogy engedjenek olyan esetekben, amikor ellenállhatatlan nyomás nehezedik rájuk.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Campbell, a nyugalmazott vízügyi felügyelő neve már felbukkant ismertetőnkben. Tény, hogy neki többször volt dolga személyesen a Szörnnyel – 1958-ban ráadásul két állatot is látotta tó Borlum-öbölnek nevezett része közelében. Egy kevéssel korábbi kalandja ojedelemre is okot adott: „Gyönyörű nyári nap volt… A tó közepén eveztem a csónakommal, a Lópatkóval szemben. A csónak váratlanul emelkedni kezdett alattam. Ijesztő volt. A kutyám, egy Airedale terrier is ott volt velem a csónakban, fel is ugrott a farrészben leterített takarójáról, és remegve, lapítva az ülés alá feküdt. Valóban megijedtem — istenemre mondom. Ez volt az egyetlen alkalom az életemben, amikor féltem a tavon. Nem tudom megmagyarázni... a csónak egyszerűen felemelkedett, azután szinte azonnal vissza is zuhant. Higgye meg, jól nekiveselkedtem az evezőknek, hogy minél messzebbre kerülhessek attól a helytől - még csak oda sem mertem nyúlni a farhoz, hogy beindítsam a motort."</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A továbbiakban az összegyűjtött tanúvallomásokból kedvünkre válogathatunk. Különösen azokat részesítjük előnyben, melyek egymástól fügetlen észleléseket rögzítenek.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„1936 október 28-án délután… különböző autókból és buszokból csaknem ötven, különböző foglalkozású és társadalmi helyzetű ember szállt ki és állt az út szélére az Urquhart-kastélytól másfél mérföldnyire délre, és majdnem negyed órán keresztül figyelték a fejét, nyakát és két púpját mutagató állatot. Elsőnek Duncan MacMillan pillantotta meg a Lennie közelében, az út fölé épült házikója ajtajából. Azt látta, hogy egy fej és egy nyak emelkedik ki az egyébként egészen nyugodt vízből, a parttól mintegy 500 yardnyira a tó belsejében. A kitűnő látási viszonyok közepette MacMillan úr a nagy távolság ellenére is tisztán látta a lassan mozgó tárgyat. Hívta a feleségét, aki három látogatójukkal, nővérével és MacMillan úr apjával együtt csatlakozott is hozzá. Amint ott álltak és figyeltek, megállt még két autó, azután két busz tele emberekkel és a helyi autóklub őrszeme.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">MacMillan asszony így számolt be a történtekről: »A szörny lassan haladt előre, tisztán láttuk a fejét és a nyakát. A fej kicsi volt, és szürkésnek látszott. Azután megjelent két, határozottan kivehető púp, az egyik elég közel a fejhez, a másik valamivel hátrább. Sok utasnál volt messzelátó, távcső, és az egyik szemtanú azt mondta, látott valamit a második púp mögött, éppen csak egy kicsivel a felszín alatt. Ez a valami jobbra-balra csapkodott, így hajtotta előre a testet. Készült néhány fényképfelvétel, de a nagy távolságnak betudhatóan kevés sikerrel. Ennek ellenére egyikük sem kételkedett abban, hogy egy nagy, élő állatot lát.«</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Egy másik jelentés szemtanúja - azon túl, hogy igen tisztán látta az egyik állatot - azt is megfigyelhette, hogyan táplálkozik a Lény. Beszámolójából idézünk: „Kedden este John MacLean úr, Urquhart-völgyi lakos az invermoristoni Halfway House Hotel közeléből látta a Loch Ness-i Szörnyet. MacLean úr az Altsigh torkolata közelében állt. Azt tervezte, horgászni fog, ezért a pisztrángokat leste, kiugrálnak-e a vízből... —Egyszer csak láttam valami rendkívülit. A szörnyeteg feje és nyaka bukkant fel kevesebb, mint húsz lábnyira tőlem, és a lény minden kétséget kizáróan valami élelmet nyeldesett. Többször egymás után gyorsan kinyitotta és becsukta a száját, azután folyton hátraetette a fejét, pontosan úgy, ahogyan a kormorán teszi, miután lenyelt egy halat. — Azt, hogy mit evett a szörny, MacLean úr már nem tudta megmondani, de azon a helyen csak úgy hemzsegnek a jobbnál jobb pisztrángok a vízben.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">… Alighogy a lény befejezte a táplálkozást, újra lemerült. Ezt megelőzően azonban két jól elkülönülő púpja és a farka teljes hosszúságában a felszínre emelkedett. Az állat úgy tűnt el, hogy először a feje bukott le a víz alá, de azután néhány yarddal nyugatabbra újra feljött, és két vagy három percig feküdt ott a vízen, s eközben nemcsak feje és nyaka, hanem a két púpja is látható volt. Ezután nagyon lassan süllyedni kezdett, és először a feje, azután a púpok merültek alá; csakhogy ekkor az elülső púp jóval nagyobbra dagadt, mint a másik, és szó szerint csaknem kétszer olyan magasra emelkedett ki a vízből, mint egyébként… A döbbenettől földbe gyökerezett a lábam, és olyan izgatott lettem, ha lett is volna nálam fényképezőgép, valószínűleg elpuskáztam volna életem nagy lehetőségét. Biztos vagyok benne, hogy a szörnyeteg 18—20 láb hosszú volt, a farka teljes hossza 6 láb, a nagyobbik púpja pedig körülbelül 3 láb magas. Kicsi, csúcsos fej, a háton egészen sötét, barna bőr jellemezte, és ez utóbbi a lovak nedves, csillogó szőrére hasonlított. Meglehetősen vékony, jó néhány láb hosszú nyaka volt, de uszonyokat vagy ehhez hasonlókat nem láttam a testén."</span><br />
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Inverness megye legmagasabb szintjén is észlelték a Szörnyet, méghozzá a főispán helyettese. Nem is egyszer látta a tó lakóját: Witchell könyve két esetet is említ, amelyeket a szemtanú, Mr. William Mackay személyesen osztott meg a szerzővel. Most hosszabb idézet következik a könyvből:</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Először 1937-ben láltam az úgynevezett Loch Ness-i Szörnyet. Hazafuvaroztam néhány fiút egy krikettmérkőzés után Fort Augustusból, és a Templom-móló és Abriachan között viccből azt mondtam: — Húsz shillinget fizetek annak a fiúnak, aki először veszi észre a Szörnyet. —Néhány perccel később befordultunk egy kanyarban, és hirtelen az összes fiú egyszerre felkiáltott: — A Szörny! — És tényleg ott volt: két mozdulatlan, sötét púp emelkedett ki a vízből, körülbelül 3 láb magasan. Mindannyian kiszálltunk, és három vagy négy másik autó is megállt. Sajnos sietnem kellett tovább Invernessbe, de néhány fiú ott maradt egy másik kocsiban, és látták, hogy később kidugta hosszú nyakát és kicsi fejét."</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Amikor Mackay úr másodszor látta a szörnyet, már a vége felé közeledett a második világháború. Foyersből autózott egy este hazafelé, amikor 600 yard tálságra, a tó másik oldalán, az Urquhart-öböl magasságában ismét megpillantotta a két ismerős púpot...</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Szerencsére, ezúttal nálam volt a szarvasvadász-távcsövem, így hát megálltam, s ezen keresztül vizsgáltam meg a »szörnyet«. Úgy láttam, teljes hossza körülbelül 30 láb lehet, hosszú nyakát a víz színén tartotta. A két púp sötét elefántszürke színű volt. Mintha szőr borította volna a hátát és a törzsét. Nyugati szél fújt, a fenevad pedig láthatóan folyton azon igyekezett, hogy szélirányban tartsa a fejét, mert újra és újra fröcskölés támadt, hosszú farkával evezett, két uszonyával pedig jobbra-balra csapkodott, hogy helyet változtasson. Mielőtt elmentem volna, odajött hozzám Deans úr, aki víz- és gázvezeték-szerelő, és azt mondta, ő is megfigyelte az állatot."</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1947-ben újabb jelentős észlelést jegyztek fel, olyan hiteles egyénektől, mint Mr. J.W. McKillop, a megye jegyzője és Norman nevű fia, aki civilben építész. Ott volt még egyik jeles barátjuk, Mr. Cottier, sőt Mr. Mackay, egy tekintélyes újságíró is. Alább J.W. McKillop története következik:</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Autóval indultunk Invernessből Obanbe. Még húsz perce sem voltunk úton, drumnadrochittól körülbelül egy mérföldnyíre járhattunk északra, amikor megláttam egy hosszú barázdát a vízen. Megálltam és az egész társaság a tópartra sietett é nézte, hogy lesz egyre nagyobb a barázda. Azután felfigyeltem egy igen nagy, mozgó tárgyra a tajték egyik végében. Rendkívül nagy sebességgel haladt, egyik tagja motorcsónaknak vélte, de ez a feltevés hamarosan megdőlt, mert a tárgy semmiféle hangot nem adott ki. Továbbra is gyorsan mozgott előre. Négy vagy öt percig kísértem figyelemmel, és csak azt bántam, hogy nem vittem magammal a távcsövemet. Csak a fej és a fekete test egy része látszott, a többit nyilván víz borította. Nem volt kétségem afelől, hogy valami abnormális él a tóban, és hogy bizonyára a Szörny vagy valami szokatlanul nagy élőlény ritka felbukkanásai egyikének vagyok tanúja. A fej hamarosan eltűnt, de a nyoma látszott még egy ideig a tavon."</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Amikor Cottier urat is megkérdezték, ő ezeket mondta:</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Már korábban is sokat hallottam a Loch Ness-i Szörnyről, és boldog voltam, amikor megtudtam, hogy az autóút a Loch Ness mellett vezet el, annál is inkább, mivel ragyogóan tiszta idő volt. Meglepetésemre a nagy víz olyan csendes volt, mint egy kis tavacska, hatalmas felszínén sehol egy hullám, a nap pedig csaknem nyári meleget árasztott. Az autó hirtelen megállt egy magasabb ponton a tó partján, és McKillop úr azt kiáltotta, hogy valami szokatlan van a tóban.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tévedés kizárva: a tó békés vizén megjelent egy jó hosszú barázda, aminek a hossza gyorsan növekedett; az elülső végén két, egymáshoz közel álló, fényes púpszerű valamit láttunk, ezek közül az elöl haladó volt a nagyobb. Ennek a púpok nyomában képződő nyomdokvíznek olyan gyorsan nőtt a hossza, hogy már-már azt hittem, egy csónak halad ott, de hát azon a tökéletesen szélcsendes, verőfényes napon egy csónakmotor hangja (minthogy csak motorcsónak lehetett volna az a sebesen mozgó tárgy) tisztán hallatszott volna. A jó látási viszonyok között megállapítottam, hogy a mozgó tárgy minden bizonnyal igen nagy méretű, ha ennyire felkavarja a vizet.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A motorcsónak-elmélet — tette azután hozzá — teljesen megdőlt, amikor előbb a tárgy, azután a barázda is eltűnt a felszínről. John Mackay úr azt mondta:</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Tisztán láttam a sötét, magasba tartott fejet. Még a legelvetemültebb gúnyolódóknak is el kell ismerniük — ezek közül sokan még csak nem is látták a tavat —, hogy valami rendkívüli faj él a Loch Ness-tóban, nagyobb valamennyi ismert tengeri állatnál."</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fenti megfigyelést aztán, kellő bemutatás után az Inverness Megyei Tanács soron következő ülésén megvitatta és hitelesnek találta. Ezek után megyei szintű határozatba foglalták a Szörny létét. Aki a közgyűlést kezdeményezte, így nyilatkozott az eseményről: „Magam is nagy szkeptikus voltam, míg tudomásomra nem jutott, hogy McKillop úr is látta. Most már szilárd meggyőződésem, hogy a Loch Ness-tó szörnye létezik. A mi megyei jegyzőnknél nem ismerek szavahihetőbb szemtanút." </span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Nyilatkozatát nagy taps kísérte…</span></div>
</div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A Loch Ness-i Szörny létezése a második világháború utáni években kezdett mind közhelyesebbé válni. Az a hír járta, hogy amikor Nessie felbukkan a sajtó hasábjain, biztos jele annak: beállt az uborkaszezon a közéletben. (A Szörnyhöz később a repülő csészealjak is társultak, hasonló kisugárzással…) Az ekkor megjelent írások nagyjából az addigiak fölmelegítései voltak.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tény, hogy a háború idején enyhén szólva „összezavarodott minden… A tótól nyugatra fekvő területek mind tiltott zónának számítottak, és katonai célokra használták őket. A tó körül katonákat állomásoztattak, de mivel a csapatmozgásokkal kapcsolatosan hírzárlatot rendeltek el, a sajtó nem tudott beszámolni a katonák észleléseiről. Magát a tavat a hadi eszközök tesztelésére használták… Az első világháború alatt két tengeralattjáró is áthaladt rajta. Ha találkoztak is valami szokatlannal, ez titok maradt. </span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">...1943-ban Francis Russel Flint egy motoros hajó parancsnoka volt; a hajó Leithtől Swanseaba tartott a Kaledóniai-csatornán. Fedélzetén húsz másik tiszt és beosztott. 1969-ben Russel Flint parancsnok így számolt be a történtekről: »Csodálatos, verőfényes nap volt. Inverness felől érkezve délnek tartottunk; Fort Augustus tőszomszédságában jártunk, és maximális sebességgel, körülbelül huszonöt csomóval mentünk. Elkényelmesedtünk; egyszer csak borzalmasat rántott a hajó. Mindenki megdöbbent. Azután előre néztünk. És ott volt. Egy nagyon nagy állat, ami azután eltűnt a háborgó vízben. Mindenképpen élőlény volt -— biztos, hogy nem hordalék vagy efféle."</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Russel Flint parancsnok azonnal a következő üzenetet küldte a Tengerészeti Minisztériumnak:</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Fájdalommal tudatom az Urakkal, hogy az orr jobb oldala a Loch Ness-i Szörnnyel történt ütközés során károsodott. Csökkentett sebességgel haladunk tovább Fort Augustusig."...Az Urak nem voltak túlságosan elragadtatva ettől a híradástól, és Flintet "lehordták egy kicsit", amikor visszatért a támaszpontra.</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A háború után úgy tűnt, minden visszatér a rendes kerékvágásba. Ha tétován is, de megszólalt a hadi minisztérium és utalt rá, hogy az első háborúban aknákat helyezett el a tó vizében, azok bukkannak elő egyre másra. Csakhogy egy korábbi ellenőrzés azt mutatta ki, hogy az aknazárnak s e híre, se hamva. Ráadásul évtizedekig nem is bírnák ki épségben nagy nyomású víztömeg alatt!</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1951-ben napvilágot látott egy – később kiderült: hamisított – felvétel, amelyet minden vonalon nagyon komolyan vettek (pedig az állítólagos púpok helyett csak vászonlapokkal jól álcázott szalmabálákat ábrázoltak). A kép készítője később beismerte a hamisítás tényét, de már késő volt: a Szörny körüli érdeklődés lángja újra fennen lobogott!</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ekkor pedig cselekvőleg színre lépett a BBC is…</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„...Megkezdődtek egy különleges tévés nyomozás előkészületei. 1951 szeptember 26-án kilencven perces műsort sugároztak, amelyben a tárgyalóterembe került a »Szörny-ügy«, s itt egy »Igazság úr«-nak nevezett, álláspontját a tényekre alapozó ügyvéd és egy legendapárti ügyész érvelt a bíró és esküdtszék előtt. Az egész forgatókönyvet előre megírták, és hiába jelent meg személyesen oly sok szemtanú — köztük Alex Campbell, Lady Maud Billie és Lachlan Stuart —, nem nagyon törekedtek a bizonyítékok objektív vizsgálatára...</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A két szereplőnek, »Denis Walters« Fleet Street-i újságírónak és »Bili Briggs« fényképésznek szemmel láthatóan sehogy sem sikerül előállnia egy jó sztorival. Walter azt panaszolja, hogy »Már öt napja senki sem látta a szörnyet. Tíz shillinget adtam ma egy srácnak, de nem volt hajlandó annyit se mondani, hogy látta azt az átkozott dögöt. Az anyja visszaadta a pénzem. Azt mondta, megrontom a gyerkőcét és ha még egyszer megpróbálom, akkor hívja a csendbiztost.« Így hát építenek egy modellt hordókból meg autógumikból, amelyet a terv szerint egy kötelekből, csigákból és szennyvízcsövekből összeállított elmés szerkezet segítségével végighúznak majd a tó felszínén; az egész szerkentyű kapcsolatban áll egy alkalmas helyen fekvő, romos házikó konyhájának szennyvízlefolyójával. Fondorlatos számításaikat azonban keresztülhúzza »Donald, a Szarvasvadász«, aki elcseni a modellt, és szalad vele a kocsmába; ott találja »Dunfield«-et, egy másik riportert, aki viszont egy kitömött vízilópatával henceg mindenfelé. Az utolsó kockákon egy újság főcíme villan fel: »Szenzáció a Loch Ness-en! A Szörnynek négy bal patája van!«</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A műsorban utolsóként megszólaltatott tanú, Dr. Maurice Burton, aki akkoriban a British Museum természetrajzi részlegének helyettes állatfelügyelőjeként dolgozott, elmondta a »bíróságnak«, hogy ugyan egyik kollégája sem hisz az állatok létezésében, ő nyitott az új gondolatokra. Amint azt látni fogjuk, a jelenséget állattani szempontból vizsgáló Burton doktor egyszer szilárdan támogatta, máskor meg a legfurfangosabb kritikának vetette alá a »Szörny-elméletet«. A műsor a "Nem nyert bizonyítást" ítélettel zárult. ..”</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ennek ellenére 1951-ben sok jó megfigyelés született Nessie-vel kapcsolatban…</span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Folytatjuk)</span></div>
</div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<br /></div>
bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-12196179123187582222019-11-20T17:58:00.000+02:002019-11-20T17:58:54.105+02:00Történetek Loch Ness-ről (4)<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A Szörny létezését alátámasztani látszó bizonyítékok közül a fotók és filmfelvételek állnak a legnagyobb becsben – föltéve, ha valóban a valóságot ábrázolják és nem manipuláltak.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Ilyen fotónak tartják azt a felvételt, ami a megérdemeltnél nagyobb publicitást kapott. A neve: „a Sebész fényképe”. Készítője bizonyos Wilson alezredes, amúgy szülész-nőgyógyász, a második világháborúban a Királyi Tűzérségnél szolgált, majd Ausztráliában telepedett meg és 1969-ben elhunyt.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Furcsa személyiség volt: nem szerette a feltűnést, így felvételeiről sem szívesen nyilatkozott. Amit az általa készített fotó-dokumentumokról tudni lehet, az a felesége és korabeli sajtójelentések segítségével maradt fenn. Szörnyfigyelő tevékenysége megéri, hogy részletesen is megismerkedjünk vele.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-ZvTQuVxi3bc/XdViRf7lLdI/AAAAAAAANQw/z4zJPdr0hFAhw6qfDty3fdrcth4FBLTGQCLcBGAsYHQ/s1600/wilson2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="382" data-original-width="252" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-ZvTQuVxi3bc/XdViRf7lLdI/AAAAAAAANQw/z4zJPdr0hFAhw6qfDty3fdrcth4FBLTGQCLcBGAsYHQ/s320/wilson2.jpg" width="210" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A Sebész</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Wilson alezredes és a thornbury-i születésű Maurice Chambers béreltek egy vadmadár-vadászterületet Inverness közelében, a Beauly torkolatának északi partján. Mivel Wilson alezredesnek volt néhány ráérő napja 1934 tavaszán, úgy döntött, hogy egy barátjával északra utazik, hogy meglátogassa a vadászterületet, és készítsen néhány fényképet a vadmadarakról és vonulásukról. Bérelt hát egy teleobjektívvel felszerelt negyedes (8,2 x 10,8 cm-es képeket készítő) fényképezőgépet.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A szóban forgó napon, április 19-én észak felé autóztak a Loch Ness-tó felett vezető új autóúton. Reggel 7 és 7.30 között Wilson alezredes Invermoristontól körülbelül 2 mérföldnyire, egy kis patak közelében, egy, a tó vízszintje felett körülbelül 100 láb magasságban fekvő, fákkal szegélyezett hegyfokon leállította az autót. Egyik levelében így ír a továbbiakról: »Átmentem az árok túloldalára, és néhány yarddal lejjebb, arccal a tónak megálltam a lejtőn; ekkor élénk mozgást vettem észre a vízen, úgy két-háromszáz yardnyira a parttól. Talán egy percig figyelhettem, amikor valami megjelent a felszínen. Barátom felkiáltott: — Te jó Isten, a Szörny! — Odafutottam a néhány yardnyira parkoló autómhoz, magamhoz vettem a fényképezőgépet, azután leereszkedtem a meredek töltésen – barátom körülbelül ötven yardnyira állt onnan –, és arra a vízen mozgó valamire fókuszáltam a gépet. Nem tudtam, mi lehet a tárgy, mert – amatőr lévén – túlságosan is lefoglalt gépem kezelése.«</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Wilson alezredes négy felvételt készített körülbelül két percen belül, s ezalatt a tárgy teljesen eltűnt… Amint Invernessbe értek, Wilson alezredes elvitte a négy lemezt… a helyi gyógyszerészhez, ahol előhívásra átadta őket George Morrisonnak. Eközben Wilson alezredes arra kérte Morrison urat, hogy különös óvatossággal kezelje a lemezeket, mire az megjegyezte: “Csak nem a Loch Ness-i Szörnyet vette le?” Wilson alezredes erre azt válaszolta, hogy talán. Még aznap elkészültek a lemezek. Az első kettő üres volt; a harmadik, a híres felvételen mintha egy állat felemelt feje és nyaka látszana, az utolsó pedig a vízben eltűnő fejről készült. Morrison úr tanácsára Wilson alezredes eladta a legjobb kép közlésének jogát a Daily Mailnek, amelyben az meg is jelent 1934. április 21-én… Wilson alezredes …tulajdonképpen sohasem állította, hogy a “Szörnyet” fényképezte le, mindig csak annyit mondott, hogy egy tárgyat fotózott le, amely a Loch Ness-tó vizén mozgott…</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-U0wFa9ek3sk/XdViBWWXyJI/AAAAAAAANQo/iLKlRbDWb7k3HOME_Cd8ybpxdglOPrNKACLcBGAsYHQ/s1600/wilson1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><img border="0" data-original-height="475" data-original-width="640" height="237" src="https://1.bp.blogspot.com/-U0wFa9ek3sk/XdViBWWXyJI/AAAAAAAANQo/iLKlRbDWb7k3HOME_Cd8ybpxdglOPrNKACLcBGAsYHQ/s320/wilson1.jpg" width="320" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: xx-small;">A “Tárgy” felbukkan a tóban…</span></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">…Figyelmet érdemel Wilson alezredes elfogulatlan, objektív véleménynyilvánítása…Pusztán annyit közölt a tényekből, amennyire sikerült visszaemlékeznie. Ezután nem kívánt tovább szerepelni az ügyben.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A könyv szerzője szerint ezek rendkívül értékes képek, mert szigorú ellenőrzésen mentek keresztül, amely kizárt mindenfajta hamisítást. E képek elkészítése tette lehetővé, hogy 1934 nyarán sor kerüljön az első komolyabb szakértői vizsgálatra az Eagle Star and British Dominions biztosítótársaság elnökének kezdeményezésére és pénzügyi támogatásával. Kibéreltek egy tó melletti kastélyt, s fényképező expedíciót indítottak a tó mentén.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„…Húsz munkanélküli férfit szerződtettek az invernessi munkaközvetítő hivatal révén. Biztosítási lapjuk foglalkozásrovatába valamennyien a »Szörnymegfigyelő« címet írták, amelyet annak rendje és módja szerint be is jegyzett az Egészségügyi Minisztérium.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Minden embert felszereltek egy távcsővel és egy Kodak fényképezőgéppel. Heti 2 fontot fizettek nekik, és tíz guinea jutalmat ígértek mindazoknak, akik jól sikerült képet készítenek. Két autóbuszt béreltek, és ezek július 13-ától kezdve öt héten keresztül minden reggel 8 órakor a helyszínre szállították a munkásokat Invemessből.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Tizennégy férfit állítottak fel az északi, hatot a déli part mentén. Ezek minden nap este hatig figyeltek állomáshelyeikről, ekkor visszavitték őket Invernessbe, hogy jelentést tegyenek a sajtó képviselőinek, akik az Eagle Star hivatali helyiségei előtt várakoztak.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az expedíció folyamán összesen tizenegy viszonylagosan tiszta észlelést jelentettek, és jó néhány fénykép is készült. Az egyik legjobb megfigyelést P. Grant úr tette augusztus 12-én délelőtt 10.45 körül az abriachani mólóról. Napi jelentésében a következőket írta: »Úgy láttam, a tárgy a parttól körülbelül 120 yardnyira tűnt fel a vízben. Nem volt nálam se szemüveg, se fényképezőgép, de tisztán ki tudtam venni a szörny fejét; olyan volt, mint egy kecskéé. A feje tetején volt két csonk, így egy letört szarvú birkára emlékeztetett. A nyak körülbelül 40 inch hosszú volt, és a nyak és a test találkozásánál mintha lett volna egy daganat, ami egy madár telt begyére hasonlított. A test színe a fekete és a sötétbarna között volt, és alul világosabbnak látszott. A bőr szemlátomást sima volt, a mintázata pedig olyan, mint egy gyíké. Mintha uszonyok lettek volna az állat testének elülső részén, de ezeket egyenesen előre nyújtotta, nem használta őket. A szemei helyén csak vékony réseket láttam, olyanokat, mint egy stoppolótű hurka. Körülbelül öt percen át figyeltem a lényt, mielőtt alámerült. Körülbelül 8 mérföldes óránkénti sebességgel mozgott, és sem hullámzást, sem örvénylést nem keltett a vízben, de amikor eltűnt, légbuborékok jelentek meg előtte és mögötte. A test 20 láb hosszú volt.«”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">*</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">A statisztika szerint, 1933 májusa és 1934 májusa között 58 szemtanú számolt be arról, hogy személyesen látta a Szörnyet. Sok ez, vagy kevés – nehéz megállapítani. Annyi tény: a kíváncsiak tömege már nagyon szerette volna a saját szemével megtapasztalni a Loch Ness-i élőlény létezését.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">E felfokozott, sikerváró hangulatban nem csoda, hogy az Eagle Star felbérelt megfigyelőit máról holnapra szélnek eresztették, az egy Fraser kapitány kivételével, aki kivételezettként egy segédjéverl folytathatta a vadászatot a tó környékén. 1934. szeptember 15-én rendezkedtek be a felső út alatt, az Urquhart-kastélytól északra, állandó megfigyelésre. Így számolt be később a történtekről:</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„Észak felé néztem, és akkor észrevettem valamit a vízben, körülbelül háromnegyed mérföld távolságra, mindjárt az Urquhart-öböl bejáratánál. Nem emlékeztem rá, hogy lenne ott valami szikla, így hát vettem a távcsövemet, és megvizsgáltam a tárgyat. A meleg, párás időben nem lehetett nagyon tisztán kivenni a dolgokat, de azért láttam egy sötét tömeget a vízben. Leginkább talán egy felfordult, lapos fenekű csónakhoz hasonlíthatnám. 15 láb hosszú lehetett, és sötét volt a színe.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Gondoltam, akár le is filmezhetném, úgyhogy vettem a filmfelvevőt, belenéztem, megnyomtam a gombot, és szerencsére működni kezdett. Körülbelül két percig filmeztem, azután feljött valami a mélyből, habos vízpermet csapott fel, és a tárgy eltűnt.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Londonban, az állomáson már vártak a filmre a Kodak emberei, akik előhívták. Több zoológus is megtekintette, s mindjárt rásütötték, hogy az nem más, mint egy fóka. A Linné-társaságban hosszasan meg is vitatták a képen látható tünemény milétét, de nem jutottak elfogadható eredményre.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Eközben Fraser kapitány sem ült ölbe tett kézzel. Minderről 1973 nyarán mesélt a könyv szerzőjének: arról, „hogyan sorakozott annak idején 200 autó mögötte az úton, utasaik kiszálltak és szemüket meresztgetve lesték minden mozdulatát. »Ha jobbra fordultam, mindannyian jobbra fordultak. Rámulattam valamire, és mindjárt pokoli lárma tört ki — ennél mulatságosabbat el sem tud képzelni!«… Egy napon két nagy autó állt meg az úton, és az utasok lementek hozzá. Közöttük volt egy nagy angliai város egyik vezetője is. »Megkérdezte tőlem, mikor fog feljönni, én meg azt válaszoltam: bármelyik pillanatban… Az órájára nézett, és azt mondta, várnak egy órát. Miután eltelt az egy óra, zaklatottan odajött hozzám, és így szólt: – Tudja, hogy most börtönbe csukhatnám magát amiatt, hogy idecsalja az embereket?!« Először persze azt hittem, viccel, de nem — halálosan komolyan beszélt. Megmondtam neki, hogy nem volt kötelező idejönnie, mire nagyon felháborodott, és elviharzott.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Fraser kapitányt főleg a brit látogatók bántották. „Úgy tekintettek az ügyre, mint az évszázad legjobb viccére. A külföldiek, főleg az amerikaiak, sokkal komolyabb érdeklődés tanúsítottak… Két látogatója — emlékezett vissza Fraser —, egyenesen Ausztráliából érkezett, hogy eltölthessen néhány napot a Ness-tónál. »Egy másik alkalommal találkoztam egy amerikaival, aki egy New York-i újságot tartott a kezében. Angliában akkoriban a Queen Mary, vízre bocsátása volt a nagy szenzáció. Ezt egy képpel illusztrálták az amerikai lapban, ezzel szemben a Loch Ness-i Szörny legújabb megjelenéseinek négy oldalt is szenteltek”.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az expedíció fölkeltette V. György király érdeklődését is, sőt, a királyi család tagjai többször ellátogattak a helyszínre…</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1935 végére kezdett terhes lenni a helybeliek számára a felfokozott hírnév. A Szörny kapcsán ugyanis a közvélemény egy része a helybeliek iszákosságát tette felelőssé – valahányszor felröppent a hír, hogy újra látták Nessie-t, jött rá a replika: hát persze, a részegesek! A tó menti városoknak rendre rossz hírét keltették, sőt mozifilm is készült A tó titka címmel…</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Úgy tűnt, hogy 1934 végére érve a téma kimerült, nem tudott semmi újat nyújtani, már csak a helyi lapok érdeklődtek iránta.</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">„1938 augusztusában húsz kalandorból álló magántársaság bejelentette, hogy elindulnak a Loch Ness-tóhoz, hogy szigonyokkal, puskákkal, motorcsónakokkal és hálókkal megöljék és elfogják a »Szörnyet«. Szerencsére a helyi rendőrség és a Halászati Testület közbelépésére lemondtak a tervről. Az eset hatására egyesek újra követelni kezdték az állatok törvényes, jogi védelmét.”</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">Az angol hatóságok azonban nem reagáltak az ilyesfajta követelésekre, bár tudomásul vették a Lény hírét…</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">1938-ban egy haditengerészeti kapitány Loch Ness-i Szörny Kft. létrehozását kezdeményezte, részvénykibocsátás mellett, de az érdeklődés jobbára spirituális volt, összevissza ugyanis csak 90 fontot jegyeztek az emberek a Kft javára. Negyed századnak kellett eltelnie ahhoz, hogy egy hasonló vállalkozás megszülethessen…</span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;">(Folytatjuk)</span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-28062711997253469782019-10-25T16:32:00.000+03:002019-10-25T16:32:46.538+03:00Történetek Loch Ness-ről (3)<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A Ness-tó körül gerjedt tömegizgalom rövid idő alatt nőttön nőtt. A tovagyűrűző népszerűség megdobogtatta a helyiek szívét, különös tekintettel a kereskedőkre. A környék hagyományos rendje azonban sajnálatosan megbomlott: a tömegesen érkező „szörnyvadászok” megzavarták a helyiek hitéletét is.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Jól ábrázolja mindezt egy korabeli újságközlemény: „A környék épeszű lakói számára az utóbbi hónapokban az egyik legszánalmasabb látvány annak a sokaságnak a jelenléte, amely úrnapján érkezett a déli országrészekből azért, hogy láthassa azt az ártalmatlan állatot, amely állítólag a Ness-tó mélyét lakja. Most úgy tűnik, a bölcs Gondviselés megkíméli az állatot az úrnap eme meggyalázóinak szemeitől. Így hát azt kell mondanom, hogy a »szörny« kifejezést valójában nem a Ness-tó állatára, sokkal inkább azokra kellene alkalmazni, akik szántszándékkal vétkeznek a fény és a kinyilatkoztatás fénye ellen.” <b>(A skót Daily Express, 1933. november 2.).</b></span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A szörnyvadászoknak nevezett kíváncsiak tömege azonban mit sem törődött mindezzel: jöttek, leskelődtek, letáboroztak,fényképeztek, filmeztek. Esőben, ködben, válogatás nélkül. Voltak, akik a türelem jegyében napokig elidőztek a tó környékén. Még a parlamentbe is eljutott Nessie híre, minthogy Inverness megye parlamenti képviselője szóvá tette a szörny ügyét. Akkor a rendőrséget utasították, hogy akadályozzon meg minden állatellenes akciót. Egy cirkusz 20 ezer fontot ajánlott fel annak, aki élve foglyul ejti a „szörnyet” a sereglet számára. (A kitűzött díjat többször is megemelték, de mostanig még senkinek sem fizették ki…)</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Witchell részletesen bemutatja, hogy a tudományos világ mily idegenkedve és ellenségesen fogadta a tónál „felbukkant” élőlény hírét. A skót királyi múzeum egyik szakembere ekként vélekedett: “Véleményünk szerint a lényről valószínűleg kiderül majd, hogy egy fiatal beluga vagy egy fehér bálna.” A londoni állatkert akváriumának igazgatója még messzebbre megy: „A Loch Ness-i Szörny esetén érdemes elgondolkoznunk, mert kiváló példa a tömeghallucinációra. Megszámlálhatatlan évszázad során született egy kísérteties, hátborzongató legenda erről a nagy, szárazföldi vízi útról… Bárki, aki valamicskét tud az emberi érzékenységről, könnyen megérti, hogy az az állat, amit egyszer állítólag látott egy-két ember, röviddel azután miért jelenik meg több más személynek is…” (Observer, 1933. október 29.)</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Nicholas Witchell megjegyzi: létezhet a megjegyzésben némi igazság, de számára beszédesebb az a tény, hogy a kételkedők egyike se szállt ki a helyszínre, hogy a helyiekkel szóba álljon, s közvetlen élményeket szerezzen.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-xQILw9hBOKc/XbL38_AiM9I/AAAAAAAANPY/7DvQi7XT9BsT13fHS2cLTH04izPX2Ke9wCLcBGAsYHQ/s1600/kepvadaszok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="408" data-original-width="666" height="245" src="https://1.bp.blogspot.com/-xQILw9hBOKc/XbL38_AiM9I/AAAAAAAANPY/7DvQi7XT9BsT13fHS2cLTH04izPX2Ke9wCLcBGAsYHQ/s400/kepvadaszok.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; text-align: start;"><i><span style="font-size: x-small;">Képvadászok a tavon</span></i></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az első ismert fényképet 1933. november 13-án készítette a Szörnyről a közeli aluminiumművek egyik alkalmazottja, aki így meséli el a kép történetét: „Négy hete, vasárnap, templom után szokásos kis sétámra indultam arrafelé, ahol a Foyers belefolyik a tóba. Olyan volt a Loch Ness, mint egy kis malomtavacska, és ragyogóan sütött a nap. Egy igen nagy méretű tárgy emelkedett ki a vízből, nem messze attól a helytől, ahol álltam. Rögtön elővettem a fényképezőgépem, és lekaptam a tárgyat, ami akkor két vagy három lábbal lehetett a vízszint felett. A fejét nem láttam, mert megítélésem szerint a teste elülső része víz alatt volt, ellenben komoly mozgást észleltem a tőlem legtávolabb eső, feltehetőleg farokrész irányából. A tárgy csak néhány percre tűnt fel, azután megint lesüllyedt a víz alá.” A méretről nem szolgáltatott pontos adatokat, csak annyit mondott: „Nagyon nagy volt.” (Nesze semmi, fogd meg jól…)</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Miután a kép megjelent a sajtóban, a szakértői világ tüntetően elutasítóan nyilatkozott róla. J.R. Norman (British Museum) például úgy vélte, „semmiféle élőlény nem látható a képen. Személy szerint az a véleményem, hogy a fotó egy rothadó fatörzset ábrázol, ami azért emelkedett a tó felszínére, mert gáz termelődött a sejtjeiben…”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-mDMdwh0_ZFw/XbL4T7_lGKI/AAAAAAAANPg/BJI8U3kENPMbB983oUDxapqNqbLMlF-6gCLcBGAsYHQ/s1600/szorny.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="381" data-original-width="651" height="187" src="https://1.bp.blogspot.com/-mDMdwh0_ZFw/XbL4T7_lGKI/AAAAAAAANPg/BJI8U3kENPMbB983oUDxapqNqbLMlF-6gCLcBGAsYHQ/s320/szorny.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Hugh Gray fényképeinek publikálása után a Szörny-láz példátlan méreteket öltött – olvashatjuk Witchell összefoglalójában. – Az elkövetkező hat hétben egyetlen nap sem múlt el a témával kapcsolatos friss sajtójelentések nélkül. Az első, állítólag az egyik állatot ábrázoló filmet Malcolm Irvine, a Scottish Film Productions munkatársa készítette december 12-én. Egy kis csapatra való operatőrt állított lesbe a tó körül, azután két héttel később saját maga készítette el. »Annyira izgatottak és mámorosak voltunk a Szörny megjelenésekor, hogy hirtelen eszünkbe sem jutottak a fényképezőgépek. Az az anyag, ami a vásznon megjelenik, egy percnél is rövidebb, de a filmezéskor úgy éreztük, órák teltek el. Határozottan két púppal rendelkező valamit mutat a kép — ennyi az, ami tisztán kivehető.« Irvine úr szerint a tárgy »kilenc-tíz mérföldes óránkénti sebességgel haladt a vízen, és habos nyomvonalat hagyott maga után. A hátából két részletet láttunk.«</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ekkor már rengeteg, a világ minden részéből érkezett újságíró tartózkodott a tónál, és egymást taposták egyetlen apró exkluzív hírtöredékért. Amikor a francia sajtó áttekintette 1933 történéseit, arra a következtetésre jutott, hogy az év egyetlen pozitívuma a »Szörny felfedezése« volt. Az osztrák kormány felháborodásának adott hangot, és kijelentette, hogy az egész csak egy ügyes skót trükk, ami azt célozza, hogy a turisták figyelme elforduljon Ausztriától. Ramsay Mac-Donald, brit miniszterelnök állítólag olyannyira érdeklődött a jelenség iránt, hogy külön utazást tervezett a tóhoz, abban a reményben, hogy maga is megpillanthatja az állatot. A Loch Nessnél halászok arra panaszkodtak, hogy a lazac kevesebb, mint máskor; természetesen »Nessie« volt a hibás.”…</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A Ness-tó lefilmezett „állatai” hamarosan bekerültek a parlament vitáiba is. Valaki azt javasolta, vizsgálják át húzóhálókkal a tó egész vizét, mások a légierő őrjáratait mozgósították volna. Ám a parlamenti többség jól szórakozott a felvetéseken, a kormány sürgetőbb feladatokra hivatkozva hárított, s akadt, aki magánvállalkozásba utalta a tó feltérképezését.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A Daily Mail c. napilap úgy vélte, most szerencsét kovácsolhat a helyzetből és saját vállalkozásban szervezett expedíciót a Ness-tó és környékére. (Sokak szerint ez a kutatósdi sokat ártott az ügynek, a későbbiek alakulását tekintve…)</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„M. A. Wetherall, a Királyi Földrajzi Társaság és a Londoni Állattani Társaság tagja fotósával, Gustave Paulival és a Daily Mail egyik újságírójával, F.W. Memoryval december közepén érkezett Invernessbe. Hajót béreltek, és érkezésük után néhány nappal furcsa lábnyomokra bukkantak Dore közelében a tóparton. A Mail december 21-i száma hatalmas főcímmel jelent meg: »A Loch Ness-i Szörny nem legenda, ha-nem valóság.” Wetherall úrtól a következőket idézték: »Négyujjú állat, és lábai vagy mancsai körülbelül 8 inch átmérőjűek. Szerintem igen erős, nesztelen járású, körülbelül 20 láb hosszú állatról lehet szó. A talált nyomok tisztán mutatják a mancsok kitüremkedéseit és a karmok körvonalait… Meg vagyok győződve róla, hogy úgy lélegzik, mint egy víziló vagy egy krokodil, és csak az egyik orrlyukát dugja ki a vízből. A nyom, amit találtam, csak néhány órája volt ott, és egyértelműen arra utalt, |hogy az állat a közelben tartózkodik, s reménykedtem is, hogy megtalálom.”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Ettől kezdve a kétkedők a gúny és az ugratás fegyverével hadakoztak a hihetetlennek tűnő jelenség ellen. A sajtó terén a The Times lendült ellentámadásba: paródiát közölt egy képzeletbeli expedícióról.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">„Nagyrészt a The Times bátorításának köszönhetően, azonnal expedíció indult a Ness-tóhoz a tapasztalt Sir Chauncery Foulenough admirális, a nagyvadakra specializálódott vadász vezetésével. Az expedícióban részt vesznek motorcsónakok, búvárok, filmvállalatok, geológusok, archeológusok, zoológusok, paleontológusok, hidroplánok, vadászinasok, mesterlövészek, halászok, bálnavadászok, sajtimádók, újonc tengerészek és Stinkerbelle, a jól ismert tündér. Az expedíció célja a tó lecsapolása, azután búvárokat küldenek a mélybe és hidroplánokról lelövik Wendyt. Ma két geológust megharaptak, az egyiket egy diplodocus, a másikat pedig Seacale, az admirális orosz agara.”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Más lapok is bekapcsolódtak a lejárató hadjáratba, sőt, a Mail-féle expedícióban is akadtak „ellenzéki” elemek, amelyek hitelteleníteni próbálták a „nyilvánvaló leleteket”. Az elhíresült nyomokról kiderítették, hogy mindkettő ugyanazon jobb hátsó lábtól való, állításukat a róluk készített műanyag lenyomatokkal dokumentálták. Mindez nem szegte kedvét az elszaporodó szörnyvadász társaságok buzgalmának. „…Dugig volt velük valamennyi környékbeli szálloda – írja a szerző. – . Invernessben, a város fennállása óta először díszkivilágítást szereltek fel, s a vasúton érkezőket színes karácsonyfaégők füzére fogadta. A jelentések arról is beszámolnak, hogy Karácsony másnapján az autók mindkét irányban csaknem összefüggő sort alkottak Inverness és Fort Augustus között.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">1934 január 4-én mutattak először jelek a buborék hamarosan bekövetkező szétpukkadására, amikor a Múzeum kiadta a lenyomatokról szóló, Dr. W. T. Calman állatfelügyelő és M.A.C. Hinton, helyettes állatfelügyelő által összeállított jelentését. A tanult úriemberek a következő, kissé fölényes nyilatkozattal álltak elő.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">»Képtelenek vagyunk bármiféle jelentős különbséget találni ezen lenyomatok és egy víziló lábától származó nyomok között. A leginkább egy túlsúlyos, bár valószínűleg még nem egészen fejlett példány jobb hátsó lábának lenyomatára hasonlítanak. Az állatkertek főfelügyelőjének jóvoltából lehetőségünk nyílt arra, hogy egy élő nőstény ugyanazon lábáról lenyomatot készítsünk. Általános jellegét tekintve ez a lenyomat is megegyezik a Loch Ness-i lábnyomokkal, de a talp húsos részei által hátrahagyott lenyomatok sokkal teltebbek és kerekebbek, mint a kiszáradt, túlsúlyos példány vagy a Loch Ness-i nyomok tulajdonosa esetében.«</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-i4wTyp-1Zjw/XbL4oOJxPeI/AAAAAAAANPo/kIeZ2f7fmcMC9pJpx6W7N96oX9cOOMTUwCLcBGAsYHQ/s1600/ketrecetnessinel.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="587" data-original-width="650" height="288" src="https://1.bp.blogspot.com/-i4wTyp-1Zjw/XbL4oOJxPeI/AAAAAAAANPo/kIeZ2f7fmcMC9pJpx6W7N96oX9cOOMTUwCLcBGAsYHQ/s320/ketrecetnessinel.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ketrec készül Nessie befogására</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">A jelentés nyomán arcok vörösödtek el, és zavart csoszogás kezdődött az egyik Fleet Street-i irodahelyiségben, míg a rivális irodákból hangos hahotázás hallatszott. A nyomokat valóban egy kitömött vízilóláb okozta, amely egy környékbeli lakos esernyőtartó állványának képezte részét. Máig tisztázatlan, vajon Wetherall úr összejátszott-e a lábtulajdonos fiaival, vagy maga is áldozatául esett-e a tréfának.”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Közben jelentkezett egy „szemtanú” is, aki 1934. január 5-én látta az állatot kiemelkedni a tóból és átvonulni az országúton.</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;">Az ajándéktárgyak ipara, maga is részesedni óhajtván a sikerből, mozgósította belső erőit. „A Szörnyet ábrázoló tűpárnák, teáskannaburkok és csokiképmások között ott volt még »Sandy, a Loch Ness-i Szörny — három méretben — zöld, domborműves pamutbársonnyal borítva, jávai kapokszőrrel töltve«. Londonban egy híres vendéglőben Le file de sole Loch Ness elnevezésű ételt szolgáltak fel. Massachusettsben és Connecticutban az állatok új női ruhadivatot teremtettek. Egy egyszerűen csak “Loch Ness”-nek hívott együttes született: »karcsú, sötétzöld gyapjúruha csípőig érő, hasonló anyagból készült kabátkával, elöl hosszú, szürkeróka farokkal.«”</span><br />
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif;"><i>(Folytatjuk)</i></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-82888556981340266442019-10-23T06:32:00.000+03:002019-10-23T06:32:04.145+03:00Történetek Loch Ness-ről (2)<span style="font-family: inherit;">Nicholas Witchell könyve,<i> A Loch Ness-i Szörny </i>alig másfél száz oldalas, sűrű szövésű szöveg, itt-ott képekkel fűszerezve. Dokumentumértékére garancia az a két ajánlás, melyeket előszó formájában a neves állatregények szerzője, Gerald Durell és Sir Peter Scott neves brit ornitológus írtak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">„E könyvben Witchell úr összegyűjtött, s rendszerbe szedett valamennyi adatot a Loch Ness-i Szörny regényes történetével kapcsolatosan, s műve lenyűgöző olvasmány, noha mint arra maga is rámutat, »Különös fényt vethet logikánkra és ítélőképességünkre, hogy oly sok szavahihető tanúnak a gyakran esküvel megerősített vallomását elfogadhatatlannak kellett volna tartanunk, minthogy e vallomások alátámasztják azt a feltételezést, miszerint valami ismeretlen rejtőzik a Loch Ness-tóban.« <b>(Gerald Durell)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">„A Loch Ness-i szörny története soha nem fejeződik be. Csak a tó lecsapolásával bizonyíthatnák be, hogy ilyen állat nem létezik. Bár mindmáig egyetlen példányt sem sikerült megvizsgálni, továbbra is mindenféle elfogultság nélkül szemlélhetjük a problémát.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Persze állattani szempontból felettébb valószínűtlen, hogy a Ness-tavat igen nagy testű állatok népesítik be. De legalább ugyanilyen valószínűtlen az a másik elképzelés is, miszerint mindenki, aki az évek során látta ezeket a lényegében egymáshoz hasonló külsejű, s többé-kevésbé hasonlóan viselkedő, igen nagy testű állatokat a tóban, tévedés vagy hallucináció áldozata, vagy pedig egész egyszerűen hazudik.” <b>(Sir Peter Scott)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Természetesen, a könyv olvasóját senki nem akarja meggyőzni arról, hogy annak minden szava szent és igaz; szerző inkább csak tájékoztat mindarról, ami a századok folyamán a legendás tó körül világméretű szenzációvá „nemesedett”.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-g_zo3jgxPQQ/Xa_I26aAOTI/AAAAAAAANO0/WRbn4JByWcIJ2PkMNay1Uy6rdkXynm_CwCLcBGAsYHQ/s1600/cambell.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="373" height="295" src="https://1.bp.blogspot.com/-g_zo3jgxPQQ/Xa_I26aAOTI/AAAAAAAANO0/WRbn4JByWcIJ2PkMNay1Uy6rdkXynm_CwCLcBGAsYHQ/s320/cambell.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><div style="text-align: start;">
<span style="font-family: inherit; font-size: x-small;">Campbell, a sokat tapasztalt felügyelő</span></div>
<div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span></div>
</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: inherit;">Néhány tanúvallomást egyszerűen lehetetlen figyelmen kívül hagyni. Ilyen például Alexander Campbell, a Ness tó és környéke egykori halászati felügyelőjének tanúsága; gyerekkorában „őt is óva intették attól, hogy ússzon a tóban, mert elkapja a »kelpie«. Nem csoda hát, hogy ilyen légkörben a helyi felföldiek a tőlük megszokott szűkszavúsággal reagáltak a kérdésekre, s vonakodtak véleményt nyilvánítani a tárgyról, amely zárt közösségükön belül nyilván meglehetősen bizalmas témának számíthatott, s nem illett fecsegni róla azok előtt a komolytalan múlt századi és huszadik század eleji utazók előtt, akik a Kaledóniai csatornán érkeztek a környékre.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Figyelemre méltó az Inverness Courier c. lap helyszíni beszámolója 1962-ből, amikor is a csatornakezelőség nyugdíjasai kirándultak a tavon, útjukon pedig szóba került a Szörny is. „Régesrég, 1926-ban látta őt először Simon Cameron úr, invergarry-i lakos a Cseresznye-sziget közelében, a tó Fort Augustus felé eső végében – így a riport. . »Épp két sirályt figyeltem. Leereszkedtek a vízre, aztán egyszercsak az egyik nagy vijjogással felszállt«— mondta Cameron úr. »Azután a szemem láttára egy jókora felborult csónakra emlékeztető valami emelkedett fel a mélyből, és még most is a szemem előtt van, ahogy a víz lefelé zuhogott a két oldalán. Azután ugyanolyan hirtelen, ahogy jött, el is tűnt a szemem elől; ennek ellenére felejthetetlen élményben volt részem.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Idővel megszaporodtak a Szörnnyel való találkozásról tudósító sajtólevelek. 1957 szeptemberében jelent meg az alábbi beszámoló:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">„Nincsenek és soha nem is voltak kétségeim afelől, hogy van valami különös a Ness-tóban, minthogy a Fort Augustus-i kolostor lakói is tudnak róla, és én is tőlük hallottam erről a dél-afrikai háború éveiben. Köztudott volt, de az emberek nem szeretik, ha kinevetik őket, és csak akkor kezdték apránként előadni, amit tudtak, amikor az ember jobb ismeretségbe került velük.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az egyik éjjel viszont olyasvalaminek voltam tanúja, ami erősen elgondolkodtatott. A hegyekben jártam a vadőrrel, Inchnacardoch környékén, szarvasvadászaton, s amikor odaértünk a házához, a gyerekei sírtak – hisztérikusan zokogtak. A férj kelta nyelven beszélt a feleségével, én meg épphogy csak értettem valamit ebből a gael dialektusból. A férfi félre nem érthető hangsúllyal azt mondta a feleségének, hogy ezerszer figyelmeztette már, ne engedje a gyerekeket szürkület idején a Cseresznye-sziget közelébe. Később az este folyamán megpróbáltam kiszedni belőle a történteket, de mindössze annyit mondott, hogy soha senki sem tudhatja meg, mit rejthet egy ilyen tó. A többit nekem kellett kitalálnom… De annyi bizonyos, hogy tudták, de legalábbis sejtették, hogy van valami a tóban. Az volt a különös, hogy soha senkinek nem jutott az eszébe, hogy abbahagyják a lazac halászatát a tóban: talán nem akarták, hogy a látogatók gyanút fogjanak. Az első világháború után elbeszélgettem egy pappal, akihez évek óta szoros barátság fűzött, s ő őszintén elmondta nekem, hogy tudomása szerint a történet már a kolostor építése előtti időkben is ismert volt.” <b>(HFW)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A XIX. században a tavat beépítették egy hajózható csatorna-rendszerbe, amely lehetővé tette a vidék bekapcsolását a turistaforgalomba. Ez olyannyira sikerült hogy „a Felföldre érkező gazdag látogatók körében divatos szabadidős tevékenység lett gőzhajóval körülutazni a tavakat. 1873-ban Viktória királynő végighajózott a csatornán, és megjegyezte: »A Kaledóniai csatorna csodálatos mérnöki bravúr, de végigutazni rajta meglehetősen unalmas.« Ugyanebben az évben egy bizonyos Gordon Cumming, egy híres, nagyvadakra specializálódott vadász, a szolgája és hosszú szakállú kecskéje kíséretében szabályos időközökben, többször megjárta a csatornát. Már ő maga is attrakciónak számított — nagy melegben gyakran skót-szoknyája nélkül parádézott a napon. Feltehetően nem volt tudatában, hogy lábai alatt a legnagyobb potenciális zsákmány úszkál, miközben a gőzös nagy zörgéssel végigdübörög a Ness-tavon…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mostanában nyaranta látogatók tömkelege nyüzsög a Loch Ness környékén. Autók, kirándulóbuszok, lakókocsik zajától, fém és üveg csörömpölésétől hangos a tó; motoros cirkálók és yachtok tülekednek a vízen. A Ness-tótól északkeleti irányban, öt mérföld távolságra fekszik Inverness; »a Felföld fővárosának« nevezett kisváros évről évre egyre több nehézség árán tud csak megbirkózni a turista-invázióval.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A Ness-tó vidéke – a skót Felföld – maga is regényes, zordon képet mutat, ám az itt élők történelme is tele van kegyetlen történetekkel. William Augustus cumberlandi herceg emberei kíméletlenül kiszipolyozták a vidék lakóit; épületek százait döntötték romba, nagyszámú őslakost pusztítottak el. A szenvedések elől nagyon sokan emigrálni kényszerültek az óceánon túlra. A kegyetlenkedések jelképe maga a herceg nevét viselő erőd, Fort Augustus volt – innen irányították a népség elleni „hadjáratokat”.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">De a tó vidéke más rekordokat is számon tart: 1896-ban itt létesítették a világ legnagyobb alumíniumgyártó üzemét. A gyártási folyamatot nagyrészt a kéznél levő vízi energia segítette. Nem egészen száz év múlva a gyár bezárt, a helyére vízi erőmű épült, Inverness energiaellátása végett. Alagutat vágtak a sziklába, áramfejlesztőt süllyesztettek a tó alá. Közel 500 munkás dolgozott a munkatelepen, közülük sokan jelezték: látták a szörnyet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">De ezen a vidéken élt 1900-tól 1918-ig egy Aleister Crowley nevezetű rettegett gazember, aki a világ legelvetemültebb emberének kiáltotta ki magát és a fekete mágiának áldozva, valósággal terrorizálta a környék lakóit, szolgáival rendkívül kegyetlenül bánt. (Érdekes módon, fentmaradt feljegyzéseiben egyszer sem említi, hogy látta volna a tó ismeretlen állatait…)</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A huszadik század harmincas éveinek általános válságkorszaka a Loch Ness szörnyének „születési” ideje. Igaz, hogy már 1933 áprilisa előtt is helyet kapott a helyi sajtóban néhány róla szóló történet, de szörnyként a Alex Campbell vízfelügyelő sajtólevelében szerepel. A felügyelő ugyanis, készpénznek véve jó ismerőse, a helybeli Mackay házaspár beszámolóját, sietett mihamarabb világgá kürtölni a szenzációt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-5adpf16bjRM/Xa_JNd4Y5YI/AAAAAAAANO8/AB1DPhfLZ3U8dbU0tZFB61uPzYrN2ZKngCLcBGAsYHQ/s1600/orszagut.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="492" data-original-width="375" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-5adpf16bjRM/Xa_JNd4Y5YI/AAAAAAAANO8/AB1DPhfLZ3U8dbU0tZFB61uPzYrN2ZKngCLcBGAsYHQ/s400/orszagut.jpg" width="303" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="text-align: start;"><span style="font-size: x-small;">Kanyargó út épült a tó mentén…</span></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: inherit;">„A Loch Ness északi partján befejezték az új út építését. Hatalmas sziklatömböket robbantottak le a hegyoldalakról, aztán legörgették őket a tó vizébe. Jókora erdőrészeket és bozótosokat irtottak ki, hogy megtisztítsák az út helyét, s most könnyedén, kényelmesen lehetett olyan helyeket találni, ahonnan zavartalan kilátás nyílt a tóra. Ezen az új úton hajtott gépkocsijával John Mackay úr és neje 1933. április 14-én, egy tavaszi délutánon… Amikor Abriachan közelébe értek, Mackay asszony, aki a tó nyugodt tükrét bámulta, hirtelen meglepetten kiáltott fel: »Nézd, John! Mi az…ott?« A tó közepére mutatott, ahol a nyugalmas felszín kavargó víztömeggé változott. Mackay úr gyorsan lefékezett, és jó néhány percen át egy hempergő, újra cs újra a víz alá bukó hatalmas állatot láttak; aztán a lény nagy hullámverés közepette eltűnt.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Amikor a szerkesztő elolvasta Campbell tudósítását, állítólag így szólt: »No, ha ez tényleg akkora, amekkorának Campbell mondja, akkor nem hívhatjuk csak egyszerűen “lénynek”; akkor minden bizonnyal egy igazi szörnnyel állunk szemben.« És ez volt a Szörny hivatalos születésnapja.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Pedig 1930-ban, a Northern Chronicle-ben egy nyárvégi napon három invernessi fiatal üzletember észleléséről szóló híradást lehetett olvasni.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">„Este 7 felé járt az idő 1930. július 22-én, és hárman horgásztunk egy csónakban Dores közelében, a Szikla-foknál. Nagyon csendes volt a tó, igazság szerint túlságosan is csendes ahhoz, hogy sikerrel járjunk, s azzal szórakoztam, hogy megpróbáltam minél messzebbre hajítani a horgot, amikor nyugtalanságot észleltem 600 yardnyira felfelé a tavon. Láttam, hogy vízpermet csap fel jó magasra… ez addig folytatódott, amíg felénk haladva a jelenség körülbelül 300 yardnyira meg nem közelített minket, azután az a valami, ami kiváltotta, nagy félkört leírva dél felé fordult, és eltávolodott tőlünk. Körülbelül tizenöt csomó sebességgel haladt. Becslésem szerint egy körülbelül húsz láb hosszúságú darabot láttunk belőle, s ez körülbelül három lábnyira állt ki a vízből. Nyomában akkora hullámverés keletkezett, hogy csónakunk vadul hánykolódni kezdett… Kétségkívül élőlény okozta a jelenséget, s mivel hosszú ideje tanulmányozom az állatvilágot, bizton merem állítani, hogy nem egy sütkérező cápát vagy fókát, nem is egy csapat vidrát vagy bármilyen más rendes állatot láttunk.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A tudósításon felbuzdulva, a szerkesztőség felhívást tett közzé, más olvasói észleletek beküldésére. A felhívás nyomán egyre-másra érkeztek a szemtanúi beszámolók, s általuk a Szörny is valódi életre kelt. Nem sokra rá beindult a turisták áradata a tó felé…</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">1933. szeptember 22-e, reggel 11-kor „a wroxeteri W.E. Hobbes tiszteletes neje és sógornője társaságában megérkezett a »Félúton« elnevezésű teaházba, Altsigh környékén (az épület ma diákszálló). Beléptek, és üres helyiséget találtak. Kiáltozni kezdtek, és ekkor egy hang azt válaszolta az emeletről: »Most nem tudunk lemenni — a Szörnyet nézzük.«</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A három látogató felsietett az emeletre, és három embert talált ott: Janet Fraser kisasszonyt, Mrs. G. Frasert és M. Howden kisasszonyt; az erkélyen álltak, és egy tárgyat néztek, amely körülbelül fél mérföldre ott mozgott a tóban. Elöl kígyószerű feje és bólogató, jobbra-balra tekergő nyaka volt. Fraser kisasszony megjegyezte, hogy profilból a fej alig szélesebb a nyaknál. Úgy vélte, egy nagy, csillogó szemet is lát az állat feléjük eső oldalán. A társaság többi tagjai valamennyien láttak két kisebbfajta púpot a vízen, és egy meghatározhatatlan hosszúságú farkat, amely a felszínt csapkodta. Az állat — minthogy egyik szemtanú sem kételkedett benne, hogy élőlényt figyelnek — körülbelül tíz percig tartózkodott még a látóterükben, azután lassan odébbvonult, majd lesüllyedt. A messzeségből lehetetlen volt megbecsülni a teremtmény méreteit, de ahhoz, hogy ekkora távolságból is látható lehessen, jókora termetű kellett, hogy legyen. Hobbes úr azt írta: »Nejem és nővére természetszerűleg izgalomba jöttek a csodálatos látványtól, de a teázó tulajdonosnője (Fraser kisasszony) meglehetős nyugalmat tanúsított, s megjegyezte, hogy jómaga korábban már három alkalommal látta a »Szörnyet«…” – idézzük újra Nicholas Witchell könyvét az elhatalmasodó tömegizgalomról.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<i><span style="font-family: inherit;">(Folytatjuk)</span></i>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-15437835924732873622019-10-17T08:57:00.000+03:002019-10-17T08:57:00.864+03:00Történetek Loch Ness-ről (1)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-lFAmf5tHQPk/XagCK4rHpwI/AAAAAAAANOY/ZZrsc-mhCEMzrKgH6hFisDn8FDkr5GE0wCLcBGAsYHQ/s1600/fedlap.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1164" data-original-width="830" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-lFAmf5tHQPk/XagCK4rHpwI/AAAAAAAANOY/ZZrsc-mhCEMzrKgH6hFisDn8FDkr5GE0wCLcBGAsYHQ/s320/fedlap.jpg" width="228" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;">A skóciai Loch Ness-i Szörny legendájának komoly szakirodalma van, amelyből kiderül, hogy nem lehet a témát egyszerűen leseperni az asztalról: a ma már a világ minden sarkában ismert Szörny meglétéről az i.u. 5. századból vannak feljegyzések, s a tanúvallomások száma azóta jócskán megsokszorozódott. A következőkben, hogy tisztábban lássunk, fellapozzuk a kérdés egyik tapasztalt ismerője, <b>Nicholas Witchell: A Loch Ness-i Szörny</b> c. könyvét, amelyben az újságíró-szerző, objektivitását és született érdeklődését megőrizve, dokumentumok, riportok alapján vázolja föl a Szörny körüli viták lényegét.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Witchell szerint a szemtanúk százai, akik mostanig megszólaltak az ügyben, „jóhiszeműen adták tovább tapasztalataikat, és tanúvallomásaikat megerősítik annak a maroknyi tudóscsoportnak az állításai is, akik műszereikkel elzarándokoltak a Ness-tóhoz, s el kell fogadnunk, hogy az eredményeket – a leghűvösebb é legcinikusabb ellenőrző vizsgálatok után is – alátámasztják azt a véleményt, miszerint valami olyasmi van a Ness-tóban, amit nem értünk teljesen, s amit komolyan kell vennünk.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Witchell munkáját természetesen nem kerülhették el a támadások, melyekkel kapcsolatban megjegyezte: „Még mindig élénken él bennem a felháborodás, ami akkor fogott el, amikor elolvastam a könyv egyik korábbi kiadásának kritikáját Skócia egyik legkiválóbb zoológusának tollából. Semmibe vette a témát…” Witchell viszont komolyan veszi a feladatát. Nem csak a Szörnnyel kapcsolatos történeteket veti papírra, hanem a tóval és természeti környezetével kapcsolatos tudnivalókat is.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-FMGDOtEa8tk/XagCACcbgtI/AAAAAAAANOU/XTXpxzXzEMkfHUGuF0JCbUNy4v_874nPwCLcBGAsYHQ/s1600/ness-to.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1070" data-original-width="715" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-FMGDOtEa8tk/XagCACcbgtI/AAAAAAAANOU/XTXpxzXzEMkfHUGuF0JCbUNy4v_874nPwCLcBGAsYHQ/s400/ness-to.jpg" width="266" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><i>„Szabad szemmel nem látjuk a tó túlsó végét: a sötét vízfelület keskeny sávja elnyúlik a szemhatáron túlra…”</i> <i>A Ness-tó „Nagy-Britannia legnagyobb és Európa harmadik legmélyebb édesvizű tava… A tó az Észak-Skóciát a Moray torkolatától a Linhhe-tó magasságáig átszelő, Great Glen elnevezésű, sebhelyre emlékeztető vetődés legészakibb részén helyezkedik el. Három-négyszáz millió évvel ezelőtt, sorozatos rezgések következtében megnyílt itt a föld, és a vetődéstől északra fekvő terület lassacskán délnyugati irányba csúszott, mintegy hatvanöt mérföld távolságra… A gleccserek keskeny, meredek lejtésű tavat alakítottak ki. A felszín 14000 acre területű, a tó hosszúsága 22,5 mérföld, legnagyobb szélessége 1,5 mérföld. A Ness-tó mélysége általában meghaladja a 700 lábat, és hosszú éveken át azt hitték, hogy legmélyebb pontja 754 láb. 1969-ben azonban egy miniatűr tengeralattjáró 820 láb mélységig ereszkedett, és mérőműszerei 975 láb mélységben regisztrálták a tó fenekét. Ezt a mérési azóta sem ismételték meg, így máig nincsenek megbízható adataink a Loch Ness-tó mélységét illetően… Ha… az amerikai Nagy Tavakat vesszük összehasonlítási alapul, a Ness-tó viszonylag kicsi, viszont élővilága rendkívül gazdag. Vize friss és semmiféle szennyeződés nem éri, s az év nagy részében lazacot és tengeri pisztrángot halásznak benne; a tóból kifogott legnagyobb pisztráng 52 font súlyú volt…A két vándorló halfajon kívül barna pisztráng is található errefelé, s ez külön vonzerőt jelent nemcsak a horgászok, hanem a tó nagyragadozói számára is. A központi tó mélyebb régióiban sarkvidéki vitéz szemling, és rengeteg angolna él, s az utóbbiak között igen nagy példányok is vannak…”</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az egyetlen komolyabb felmérés eredményei 1911-ben jelentek meg a Bathymetrical Survey folyóiratban, s <i>„hosszúkás, V-alakú medencét írnak le, melynek északi végében jégkorszaki törmelék és gleccserfolyók üledéke rakodott le a part mentén. A felmérés tanúsága szerint a fenék »olyan sima, mint füves tekepálya«, bár föld alatti oldalai igen meredekek…”</i> A víz „savassága és meredek oldalai megakadályozzák, hogy bármilyen komolyabb növény megtelepedhessen a vízben… Hőmérséklete alacsony… Az éghajlat enyhe, párás, és nem igazán csábító…A tónak jókora vízgyűjtő területe van, s nagy esőzések idején a vízszint gyorsan emelkedik. Ennek ellenére a tó sohasem fagy be, s ez egyrészt rendkívüli mélységének , másrészt a hatalmas vízmennyiségnek tudható be…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A Loch Ness olyan vidéken található, amely büszkén hangoztatja a Nagy-Britannia többi részétől való függetlenségét, ahol az ősi kelta nyelvet még ma is sokan beszélik az idősebb generáció tagjai közül, s ahol továbbra is tiszteletben tartják az ősi törzsi viszonyokon alapuló kapcsolatokat a nemzetségek között”, még élnek a tóval kapcsolatos egykori hiedelmek is.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nicholas Witchell szerint 1933-ig nem is hallott a világ a Loch Ness-i »Szörnyről«, azóta viszont rendszeresen, minden évben jelentik megjelenését. 1933 előtt a maival ellentétben alig érkezett egy-két jelentés. A publicitásnak ezt az 1933 előtti hiányát általában azzal magyarázzák, hogy a szóban forgó vidék roppant távoli és elszigetelt volt, és csak a tó északi partján húzódó országút 1933-as megépítése adta meg a szikrát, melynek nyomán azután az állatok híre elterjedt a világban.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Ebben sok az igazság. Habár éppenséggel az elmúlt évszázadokban a Felföldnek sokkal több volt a lakója, mint manapság. Mi több, azt követően, hogy a tizenkilencedik század elején megépült a Kaledóniai-csatorna, mely tény már önmagában is sok száz munkással gyarapította a környék lakosságát, a Great Glen divatos vidék lett a viktoriánus kor arisztokráciájának körében, s naponta gőzösök lapátjai kavarták fel vizet.”</span><br />
<span style="font-family: inherit;">És bár a tóban lakozó állítólagos Szörny meglétét még mindig élénken vitatják, a vidék népszerűsége, turisztikai vonzereje máig nem szűnt meg. Talán csak a média érdeklődése gyengült az idők során, de az is csak ideig-óráig. (Az ember azt hinné: a Ness-tó legendája így a legértékesebb, ha megfejtetlenül marad…)</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>„ 565-öt írtak… Szt. Columba, aki először vitte Skóciába a keresztény vallás hírét (a tó partján fekvő Abriachan faluban található az a kő, amelyről állítólag megkeresztelte a pogány picteket), úton volt Invernessbe, hogy ott meglátogassa az északi pictek királyát, Brude-ot. Életrajzírója, Adamnan jegyzi fel Szt. Columba élete című művében (6. kötet, II. könyv, 27. fejezet): »Egy bizonyos vízi szörny elűzéséről egy szent ember imája révén.« A szent olyan ponton érkezett a Loch Ness partjára, ahol lapos fenekű átkelőcsónakok közlekedtek. (Feltételezések szerint ez a Ness-folyó torkolatában vagy Urquhart közelében lehetett.) A pictek épp egy olyan embert temettek, akit úszás közben egy vízi szörnyeteg harapása halálra sebzett. A történet egyik változata szerint Szt. Columba az ember mellkasára helyezte a botját, s ezzel újra életre keltette. Egy másik változat úgy adja hírül, hogy az egyik pict ahelyett, hogy a szent prédikációját hallgatta volna, átúszott a folyón vagy a tavon, s eközben megtámadta és megölte a szörnyeteg. Szt. Columba, amikor meghallotta az ember kiáltozását, utasította az egyik férfit, hogy ússzon át a túloldalra, s az ott horgonyzó csónakkal térjen vissza. Adamnan így folytatja a történetet: »Amikor Lugne Mocumin meghallotta a híres és szent ember parancsát, késlekedés nélkül engedelmeskedik neki, ledob magáról minden ruhát, csak tunikáját hagyja a testén, és a vízbe veti magát. Csakhogy a szörny, amint észreveszi, hogy az úszó felkavarja a vizet, feljön a felszínre és dörgő hang kíséretében, tátott szájjal a férfi felé siet. Amikor az áldott ember ezt észrevette, felemelte szent kezét… Isten nevét hívta segítségül, a Kereszt megváltó jelét rajzolta a levegőbe és azt parancsolta a vérszomjas szörnyetegnek: Nem mész közelebb, sem meg nem érinted az embert; menj vissza hamarjában. És akkor a szent hangja hallatán a szörnyeteget rémület fogta el, és gyorsabban menekült el onnan, mintha kötelekkel húzták volna vissza.«</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Amit ezek után összeírtak a tóbeli élőlényről, az megtöltene egy jókora könyvtárat. Mindent, persze, nem érdemes idézni, az viszont tény, hogy 1933. október 17-én kelt az az olvasói levél, mely a The Scotsman c. lapban sárkány-jelenségként mutatja be a Szörny létezését.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A Cromwell-féle brit köztársaság idején , a XVII. sz. közepe táján egy helyőrségnyi angol katona parancsot kapott, hogy Invernessből fagörgőkön a tóhoz szállítsanak egy hajót, vízi járőrözés céljából. Egyikük, Richard Franck lovastiszt szorgalmasan papírra vetette úti észleléseit. Ő a Szörnyet valamiféle úszó szigetként érzékelte, amely látszatra összegabalyodott vízinövényekből állott. (Ámde ilyen növények a tóban nem élnek – ezek szerint mégis csak élőlény lehetett a látomás?)</span><br />
<span style="font-family: inherit;">1731-ben a gyarmati katonaság utat kezd építtetni a tó mentén, amelynek telepén sok száz katona dolgozott. Egy 1769-ben kiadott könyvben említés történik e munkálatokról (de a könyv csak 1964-ben bukkant fel, ráadásul Új-Zélandban): <i>„Az útépítők többször is láttak két víziszörnyet a tóban. Úgy vélték, ezek a bálnák valamely válfajához vagy valamely ismeretlen tengeri állatfajhoz tartozhatnak, amelyek egy, a földfelszín alatti átjárón keresztül bejutottak a tóba, és aztán túlságosan nagyra nőttek ahhoz, hogy vissza tudtak volna térni.”</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>„1802-ben Alexander MacDonald, egy Abriachan-i kisbirtokos elmondta a Loch Ness korábbi vízfelügyelője, Alexander Campbell valamelyik elődjének, hogy többször is látott egy furcsa állatot a tóban. Egyszer MacDonald segítségére sietett egy, a hegyoldalról lezuhant báránynak, amikor egy lény jött fel a víz színére, és legalább ötven yardra megközelítette. A férfi rövid nyúlványokat látott az állat testén, s a teremtmény ezekkel hajtotta magát előre a vízben. Azután a lény egyszer csak visszafordult, és visszaúszott a tó közepe felé, végül alámerült, s eközben 500 yardos körzetben jókora hullámverést keltett maga körül. MacDonald úr elmondta, hogy megítélése szerint az állat körülbelül húsz láb hosszúságú volt, és egy szalamandrára emlékeztette…”</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;">1933-ban került a sajtóba az az emlékezés, melyet az egykori portlandi herceg fogalmazott: <i>„Amikor 1895-ben megszereztem az Oich-tavon és a Garry-folyón való horgászat jogát, az erdész, a fogadós és a segédhalászok egy úgymond rettenetes nagy bestiát emlegettek, ami fel-fel tűnik a Ness-tavon.”</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nicholas Witchell olyan hiedelemmel is találkozott, hogy aki a Szörnyet észleli és beszél róla, később valamilyen szerencsétlenség áldozata lesz. Talán ezért (is) félnek a helyiek a tanúságtételtől…</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<i><span style="font-family: inherit;">(Folytatjuk)</span></i>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-68124951711015616592019-07-24T18:02:00.000+03:002019-07-24T18:02:37.234+03:00A "Tolnai" (9)<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>1908</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b><br /></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-5F3M4pMIXcA/XThxkaqWowI/AAAAAAAANMk/-IpzQstLpsoaYzmL8RxbP92ZF6GJsYY7ACLcBGAs/s1600/1-oldal.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1072" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-5F3M4pMIXcA/XThxkaqWowI/AAAAAAAANMk/-IpzQstLpsoaYzmL8RxbP92ZF6GJsYY7ACLcBGAs/s400/1-oldal.jpg" width="267" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b><br /></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/--VJbXIYUOxw/XThxvpyOB5I/AAAAAAAANMo/Kgov6rCnx5AN1etro7seD5JsDSJoDQiJgCLcBGAs/s1600/2-old-1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1544" data-original-width="1032" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/--VJbXIYUOxw/XThxvpyOB5I/AAAAAAAANMo/Kgov6rCnx5AN1etro7seD5JsDSJoDQiJgCLcBGAs/s400/2-old-1.jpg" width="266" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-63nzY4wVaU0/XThx2QljFSI/AAAAAAAANMs/28m8AIgyDPgyrGf7XqcgeHYLIM3RebvpACLcBGAs/s1600/2-old-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1469" data-original-width="989" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-63nzY4wVaU0/XThx2QljFSI/AAAAAAAANMs/28m8AIgyDPgyrGf7XqcgeHYLIM3RebvpACLcBGAs/s400/2-old-2.jpg" width="268" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Qkepc3FQvdY/XThx9SS2qII/AAAAAAAANMw/AE7c6OR7NakR1S_S0OScgCgdsYSnAowqACLcBGAs/s1600/2-old-3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1258" data-original-width="1600" height="313" src="https://1.bp.blogspot.com/-Qkepc3FQvdY/XThx9SS2qII/AAAAAAAANMw/AE7c6OR7NakR1S_S0OScgCgdsYSnAowqACLcBGAs/s400/2-old-3.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>A köpenicki kapitány — szabadlábon.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Olvasóink bizonyára emlékeznek még az öreg Voigt Vilmos suszterre, aki két évvel ezelőtt kapitányi egyenruhában, egy szakasz porosz katona élén bevonult a köpenicki városházára és ott hivatalosan lefoglalta a pénztárt. Akkoriban az egész világ kaczagott a lángeszü furfanggal végrehajtott bűntényen, de azért a kapitányt elitélték négy évi börtönre, ámbár kisült, hogy csak az vitte a bűnre, mert sehol sem tudott munkához jutni. Most — másfél évi fogság után — a német császár megkegyelmezett Voigt-nak, akit azonnal szabadon bocsátottak a tégeli börtönből.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Ddpnkv7zLlA/XThyFQFI1AI/AAAAAAAANM4/s_Pdhjg_eiggTtenv9ZNu2dRmmQ8NgO1gCLcBGAs/s1600/3-old-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1562" data-original-width="1007" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-Ddpnkv7zLlA/XThyFQFI1AI/AAAAAAAANM4/s_Pdhjg_eiggTtenv9ZNu2dRmmQ8NgO1gCLcBGAs/s400/3-old-1.jpg" width="257" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A fogoly éppen ebédelt, mikor tudtára adták a megkegyelmezést; a váratlan örömhír annyira felizgatta, hogy képtelen volt ebédjét megenni. Minthogy a börtön pénztára zárva volt, munkakeresetét sem lehetett neki átadni s Voigt kénytelen volt a közúti vasút menetdiját kölcsönkérni. A börtönből való távozása után — ezt a jelenetet ábrázolja képünk — közúti vasúton Rixdorfba ment, a hol testvére, Mersz Berta szappan-kereskedőnő lalák. Voigt megélhetése biztositva van. Egy Wertheimné nevű asszony végrendeletében havi ötven márkát, illetve a börtönből való kiszabadulása után havi száz márkát hagyományozott neki.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mikor hire kelt, hogy Voigt megérkezett Eix-do'rfba, valóságos veszedelmes tolongás támadt Merszné háza előtt. A rendőrök gyalog és lovon csak nagynehezen tudták a rendet fentartani, sőt estefelé már annyira fölszaporodott a tömeg, hogy az utczát rendőri kordonnal el kellett zárni. Automobilon és bérkocsin is nagyon sokan érkeztek Voigt lakása elé és otthagyták névjegyüket különböző ajándékok kíséretében. Egyesek bort, likőrt, virágot, sőt még verseket is hagytak ott Vöigt számára, a ld számtalan üdvözlő levelet, táviratot és kártyát kapott. Voigt, a ki az ajándékok utján részére összegyűlt vagyont negyvenezer márkára becsüli, több gazdag hölgy házassági ajánlatát nem fogadta el. Kiadandó emlékirataiból is nagyobb összegre vél szert tehetni. Valószinüleg elfogadja egy hires im-prezárió ajánlatát is, a ki mutagatni fogja a zseniális szélhámost, a ki megcsufolta a német hivatalos világot.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-C1-CCbAg-7Y/XThyO4cBIHI/AAAAAAAANNE/y8AE9pzbPYAAoMCM8sqJW9d4wgsUyxhewCLcBGAs/s1600/3-old-2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1175" data-original-width="1350" height="347" src="https://1.bp.blogspot.com/-C1-CCbAg-7Y/XThyO4cBIHI/AAAAAAAANNE/y8AE9pzbPYAAoMCM8sqJW9d4wgsUyxhewCLcBGAs/s400/3-old-2.jpg" width="400" /></a></div>
<br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Heltai Jenő: A gróf</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">I.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A második felvonás után az öltöztetőnő egy óriási virágbokrétával bukdácsolt be Tündérlaki Putyi öltözőjébe. A bokrétában egy levél, a levél mellett egy doboz volt, a dobozban pedig egy kellemes kis brilliánsgyürü, a mely testvérek közt is megért ezer koronát.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Tündérlaki Putyi nem volt nehéz nő. A mindenség alkotója nem arra teremtette őt, hogy fenséges érzelmeket váltson ki a férfiakból. A nagy szerelmi bonyodalmak elkerülték őt, a lelki küzdelmek gyötrelmeit, a szenvedéseket és a hatalmas indulatokat nem ismerte. Egyszerű és józan nő volt, a kinek minden meggyőződését ebbe az egy mondatba lehet összefoglalni : »A férfiak arra valók, hogy a szép és a kedves nőkért értékes ostobaságokat kövessenek el.«</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ilyenmódon e nőt a levél, a bokréta és a gyürü háromszorosan meghatotta. Nagyon sürgősen felöltözött, a színpadra sietett és a függönybe alkalmazott lyukon kinézett a nézőtérre. Földszint, balra, az első páholyban ült »ő«. »Ő«, az ismeretlen, az előkelő, a nagylelkű gavallér, a gyűrűvel súlyosbított bokréta udvarias küldője.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">»Ő« érdekes, halvány férfi volt, fekete, itt-ott már őszülő hajjal, tündöklő frakkal és káprázatos gyémántgombokkal. Elegáns fásultsággal ült a páholyban, egész lénye elárulta az unatkozó arisztokratát. Tündérlaki nagyon meg volt elégedve vele és a harmadik fölvonásban »A kis karmantyú« czimü elmés kuplét kizárólag az előkelő idegen javára énekelte, Ígéretektől duzzadó pillantásokat lövelvén a szeretetreméltó férfiú felé.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">II.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Előadás után a nyájas idegen, aki időközben az öltöztetőnőtől megtudta, hogy Tündérlaki kisasszonynak nincs kifogása a »tisztességes közeledés« ellen, a színház kis kapujában várta a művésznőt. A kocsiuton egy ragyogó gummitalpu fiakker várakozott.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Gróf Cirkvenitz, huszárkapitány, — mondta az idegen előkelő meghajlással, mikor Putyi kilibbent a kövezetre.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Putyi tébolyitó mosolylyal nézett a grófra és odanyujtotta neki a kezét, a melyet a gróf hódolattal megcsókolt. Ezalatt a fiákkeres leszedte a lovakról a pokróczot és leugrott a bakról.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Ez a kocsi ? ... —- kérdezte a művésznő.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Minket vár, — mondta a gróf. — Csak üljön be bátran.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— No, de...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Csak üljön be. A kifogásait és az aggodalmait elmondhatja útközben.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ez hatott. Putyi beült és a kocsi elrobogott.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">III.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egy előkelő vendéglő különszobájában vacsoráztak.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A gróf bűbájos ember volt. Előkelő és bőkezű. Putyi leplezetlen áhítattal nézett rá: a vagyon, az előkelőség, a gavallérság mindig imponált neki. Azonkívül a gróf gyöngéd és figyelmes volt, e mellett pedig bizonyos hidegséggel és fölénnyel kezelte Putyit. Ama férfiak fölényével, a kiknek minden sikerül, a kik megszokták azt, hogy a nők engedelmeskedjenek nekik. A gróf kipróbált nőhóditónak látszott, a lényében volt valami parancsoló, ami nem tűrt ellenmondást. A pinczérek hétrét görnyedtek előtte, Putyi pedig olvadozott a büszkeségtől és a boldogságtól. Gróf Cirkvenitz! Ez volt életének legelső grófja. Eddig inkább a vagyonos polgári elemnél volt szerencséje, bankároknál, börziánereknél. Az arisztokráczia eddig — érthetetlen módon! — nem méltányolta őt. De ime, most gróf Cirkvenitz huszárkapitány megtörte a jeget és elsőnek jelentkezett a felső tízezerből.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Putyi arra gondolt, hogy legjobb barátnői fuldokolni fognak az irigységtől. És szivében mélységes hálát érzett gróf Cirkvenitz iránt…</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">IV.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Miután kellemesen bepezsgőztek, gróf Cirkvenitz igy szólt:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Tudja-e, hogy én most hónapokig nem fogom látni magát?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Miért ? — kérdezte Putyi ijedten.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Mert holnap reggel megyek az uj garnizonomba, Galicziába !</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Ah!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Putyi elszontyolodott. A gróf megfogta a kezét.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Remélem, — suttogta, mialatt lassan csókolgatta ezt a kezet, — hogy nem bocsát el igy e messze útra?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Így ? Hogyan ?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">—Szeretnék elvinni magából valamit. Egy illatot, egy emléket. Valamit, a mi a messzeségben is untalan az eszembe juttassa magát és onnan is folyton visszacsábítson magához. Egy csók, egy ölelés emlékét...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— De gróf ur, — tiltakozott Putyi.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A hideg, fölényes és előkelő gróf e pillanatban hirtelen megváltozott. Egy erőszakos, vad mozdulattal magához ölelte Putyit és megcsókolta.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Szeretlek, — súgta két csók közt a fülébe, — nagyon szeretlek. És te?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Istenem, — mondta Putyi egészen megzavarodva ezektől a csókoktól, —- Én... én ...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Nem felelsz ? Jobban is szeretem. Ne is felelj. Ne is beszélj. A fölösleges beszéd badarság. Te az enyém vagy, az enyém, csak az enyém ... Ma még az enyém lehetsz, holnap én már megyek a fenébe, Galicziába.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">És újra megcsókolta. Putyi kábultan, akarat nélkül roskadt a vitéz gróf karjába. Olyan volt, mint egy hipnotizált tyúk.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">V.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Tehát itt lakol ? — mondta a gróf, a mikor a szobaleány ajtót nyitott nekik. — Csinos ... minden nagyon csinos,..</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— És ízléses, ugy-e ? — mondta Putyi büszkén.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Igen, nagyon ízléses... Te, van itthon pezsgőd ?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Pezsgőm ? — ámult Putyi. — Minek?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Szomjas vagyok. Inni akarok.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezzel a gróf becsöngette a szobaleányt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Hallja, angyalom, — mondta neki, — itt van a névjegyem és száz korona. Lent a kapu előtt áll egy fiakker, abba üljön bele és hajtson a kaszinóba. Ott adja át a névjegyemet és kérje azt a pezsgőt, a mit én rendesen inni szoktam... Két palaczkkal hozzon, de nagyon siessen!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A szobaleány elrohant. Putyi mosolyogva nézett a grófra.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Remélem, most már egészen egyedül vagyunk a lakásban ? — kérdezte a gróf.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Csak te meg én, — mondta Putyi csaknem pirulva, és nagyon izgatottan, mert most tegezte először a grófot.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Akkor hát...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A gróf fölkelt. Putyi behunyta a szemét. Azt hitte, hogy most ütött a szerelem órája, hogy a gróf most a vad csókok özönével fogja őt elborítani.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">VI.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Akkor hát, — ismételte a gróf. Minthogy a csóközön nem következett be és a szerelem órája nem ütött, Putyi félénken kinyitotta a szemét. A gróf ott állt előtte némán, parancsolón, hidegen, olyan arcczal, hogy Putyi csaknem megijedt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Mit akarsz ? — kérdezte Putyi csodálkozva.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Az ékszereidet, — mondta a gróf fagyosan.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Az ék...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Többet nem birt mondani, A lélekzete elakadt. Reszketve, rémülten nézett a grófra.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Tréfálsz ? — kérdezte végre, alig merve a száját kinyitni. Te... a gróf?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Igen. Én, a gróf, vagy ha jobban tetszik: én, a rabló, az ékszereidet akarom, mégpedig máris. Gyerünk, gyerünk, mielőtt a szobaleány visszajön ...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">És a mikor Putyi még mindég mozdulatlanul ült, haragosan tette hozzá:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Nem hallottad ? Vagy azt akarod, hogy a revolveremmel sürgesselek ?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Putyi lehajtotta a fejét. Aztán szó nélkül felkelt és csendes sírással ment a szekrényhez. Kiszedte az ékszereit, a vagyonos polgári elemhez tartozó bankároknak és börziánereknek az ajándékait. Mindaz, a mivel ezek a derék emberek neki kedveskedtek, a gróf zsebeibe vándorolt. Az órák, brocheok, karpereczek, nyaklánczok egymás után tűntek el a gróf zsebe mélyében. Minden darabnál uj meg uj könny tolult Putyi szemébe és az ékszerek révén egész névsor elevenedett meg a lelkében. Újra látta azokat, a kiktől az ékszereket kapta. A kövér és jószivü polgárokat, a kiknek emlékét a gróf — életének első grófja — most kíméletlenül, kegyetlenül és mindörökre elpusztította. És a gróf telhetetlen volt, ridegen nógatta :</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Siessünk, siessünk! Vedd ki a füledből a függőket, ide azokkal a gyűrűkkel!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A parancsai ugy hangzottak, mint egy hadvezéréi. Putyi megtörten, elcsukló sirással engedelmeskedett. Utolsónak a kellemes kis brilliáns-gyürüt akarta visszaadni, a mely a »tisztességes közeledés« közvetítője volt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Pardon, — mondta a gróf sértődötten, miközben tiltakozva tolta vissza a gyűrűt, — ezt én adtam neked. Egy gentleman sohasem veszi vissza az ajándékait...</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezzel kezet csókolt Putyinak, meghajtotta magát és az ajtó felé indult.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">VII.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A küszöbön azonban megállt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Izé ... majdnem elfelejtettem, — mondta mosolyogva, — a szobaleány alkalmasint azzal az üzenettel fog visszajönni, hogy engem a kaszinóban nem ismernek. A száz koronából, a mit vissza fog hozni, fizesd ki a fiakkert, adj a leánynak húsz korona borravalót... a többit pedig add oda valami jótékony czélra . .. esetleg a színházi nyugdijalapnak.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">És mialatt Putyi tágra nyílt szemmel, értelmetlenül, elképedve bámult maga elé, gróf Cirkvcnitz barátságos mosollyal távozott.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-IUS9ewwS72A/XThybBsnMSI/AAAAAAAANNM/doIN77nLqh0LVVChHtwq0WyTNAE7PxvhACLcBGAs/s1600/edward.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1059" data-original-width="1600" height="263" src="https://1.bp.blogspot.com/-IUS9ewwS72A/XThybBsnMSI/AAAAAAAANNM/doIN77nLqh0LVVChHtwq0WyTNAE7PxvhACLcBGAs/s400/edward.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Conan Doyle</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-cRqsuKiY9Mc/XThymdGC6dI/AAAAAAAANNU/1OpLW8WD4hIRCMaTRTK7b086TcJIphaggCLcBGAs/s1600/conandoyle.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1551" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-cRqsuKiY9Mc/XThymdGC6dI/AAAAAAAANNU/1OpLW8WD4hIRCMaTRTK7b086TcJIphaggCLcBGAs/s320/conandoyle.jpg" width="310" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Sherlock Holmes nevét mindenki ismeri, de csak kevesen tudják, hogy ez a zseniális detektív, a kinek csudálatos kalandjaiban, gyermekek és aggok egyaránt gyönyörködnek, voltaképen egy nagy szellemű angol író képzeletében született. Conan Doyle, a Sherlock Holmes detektiv regények szerzője ma a világ legdivatosabb írója. Müvei minden czivilizált nyelvre le vannak fordítva és az amerikai néger hordárok ép olyan mohón olvassák, mint a kis japán gésák. Aranyakkal fizetik meg minden egyes sorát és igy nem csuda, hogy a negyvenöt éves Conan Doyle — a kinek remekül sikerült arczképét itt láthatják olvasóink — a világ leggazdagabb írója. Orvosnak készült és egyik tanárának biztatására, elég későn lépett az írói pályára. Ez a tanár, a ki rendkívül nagy érdeklődéssel viseltetett a bűnügyi nyomozások iránt, vezette arra a gondolatra, hogy elbeszélései hőséül olyan lángeszü detektívet fog választani, a ki apró nyomokból, jelentéktelen csekélységekből, egyszerű következtetések utján minden bűntényt leleplez. Ezt az alakot később annyira megszerette a közönség, hogy végre mindenki azt hitte, hogy valósággal élt is. Conan Doyle most 45 éves korában nősült meg és fiatal feleségével bejárja a világot. Természetesen mindenütt nagy óvácziókkal fogadják a kiváló irót.</span><br />
<div>
<br /></div>
bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-35243544191915719272019-07-23T06:28:00.000+03:002019-07-23T06:28:45.531+03:00A "Tolnai" (8)<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>1907</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-q7fzFdTXxBY/XTZ9q9Cr9iI/AAAAAAAANLk/0fJ53GdksZ4ZUwuhHetFCjBzeYM1f3AHACLcBGAs/s1600/cimlap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1329" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-q7fzFdTXxBY/XTZ9q9Cr9iI/AAAAAAAANLk/0fJ53GdksZ4ZUwuhHetFCjBzeYM1f3AHACLcBGAs/s400/cimlap.jpg" width="331" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Parasztlegény és grófkisasszony.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-d4V3qC7vDa8/XTZ96FQuPAI/AAAAAAAANLo/XKB6Ofc_nX0xNbwMfPfmEOJxyu3UWxORgCLcBGAs/s1600/kocsis.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="925" data-original-width="1600" height="230" src="https://1.bp.blogspot.com/-d4V3qC7vDa8/XTZ96FQuPAI/AAAAAAAANLo/XKB6Ofc_nX0xNbwMfPfmEOJxyu3UWxORgCLcBGAs/s400/kocsis.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A közelmúltnak nem egy eseménye igazolta azt a nagy igazságot, hogy a szerelem hatalma minden előítéletet, minden akadályt legyőz. Az igazi nagy szerelem demokratikus felfogású: a szerelmes nem kutatja választottja származását, ész nélkül, vakon szeret — szeret ugy, ahogy az Isten és a természet parancsolta. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Nemrégiben az egész világsajtót bejárta Nyári Rudi, győri czigányprimás házasságának története. A czigány hegedüjátéka elcsavarta Festetich grófkisasszony fejét. A lány otthagyta atyját, főrangú családját és követte szive bálványát. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ez a romantikus történet megismétlődött a minap a trencsénmegyei Vág-Révfalu községben. Az esetnek Pongrácz Henrietta grófnő a hősnője, aki a szerelmi boldogságért odadobta rangját, vagyonát és egy szegénysorsu parasztlegénynek lett a párja.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A választottja, Andrássik János, hat év előtt kocsis volt a grófi kastélyban. A leánynak megtetszett a deli, szép legény, de a fel-fellobogó szerelmét féltékenyen rejtegette a világ előtt: nagyon is érezte, milyen rettenetes küzdelmet kellene vivnia családjával, hogy elérje azt, ami után vágyódott. A sors azonban mégis összehozta a szerelmeseket. Egy séta-kocsizás alkalmával egy töltésen felborult a grófnő kocsija és a leány beleesett az ut mellett levő folyóba. Menthetetlenül elpusztult volna, ha a kocsis utána nem ugrik és ki nem menti a hullámokból. A tizennégy éves teremtés rejtett szerelmét erős lángra lobbantotta ez a véletlen: megesküdött, hogy megmentője felesége lesz — minden poklokon keresztül. A szerelmesek gyakran összejöttek, tervezgették a jövő virágos képét, légvárakat építettek, amikben tán maguk se hittek, hogy valóra válhatnak valamikor. Pongrácz gróf családja is megtudta, hogy leánya a kocsisukat szereti; elcsapta a legényt és mikor a leány egy néhányszor megkísérelte, hogy szerelmese után szökjék, a kérlelhetetlen apa zárdába dugta a leányát s mikor onnan is elszökött, idegszanatóriumba záratta a szerelmes leányt. A grófkisasszony azonban titokban értesítette erről Andrássik Jánost, aki, nyomban szerelmeséhez sietett. Belopódzott a grófi kastélyba, ahonnan aztán könnyű szerrel megszöktette a kisasszonyt az ablakon át lebocsátott kötél segítségével. Aztán szülei házához vitte a leányt, aki azóta ott él és türelmesen várja azt az időt, mikor eléri nagykorúságát, hogy aztán törvényesen is egybekelhessen választottjával. A gróf minden erőszakoskodása hiábavaló volt, a leány hajthatatlan maradt. A fiatal gróf Pongrácz hadnagy egy izben tettleg is bántalmazta nővérét, akit csak a vőlegénye erélyes fellépése mentett ki szigorú bátyja kezéből. Végre a gróf is belátta, hogy nem tehet semmit leánya szerelme ellen, kitagadta a szegény teremtést és azontúl nem törődött vele. A leány pedig boldogan él választottja szüleinél és egy csöppet se sajnálja azt a fényt és gazdagságot, amit otthagyott.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-28q5pN7x9sU/XTZ-KV2GXbI/AAAAAAAANL0/4wNdVU5kwAMHzINLJpiqGZhB1_kpwnyvwCLcBGAs/s1600/csalad.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1324" data-original-width="1600" height="330" src="https://1.bp.blogspot.com/-28q5pN7x9sU/XTZ-KV2GXbI/AAAAAAAANL0/4wNdVU5kwAMHzINLJpiqGZhB1_kpwnyvwCLcBGAs/s400/csalad.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ennek a szenzácziós eseménynek hire a napokban bejárta az egész sajtót. Mi pedig elküldtük fényképészünket a kis trencséni faluba, hogy a szerelmes párról fényképfelvételeket készítsen a „Tolnai Világlapja" részére. Sikerült képeinket itt mutatjuk be olvasóinknak. A szép grófnő még sajátkezű aláírását is elküldte szerkesztőségünknek. Itt láthatják olvasóink:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-B93KfhcYfIM/XTZ-SiaSpaI/AAAAAAAANL4/hyWsjDwDNwMUy6BAaKCHeffM7BsXuSCigCLcBGAs/s1600/szigno.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="750" data-original-width="1000" height="300" src="https://1.bp.blogspot.com/-B93KfhcYfIM/XTZ-SiaSpaI/AAAAAAAANL4/hyWsjDwDNwMUy6BAaKCHeffM7BsXuSCigCLcBGAs/s400/szigno.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Az első női soffőr</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><br /></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-gKAYpSAvNxo/XTZ-fBJqA6I/AAAAAAAANMA/N5mwyk-MYkEOJFbUJH0WTlK4dofvCjr8wCLcBGAs/s1600/sofor.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1038" data-original-width="982" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-gKAYpSAvNxo/XTZ-fBJqA6I/AAAAAAAANMA/N5mwyk-MYkEOJFbUJH0WTlK4dofvCjr8wCLcBGAs/s320/sofor.jpg" width="302" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezt a kedves képünket a létért való küzdelem alkotta. Egy berlini fiatal asszony, a magyar származású dr. Pappné elhatározta, hogy mint automobil-bérkocsi-vezető fogja megkeresni kenyerét a maga és két kis gyermeke számára. Pedig mennyi nehézség állotta útját, még mielőtt megkezdte volna pályáját! Ahová fordult, mindenütt azt mondták neki: „Ön nagyon is szép ahhoz, hogy soffőr legyen!" </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A fiatal asszonyt azonban nem riasztotta vissza semmi akadály. Megtanulta az automobilvezetők tudományát és fényes sikerrel tette le a képesítő vizsgát, pedig a bizottság nagyon is szigorúan bánt el vele. A minap volt az első nyilvános utja. Este hét órától reggel hat óráig szakadatlanul volt dolga és ezen az első éjjelen 120 márkát keresett. A férfi-kollégái nem irigykedtek rá, sőt virágcsokorral üvözölték az első női soffőrt. A példáját többen is akarják követni Berlinben és igy valószínű, hogy nemsokára a mi utczáinkon is meg fog jelenni a modern életnek ez az ujabb hírnöke.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-1GRUG93IAn4/XTZ-nG8hxTI/AAAAAAAANMI/Ui6Hw5pTSxYRtwUmq6_EjhJWQRAdEhIEQCLcBGAs/s1600/elefant.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1265" data-original-width="1600" height="316" src="https://1.bp.blogspot.com/-1GRUG93IAn4/XTZ-nG8hxTI/AAAAAAAANMI/Ui6Hw5pTSxYRtwUmq6_EjhJWQRAdEhIEQCLcBGAs/s400/elefant.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Elefánt-szálloda. 25 méter magas, igen eredeti formájú építmény, melyet egy élelmes vállalkozó épített egy Atlantic City nevű amerikai tengeri fürdőhelyen. A mellette lévő automobil és a környező házak nagyságából következtethetünk az Elefánt-szálloda hatalmas méreteire. A furcsa szálloda elég jövedelmező lehet, mert az emlitett fürdőhelyet New-York milliomosai keresik fel.</span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-47372646318375931152019-07-05T06:37:00.000+03:002019-07-05T06:39:25.236+03:00A "Tolnai" (7)<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>1906</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: medium;"><b>Rákóczi hamvainak megtalálása</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-hH-0l8d42JA/XR7FJTEiDEI/AAAAAAAANKk/iMlPIN27WJkoM1T4VGEgP_HUWubxJy_0QCLcBGAs/s1600/hattyuk.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="212" data-original-width="1600" height="53" src="https://1.bp.blogspot.com/-hH-0l8d42JA/XR7FJTEiDEI/AAAAAAAANKk/iMlPIN27WJkoM1T4VGEgP_HUWubxJy_0QCLcBGAs/s400/hattyuk.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Hazahozták a magyar szabadság szentemlékü és legnagyobb apostolának, II. Rákóczi Ferencznek hamvait. A nagy fejedelemnek kétszáz évvel ezelőtt csupán egy szavába került volna, hogy homlokára tegyék a lengyel koronát. Amiért nagyapja elvérzett, azt a koronát ő habozás nélkül visszautasította, mert nem távozhatott akkor idegenbe, amikor nemzetét véres küzdelembe vitte a jog, az igazság és törvény nevében Ausztria szabadság-tipró zsarnoksága ellen.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A nyolcz évig tartó küzdelemben sokszor megadtak volna neki mindent, ami a Rákóczi-ház tekintélyét és hatalmát megszilárdíthatta volna, csak a nemzet kívánságairól nem akartak tudni, ámde ő mindent feláldozott azért, hogy a hazának régi önállóságait, jogait és alkotmányát biztosithassa. És midőn a majthényi síkon lerakták a kurucz zászlókat, akkor is visszakaphatta volna óriási birtokait, családját és minden méltóságát, ha hódolati esküt tett volna.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hanem ő inkább választotta a bujdosás kálvária-utját, hogysem büszke fejedelmi fejét megalázza s tétlenül kelljen néznie letiport hazája romlását. Így jutott ő tábornagyával és számos hü emberével Rodostóba, ahol tizennyolcz évig szőtte lelkében a nemzeti szabadság álmait, amiket aztán szálanként bontogatott szét a keserű végzet, hogy szemfödelet boritson búlátott arczára. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mikes meghatóan írja le a nagy fejedelem utolsó perczeit. Nagypénteken, 1735. április 8-án hajnalban hagyta árván a bujdosóikat.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Utolsó perczéig magánál volt s amidőn udvari papja feladta rá az utolsó kenetet, végtelen fájdalommal nézett csendesen zokogó környezetére s az ő jóságos szeméből könnyek omlottak. Oly szelíden halt meg, mint egy gyermek — irja a hü Mikes. — Másnap holttestét felbontották, belső részeit kiszedték, s ládába zárva, az ottani görög templomban temették el, mig holttestét bebalzsamozták, szivét pedig óhajtása szerint Francziaországban nyugvó felesége mellé temették.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mig a porta engedélyére vártak, egy kis házban helyezték el a nagy szabadsághős tetemét; hetek múlva végre megjött az engedély, hogy a hamvakat Konstantinápolyba szállithassák. Mikes akkor egy nagy ládába zárta a czédrusfa-koporsót, s néhányad magával elvitte a galatai St.-Benoit-templom kolostorába, ahol a jezsuita atyák felnyitották, aztán a templom hajója alatti sírboltban temették el.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mikes szerint ekkor felbontották a hőslelkü Zrínyi Ilona koporsóját is, amelyben azonban már csak a koponyát találták volna meg, amit fia koporsójába zártak s ezzel együtt temették el. Azt a nagy fekete selyem gyászteritőt pedig, amellyel a koporsó be volt vonva, a bujdosók az egyház szertárának ajándékozták.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mikes azonban nem lehetett jelen a temetésen, mert akkor tudta volna, hogy Zrínyi Ilonának még egész csontváza megvolt, sőt rajta voltak a bőrfoszlányok is. A szent sírokat 1839-ben bontották fel először. Ekkor villámgyorsan híre futamodott, hogy Zrínyi Ilona holttestét teljesen ép állapotban találták s egész bucsujárás indult meg Galatába. A görögök maguknak követelték ezt a szentet, azonban ez ép állapotban megmaradt tetem nem Rákóczi édesanyjáé, hanem Bercsényinéé volt, akit szintén ide temettek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A hetvenes években Zemplén vármegye közönsége lelkes mozgalmat indított Rákóczi hamvainak hazaszállítása iránt. A mozgalom csakhamar országossá vált és Szlávy József akkori miniszterelnök utasította is konstantinápolyi nagykövetünket, hogy puhatolja ki, megvannak-e még a franczia lazaristák templomában Rákóczi hamvai. A nagykövet azonban felületes tudakozódás után azt válaszolta. hogy a drága hamvaknak nyoma veszett, fia valószínűleg titokban Francziaországba szállíttatta, mert a 49-ben kibujdosott honvédek felnyitották a sírt, de Rákóczi koporsóját nem találták.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Thaly Kálmán, a kuruczvilág érdemes történetirója előtt hihetetlennek látszott ez a szomorú hir s 1889-ben Fraknói Vilmos apátkanonokkal Galatába zarándokolva, ott Lobry Ferencztől, a lazarista-rend főnökétől, hosszas unszolásra engedélyt nyertek a sir felbontására. Fraknói előbb misét mondott a Szt.-Lázár-rend templomában a Magyarország véd-asszonyának tiszteletére rendelt oltár mellett s ezen a konstantinápolyi magyar gyarmat számos tagja, köztük gróf Széchényi Ödön :is megjelent. Mindnyájan a legmélyebb áhítattal borultak le a templom kövére s valamennyien sirtak a meghatottságtól, amidőn ott térdeltek a szabadság vértanujának s dicső emlékű édesanyjának hamvai felett.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A templom és kolostor számára ugy Rákóczi, mint Bercsényi fényes alapítványokat tett, a tábornagy még drága családi ékszereinek egy részét is nekik ajándékozta. A rend tagjai tehát minden évben 30 csendes misét mondanak a templom hajója alatt porladozók lelkiüdvéért. Öten nyugodtak itt, a kurucz világ halhatatlan mártírjai közül: Zrínyi Ilona, fia II. Rákóczi Ferencz s második férjétől, Thököly Imrétől való leánya, Thököly Zsuzsanna, a Csernavodán elhunyt erdélyi trónkövetelő, Rákóczi József herczeg, a szabadsághős fia, és Bercsényiné, szül. Csáky Krisztina grófnő.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Thalynak a sir felbontásaiban a lazarista atyák segédkeztek, akik a templomból a székeket elhordván, a padmaly kőkoczkáit felszedték s a déli fal mentén egy török ásóval kezdték kihányni a száraz, porhanyó földet. Két lábnyi mélyre ásva, egyszerre két koporsó is mutatkozott, amiket gyertyavilág mellett vizsgáltak meg a szűk sirüregben. Födele egyiknek sem volt s mindkettő földdel volt borítva. Az innenső jóval kisebb és korhadtabb volt. Amint a száraz földet óvatosan kikaparták belőle, egy bámulatosan szép, szabályos női koponya tűnt elő, amiről kétségtelenül megállapíthatták, hogy Zrínyi Ilonáé, mert a koporsó fölött ott feküdt latin feliratos sirtáblája. A kiszáradt koponya alsó állkapcsában még számos, elég ép állapotban levő fogat találtak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A koporsóban ezenkívül még több apró s fehér csontdarab is feküdt, szertehullva; de ruhafoszlánynak, gyöngynek vagy ékszernek semmi nyoma se volt. Ez nem is csoda, mert a szegény fejedelemasszony utolsó ékszereit is elzálogosította, hogy embereit fizethesse. A drága csontokat egyenkint vizsgálták meg, aztán visszarakták a koporsóba s a belső nagy koporsó kutatásához fogtak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A czédrusfából készült s lábak nélküli koporsó színe megfakult és zöldesbarnává lett. Hossza 1 m. 92 czm., szélessége a fejnél 75 czm. volt, ami épen megfelelt Rákóczi herkulesi termetének. Ez is be volt temetve földdel, amely csaknem a hosszú kőlap aljáig ért. A koporsó kiemelése e nagy földtömegből roppant nehézséggel járt volna, azért ebből is kezökkel kaparták ki a földet. Nemsokára előtűnt a domború koponya, amelyet barna foszlányok fedtek s fölöttük vastag porréteg volt. Lobry rendfőnök maga emelte ki a koponyát s átnyújtotta Thalynak, aki a drága ereklyével a főhajó korlátjához ment s ott lefújta róla a port s felemelte a fátyolfoszlányokat. Amint ezekről is lefújta a port, azok aranyezüst fényben kezdtek csillogni s gyönyörű arany-ezüst levelű rozettek voltak rajta. Nagyon szétfoszlott állapotban voltak már ezek a szemfedő darabok, amelyek egykor a nagy halott arczát borították.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A gömbölyded és hatalmas arányú koponya sötétbarna színű volt, míg a fejedelem-asszonyé hófehér. A koponya tetején egy kis kerekded sipkaforma, szinehagyott selyemszövetet talált, mely két oldalán, két vékony selyemzsinórral volt odakötve. Ezzel nyilván a bebalzsamozás miatt kifürészelt koponyarészt erősítették oda az orvosok, hogy a tengeri uton való rázkódások alkalmával le ne váljék róla.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Thaly levette a koponyáról ezt a kis selyem hálót s csakugyan megtalálta rajta a kifürészelt csontdarabot. Ekkor aztán már teljesen bizonyos volt, hogy a nagy fejedelem drága hamvai előtt állanak. Kegyeletes érzéssel szorította szivéhez Rákóczi koponyáját s örömmel kiáltá:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— La tête du Prince! (A fejedelem feje.)</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Íme tehát megtalálták Rákóczi hamvait. Fraknói boldogan sietett oda s kezét áldólag tette a nagy szabadsághős fejére, majd az oltárra helyezték a szent ereklyét, amelyen itt-ott még a fejbőr is látható pergamenszerűen összezsugorodva.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-KOukuX3Il18/XR7FyhjPLHI/AAAAAAAANK4/93JEYC_Zm3og2Qmc_b9JL05_0cJQ7gY5wCLcBGAs/s1600/rakoczi.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="759" data-original-width="1000" height="302" src="https://1.bp.blogspot.com/-KOukuX3Il18/XR7FyhjPLHI/AAAAAAAANK4/93JEYC_Zm3og2Qmc_b9JL05_0cJQ7gY5wCLcBGAs/s400/rakoczi.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Felső fogai mind kihullottak és elporlottak, de alsó állkapcsa s benne hét fog még meglehetősen ép, sőt husmaradványokat is vettek észre rajta. Belsejében összeaszott száraz füvet is találtak, megerősitvén Mikes állítását, hogy a «testet a borbélyok füvekkel becsinálták.» Az öblös koponya 53 és fél cmtnyi térfogatú volt s agyveleje, szintén Mikes szerint, annyi volt, mint két embernek, de esze is volt annyi, mint tizenkettőnek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Azután folytatták a koporsó átkutatását. A földdel összevegyülve a szemfedőnek és halotti ruhának számos maradványára akadtak. A hátgerincz-csigolyák, az erős váll- és karcsontok épek voltak, de az alsó; karcsontok s oldalbordák már össze voltak töredezve. A kézfejcsontok szintén szétomlottak már, de rajtuk még meglátszottak a piros izomrészek. A fejedelmet franczia díszruhában temették el s a fejedelmi biboröltözetből még nagy darabok csillogtak a koporsóban. A remek szövésű széles aranypaszomántok s arannyal átszőtt szegélyzet részei csaknem teljesen épek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A piros bársony diszkabátnak, valamint a piros selyem nadrágnak fehérselyem béléséből is igen nagy darabokat találtak, amelyek azonban sárgás-barnává fakultak. A kabátfoszlányok közt 18 szinarany csatt is feküdt a koporsóban. Megtalálták a kezére csavart jeruzsálemi olvasó széthullott szemeit is, valamint a nyakán függő kis amulettet, amelyet még nagyanyjától, Báthory Zsófiától kapott emlékül.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az alsótest részeiből úgyszólván semmi se hiányzott s amidőn e hatalmas csontokat összerakták, az egyik lazarista csodálkozva kiáltott fel: «Óriás volt!» A lábszárcsontokra itt-ott még szálkásszerű izomzatrészek tapadtak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Thaly a fejedelem csontjait az oltárra rakta, majd egy czédrusfa-ládába helyezték s így tették vissza a koporsóiba, amelyet szintén fedőlappal láttak el. A sir felbontásáról jegyzőkönyvet vettek fel s azt két példányban kiállítva, mindnyájan aláírták. A franczia szerzetesek azonban Thaly minden ellenkezése daczára folyton Rogoxkit írtak Rákóczi helyett. Az egyik iratot üveghengerbe zárva szintén a koporsóba helyezték, aztán mély megindulással hagyták el a magyar tudósok a nagy halottak hamvait rejtő ódon templomot.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mielőtt távoztak, szemükben a meghatottság, az öröm és fájdalom könyeivel a főoltár elé borultak s a szentély félhomályaiban és siri csendjében, hálát adtak az égnek, hogy Rákóczi hamvait megtalálták. Akkor még nem sejtették, hogy másfél évtized múlva maga a magyar király izen a nagy halottnak, hogy jöjjön haza, mert «azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú évszázadokon át, már egy végképp letűnt kornak történelmi emlékeit ké-pezik.»</span><br />
<span style="font-family: inherit;">De ezek örökké drága emlékek nekünk s azok a szent porok, amelyeket most haza hoztunk. A hazaszeretet örök temploma lesz a hely, hol e hamvak pihennek és milliók zarándokhelye, ahol megtisztulnak, fölemelkednek s a szabadság lobogó lángjában újjászületik a lelkük.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Reggeli séta</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-xPgGhwb0SHc/XR7FXHKqW6I/AAAAAAAANKo/X5YP3_9dCYAXuy4XpdxJsxnmWRZCywyJgCLcBGAs/s1600/baro.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1284" data-original-width="907" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-xPgGhwb0SHc/XR7FXHKqW6I/AAAAAAAANKo/X5YP3_9dCYAXuy4XpdxJsxnmWRZCywyJgCLcBGAs/s400/baro.jpg" width="282" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Podmaniczky Frigyes báró reggeli sétáján. A szabadelvű párt hírneves volt elnöke hajlott kora daczára 7 órakor reggel már a Pannónia kávéházból jön. Az illusztris öreg urat rendesen egy közszolga kiséri át a nagyforgalmu Kerepesi-uton. * </span><span style="font-family: inherit;">Saját fényképészünk pillanatnyi felvétele.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: medium;"><b>A király konyhája</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A Burg öreg konyhahelyiségei már .régóta szűkeknek bizonyultak s azonkivül ez is volt a bajuk, hogy messze voltak az ebédlőktől. Régi szükségletet elégitett ki tehát a Burg épitőbizottsága, a mikor két év előtt uj konyhahelyiségek létesítését határozta el. Világos, kényelmes, minden számottevő ujitással fölszerelt termek azok. Első sorban a király személyes szolgálatára álló konyha érdemel emlitést. Ez nem nagyobb, mint bármely főúri konyha. Itt főzik a király ebédjét, vacsoráját. Tekintve azt, hogy ő felsége csak a nagyon egyszerű eledelt szereti, az itteni személyzetnek nincsen sok munkája. Ha királyunk egyedül eszik: nagyon kurta az éteksora. Erős leves, marhahús, kevés főzelékkel és egy pohár sör. Ebben a konyhában készülnek még a családi ebédek és kisebb lakomák is. De többre, mint 30 személyre ez a konyha sohasem főz.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nagy szerepe van az ünnepi konyhának. Ebben az udvari ebédek ételeit főzik. Hogy milyen mennyiségben: gondolhatjuk abból, hogy az ilyen ebédeken két és négyszáz között váltakozik a vendégek száma. Ez a konyha valóban óriási nagy terem. Hat hatalmas kályha van benne, mindegyik huszonnégy nyilással. A konyhaasztalok közepén állanak. A főszakács utasítására némán, de gyorsan mozognak a fehérruhás, katonasapkás szakácsok. Ez a konyha olyan apparátussal dolgozik, hogy nemcsak az ünnepi ebédeket, hanem az udvari bálokat is el tudja látni nehézség és fennakadás nélkül. Pedig az udvari bálok vendégeinek száma soha sincs ezren alul, de eléri olykor a kétezret is. Az ünnepi konyhának saját külön süteménykonyája van. E konyhában négy kemencze süti a fehér kenyeret s a finom, omlós tésztanemüt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nagy föladata van az udvari czukrászatnak... Egyedül csak a király vendégeit szolgálja. A czukrászat készíti a lakomák és bálak büfféi számára a tortát és édes süteményt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A konyhával kapcsolatosan érdemes a király asztaláról is néhány szóban emlitést tenni. A Burg evőeszközei aranyból és ezüstből valók, a tányérok és tálak pedig aranyból, ezüstből és porczellánból. A porczellán remek, nagybecsü, ó-bécsi porczellán, mely azonban ritkán hagyja el az edényszoba szekrényeit. Rendesen a nehéz, vert ezüstből készült teritéket használják. Legértékesebb az aranyteriték, melyet csak nagyon ritka alkalmakkor szednek elő. Eddig csak nyolczvan személyre kellett teríteni, a hiányt porczellánnal pótolták. Hogy az asztal képe egyöntetű legyen : az udvarmesteri hivatal még száz tányért csináltatott, melyek teljesen hasonlítanak a régiekhez. Egy-egy tányérhoz egy kilogramm aranyat használtak föl s az négyezernégyszáz koronába került.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A Burgnak szép gyűjteménye van asztalteritőkből és szalvétákból. Van közte újonnan tervezett, modern, tánczoló angyalokkal és amorettekkel szegve. A király azonban nem barátja a szeczessziónak és igy ezek a teritők még egyszer sem voltak használatban. Ö Felsége kívánsága szerint minden étkezésnél egyforma abroszt használnak: fehér damasztot, keskeny, fényes, fehér szegéllyel.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-2XPOIM7MWt8/XR7Fp57lk2I/AAAAAAAANK0/NU92HCYMkFcMivosKNyzbSvQTGP6h8tLQCLcBGAs/s1600/jirdan.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="663" data-original-width="1000" height="265" src="https://1.bp.blogspot.com/-2XPOIM7MWt8/XR7Fp57lk2I/AAAAAAAANK0/NU92HCYMkFcMivosKNyzbSvQTGP6h8tLQCLcBGAs/s400/jirdan.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Kereskedés a Jordán-folyó vizével. Örmény, török és amerikai kereskedők a szentföldi Jordán-folyó vizét hordókba töltik és a világ minden részébe szállítják, ahol buzgó emberek drága pénzen megveszik, hogy gyermeküket azzal a vízzel kereszteltessék meg, amellyel Keresztelő Szent János Jézus Krisztust megkeresztelte. Jobbról az amerikai, balról a török zászló látható."</span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-15262529623583949332019-06-15T17:14:00.000+03:002019-06-15T17:14:07.720+03:00A „Tolnai” (6)<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>1905</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b><br /></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-uG50TeWXEy4/XQT8YJM5EJI/AAAAAAAANJ4/5RrvA3-jpCM88yxqq2jMIioyn7-ooDK0wCLcBGAs/s1600/cimlap.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1031" height="640" src="https://1.bp.blogspot.com/-uG50TeWXEy4/XQT8YJM5EJI/AAAAAAAANJ4/5RrvA3-jpCM88yxqq2jMIioyn7-ooDK0wCLcBGAs/s640/cimlap.jpg" width="412" /></a></div>
<b style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egy tetovált arczkép.</b><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-MoN003xanK4/XQT8O05P0jI/AAAAAAAANJ0/LbxA1QjtiuY4ddgDBjmsFlpBZEidg0OLgCLcBGAs/s1600/rigojancsi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="648" data-original-width="879" height="293" src="https://1.bp.blogspot.com/-MoN003xanK4/XQT8O05P0jI/AAAAAAAANJ0/LbxA1QjtiuY4ddgDBjmsFlpBZEidg0OLgCLcBGAs/s400/rigojancsi.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A regénynek régen vége van, Chimay hercegné másnak lett a kedvese és Rigó Jancsi szép napjai tovatűntek. Most az elmúlt szerelem visszfényéből él, visszatért a régi mesterségéhez, a hegedűhöz s a maga szempontjából bolondság lenne, ha föl nem használná az előnyére, hogy az emberek kíváncsiak reá, aki mégis csak egy világbotránynak volt a hőse, bármily akaratlanul is jutott hozzá és bármilyen kevés szellemi erő kellett hozzá. Hiába, nem érdektelen megnézni ezt az embert s azoknak is igazuk van, akik finyásak s Rigó Jancsit, a herczegnőt, a «szerelmöket» s az egész ügyet lenézik és kinevetik, s azoknak is, akik nem igen okoskodnak, hanem az efélékben az ösztönükre hallgatnak, az ösztönükre, amely azt súgja nekik, hiába, egy herczegnő, még ha meg is bolondul, nem kicsiség. De nem erről van sző. Hanem arról, hogy tehát a regénynek vége van és lesz idő, amikor ez a szakitás még sokkal régebbi, teljesen régi keletű lesz. És hogy Rigó Jancsi soha, soha, amíg csak él, nem fog megfeledkezhetni a kedveséről. Nem belső okokból, vagy, nem pusztán ezekért, hanem másért. Egyszer Egyptomban jártak s akkor Rigó Jancsi betetováltatta a balkarjába a herczegnö képét. Erről van szó. És évek, hosszú esztendők fognak majd elmúlni, Rigó Jancsi megőszül, megöregszik, talán meg is komolyodik, de azt az asszonyt, azt az időt, amit vele töltött, soha el nem felejtheti. Mert a karja s a karján az asszony képe emlékeztetni fogja rá. Nagyszerű ereje van ennek a tetovált képnek. A tetoválás ostobaság, egy régi, műveletlen, barbár kornak a babonája, de az ereje félelmetes. Ez megörökíti az emlékeket. Ha a kedvese adta volna oda neki, vagy egy hajfürtöt, szalagot, — ezeket a kedves, ostobácska, érzelmes emlékeket, amelyekkel a szerelmesek egymásnak kedveskedni szoktak, — s azután az emlék elveszti az illatát, kellemetlenné válik s az ember meg akarna tőle szabadulni, semmisem könnyebb ennél: a leveleket eltépi az ember, a képet fölégeti, a hajfürtöt és a szalagokat, a selyemkendőket és csipkéket kidobja. De a tetovált képet sem letépni, sem elégetni, sem kidobni nem lehet, lehetetlenség ettől szabadulni, ha csak nem valamely hátborzongató, középkorba illő módon, hogy az ember — levágatja a karját. — Mint kép is érdekes ez a tetovált kar, amelyet a »Magyar Hirlap« révén mutatunk be. Maga a herczegnő képe a legfinomabb tetovált képek egyike, és a kar is sok mindenfélét elárul és megvilágít. Mintha kissé öreges volna már ez a kar, fáradt és ránczos, — és talán ez okozta, hogy a regénynek — vége lett.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Verne Gyula</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Meghalt az ifjúság legkedvesebb meseszövője Jules Verne, a ki negyvenhét évig mulattatta Európának minden nyelvű fiatalságát, a ritka szellemi élvezethez okulást is nyújtva tanulságos regényeivel.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mint minden kezdő irója a múlt század franczia irodalmának, ő is a színpadról akarta a közönséget meghódítani; de bizony ott nem babér, hanem kudarcz termett részére, ugy, hogy legjobb barátja, ifjabb Dumas Sándor első darabja után azt mondta neki, hogy hagyjon fel az írással s menjen füszer-kereskedőnek.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ez lehangolta Verne-t, de azért nem csüggedt, hanem más téren próbálta meg fantáziáját értékesíteni: a regényírás terén. Megirta Öt hét a léghajón című regényét s ezzel hamarosan olyan sikert aratott, hogy hírneve is, jövője is meg volt alapítva. Ezt követte egy sereg más regény: Utazás a föld körül, A rejtelmes sziget, Begum 500 milliója stb., hatvanhat vaskos kötetben, amik együttvéve maguk egy egész könyvtárt képeznek.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Jules Verne nagy tudós, nagy alkotó tehetség volt. A tudományok minden ágában jártas volt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Az orosz forradalom</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Bwj972qu0iI/XQT8nbl600I/AAAAAAAANKA/TF1LasgBoW0VJRonjEK8FKkAJbc2FwDZwCLcBGAs/s1600/oroszforradalom.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="679" data-original-width="934" height="290" src="https://1.bp.blogspot.com/-Bwj972qu0iI/XQT8nbl600I/AAAAAAAANKA/TF1LasgBoW0VJRonjEK8FKkAJbc2FwDZwCLcBGAs/s400/oroszforradalom.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A czár, ugy látszik, hogy kezdi magát környezetének befolyása alul emanczipálni. Erre vall legalább legújabb szabadelvű kiáltványa is, a mely jelentékenyen hozzájárult a helyzet megjavításához. Igaz ugyan, hogy a sztrájk még mindig nem szűnt meg, de az általános hangulat jóval békésebb. Ha a jelek nem csalnak, a nép és a kormány közt fegyverszünet jött létre. Kilátásba van helyezve egy olyan bizottságnak kinevezése, melynek az lesz a feladata, hogy javaslatot dolgozzon ki az életbe léptetendő alkotmányról. Ennek a bizottságnak elnöke egy kiváló törvénytudós, Buligin lesz, tagjai pedig a zemsztvók és a kerületi kormányzóságok tagjai.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ha az orosz állapotokról egészen jól értesült franczia lapoknak hitelt lehet adni, ugy csaknem bizonyosra vehető, hogy két hónap leforgása alatt lángbaborulhat Qrogsország a lengyel határtól egész Vladivosztokig. A talaj már teljesen el van készitve.. Hogy milyen rettenetes fölfordulás keletkezik ezután, az elképzelhető, s vajjon ki tudja, a szabadságra való ez a törekvés nem terjed-e majd el a nyugati országokba is'?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Beketov és neje.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A budapesti czirkusz uj rezsimje, aránylag rövid szereplése mellett is napról-napra fokozottabb népszerűségre tesz szert. És tegyük mindjárt hozzá, erre a népszerűségre alaposabban szolgált rá, mint nem egy szinházdirektorunk. Az egész czirkusz eleven példája mindannak, amit jóizléssel, szakavatottsággal és áldozatkészséggel el lehet érni. A műsor válogatott, elsőrendű, melyet a közönség meg nem unhat. De máskülönben is csodákat mivel ez az aránylag fiatal direktor. Egymaga utazik szüntelen cirkuszaihoz (Olaszország—Svédország—Budapest) s mindenhol javit, tanácsol, hoz uj dolgokat, mellyel aztán oly könnyen hódítja meg a közönséget. Ez a valóban brilliáns vállalkozásu és fáradtságot nem ismerő direktor méltán megérdemli nemcsak azt, hogy őt betűk dicséretével mutassuk be olvasóinknak.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Méltó párja az igazgatónak a szép, bájos neje. Ez a művésznő, aki a legvakmerőbb lovas mutatványokat, idomitásokat stb. produkálja, egyik legkitűnőbb száma a czirkusznak. Férjének valóban nemcsak szerető neje, hanem hasznos és ritka üzlettársa is. </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mint értesülünk, Beketow igazgató a czirkuszt ujabb nyolcz évre kibérelte az állatkert igazgatóságától. Leendő tervét a jövő évben ha megvalósítja, igen sokan és hálásan fognak neki gratulálni. Tervbe vette az egész czirkusz kibővítését, átalakítását, a némajátékok s a balettek előadását. — Azonkívül már most szerződtette a legkedveltebb Villand fivéreket, művésznőket s más hires tehetségeket.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-NlHu58fMqOw/XQT88abyVzI/AAAAAAAANKM/I6_qsKOqA_EaEwzjobVnSDVD5r7lF20gwCLcBGAs/s1600/birkozok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="917" data-original-width="1600" height="228" src="https://1.bp.blogspot.com/-NlHu58fMqOw/XQT88abyVzI/AAAAAAAANKM/I6_qsKOqA_EaEwzjobVnSDVD5r7lF20gwCLcBGAs/s400/birkozok.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A budapesti birkózó-verseny résztvevői: 1. SturmAlbert (Berlin), 2. Specht Adolf (Bécs); 3. Koch Jakab (Európa bajnoka), 4. Melskies Gusztáv (Poroszország), 5. Romanov Vladimír (Oroszország), 6. Weckhuber János (Svájcz), 7. Anglio Anasztázió (Martinique bajnoka), 8. Pedersen Jess (világbajnok, Dánia), 9. Vasziljev Iván (Cserkesz), 10. Van Dehm József (Hollandia), 11. Bahn Pál (Bréma), 12. Dickmaan Ferdinánd (Westfália), 13. Weigand János (Budapest), 14. Jankovszki Pál (Lengyelország), 15. Omer de Bouilton (Belgium), 16; Steurs Alfonz (Antwerpen), 17. Rusz György (Arad).</span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-32683770792070614472019-06-09T22:00:00.001+03:002019-06-09T22:03:59.434+03:00A "Tolnai" (5)<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>1904</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Jókai halálára</b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-bgkOx-_i1X4/XP1WjiJiL_I/AAAAAAAANI8/hijML8Y__SAkvz6Jj7lb-1H3buGatXRcACLcBGAs/s1600/halottaskocsi.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1029" data-original-width="1600" height="256" src="https://1.bp.blogspot.com/-bgkOx-_i1X4/XP1WjiJiL_I/AAAAAAAANI8/hijML8Y__SAkvz6Jj7lb-1H3buGatXRcACLcBGAs/s400/halottaskocsi.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: xx-small;"><i>A nagy Jókai halottaskocsija</i></span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>A legszebb emberi élet bevégződött; a bűbájos május egy estéjén – az elmúlt csütörtökön – Jókai Mór igy szólt: „most aludni fogok". És amikor az óramutató – melyet még ő igazított meg – esti kilencz órát és húsz perezet mutatott, megszűnt a legszebb, legtartósabb boldogságu, legérdekesebb élet, a világ legelső mesemondója e rideg földről a másik gyönyörű és rejtelmes világba tért. Megrémülve, káprázó szemmel nézem a Jókai földi alakjának e földről való eltávolodását és kérdem, vajjon lehetséges-e ez? Aki mindnyájunk között me-külömböztetés, szinte más törvények szerint élt és alkotott, a zord emberi törvény reá is érvényes? Aggastyán volt, összetört, a teste kifáradt, az életet annak legutolsó határáig kiélte és kiélvezte – háborgó sziv, nyugodj bele! Hiába biztatom, nem tud, mert elképzelni nem birom a Teremtő Erőnek hirtelen való letűnését és elpárolgását. Ötven esztendő alatt egy egész külön, gazdagon benépesített világot alkotott az, akire most az orvosok egyszerűen kijelentik, hogy egy közönséges, rendes, influenzás tüdőgyuladás megölte. És hajh, ez a való igazság és amikor a „Világlap" olvasóinak jelentem, hogy a magyar irodalomnak többé királya nincs és elment közülünk az, aki egymaga többet ért, mint összevéve mindannyian, akik itt maradtunk – odaállok a pompás ravatal elé és nincsen többé könyem, nincsen többé bánatom, megnyugszom a gondolatban, hogy az, aki most pihenni tért, minden munkáját elvégezte s amiért elküldeték, azt végrehajtotta. Ő már pihenhet – senki nála többet nem dolgozott. Ő már aludhatik: miután álmainknak és ábrándjainknak ura lett.</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>Koporsója felett a sírt már behantolták, de Jókai nincs a sírban, nincs a koporsóban, ő kivül maradt: a nyelvben, amit beszélünk, a szerelmes levélben, amit fiatalok egymásnak irnak, szűz lányok ábrándjaiban, tüzes fiatalok szerelmi vallomásaiban, hazafiasan szárnyaló beszédekben és a magyar írók munkájában, akik akaratlanul is — sokszor hűtlenül is — az ő gyermekei mind. Eh, sem a koporsótól, sem a haláltól nincs mit őt félteni; ez összeroppant aggastyánnak, e nagyszerű halottnak – az örökifjuság, a friss halhatatlanság jutott. Ő volt az örökifjú sziv, a májusi ábránd, a tavaszi hullám, a földön járó, de a felhők felé törő szerelem...</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
</span><br />
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i><b>Bródy Sándor</b></i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Jókai halála</b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Riasztó hir járta be e hó másodikán este a fővárost s nyomban az egész országot: Jókai nagy beteg.</b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Másnap reggel mindenki csak egy dolog felől kérdezősködött, Jókai hogy-léte felől. Sajnos, a hirek nem voltak vigasztalók. — A magyar irók királya hazaérkezett Nizzából, meghűlt, tüdőgyuladást kapott és orvosai nem tudtak vigasztaló véleményt mondani, bár maguk sem tudták, hogy a magas (korban minő fordulat következhetik be. Három napig tartott a bizonytalan állapot, mely a harmadik napon már csalóka reménnyel kezdte kecsegtetni az orvosokat, a laikusokkal egyaránt. Javulás állott be; de a javulásra bekövetkezett az a fordulat, melytől az orvosi tudomány félt.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Íme a gyászeset bekövetkezésének lefolyása :</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>A haláloságyon.</b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Az utolsó nap hajnalában három órakor a beteg álomba merült, amelyből a lélegzés zavarai miatt már négy órakor fölébredt. Erős nyugtalanság fogta el s álmatlanságról panaszkodott feleségének. Hat órakor arra kérte álmatlanságtól kimerült feleségét, hogy nyissa föl kissé az ablakot, friss levegőt szeretne szivni. A nagy hálószoba utolsó ablakát fölnyitották, amelyen át friss reggeli levegő áradt be a szobába. Jókai balkarjára föltámaszkodott és gyermekes örömmel szivta a friss levegőt.</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezután ismét szendergett egy kissé s ugy nyolc óra tájban ébredt. A feleségét, aki ott ült az ágya mellett, megszólította:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Édes Bellácskám, szépen kérlek, keresd csak elő, s add ide nékem a könyvszekrényemből a «Lőcsei fehérasszony» regényemet.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Minek az neked most, édesem?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Ejnye, hát nem emlékszel, hogy még Nizzában megígértem, hogy dramatizálni fogom a Népszínház számára?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Ugyan, de csak nem most?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Éppen itt az ágyban kényelmesen elvégezhetném.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Gyönge vagy te most 'erre.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Ha ugy gondolod, akkor máskorra hagyom.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Nyolc órakor bement dr. Stricker, hogy ismét megmérje a hőmérsékletét, s most ő vele folytatta a beszélgetést:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Kedves doktor ur, ma olyan jól érzem magam, hogy már dolgozni kezdhetnék. Nagy koncepciók járnak a fejemben.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Majd azután megkérdezte:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Mit szól hozzá, nem tenne-e jót nekem, ha egy kis hal- vagy rákpástétomot ennék?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Majd néhány nap múlva, méltóságos uram, — felelte az orvos, amibe azután belenyugodott, mint mindenbe, amit néki a felesége vagy orvosa mondanak.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Reggelenkint általában frissebb szokott lenni, délelőtt azonban elbágyad, de akkor is csodálatos türelemmel fekszik ágyában. A nagybeteget dr. Stricker reggel is megvizsgálta. Délelőtt féltiz órakor dr. Korányi Frigyes egyetemi tanárral konzíliumot tartottak fölötte, amely azt konstatálta, hogy a beteg állapota általában javult.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A konzílium után igen barátságosan búcsúzott el Korányi Frigyes tanártól, aki este nyolcz órára jelentette be legközelebbi látogatását.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egy ideig még beszélgetett Jókai és a zsebóráját kérte a feleségétől. Az órát párnája alá tette. Miközben egy csésze levest elfogyasztott, elpanaszolta háziorvosának, hogy már tiz nap óta nem ehetett kenyeret. Ezt Jókai nagyon szerette.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Az orvosi vizsgálat után egyre bágyadtabb lett a beteg s a rövid ideig tartó beszélgetés után lehunyva szemét, látszólag álomba merült. A beteg költő délután 1 órakor erős húslevest ivott, azután rövid félóráig lehunyt szemmel, nyugodtan feküdt ágyában. Később kérte, hogy nyissák ki az ablakot s féloldalra dűlve szivta a friss levegőt. Azután keveset beszélt, de szeme elevenül tekintgetett szét s látszott rajta, hogy komoly gondolatokkal foglalkozik.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Esti hat óráig senki nem is sejtette, hogy Jókai Mór nem éri meg a holnapot, sőt ellenkezőleg, fokozódott a teljes felgyógyulás reménye, mert a háziorvos kétségtelenül megállapította, hogy a tüdőgyulladás veszedelme már csaknem egészen megszűnt. A köhöigő-inger erősebb lett s ennek következtében a váladék bővebb, ami jó jel.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Maga Jókai legkevésbbé gondolta, hogy a halál rövid idő múlva lesújt reá. Hat órakor ágyához hivatta dr. Strickert, tejet kért, amelyet jóízűen elfogyasztott. Délután kaphatott először tejet. Azután kérdezősködött egészsége állapotának egyes fázisairól, s több kérdésével bizonyságot tett amellett, hogy önmagát is megfigyeli, s teljes öntudattal gondolkozik. A beszélgetést igy végezte:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Most befordulok, aludni fogok.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Az orvos segítségével a falnak fordult, baloldalára feküdt s ugy látszott, hogy elszundikál.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mindenki meglehetősen nyugodt volt a lakásban, s amikor — félhét után – Hegedűs Sándor tudakozódott, azt felelték neki, hogy a beteg a legjobb uton van a javulás felé. Dr. Stricker is annyira nyugodt volt, hogy kiment az előszobába a szobalány hívására. Egy fővárosi asztalos jelentkezett, aki elmondta, van neki egy gyógyitószere, amely a végső esetben biztosan használ. Az orvos mosolyogva utasította el:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Köszönjük jó ember, de a beteg, hála Istennek, már javulófélben van.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Nyolcz óra felé járt az idő, amikor Korányi Frigyes megjelent, hogy a délelőtti megegyezés értelmében a háziorvossal együtt megejtse az ujabb vizsgálatot.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Jókainé látható aggodalommal fogadta a professzort, aki meglepődve kérdezte:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Miért remeg ugy? Hiszen jobban van a betegünk.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Nem tudom, mi van velem, – felelt Jókainé – de egész nap féltem a mai estétől.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Annyira izgatott lett, hogy Korányi megkérte: vonuljon vissza a szomszédos dolgozószobába, mig a vizsgálat tart. De Jókainé ebbe nem akart belemenni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Esküszöm, – mondta – hogy egy hangos szó sem fogja elhagyni a számat, akármit látok. Nem zavarom önöket, betegünk sem fog rajtam semmit észrevenni, nem nyugtalanítom.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Jelen is volt a vizsgálat alatt. Ott ült a Jókai ágya mellett s egyetlen sóhajtást sem hallatott. Csak elfordult néha, amikor a köny kicsordult a szeméből. Jókai az egész vizsgálat alatt nyugodtan viselkedett. Mielőtt ezt megkezdték volna, odament hozzá a felesége s megkérdezte:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Szereted a friss levegőt, kinyissam az ablakot?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Jókai igy felelt:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Én senkit és semmit a világon nem szeretek, csak téged!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezek voltak utolsó szavai a feleségéhez. Azontúl csak egy-egy ilyen közömbös szót mondott, amikor az orvos, vagy az ápolónő párnáját megigazította:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Köszönöm.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Korányi az egész vizsgálat alatt vigasztalta a beteget:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– A dolog most már szépen rendbe jön – mondta. Majd amikor konyakot és erősítő italt adtak a betegnek, megkérdezte: – Hogy vagy?.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Köszönöm, jobban.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ez volt a legutolsó két szó, amely a Jókai száját elhagyta.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A vizsgálatnak nagyon szomorú volt az eredménye. Megállapították az orvosok, hogy a tüdőgyuladás veszedelme elmúlt ugyan, de helyette mellhártyagyuladás lépett föl hirtelenül, ugyancsak a jobboldalon. Ez volt a többször emlegetett komplikáció, amelynek bekövetkezésétől, vagy elmaradásától tették függővé, hogy meghal-e a beteg, vagy életben marad.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Erre átsiettek a doktorok a dolgozószobába, hogy gyorsan megbeszéljék a további tennivalót. A nyitott ajtajú szobában maradt a beteg mellett anyósa és az ápolónő. A tanácskozást hallgatta Jókainé, Vészi József és ifj. Ábrányi Emil. Dr. Stricker minden percben átnézett a beteghez.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Csak hat percig tartott a konzultáció, amikor ismét betekintett Jókaihoz a háziorvos s átszólt a dolgozószobába:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Baj van! Ide hamar!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Amit tapasztalt, igy mondta el a doktor:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Megdöbbenve láttam, hogy egyszerre mennyire elváltozott a beteg arca. A mellhártyagyuladás a tanácskozás egészen rövid ideje alatt is óriási mértékben terjedt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Korányi az ágyhoz sietett, miközben odaszólt Jókainénak:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Tartsa magát, most erős legyen! Az asszony is odarohant az ágyhoz.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Hogy vagy, édesem? – kérdezte. Erre már nem felelt Jókai, elvesztette az eszméletét. Bekövetkezett a szivbénulás, a halál közvetlen oka, váratlanul, megdöbbentő gyorsasággal.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Kilenc óra tizenöt perc volt ekkor.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ezután még az élesztő-kisérletek következtek: mesterséges légzés, a bőr erős izgatása kefével, kámfor-injekciók, a végtagoknak meleg kendőbe való göngyölése, a szívnek stetoszkoppal való vizsgálata. Bár abszolúte nem volt érezhető élettünet, mégis, arra való tekintettel, hogy a végtagok még nem hűltek ki, nem hagyták abba egy ideig a mesterséges légzést, amelyet Korányi és Stricker fölváltva végzett.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Hiába! Jókai meghalt. Szépen, agónia, halálküzdelem nélkül.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Kilenc óra huszonöt perckor jelent meg Vészi József a szalonban s ezt mondta a várakozó újságíróknak:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Consummatum est!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Odabent Jókainé még mindig nem akarta elhinni a szomorú valóságot. Korányi halkan mondta:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Vége! Bele kell nyugodnunk!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Aztán vigasztalni próbálta az asszonyt, de hiába. Egyszerre ellenállhatatlan erővel kitört belőle a visszafojtott zokogás. Sirni, jajgatni kezdett s egymásután kétszer is összeesett: az orvos, akinek most már nem volt dolga Jókai mellett, nagy nehezen tudta magához téríteni, amire újra kezdődött a szivszaggató zokogás.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Döbbenetes, nagy csönd volt a halál megállapítása után vagy öt percig, hogy aztán egyszerre kitörjön a keserűség a szivekből. 9 óra 10 perckor vették észre a közelgő veszedelem első jelét, s tizenöt perc múlva már a város legtöbb részében tudták a gyászhirt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A szemben lévő lakásból, dr. Berger ügyvéd telefonján a kabinetirodába ment az első hir a várkapitányság utján, másodiknak Berzeviczy kultuszminisztert értesítették. Aztán óriási gyorsasággal adták tovább a hirt a szerkesztőségeknek és magánosoknak, ezek közt első sorban Hegedűs Sándor volt miniszternek, az elhunyt rokonának. Aztán megindult a népvándorlás a Jókai lakására.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mig a halálhír széjjelfutott a városban, bent a halottas ágy körül megható jelenetek játszódtak le. Jókainé hiába igyekezett uralkodni magán, a fájdalom kitört belőle. Mikor egy-egy percre magához tért, kétségbesetten mondta ismét:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Nem, nem hiszem. Tanár ur, az Istenért, hátha még meg lehetne menteni!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Tágranyilt szemekkel ült egy darabig az ágy mellett, mint az élesztő kísérletek alatt, majd fel-felhördült. Félóráig tartott, amíg el tudta hinni, hogy már semmiféle segítség nincs.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Elbúcsúzott aztán Korányi professzor is, ezekkel a szavakkal:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Legyen megnyugvása, ön volt az, aki a mi Jókaink utolsó éveit megédesitette.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Jókai Mór földi maradványainak a Nemzeti Múzeumba való átszállítását esti nyolc órára tűzték ki. De csak félórával később történhetett meg ez az aktus, mert felesége alig tudott megválni halottjától s a koporsóra borulva, egyre azt hajtogatta, hogy hagyják ott minél tovább. Végre is azonban bele kellett nyugodnia az örök válásba.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Addig is, amig az előkészületek megtörténtek, nagyon sokan megnézték a koporsót. Miután a nagyközönséget bebocsátották a ravatalhoz, olyan nagy tolongás keletkezett, hogy a rendőrség segítségét kellett igénybe venni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Este kilencedfél órakor megjelentek a temetkező-intézet emberei s levitték a második emeleti lakásból a koporsót a ház előtt várakozó kétfogatu furgonra. Aztán csönd borult a költő lakására, csak a távirat-kihordók jártak-keltek gyors egymásutánban. Késő este is tömérdek részvét-távirat érkezett, amelyeket Jókainé megbízásából Vészi József és dr. Berger Rezső bontottak föl, az özvegy pedig lepihent.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Félkilenc óra mult, amikor a beólmozott koporsót a furgonra helyezték. Óriási tömeg állott, a ház előtt és némán, kalapját levéve üdvözölte a nagy halottat. Eközben kinos incidens történt. Elfogtak egy zsebtolvajt, akit a fölháborodott emberek ugy elvertek, hogy vérrel borítva került a VII. kerületi kapitányságra.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A koporsót szállító kocsi előtt egy szolga gyalog nagy koszorút vitt. A fehérszekfüs koszorú szalagján csak egy szó volt fölirásul: Bella. A furgon mellett kétoldalt az Entreprise díszbe öltözött szolgái haladtak. A kocsi telistele volt gyönyörű koszorúkkal. Utána két kocsi ment; az egyikben Hegedűs Sándor ült, a másikban Révai Mór országgyűlési képviselő, Jókainak régi kiadója és barátja, a másikban dr. Stricker Mór, a Jókai volt háziorvosa.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A három kocsi, amelyet nagy tömeg követett, az Erzsébet-köruton a Kerepesi-ut felé indult. Kellemetlen feltűnést keltett eközben, hogy két villamos kocsinak a vezetője belehajtott a tömegbe, s el is ütött egy úriembert, aki azonban szerencsére csak jelentéktelenül sérült meg.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A Kerepesi-uton a Muzeum-köruton befordulva, a főbejáró előtt állott meg a koporsós kocsi. A nagy lépcsőn fölvitték a koporsót az oszlopcsarnokba, ahol Sza1ay Imre, a Múzeum igazgatója fogadta. Szalay Hegedűs Sándor felé fordulva, a következőket mondotta:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Szomorú kötelességet teljesítek, amidőn a nemzet koszorús költőjének földi maradványait az évszázados Nemzeti Múzeum falai között átveszem. Hiven megőrzőm a drága halottat, amíg az örök nyugalomnak, az anyaföldnek át nem adatik.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Hegedűs erre azt felelte, hogy a Múzeum szebb és nemesebb kötelességet nem teljesíthetett, mint hogy Jókainak földi maradványait egy időre őrizetbe veszi.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A koporsót egy baloldali mellékhelyiségbe vitték, arra az időre, amig a ravatalt fel nem állították. Ezen már dolgoztak délután óta, de csak másnap estére készültek el vele. A ravatalt Apafi Mihály volt erdélyi fejedelem .szarkofágja fölött állították föl. A falakon a gipszöntvényeket lefátyolozták s az előcsarnok, valamint az oszlopok és a nagylépcső is be voltak már vonva, fekete posztóval.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Jókai második házassága.</b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-CrGgog8NiKg/XP1W0PLgxvI/AAAAAAAANJE/_TVg-QGRC9EhZf1KygZoHy3fD7bNMxl5wCLcBGAs/s1600/jokai-ujfeleseg.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="951" data-original-width="1600" height="237" src="https://1.bp.blogspot.com/-CrGgog8NiKg/XP1W0PLgxvI/AAAAAAAANJE/_TVg-QGRC9EhZf1KygZoHy3fD7bNMxl5wCLcBGAs/s400/jokai-ujfeleseg.jpg" width="400" /></span></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Jókai és második felesége, Nagy Bella</span></td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">1899. szeptember 16. Jókai alkonyuló életének nevezetes forduló-dátuma ez. E napon lépett másodszor házassági frigyre és nejévé tette Grósz Bellát, egy szegény polgári család leányát, ki Nagy Bella néven a drámai színpad sokat igérő tehetsége volt. A derűs boldogság forrása lett ez a szerelmi házasság az ekkor hetvennégyéves költő hátralevő éveire, de egyszersmind sok keserűségnek is okozója, mert szerelme miatt harczra kellett szállnia a leányával és annak családjával és e harcz következménye volt, hogy élete alkonyán elhidegült azok iránt, majd végképp elszakadt azoktól, kikkel hosszú éveket egyetértésben töltött együtt.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A világirodalom egyik legnagyobbjának, Goethének életében találjuk csak mását az alkonyesti szerelem ilyen naptüzének. A hetvenkétéves Goethe és a tizenhétesztendős Levezow Ulrika szerelme mellett a hetvennégyéves Jókai meg a húszéves Nagy Bella: örök időkre szóló tanusága a költői lángész külön sziv-alakulatának, mely az ifjúi szerelem perzselő tüzet árasztja akkor is, amikor más szíveket már csak. az emlékek, kihűlt lávája borit.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Regényes fordulatokban szövődött Jókai második házasságának története. Az 1897-ik év egy tavaszi napján történt, hogy Jókai lakásába bekopogtatott egy fiatal leány. Remegő hangon adta elő, hogy olthatatlan vágy üzi a művészi pályára, színésznő akar lenni, hivatást érez magában, ámde szülei szegények s nem tudják érte a sziniiskolai tandíjat fizetni, ha a méltóságos ur meghallgatná a szavalását és méltónak találná rája, vegye pártfogásába és nagy befolyásával segítse előre művészi tanulmányaiban. Jókai hátradőlt karosszékében és Nagy Bella elszavalta a «Tetemre hivás»-t. Mikor befejezte a szavalást, Jókai fölkelt s homlokon csókolta a leányt, ettől fogva pedig nem szűnt meg figyelemmel kisérni fejlődése útját. Bejuttatta a Nemzeti Színházba ösztöndíjas növendéknek, majd mikor tanárai ott nem voltak meggyőződve a hivatottságáról, a Rákosi Szidi iskolájában szerzett neki tandíjmentes helyet. A vizsgálaton a kritika figyelme is Nagy Bella felé fordult. Az óbudai színházban és a Krisztinavárosi Nyári Színházban lépett fel ezután a fiatal művésznő, többnyire Jókai darabjaiban; Jókai ott volt a színházban minden föllépténél, maga hivta fel a lapok figyelmét a leányra s ekkor már nyilt titokként beszélték, hogy az agg költő pártfogása nem közönséges érdeklődés megnyilvánulása, hanem mély és mindinkább elhatalmasodó vonzalom jele a leány iránt. E suttogó szóbeszéd dacára is nagy feltűnést keltett, mikor egy-két lap azt ujságolta, hogy Jókai Mór feleségül óhajtja venni Nagy Bellát. Sehogy sem tudták megérteni, hogy a költőkirály egy Grósz Mór nevű szegény zsidó gépésznek a leányát szemelje ki Laborfalvy Róza utódjául. A legkinosabban Jókai családját, Fesztyéket és Hegedűs Sándorékat érte a hir. Ezek rögtön cáfolatot is tettek közzé a lapokban és ezzel megindult a harc Jókai és a családja között. A beavatottak sokat beszéltek annak idején arról, hogy a család miképpen igyekezett előbb Jókait eltéríteni az elhatározásától, majd mint környékezte Nagy Bellát, a csábitónál csábitóbb ajánlatokkal, hogy mondjon le.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ám Jókaiban sokkal jobban meggyökeresedett már a szerelem, semhogy e közbenjárások eredményre vezettek volna. S mikor odáig éleződött ki a helyzet, hogy választania kellett családja vagy szerelme között, Jókai a szerelmét választotta, elszakadt az eddigi családjától s hogy véget vessen a további harcoknak, hirtelenében egy napon, 1899. szeptember 16-án diszpenzációt szerzett Matuska alpolgármesternél a házassági kihirdetés kötelezettsége alól s ugyane napon a VI. kerületi gyár-utcai anyakönyvi hivatalban házassági frigyre is lépett Nagy Bellával, pár órával a polgári esketés után pedig elutazott ifjú nejével Szicíliába.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mikor nászutjáról visszatért, uj élet kezdődött Jókai számára. Az Erzsébet-körut 44. számú házban levő lakásán, mely Fesztyéktől való megválása óta otthona lett, nemcsak ifjú neje volt a költő mellett, odaköltözött nejének családja is, Grósz Mórné két ifjabbik leányával és fiával. Jókai egyre azon volt, hogy meggyőzze a világot, mily jól érzi magát uj környezetében s mily szerető gyöngédséggel ápolja őt uj családja. És valóban megható volt az a törekvése, amellyel ifjú nejének utat igyekezett törni a társaságba. Ahova jött, csak neje dicséretét zengette, a müveltségét, a szeretetreméltó voltát, s ha volt keserűsége utolsó éveiben, az abból fakadt, hogy e törekvésében nagy elfogultságokra és nehézségekre bukkant unos-untalan. Voltak ez években mélyebben szántó keserűségei is: a Fesztyékkel való családi viszályokból eredtek ezek. Még élénken emlékezetében lehet mindenkinek az egyik ilyen kinos affér. Jókai minden évben halottak napján ellátogatott első neje Laborfalvy Róza sírjához s amióta másodszor megnősült, második neje is elkisérte e kegyeletes útra és Jókai koszorúja mellé odatette a sirra a magáét is. Feszty Árpádné, aki szintén ellátogatott a sirhoz, e koszorú láttára annyira felmérgrelődött, hogy a koszorú szalagját összetépte. Jókai mód nélkül felháborodott ezen s birói uton keresett elégtételt a kegyeletsértésért, ám ítéletre 'nem került a sor, mert : Fesztyné megkövette az ősz költőt, amiért tulidegességében megbántotta.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Csaknem öt évig tartott Jókainak ez a második házassága. Ő maga mindig hirdette, mily boldog és megelégedett az élete neje oldalán, s nem győzött eleget irni, meg beszélni szerelme mélységéről és neje erényeiről. Munkakedve is egyre nőtt. Irt egy «Levente» czimü színmüvet is, melyet élete egyik főmüvének hirdetett s melyet előadás végett a Nemzeti Színháznak adott oda, de amely eddig szinre nem került. Irt azonkívül novellákat, alkalmi czikkeket és házassága minden évfordulóján egy-egy ujabb költeményben énekelte meg boldogságát. Legutóbb a születése hetvenkilenczedik évfordulójára irt költeményt, amely szintén a boldogságáról szólott. Ez volt utolsó müve, mely nyomtatásban megjelent.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Bartók Béla</b></span></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-stuVFxN80uU/XP1XCG13whI/AAAAAAAANJI/by2K8joO7FQQHeP-bVdeMrXg-8LhaaUSgCLcBGAs/s1600/ofjubartok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><img border="0" data-original-height="1319" data-original-width="953" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-stuVFxN80uU/XP1XCG13whI/AAAAAAAANJI/by2K8joO7FQQHeP-bVdeMrXg-8LhaaUSgCLcBGAs/s320/ofjubartok.jpg" width="231" /></span></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>Uj zseni jelent meg a magyar zeneirodalom terén. Egy fiatal zene költő, aki alig hagyta el a zeneakadémiánkat, máris meghódította a zenét kedvelő közönséget. Fölmerül a kérdés, hogy az iskola padjaiból kikerült ifjú tollát mi késztette oly partitura megírására, amelynek egy keserves élet által nyújtott tapasztalatoktól megedzett mester alkotó ereje szükséges. Ez az isteni tehetség ihletett pillanatban való megnyilatkozása. Bartók Béla ifjú lelkének magas számyalásu gondolatait szólaltatja meg az egész zenekarban. Thémául az 1848-as idők nagy eseményeit, a zenekar teljes igénybevételével juttatja érvényre. Erős fajismeret és nemzeti érzés sugárzik ki ebből a műből és ezért kedves előttünk Bartók Béla hazafias művészi törekvése.</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>A mű tiz egymással szorosan összefüggő részletből áll, melynek mindegyikét felirat magyarázza. Az első téma Kossuthot jellemzi. Neje, a hűséges hitvestárs aggódva szemléli férje bánatos arczát. Ezt a második témával s ezen felirattal: «Mi bu nehezül lelkedre édes férjem ?» tükrözteti vissza a szerző. A többi nyolcz témát - ilyen czimek alatt szerepelteti a szerző: «Veszélyben a haza», «Hajdan jobb időket éltünk», «Majd rosszra fordult sorsunk«, «Harczra fel!», «Jőjjetek, jöjjetek !», «Szép magyar vitézek, szép magyar leventék!«, «Mindennek vége!» és «Csöndes minden, csöndes...».</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>A közönség vágyva vágyik ujból hallani e kitűnő sinfoniát. Alkalmat kellene adnunk Bartóknak, hogy művészetét itthon értékesítse. Hiszen még alig huszonhárom éves. Miért siet tőlünk elszakadni. Miért nevelte föl ez a hon, hogy idegen népek, országok csodálják, s nekünk ne maradjon belőle más, csak tisztán az, hogy egy magyar születésű zeneköltő ismét ámulatba ejtette a világot.</i></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-61156716137823794012019-06-03T11:47:00.000+03:002019-06-09T22:02:22.275+03:00A "Tolnai" (4)<b><span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">1903</span></b><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>A szegény emberek pártja</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>Irta Thury Zoltán</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-IJ6PjBaeIEQ/XPTeOXyCVtI/AAAAAAAANIk/GZ3FlIqgr4sKLstRHA5hoUpjDCqvcvL5wCLcBGAs/s1600/zrinyi1.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1046" data-original-width="681" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-IJ6PjBaeIEQ/XPTeOXyCVtI/AAAAAAAANIk/GZ3FlIqgr4sKLstRHA5hoUpjDCqvcvL5wCLcBGAs/s320/zrinyi1.jpg" width="208" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A világutazó Zrinyi</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A villamos kocsi üresen indult el a végállomásról, vörös lámpája erőszakosan fúrta bele magát a ködös, szürke sötétségbe. A kocsi elején hegyesre faragott tuskó forma alak dirigálta a fékezőt. Azért volt ilyen különös formája, mert fejére húzta a szürke köpönyeg csuklyáját s ebből csak a szemeit meresztette bele az útba, folyton lármázva a csengővel, akár észrevett maga előtt valakit, akár nem, inkább csak azért, hogy valami hangot halljon. Hátul a kalauz a pénzét számolta. A táskájából kivett egy csomó hatost s egyenkint átolvasta a másik kezébe. Nem ment nagyon könnyen a munka. Az arcain meglátszott, hogy nagyon megkinozza az eszét ez a sok hatos. Mikor végzett velük, a jegyeket vette sorra. Megnézte, hogy melyik mennyi maradt, megint összenézegette a pénzét s elkomorodott. A káros ember csendes töprengése ült az arczára. Mikor aztán, hiába nézegette a pénzt, meg a jegyeket, sehogy se akart rendbe jönni a dolog, visszacsapkodta az egészet a táskába s dühösen rángatta meg az állomásokon a szíjat, amelynek végén a kocsivezető csengőjére billen rá a kalapács.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egyik állomáson egy földije kapaszkodott föl a kocsira.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nini, Rácz ur, – mondta a kalauz. – Micsoda szél hordja erre mifelénk?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Itt lakom a Palánk-utcában.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Bádogos még mindig, vagy talán hogy valami hivatalt vállalt, teszem fel. hogy diner lett, vagy mi...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Csak a mesterséggel szerénykedem, verje meg az Isten. Mikor is találkoztunk utoljára, van vagy hét-nyolcz éve, ha nem több. Azóta már kétszer voltam mester. Most már megint csak benn dolgozom a fedőgyárban. Nem boldogulhat az ember. Itt a fábrikában mindent olcsóbban megcsinálnak. Komisz munka, ráfujnak s behorpad, hanem olcsó. A szegény ember még hozzá se fogott s ezek itt már készen vannak vele. Meg szép is. Olyan fényes minden edényük, mint a tükör, agyonnyomják az embert.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Ugy?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Agyon. Inaskodik az ember, meg vándorol, hogy majd leszakad a lába, aztán próbál, meg kinlódik s ez a vége. Szerencse, hogy meghalt az asszony...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Elhalt szegény?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– El, el. Isten nyugtassa meg. Magának itt, látom, jól megy dolga. Ha fárad, hát megvan érte a szép fizetése, biztos...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kalauz a számadására gondolt s megint elkomorodott.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Éppen azt számitgatom, hogy nem találok hetven krajczárt. Tán hogy egy koronát adtam vissza hatos helyett... Olykor-olykor ugy megrohanják az embert, hogy elveszti a fejét. Hiába kiabálok, hogy tele van a kocsi, nincs hely, az urféle tolakodik, aztán fizethetek. Az embernek csak két keze van, nem négy, mint a majomnak, szakítom a jegyet, szakítom, fizetnek, sürgetnek, leczáfolnak, elől-hátul le- meg felugrálnak, aztán ismerd ki magad. Az ipar csak mégis ipar. Nincsen annyi sok emberrel kellemetlenkedése, nem szidják az urak...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nem, csak még azt a kis pénzét is lehúzzák a kárba. Rosszul vágod a lyukat a bádogba, fizetsz, behasad a fedő széle a kalapács alatt, fizetsz. Tiz krajczár, húsz krajczár, ötven krajczár, sir az ember, amikor a hét végén elszámol. Maguknál nincs kár...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nincs, hanem ha felír a rendőr, mert sok a kocsin az utas, a kalauz felel érte, ha nyitva marad valamelyik ajtó, a kalauzt büntetik, ha az urak felugrálnak menet közben, az is az én bajom. Az ipar mégis csak ipar... Ha az ember dolgozik, hát csak hasznát látja ...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Sóhajtott s a zsebeit kezdte kikutatni, hogy talán valahol megtalálja a hetven krajczárt. A bádogos is biztatta.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Ott, ott, csak keresse. Nem nyelte el a föld.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nincs, csak éppen hogy próbálok ugy vaktában, hátha a kezembe akad.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Talán a bélésbe csúszott.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egy darabig hallgattak. A kalauz még mindig a zsebeit kutatta sorra, a bádogos pedig a lámpába bámult, szinte látni lehetett a szemein keresztül, hogy hogyan őröl meg lassú munkájú agya valamit, amit már mindjárt elmond, csak egészen készen legyen vele.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kalauz befejezte a keresést.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nincs, mondom, hogy nincs meg.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Azt meg én mondom magának, czimbora, hogy bolond, aki tovább is vár. – Közelebb húzódott a kalauzhoz, csak ugy szokásból körülnézett, hogy nem hallja-e valaki és beszélni kezdett a másik panaszos embernek egy csomó háborúskodást, amire mind a ketten fölmelegedtek s ugy néztek egymásra, mintha lázuk lenne.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Van már a szegény embernek is pártja, oda be kell menni. A báró megy a bárókhoz, a gróf a grófokhoz, miért ne álljon a szegény ember is a szegény ember mellé. Igaz, nem igaz? Ha sokan vannak együtt, majd csak kiokoskodnak valamit, így csak nem mehet a világ végéig... Én is mennék, hanem nálunk betiltották. Az igazgató kihirdette, hogy mindjárt kicsapja a gyárból azt, aki elmegy a szoczialistákhoz. Azt a kis falat kenyerét csak mégse hagyhatja az ember. Maga fiatalabb is, meg jó formája van...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kalauz a saját gondolatmenetét követve, szórakozottan újra nekiesett a zsebeinek s csak ugy magához beszélve, töprengett a baján.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nincs meg!, a Jézus verje meg, hova lett...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Majd lenne akkor pénz, meg minden...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Nem beszélhetett tovább, mert a kocsi lépcsőjén fölugrott egy rendőr. A kalauz szolgálatrakészen nyitotta föl előtte az ajtót, a bádogos pedig behúzódott a túlsó sarokba s hallgatott. A rendőr odai se nézett, nekivetette a hátát a kocsi korlátjának s egy-két szót beszélt a kalauzzal.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A negyvennégyest ma bejelentették nálunk. Nekiment a hatvanhetesnek. Kutya köd van. Haza megy most?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nem, még két utam van. Maga már kiállott?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Ki, ideje is, harminczhat óra óta nem vetettem le magamról a ruhát. Nagy a strapa mostanában az új főkapitánnyal.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A bádogos közelebb ment. Megcsillant a szeme s most már ő is beállott a beszélgetők közé.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Sok a munka?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– De mennyi.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Talán nincsenek elégségesen?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Még kétannyinak is akadna dolga.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Hát ez az, lássa, ez az, amiről én beszélek. Itt a földivel éppen egy kicsit kibeszéltük magunkat. Már kétszer dolgoztam a magam kezére, aztán belebuktam s ugy vagyunk vele, hogy akik nagyobb urak nálunk, azt hiszik, hogy a szegény ember barom, hát hogy meg kellene mutatni nekik, hogy még se vagyunk éppen bitang jószág. Azt beszéltük itt a földimmel, hogy ha van a szegény embereknek pártja, hát bele kellene menni. Nekem igen-igen bajos, mert hát a gyár ellene van, meg itt a komám se igen teheti, kicsapnák a helyéből; ugy kellene megkezdeni a dolgot, hogy a rendőr urak egyszerre csak mondanák meg, hogy az Istennek magának se lesznek kutyái a főkapitánynak, meg a minisztereknek ...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A rendőr rábámult a rongyos kis emberre s elgondolkozott azon, amit hallott...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Hogy nem leszünk kutyája senkinek ...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Azt hát, odavágni nekik a pléhtáblát, aztán könnyen menne minden. A többit elintéznők. Ha maguk nem lovagolnának rá az emberre, meg össze nem. taposnák, nagyobb lenne a szegény emberek pártja.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nem tapossuk mi.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nem-e?</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nem jókedvünkből.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Maguknak se lehet valami gyöngydolguk. A jó ruha, meg a fűtés, hát aztán még mi. Maguknál se más az ur, mint másutt, csak lehúzzák a kis pénzüket erre-arra, amikor aztán élni kellene, hát nincs.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Nincs, bizony...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– No' hát! Nemjobb lenne ugy. ahogy én mondom!</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Valahol a gyalogjárón kiabáltak. A lármára a rendőr odapillantott a bádogosra, mintha csak ez a szegény kis ember zajongott volna.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Ne beszéljen össze-vissza annyi szamárságot.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Felelni már nem lehetett neki, mert leugrott a kocsiról. Újra ketten maradtak. Tovább már nem beszéltek s amikor a kocsi járása lassabb tett, búcsúzni kezdett a bádogos.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">— Hát az isten áldja, földi.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kalauz csak ugy utána pillantott, mintha valami idegen lett volna s mikor megint beleindult a kocsi a ködbe, kiforgatta a zsebeit s elölről kezdte a keresést.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A bádogos a gyalogjárón ment tovább. Mikor a kocsi elrohant mellette, utána kiáltott:</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">— Hát csak gondolja meg, földi, amit arról a dologról mondtam.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: medium;"><b>Magyar újságkiadók</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A magyar újságkiadók egy tekintélyes csoportját mutatjuk be lapunk mai számában. Az újságírók testvérei, az újságkiadók, kik 1899-ben Zilahi Simon elnöklésével egyesületet alakítottak, hogy a czivilizáczió leghatalmasabb előmozdítójának, a sajtónak érdekeit megvédjék, előmozdítsák. Az újságkiadók egyesületének hivatalos czime: „Magyar Uj-ujságkiadók Országos Szövetsége" s több mint 190 újságkiadó a tagja, ami élénk bizonyságot tesz arról, hogy az egyesületre szükség van. Ez évi május 24-én tartotta a szövetség ezidei évi közgyűlését, melyre a fővárosba sereglettek az újságkiadók, hogy ügyes-bajos dolgaikat megbeszéljék. A közgyűlésnek azokról a tagjaitól, akik mindvégig ott maradtak, a gyűlés után sikerült felvételt készített Erdélyi fényképész. A képen ott van a vezetőségből \Vadnai Henrik, a Pesti Napló igazgatója, ki a szövetség buzgó titkára, Zilahi Simon, a Budapesti Hirlap vállalat igazgatója, a szövetség elnöke, lelke, vezére, Wolfner József alelnök, az Új Idők kiadója, Nagy Sándor alelnök Pécsről, Lenkei Zsigmond a szövetség jegyzője hivatalos és kitűnő szaklapjának szerkesztője, Dr. Márton Sándor egyesületi jogtanácsos.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/--zTKKBZ3HZg/XPTdeaR1V3I/AAAAAAAANIM/rhKdxIJzuMMIVV4YP9sMmW_5wW2RfSzigCLcBGAs/s1600/lapkiadok.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="646" data-original-width="1600" height="161" src="https://1.bp.blogspot.com/--zTKKBZ3HZg/XPTdeaR1V3I/AAAAAAAANIM/rhKdxIJzuMMIVV4YP9sMmW_5wW2RfSzigCLcBGAs/s400/lapkiadok.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">1. Vadnai Henrik (Pesti Napló.) 2. Tolnai Simon (Magyar Kereskedelmi Közlöny.) 3. Lenkei Zsigmond jegyző (Kakas Márton.) 4. Mayer Rezső (Torontál, Nagybecskerek.) 5. Marton Sándor dr. ügyész. 6. Wolfner József alelnök (Uj idők.) 7. Zilahi Simon elnök (Budapesti Hirlap.) 8. Nagy Sándor alelnök (Pécsi Napló.) 9. Sümegi Vilmos (Magyarország.) 10. Nobel Adolf (Tatatóváros és Vidéke) 11. Pajor Mátyás (Uj Hirek.) 12. Székely Viktor (Uj Hirek.) 13. Laszky Ármin (Szabadság, Nagyvárad.) 14. Makkay József (Tiszántúl, Nagyvárad.) 15. Gerő Mór (Pénzügyi Tanácsadó.) 16. Pető Lajos (Bácsmegye, Zombor.) 17. Gerő József (Országos Hirdetési Közlöny.) 18. Kaszap Géza (Magyar Hirlap.) 19. Vadász Henrik (Friss Újság.) 20. Benkő József (Magyar Figaró.) 21. Hartmann József (Budapesti Napló.) 22. Goldberg Gyula (Pápai Lapok.) 23. Spitzer Béla (Komáromi Lapok.) 24. Engel Lajos (Szegedi Napló.) 25. Boros János (Aradi Közlöny.) 26. Nagy Dezső (Gazdasági Lapok.) 27. Hoffman M. Mihály (Adóügyi Lapok.) 28. Juttasy Ödön (Molnárok Lapja.) 29. Illés József (Magyar Nemzet.) 30. Ekker Lipót (Vasúti és Hajózási Lapok). 31. K. Paur Ödön (Veszprém vármegye.)</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: medium;"><b>Gyalog a föld körül.</b></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-11yh_Je7WMw/XPTdpZ5Rn0I/AAAAAAAANIQ/AY6zH9fjrwM2xEH_mzhLgwu9adHWfS-7gCEwYBhgL/s1600/zrinyi2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1029" data-original-width="693" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-11yh_Je7WMw/XPTdpZ5Rn0I/AAAAAAAANIQ/AY6zH9fjrwM2xEH_mzhLgwu9adHWfS-7gCEwYBhgL/s320/zrinyi2.jpg" width="215" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egy fiatal postatiszt, Zrínyi Bélának hívják, nagykanizsai fiu, akinek a családja azt tartja, hogy rokonságban is van a nagy Zrínyiek véreivel, elindult, hogy gyalog járja körül a világot és keresztül akarja szelni Tibetet. Most ment át Szerbiába, ahonnan útiránya: Bulgária, Török –Görögország, amin át Ázsia, Amerika, Ausztrália, Afrika után Európa és vissza Magyarországba. Időtartam öt év, podgyásza, mit magával visz, 20—25 kg. Nagyobb városokban felolvasást tart. Czélja tanulmányi.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egyik képünkön az utazó ruhájában mutatjuk be, a másikon pedig az arczképét adjuk.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: medium;"><b>A fegyverbe öltözött szerzetesek.</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A hires franezia festő Robinet, mindig nagy szeretettel foglalkozott a trappisták életével, annak sok mozzanatát megörökítette, de mindennél nagyobb lelkesedéssel örökítette meg azt a jelenetet, mikor az 1870-iki porosz-franczia háborúban Francziaországnak minden karra szüksége volt, a trappistákat fegyverbe öltöztették.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A szótlan, néma szerzet erős és fiatal tagjai felfegyverkezve, katonás sorban mutatkoztak be a századosnak, aki megdicsérte szerzetes létükre katonás voltukat.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">– Legyenek fegyverbe és harczra készen, hogy ha esetleg a barbár poroszok betörnének, hogy szent kincseinkben megraboljanak.</span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-vk9XkLceqIY/XPTd6lqpgxI/AAAAAAAANIc/1C4q8n10LIQBIvH9Xenwq718dUFAQA8cACLcBGAs/s1600/szerzetesek.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="772" data-original-width="1600" height="192" src="https://1.bp.blogspot.com/-vk9XkLceqIY/XPTd6lqpgxI/AAAAAAAANIc/1C4q8n10LIQBIvH9Xenwq718dUFAQA8cACLcBGAs/s400/szerzetesek.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A kép épp ezt a jelenetet mutatja be.</span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-58042994537575325672019-05-13T16:34:00.001+03:002019-05-13T16:38:57.846+03:00A „Tolnai” (3)<span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;"><b>1902.</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>Zola Emil meghalt.</b></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-kB3elwQXsQo/XNlxNmT3HeI/AAAAAAAANHQ/1dxscstrDD8E7bD-MrqECeY-J4sSGr9rQCLcBGAs/s1600/zols.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="639" data-original-width="519" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-kB3elwQXsQo/XNlxNmT3HeI/AAAAAAAANHQ/1dxscstrDD8E7bD-MrqECeY-J4sSGr9rQCLcBGAs/s320/zols.jpg" width="259" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A világirodalomnak évszázadok óta nem volt oly mély gyásza, mint a jelenlegi, melyet Zola Emil halála okozott.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Zola tolla irányt, eszmét, forradalmat jelentett az irodalomban.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A naturalizmus és verizmus apostola volt.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Az embereket olyanoknak festette hatalmas tollával, aminők tényleg. Oly szavakat adott ajkaikra, minőt beszélnek tényleg. Szóval, valódi hús és vér, igaz alakokat teremtett.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Nana czimü első regényével forrongásba hozta a világot. Nem akartak mást a könyvben találni, mint az erkölcstelen női élet dicsőítését, holott Zolának éppen ellenkező czélja volt, melyet elért is könyvével.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Zola az igazságot, a valóságot irta tovább könyveiben és meghódította az egész világ irodalmát és olvasóit.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Nincs iró, kinek könyveit annyi nyelvre fordították, mint Zoláét.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Nincs iró, ki tollával oly vagyont szerzett volna, mint Zola.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Zola nagy elméje belevilágított a jövőbe és az üldözött mester nyomdokain most az epigonok ezrei végeznek irodalmi kérödzést.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Ezért az irodalom nagy gyászát jelenti a távíró: Zola Emil, a kor legemelkedettebb irója, hétfőn meghalt. Alvás közben megölte a kandallóból kiömlött széngáz s mikor ráakadtak, már nem tudtak életet önteni a testbe. Felesége, aki együtt állta vele a veszedelmet, eszméletlenül fekszik s igy csak mellékkörülmények sejtetik a halál bekövetkezésének okait. Az iró végső tusáját nem látta senki, a nagy leszámolást a természettel a naturalizmus mestere egymaga küzdötte végig családi szentélyében, ahova barát és érdeklődő csak a pusztulás után pillanthatott be, hogy megrendülve álljon meg a végzet akarata előtt...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>A király itthon</b></span></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-PbZ9VItRsR4/XNlxVQBZIXI/AAAAAAAANHU/H6Sc4l13AAQvZQo6JKPLLrq_GzC4psM7ACLcBGAs/s1600/kiraly.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="541" data-original-width="350" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-PbZ9VItRsR4/XNlxVQBZIXI/AAAAAAAANHU/H6Sc4l13AAQvZQo6JKPLLrq_GzC4psM7ACLcBGAs/s320/kiraly.jpg" width="207" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Jóleső örömmel vesszük tudomásul, hogy a király újra közöttünk van. Nem is mulasztjuk el, hogy amikor megjön, ugy fogadjuk, olyan figyelemmel, mint fogadni illik azt, kit nagyon szeretünk. Egy ilyen fogadtatás jelenetét mutatja be képünk sikerült scenálasban s akkor, mikor Ő felsége Gödöllőről Budapestre érkezik.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>Koronák</b></span></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b><br /></b></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-Uax2wtsXVc8/XNlxi938q3I/AAAAAAAANHc/vAJX9UOxsJIHCd-znmvXM8DFAR90yO9hgCLcBGAs/s1600/koronak.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="528" data-original-width="609" height="345" src="https://1.bp.blogspot.com/-Uax2wtsXVc8/XNlxi938q3I/AAAAAAAANHc/vAJX9UOxsJIHCd-znmvXM8DFAR90yO9hgCLcBGAs/s400/koronak.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>A yorki herceg esküvőjére feldíszítették a híres Szent Pál székesegyházat koronákkal, zászlókkal, szőnyegekkel. Képünk jókedvű díszítő munkásokat ábrázol, papírmasé-koronákkal. (Keystone.)</i></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>Pánczél-mellény.</b></span></div>
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egy franczia divatárus valamelyik hires hazájabeli napilap hasábjain a következő úridivat-czikket ajánlja:</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Életmentő mellény.</i></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Finoman szövött anyagból készült pánczél-mellény. A század leghasznosabb találmánya, mely megvédi az embereket minden merénylettől, mert a mellényről a golyó lepattan. Kés nem fog rajta. Utazók, hírlapírók, rendörök, gyárigazgatók és királyok ne hordjanak más mellényt, mint a pánczél-mellényt. Még anyjuk keblén sem volt biztosabb az életük, mint e mellény alatt, mely X. Y. czégnél, R…… utcza 14. sz. negyven frankért kapható.</i></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Fontos megjegyzés, A pánczél mellényt bárkin kipróbáljuk, illetve próbálja fel s mi rálövünk. Jótállás mellett.</i></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span><br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>Egy úr, ki nem ad el lepkét.</b></span></div>
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Egy előkelő bank igazgatója, Taraspfürdőn üdül feleségével együtt és séta közben találkoznak egy elég tisztességes öltözetű emberrel, ki szebbnél-szebb lepkéket tar gombostűre tűzve és szorgalmasan lepkéz egy hálóval. Az igazgatónő azt hitte, hogy az idegen hivatásos lepkegyüjtő, és megkérdezte, nem adna-e el lepkéiből. Az idegen udvariasan sajnálkozott.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Később elmesélte az igazgatónő a lepkehálós úrral esett dolgát és az éppen arra haladó idegenre mutatva,— bosszankodóan mondja:</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">— Lám, a helyett, hogy örülne, amikor pénzt kínálnak neki, hát. . .</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">— Hja kérem, — szól közbe, akinek ezt elmondja, — már azon nem csodálkozom, hogy ez az úr nem akar kereskedni lepkékkel. Annak az úrnak nincs arra szüksége, mert az Rothschild lord, Londonból.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: center;">
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><b>Munkanélküliek harcza </b></span></div>
<br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">(Kép az első oldalról).</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-XXO4SelNWyM/XNlx7ce9KaI/AAAAAAAANHo/E6CbKADC9zsqMxIii9sYH7CK_RhAclphgCLcBGAs/s1600/tolnai-cimlap.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="900" data-original-width="647" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-XXO4SelNWyM/XNlx7ce9KaI/AAAAAAAANHo/E6CbKADC9zsqMxIii9sYH7CK_RhAclphgCLcBGAs/s400/tolnai-cimlap.jpg" width="287" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A képviselőházban tárgyalt munkanélküliek ügye a felkorbácsolt szenvedélyeket arra vitte, hogy érzelmüknek tüntetés alakjában adjanak kifejezést. E hó 11-én aztán a munkaközvetítő-intézet előtt csoportosultak a munkátalanok és közülük valamelyik kiadta a jelszót: Menjünk a képviselőház elé!</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Nagy lárma és víg dalozás közben indult meg a tömeg, mely akkor talán 600 emberből állott s a Kerepesi-uton át a Muzeum-körútra ment s igy került a képviselőház elé. Itt egy nagyobb rendőri kordon állott útjukban, mely sehogy sem volt inyükre. Nagy zajt ütöttek tehát és egy kis parázs verekedést rögtönöztek. A rendőrök és az elkeseredett emberek között valóságos harczra került a dolog, melynél a kövek, meg tudja az ég micsoda, ütésre alkalmas szerek, nem kis szerepet játszottak. Talán borzasztó vége lett volna ennek a nagyobbszerű büntetésnek, ha a rendőrség, mely a verekedőket időközben bekerítette, tapintatos módon egérutat nem enged a tömegnek a bántatlan menekülésre. Képünk a Muzeum-köruti harcz jelenetét mutatja.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Folytatjuk</i></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-68104564277940357202019-05-11T18:51:00.001+03:002019-05-11T18:51:54.661+03:00A „Tolnai” (2)<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>(A Rapcsányi-féle válogatás nyomán)</i></span></div>
<div style="text-align: right;">
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-FYHpZdo1HzQ/XNbvUmdPCtI/AAAAAAAANHE/jZuh_6qGXGkEzerMUFom066L-glJrpluACLcBGAs/s1600/tolnai-1901.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1104" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-FYHpZdo1HzQ/XNbvUmdPCtI/AAAAAAAANHE/jZuh_6qGXGkEzerMUFom066L-glJrpluACLcBGAs/s400/tolnai-1901.jpg" width="275" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>1901.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>A kötelességtudó katona.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Bakuban nemrég felrobbant egy nagy lőportorony. — Baku Oroszországban van, hol a katonák, tudvalevőleg, nem a leglelkiismeretesebbek. Mégis megtörtént, hogy a borzasztó robbanás, noha megölt néhány katonát, nem voll képes arra bírni a toronyőrt, hogy helyét elhagyja.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ott járt súlyos sebeivel a romok előtt s mikor ezredese figyelmeztette, hogy már nincs mit őriznie, mehet haza, daczosan válaszolt:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Engem az őrmester állított ide s csak ő, vagy atyuska (a császár) van feljogosítva engem felváltatni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Az ezredes bámulva szólt:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— De őrmesteredet megölte a robbanás.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A katona ragaszkodott a helyéhez s az ezredes nem tehetett egyebet, mint hogy táviratot küldött a hadügyminiszternek. Innen rövid idő múlva jött egy felszabadító parancs és egy nagy csomó arany - a hü szolgálatért.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A katona 14 óráig állott őrhelyén, honnan betegen, a kórházba kellett vinni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Tolsztoj martyrok.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A tinmeni törvényszék, mint Pétervárról jelentik, a múlt héten negyvennégy olyan keresztény ember fölött ítélkezett, akik Tolsztoj elmélete alapján egy uj vallásos, az úgynevezett skopcz szektát alapították. A vádlottak közül tizet egytől két évig terjedő börtönre, tizennyolczat pedig három heti fogságra ítéltek. A többit fölmentették. Megrendítő jelenet volt, amikor az ítélet felolvasása után valamennyi elitélt és fölmentett vádlott jobb kezét esküre emelte és rázendített egy vallásos énekre, amelyben Tolsztojt dicsőítették. Az ének végén pedig valamennyien „Éljen Tolsztoj"! kiáltásban törtek ki. Ezért a tüntetésért a törvényszék valamennyit fegyelmi büntetésre itélte.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>A római farkas.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Róma város községtanácsa Róma ősanyjának emlékére állandóan tart egy nőstény farkast a Capitolium egy czellájában. Ez a farkas, a hires Nina, most ötéves korában kiadta páráját. Megölte a magánosság, mert Róma lakosainak határtalan tisztelete, sem kárpótolta az elvesztett szabadságért. Minthogy a római nép nagyon babonás, és veszedelemtől félti Róma városát, ha a lupa nem őrködik felette. Colonna herczeg polgármester intézkedett, hogy az Abruzzókból azonnal küldjenek egy uj nőstény farkast Rómába.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Parisban elfogott magyar gróf.</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Az udvarias franczia rendőrség a minap oltalmába vett egy fiatal magyar grófot, mert a „Maxim" korcsmájából egy átdorbézolt éjszaka után fizetés nélkül akart hazamenni. A letartóztatott gróf egy, éppen Parisban időző magyar mágnásra hivatkozott, mint jó barátjára, azért a rendőrség az elfogatás éjjelét követő reggelen felkereste barátját. A rendőrtisztviselő előadta a dolgot, de nem mondta meg a letartóztatott gróf nevét, hanem a rendőrségre hivta. Együtt mentek hát, és a gróf, nem kis bámulatára, ott találta a rendőrségen a letartóztatott mágnást, összegyűrt frakkban, fehér nyakravalóval, sáros czipővel és holt részegen egy lóczán. A rendőrség és a fiatal ur azonban csak akkor nagyot nézett, mikor a gróf kijelentette, hogy ő ismeri ugyan a letartóztattottat és igazolja őt, sőt tudja róla, hogy sok 20 frankost kért tőle kölcsön, de a kiszabadítására nem vállalkozik; mert — úgymond — ha arról van szó, hogy kiszabadítsak egy szegény embert, a kit az éhség kergetett egy vendéglőbe s nem tudván fizetni, megszökött, azt készséggel teszem meg, de S. gróf úrért nem tehetek és nem is teszek semmit.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Történetek Kossuthról</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>A munkás Kossuth.</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mikor budapesti iparosok jártak Kossuthnál látogatóba, beszédközben szóba került: mikor szokott olvasni és írni? - Csak akkor nem, — válaszolt Kossuth, — mikor eszem vagy alszom.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A hadsereg ereje.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Azt kérdezték egy ízben Kossuthtól.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Milyen erővel rendelkezik a hadsereg ?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Ki milyennel, — felelt Kossuth mosolyogva, de egy akó bort a leghitványabb is megbir.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>A ráczok lábai.</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Két utálatos, henczegő nemes, ki a harcz első napjaiban puskaport szagolt, megunta a dicsőséget, mely csaknem a másvilágra vitte és hazament pihenni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— De rövid ideig maradtál a táborban, mondá egy öreg mágnás, — hiszen annyi időd sem volt, hogy eret vághass valakin?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Dehogy nem. Vágtam is. Levágtam két rácznak a lábát.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">– Aztán mért nem inkább a fejüket?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Mert azt már más vágta volt le, — szólt közbe Kossuth, ki fültanuja volt e párbeszédnek.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>Kossuth mondása.</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Egynéhány nagyszájú gavallér bátorságát fitogtatta és kijelentette, hogy a haza oltárán feláldoznák utolsó csepp vérüket.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">— Én pedig szeretném látni azt önök között, ki kész volna az első csepp vérét feláldozni — mondá Kossuth.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b>Szerelemből halálba</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>(Kép az 1. oldalon)</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>A bécsi Práter nagy fasora, augusztus vége felé, egy borzalmas drámának volt színhelye. Két szerelmes: a huszonkét éves adóhivatal-gyakornok, Röszler Oszkár és a huszonegy éves Essinger Frida váltak meg önként az élettől… </i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>Folytatjuk</i></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-11740356361039327262019-05-09T20:50:00.000+03:002019-05-09T20:52:02.702+03:00A „Tolnai” (1)<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Az Arcanum, amely az elmúlt években elvégezte a <a href="https://adtplus.arcanum.hu/hu/collection/TolnaiVilaglapja/">Tolnai Világlap c. folyóirat teljes digitalizálását</a>, s az interneten fizetős adatbázisként tette közkinccsé, bevezetőjében ezt írja a kiadványról</i>:</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-oabVahlOmSM/XNRnSIzjmvI/AAAAAAAANGc/JpYoK9NV_bUy5WQFyUdTCsFV4aoQ8YjWgCLcBGAs/s1600/tolnai-cimlap.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1155" height="400" src="https://1.bp.blogspot.com/-oabVahlOmSM/XNRnSIzjmvI/AAAAAAAANGc/JpYoK9NV_bUy5WQFyUdTCsFV4aoQ8YjWgCLcBGAs/s400/tolnai-cimlap.jpg" width="288" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A „Tolnait” lapozgatni egyedülálló időutazást jelent. Oldalain megelevenedik a múlt: az apró-cseprő bulvár eseményektől kezdve a sorsfordító történelmi kataklizmák drámai képein át az egzotikus tájak és emberek bemutatásáig nagyon széles spektrumát találjuk benne mindannak, amit a 20. század első fele jelent. Az új évszázaddal együtt induló, nagyközönségnek szóló képes hetilap a korában egyedülállóan sikeres volt, hatalmas példányszámban kelt el hétről-hétre. A családok minden tagja megtalálta benne a neki való – sok-sok fotóval, képpel illusztrált – olvasnivalót: politikai és társasági, tudományos és művészeti események, irodalom, divat, háztartás, rejtvény, útleírás, sport, és még megannyi más téma! Az írásokat olvasva, a képeket nézegetve, a hírdetéseket szemlélve közel kerülnek hozzánk a számunkra ma már történelmet jelentő idők, beleélhetjük magunkat az akkori emberek gondjaiba és örömeibe, hétköznapjaiba és ünnepeibe. A viszonylag olcsón értékesített képes hetilap, a Tolnai Világlapja (1901-44) igen nagy üzleti sikert hozott alapító tulajdonosának, kiadó-főszerkesztőjének, Tolnai Simonnak (eredeti neve: Friedmann Samu), aki 1912-ben létrehozta a Tolnai Nyomda- és Könyvkiadó Vállalatot, majd 1913-ban az ország legmodernebb, nagyszabású újságpalotáját építette fel a Dohány utcában (a mai Egyetemi Nyomda épülettömbjét). Világtörténelmi, művelődéstörténeti, szépirodalmi és tudományos munkákat, lexikonokat, színházi hetilapokat és divatlapokat adott ki. A kiadót és a nyomdát 1941-től a kormány átadta a Magyar Népművelők Társaságának. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta, 1944 végén Mauthausenben lelte halálát.”</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>1988-ban Rapcsányi László a lapgyűjtemény 1901-1944 közötti számaiból képes-szöveges összeállítást szerkesztett albummá, s előszóként</i> <b>Tolnai világa</b> <i>címmel bemutatta a híres lapcsalád létrejöttének és alakulásának történetét. Bevezetőjét e szavakkal zárta:</i> </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-s0UQkHIGbss/XNRn2JERrKI/AAAAAAAANGo/9FXj5xGJcs8Yv1EPo6Fg8Oppl1anSMhnACLcBGAs/s1600/tolnai-simon.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="630" data-original-width="531" height="320" src="https://3.bp.blogspot.com/-s0UQkHIGbss/XNRn2JERrKI/AAAAAAAANGo/9FXj5xGJcs8Yv1EPo6Fg8Oppl1anSMhnACLcBGAs/s320/tolnai-simon.jpg" width="269" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">„Összeállításunk a teljes Tolnai Világlapja negyvennégy évi anyagából készült. Az évtizedek alatt változott néhányszor a lap mérete, romlott-javult a papír minősége és a nyomdai technika. Az idő is megkoptatta a munkám során felhasznált eredeti példányokat. A képeknek és a szövegnek ezt a patináját, elhasználtságát a nyomat színerősségén itt-ott az olvasó is érzékelheti.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Több mint nyolcvanezer oldal átböngészése után választottam azt a megoldást, hogy minden évfolyamból szerkesztek egy-egy olyan nyolcoldalas képes újságot, mely híven és a lap felfogása szerint tükrözi az év legfontosabb, legérdekesebb híreit.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Ily módon az egymás mellé került képek és szövegek bár annak idején nem mindig együtt vagy egyazon időn belül szerepeltek, de ugyanabban a naptári évben számítottak eseménynek. A képes hetilapok mindmáig kedvelt visszapillantása szerint bemutatjuk: »mi történt az elmúlt évben?«</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Minden számot Tolnai-módra szerkesztettünk. A szövegek, hirdetések, a képek és képaláírások, a betűk és címszavak az eredetiek változatlan utánnyomásai. Válogatásomat nem vezette olyan szándék, hogy tartalmilag értékén felül avagy »mai« koncepció szerint mutassam be a képes hetilapot. A mai olvasó lényegében ugyanazt a Tolnait forgatja, mint hajdani előfizetője — mégis másként olvassa.”</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-twqm5qBWTtw/XNRnvGdsfcI/AAAAAAAANGk/bCTwJxYulDswh-MQp9ftRVoeds_afz_8wCLcBGAs/s1600/tolnai2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="1156" height="320" src="https://1.bp.blogspot.com/-twqm5qBWTtw/XNRnvGdsfcI/AAAAAAAANGk/bCTwJxYulDswh-MQp9ftRVoeds_afz_8wCLcBGAs/s320/tolnai2.jpg" width="231" /></a></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Rendkívül olcsó antikváriumi példányként sikerült hozzájutni egy – feltehetőleg számos olvasót kiszolgált – albumhoz, és sok-sok szórakoztató percet, délutánt, estét szerzett ötletszerű böngészése, olvasása. Megállapítható, hogy az idők teltével, minél közelebb kerülünk a mához, úgy javul a képek grafikai minősége, vizont úgy tolódik el az információ a szöveges híradástól a képi ábrázolásig. A második világháború felé haladva eltűnik a korábban megszokott szórakoztató olvasnivaló, a tárca, az irodalom, helyüket a rövid hírek, képaláírások, tudósítások foglalják el. Egyben azonban következetesen önmaga marad a lap: a címlap sokkolja az olvasót. Már-már úgy tűnik, hogy az „viszi” az újságot. Legtöbbször egy-egy fotó áll a címlapon, de az telitalálat. (Sajnos, a mai fotó- és nyomdatechnikához hasonlítva a Tolnai illusztrációi nem vehetik fel a versenyt; az idő teltével a nyomdafesték megkopok, elkenődik, a képek – s velük együtt a szöveg is – degradálódik. Kár…</i></span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><i>Amíg még nem késő, néhány érdekességet igyekszünk a közeljövőben átmenteni. Ahogy lehet...</i></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-6242838905127817412019-05-07T19:37:00.000+03:002019-05-07T19:37:03.602+03:00Rejtő Jenő és a házalás<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>BÖRTÖN</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://1.bp.blogspot.com/-OrGEYNigCtU/XNGzazgLR7I/AAAAAAAANF4/lZNaxeYgLSMQrp_HgeK5i87MynLIRtgKgCLcBGAs/s1600/49014877-zurich-switzerland-4-december-2015-entrance-of-the-hotel-st-gotthard-hotel-from-the-schutzengasse-st.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1015" data-original-width="1300" height="311" src="https://1.bp.blogspot.com/-OrGEYNigCtU/XNGzazgLR7I/AAAAAAAANF4/lZNaxeYgLSMQrp_HgeK5i87MynLIRtgKgCLcBGAs/s400/49014877-zurich-switzerland-4-december-2015-entrance-of-the-hotel-st-gotthard-hotel-from-the-schutzengasse-st.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Kora reggel van. Borotválkozom, és közben kinézek az ablakon. Az ablak alatt látható a valószínűtlenül keskeny Speer folyócska. Itt lakom, a folyóról elnevezett szállóban, amely nélkülözi ugyan a modern hotelkultúra különlegesebb vívmányait, de Zürichhez mérten feltűnően olcsó. A japán diákkolónia zöme lakik ebben a hotelban, csupa bizalmatlan tekintetű, misztikus vágású arc. A szálló tulajdonosa, aki egyszersmind szobapincér is, bizonyos Bollag, harcsabajuszú, hatalmas egyén; azt állítja, hogy sárga lakói többet érnek, mint az európaiak. Az európaiakról van egy régen kialakult véleményem, amely nem ellenkezik homlokegyenest a tulajdonoséval. Elkészültem a borotválkozással, és timsózás közben a tükörbe illesztett térképet nézem, amely a Zürichi-tó két oldalán szétágazó vasútvonal állomásait ábrázolja. A vörössel áthúzott megállóknál már jártam. Hátra van még: Zoliikon, Erlenbach, Küssnacht és Wollishoffen. Mielőtt az útirányról határoznék, meg kell hallgatnom a bajor diákokat. Kék kabátot veszek, porcelánnadrágot, mustárszínű glaszékesztyűt és egy csontfejű sétapálcát. Leérek a hotelhallba, amely tulajdonképpen kávémérés, csengős bejárattal az utcáról, és középen egy nagy biliárdasztallal, amelyen ilyenkor olcsó sütemények pihennek, organtinnal letakarva. Néhány lépés, és már kint vagyok a Bahnhofstrassén. Az egyetlen világvárosi utcája Zürichnek, de ez aztán igazán világvárosi! Milyen hotelek! Milyen bankok és üzletek! És milyen árak! Azonnal sejthetővé válik, hogy micsoda elsőrangú emberek fordulnak itt meg a világ minden tájáról. Csak a történelmi zürichi tőzsde igénytelen, lapos épülete kelt osztatlanul csalódást minden idegenben. Hét óra van. Bemegyek a St. Anna Hof Kávéházba reggelizni. A két bajor már ott van, leülök a közelükbe, és látszólag újságot olvasok. Ezek a bajorok árnyékképekkel, úgynevezett sziluettekkel ügynökölnek a tó körül, ahol csupa előkelő villa és gyönyörű kastély van. Dühösek, mert egy láthatatlan ügynök mindennap lejárja közvetlen előttük a helységeket. Ama boldog emberek, akik még nem házaltak, nem is sejtik, hogy milyen sánsztalanná teszi a házaló működését, ha valaki bármilyen más áruval is, de közvetlenül előtte jár házról házra. A leggazdagabb háziasszonynál is van egy kialakult ökonómia, amely szerint ugyanazon a délelőttön két házalótól nem vásárol. A bajor diákok mindennap elátkozták a láthatatlan ügynököt, és új tervet eszeltek ki, hogy miképpen előzzék meg. A helységek kis száma élethalál kérdéssé tette, hogy ugyanazon a környéken, mint például a Zürichi-tó körüli nyaralóhelyek ügynöki körzete, egyik házaló megelőzze a másikat. A két bajor nem sejtette, hogy az ismeretlen ellenség, minden ügynöki gyanún felül álló eleganciájával, naponta mellettük reggelizik személyemben, és elhatározásaiktól teszi függővé, hogy hová menjen aznap a Stadt Rapperswill nevű gőzössel. A bajorok elhatározták, hogy lemennek a tó túlsó végére Wollinshoffenig, és visszafelé jönnek: Küssnacht, Erlenbach és Herliberg irányában. Nyomban elhatároztam, hogy én egy megállóval feljebb, Küssnachtban kezdem, és előttük járva jövök visszafelé. Ismétlem, hogy ezen a szűk helyen egyetlen helység elveszítése is érzékeny kárt jelentett, és a naponta küzdő ember könyörtelen életformái törvényszerűen írják elő a kedvező feltételek legteljesebb kihasználását. De vajon szolgálhatjuk-e társadalmunkban saját érdekeinket, anélkül hogy másokét sértenénk? Kereshetünk-e olyan pénzt, amely, ténykedésünk nélkül, nem kerülne más emberek zsebébe? ... E kihegyezetten ránk meredő életelveken meditáltam, míg a gőzös lassan haladt a gyönyörű tavon, és szemben, de nagyon messze, a hófödte Alpok csúcsai ágaskodtak néhány alacsonyan terjengő felhőcsoport felett. . .</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ez a szó, hogy Küssnacht, amely Schiller költészetétől oly patinásán élt bennem, azon a délelőttön végképp levitézlett romantikájával, és mint a házalás sivár képzettársa merül fel emlékeimből. Gyönyörű parkok, remek kastélyok és pompás úrilakok vannak a sima, bitumin országút két szegélyén. Ha becsengetek valahová, a kapu felett egy kis, kerek ablakon női fej kukkan elő. Azt mondom, hogy a „madammal" akarok beszélni. És megindul egy körülményes dialógus emeletnyi távolságból. Rettenetes svájci szokás. Mivel nincs nálam csomag vagy táska, és kesztyűm, valamint botom kihangsúlyozzák látogatásom magánjellegét, lejön a szobalány, és kéri a névjegyemet. Átadom a kártyát, amelyen a kereszt- és vezetéknevem közé egy magam adományozta „von" szócska van illesztve. A bizalmatlanság egy szikrája még él benne, de miután semmi gyanúsat nem talál rajtam, mégiscsak beviszi a névjegyemet. Nemsokára megjelenik csodálkozva a háziasszony, mire villámgyorsan kirántom selyempapírba csomagolt „petite poin" nevű hímzéseimet belső zsebemből, és máris hadarom mondanivalómat. Ilyenkor, természetesen, a szobalány már nem szólhat, én viszont olyan helyekre is bejutok, ahová ügynök sohasem teheti be lábát. Divatos külsőm tehát tulajdonképpen egy munkaruha, amelyet a háztartásbeli alkalmazottak megtévesztésére használok. Küssnachtban azonban, mintha az ördög járt volna előttem házalni, egész délelőtt egy hímzést sem adtam el, ami eddig még nem fordult elő. Midőn a balszerencse ilyen mélyponthoz ér, én mindig új erőre kapok, abból a feltevésből kiindulva, hogy rosszabb már nem lehet, és mert az események örökké variálódnak, tehát jobbnak kell következni. És zsibbadtra fáradt lábaimmal újra nekivágtam az országútnak. A község vége felé kisebb családi házak következtek, amelyeknél az ablakfüggönyök szemmel látható minősége után szoktam eldönteni, hogy melyikben érdemes próbálkozni? Végre megszületett az első üzlet, eladtam az „Arató pár" című hímzést negyven frankért. Mikor kiértem a kapun, és éppen hajtogattam össze a selyempapírt, sovány, szomorú ember jött mellém, hatalmas farkaskutyával, és azt mondta, hogy jöjjek vele. Delet harangoztak... Mit is tehettem volna mást? Mentem. Egy benzinkútnál knicker-bockeres amerikaiak gajdoltak vesztegelő autójuk körül, és libák tipegtek át az úton…</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-05ZPC_tpOBk/XNGzmAlrXHI/AAAAAAAANF8/ot3Z4qLec18EwAvjckK_DcEQI9mDUbprgCLcBGAs/s1600/annahof.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="703" data-original-width="960" height="292" src="https://1.bp.blogspot.com/-05ZPC_tpOBk/XNGzmAlrXHI/AAAAAAAANF8/ot3Z4qLec18EwAvjckK_DcEQI9mDUbprgCLcBGAs/s400/annahof.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">St. Annahof</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Megyek a foglár előtt, a hosszú folyosókon, és kulcsok csörömpölnek mögöttem. Homályos nappali világítása van a folyosónak, amelyről csak elvétve nyílik egy-egy ablak a szomorú udvarra. Furcsa és nyomasztó tudat az, hogy nemsokára bezárnak mögöttem egy ajtót, amelyhez csak olyan embereknek van kulcsuk, akik haragszanak rám. Az igazságszolgáltatás kihalt folyosói homályos fordulókba torkollnak, és amerre nézek, csupa ajtó, néma, mozdulatlan ajtók.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Cellám elég tágas, oldalfalain két-két ágy. Az ágyakat nappal fel lehet csatolni úgy, hogy egészen a falhoz simulnak. Cellatársam is van, alacsony, őszes, kövér ember, olyan, mint valami vidéki, zsidó kocsmáros. Először figyelmesen végignéz, azután bizalmas közvetlenséggel kérdezi:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">- Sup? sup? - rövid, jelentős kézmozdulattal illusztrálja a szavait. Nemsokára megtudom, hogy Gugenheim-nek hívják, és dísztárgyakkal házal. Még az általános svájciaknál is rosszabbul beszél németül. Mintha sürgönyt fogalmazna:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">- Bern Kanton guter Kanton, Luzern Kanton auch guter Kanton, Zürich Kanton sehr schlechter Kanton: gleich sup, sup . . .</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Miért nem mondja ki ez az ember a névelőket?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Mennél tovább nézem, annál furcsábbnak tűnik előttem, hogy nem hagyják házalni. Hát mit csináljon ez a Gugenheim? Csak rá kell nézni, és az ember rögtön látja, hogy született házaló. A búcsúzó nap rőtszínű sugarai tűznek be az ablakon, és tavaszi hangulattal feszítik tűrhetetlenné a börtön levegőjét. Nem is sejtem, hogy mióta beszél már Gugenheim, csak éppen valami ösztönös udvariasságból belefigyelek özönlő szavai közé, és ezt hallom:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">- Öt gyermekem van - mondja gondterhelten -, áj, áj, ki fog azoknak enni adni... A feleségem már két éve nem tud járni. Mit csinál majd a Johan, a Henrik és főleg a Márkus? Kérem, a Márkust, azt még üvegből táplálják ... áj, áj, meine fünef Kindern, nebich... -mondja azzal a rutinos siránkozással, ami az ilyen örökké panaszos beszédű ember iránt elszigeteli a részvétünket, mert olyan folyamatosan sír, mintha litániát énekelne. Ahogy lassan bekövetkezik az alkonyat, kihúzódnak cellánkból a langyos sugarak. Kiveszek a nadrágom felhajtásából egy cigarettát, ugyanonnan dörzsgyufát is, és rágyújtok. Gugenheim ezek után ellenséges gyanakvással néz rám. Nyilvánvaló, hogy valami nagy szélhámos lehetek, esetleg az alvilágnak is tagja, ettől a társadalmi osztálytól pedig ő is irtózik, mert Gugenheim becsületes ember, csak meg nem engedett formák között kereskedik.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">De néhány pillanat múlva már transzba esik a füsttől, két kézzel legyezi a nikotin balzsamos illatát orra irányába, és miután átadom a cigaretta végét, boldog szippantásokkal szívja, amíg a körme pereméig parázslik.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Ajtónk előtt zörögnek a keresztvasak, és belép egy újabb cellatársunk. Az egyik bajor! Szintén cipőzsinór nélkül van, és rendkívül morózusan néz körül. Ez a bajor nem valami férfiasan viselte el a sorsát. Nagyon fejlett szókinccsel káromkodott, csak a „verdammt" kifejezést használta kissé sűrűn, ami sokat levont indulatmegnyilvánulásainak stiláris értékéből. Mikor engem meglátott, olyan buta csodálkozással ámult rám, hogy hangosan felkacagtam. Bizonyára abban a pillanatban megoldódott előtte a láthatatlan konkurrens rejtélye. Támadóan felém lépett, és nyersen kérdezte:</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">- Maga hímzésekkel házalt a Zürichi-tó körül?!</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">- Eltalálta - feleltem, és jó erősen megfogtam a vizeskancsót. A tagbaszakadt bajor egy pillanatig tanácstalanul állt, aztán természetesen azt mondta: „verdammt!"… Nem hiszem, hogy a kancsótól ijedt meg, inkább letört lelkiállapotában még annyi emócióra sem volt képes, hogy verekedésre buzdítsa önmagát. Megvetően legyintett felém, s mint aki már semmit sem bán, kétségbeesetten leroskadt a padra.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">- Nézze - mondtam neki őszinte részvéttel -, most már kétszeres kollégám, úgy is mint fegyenc, úgy is mint házaló, ennyire közös sorsban illene, hogy kibéküljünk itt. Tegye a kezét a szívére: az én helyemben maga sem tett volna másképpen.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">A bajor nem felelt. Biztosan azt gondolta, hogy semmi köze hozzám. Lecsatolta az ágyát, és lefeküdt egy tuskószerű zuhanással, ahogy némely ember úgy képes végigdőlni valami ágyon, mint akit villám sújtott, talán azért, hogy a halálkívánó vágyával így élő állapotban konvertáljon ... A fegyőr beszólt a leslyukon, és felvilágosította a bajort arról a körülményről, amely, úgy látszik, kikerülte a figyelmét, hogy jelenleg nincs hotelban, és itt este hét óra előtt tilos lefeküdni. Talán felesleges is mondanom, hogy a bajor így szólt: „verdammt!" Aztán nagy léptekkel járt fel és alá, a melle sebesen emelkedett, az orrcimpái remegtek, és könny ült ki a két szemére. Ketten, régi fegyházlakók, egy megértő pillantással közösen konstatáltuk, hogy ez ifjú először van börtönben.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Vacsorára paradicsomos spagettit kapunk. Európa börtönintézményei között féregmentesség és ellátás dolgában kétségtelenül Svájcot illeti az első hely. A bajor, persze, hozzá sem nyúlt a vacsorához. Ahogy az ételre néz, egy tétova kézmozdulat a torka felé elárulja, hogy a spagetti puszta látásától hányingere van. A börtönélet első benyomásai nagyon sok tekintetben hasonlítanak a tengeribetegséghez. Gugenheim valóságos szimfóniával kíséri a táplálkozását. A csámcsogásnak, szuszogásnak, szürcsölésnek olyan változatos zajával eszik, hogy betölti vele az egész cellát. Közben folyton a bajor adagjával kacérkodik, és mikor megkapja, olyan mohón tünteti el, mint aki egész nap nem jutott ennivalóhoz. Holott a fegyházban ez kizárt dolog. Valahol a közelben harangoznak. Svájcban nagyon sokat harangoznak.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Éjszaka van. A felettem levő ágyban alszik a bajor, a túlsó oldalon Gugenheim változatos fiziológiai koncertszámai közül éppen a hortyogás van műsoron. Képzeletben végigsétálok a Bahnhofstrassén, magam előtt látom az előkelő St. Gothard Hotel csillárok között ragyogó, bordó pompáját, a világhírű Hugenin cukrászda plüss-foteljait. Ebben a cukrászdában nincsen szék, csak sok-sok, óriási fotel. Hallom a lesablakot zörögni. Most az őr befigyel, hogy nem csinálunk-e álmunkban valami szabálytalanságot, hárman, orv házalók, ahogy ott fekszünk.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Börtön? . . . Meg lehet szokni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Élni? ... Örülni? ... Szenvedni? . . .</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Gugenheim hortyog, és négy fal áll körülöttünk mozdulatlanul . . .</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><i>Forrás: Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán. Magvető, Budapest, 1967.</i></b></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-25242319730910543142019-05-06T21:44:00.000+03:002019-05-06T21:45:30.643+03:00Rejtő Jenő és a légió<b><span style="font-family: "verdana" , sans-serif; font-size: large;">LÉGIÓ!</span></b><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<div style="text-align: right;">
<i><span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Marseille, 1930</span></i></div>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;"><br /></span>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-UT-VJ9N7oa0/XNB_ngc1oXI/AAAAAAAANFc/cQ7ZLwuVAwkWYeWU0E_P3XOxx4PWDd3mwCLcBGAs/s1600/1024px-Marseille-Fort_Saint-Jean-bjs180810-02.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="683" data-original-width="1024" height="266" src="https://4.bp.blogspot.com/-UT-VJ9N7oa0/XNB_ngc1oXI/AAAAAAAANFc/cQ7ZLwuVAwkWYeWU0E_P3XOxx4PWDd3mwCLcBGAs/s400/1024px-Marseille-Fort_Saint-Jean-bjs180810-02.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az erőd</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">A Forte-Chornich-hegyre kígyózó hatalmas erőd falai alatt egy kiugró, magányos szirten áll a boltív, a keleti harctér hőseinek emlékműve. Csendes, elhagyatott, tiszta negyede a zajos, rossz szagú kikötővárosnak. Itt kezdődik a hatalmas aszfaltországút, amely végigfut az egész Cote d'Azure-on Ventimigliáig. Az erőd eltűnő, és megint felbukkanó vonala a kínai falat ábrázoló képekre emlékeztet, de ez itt nem históriai emlék, nem rom, ez egy valóságos, üzemben levő citadella, fényszórókkal, katonákkal, ágyúkkal, lovakkal, háború esetére. A bejáratánál fegyveres poszt. Jó magyar neve van ennek az erődnek, mert úgy ejtik ki, hogy Kornis, ha még hozzátesszük, hogy Tamás vagy Gáspár, nyugodtan szerepelhetne Beöthy Zsolt irodalmi kistükrében, a tizenhat vagy tizenhetedik század táján. A domboldalban barátságos kis park van, középen az anatómiai intézettel. Szemközt, de nagyon messze, látszik Marseille kikötő panorámája, beláthatatlan hajórengetegével. Itt sokszor szoktam üldögélni, békés hangulatban, csendben. Néha egy gyarmati katona siet el, vagy egy-egy öregúr sétálgat arra, különben alig jár itt valaki. A szabad tengerről fújdogál a szél, és néha fontos problémák nyitjára jövök rá, mialatt üldögélek valamelyik padon, és nézem a sárga homokot a lábaimnál. Legtöbbször, ha sem pénzem, sem munkám nincs, itt koplalom át a napot estig, amíg a menhely nyit, ahol nemcsak hálóhelyet, hanem sűrű, meleg levest is adnak. A koplalás első stádiumában élénkíti az agyműködést, nyugodt, tiszta gondolatokat idéz elő, különösen ebben a hangulatos, komoly, elhagyatott parkban. Általában mégis ugyanarra szoktam gondolni, különösen délután, mikor már bágyadtabb vagyok az éhségtől, és szórakoztató elképzelésekkel játszom, hogy gyorsabban múljon az idő. Fantáziával kimeríthetetlen szellemi játék, ha felteszem magamnak a kérdést, hogy mit tennék, ha sok pénzem lenne egyszer, mondjuk ötven frank, vagy még annál is több. Ilyenkor végigcsatangolom gondolatban a La Cannebiere festői kirakatainak sorát, és mesebeli ötven frankomból, ha beleszámítom az ékszereket is, legalább ötvenezer franknyi holmival látom el magam, amiből külön egy áruháznyit tesznek ki csak az élelmiszerek. Idehallatszik a Notre-Dame du Garde harangja. A Notre-Dame du Garde óriási templom, a <table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://4.bp.blogspot.com/-ypSLu5aCUzM/XNB_xpsAqFI/AAAAAAAANFg/B49cAnv7B0Qg6BYkl97h65qUT-8xOJlhgCLcBGAs/s1600/800px-Bourdon-de_N.D.de.la.Garde.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="923" data-original-width="800" height="320" src="https://4.bp.blogspot.com/-ypSLu5aCUzM/XNB_xpsAqFI/AAAAAAAANFg/B49cAnv7B0Qg6BYkl97h65qUT-8xOJlhgCLcBGAs/s320/800px-Bourdon-de_N.D.de.la.Garde.jpg" width="277" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><span style="font-family: "georgia" , "times new roman" , serif; font-size: xx-small;">A harang</span></td></tr>
</tbody></table>
szomszédos hegy csúcsán, mely mintha krétából lenne, fehér és kopár. A templom tornyán több, embernagyságú, aranyozott, koronás Madonna-szobor van, karjaiban a gyermek Jézussal. Ez Marseille New York-i szabadságszobra. A beérkező hajók ezt a roppant szobrot pillantják meg először a kikötőből. A templom mellett monumentális boltív, amelyből a sikló lejtője ereszkedik alá a régi kikötőig. Hiú vetélkedéssel építették ezt ide az emberek, a biblia csodája mellé a technika csodáját, mintegy jelképezve a nyílt alternatívát, amely előtt az erkölcsi keresztúthoz elért emberiség áll, kissé zavarodottan. Szemben a Forte Saint-Jean, a híres erőd, amelyben az újonc légionistákat gyűjtik össze Európa minden tájáról. </span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Légió!</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Itt a Földközi-tenger partjain minden illúzió lefoszlik erről a szóról, amely nálunk annyi hamis, hazug romantikát képvisel. Megszokott látvány a légionista, tele van velük a kikötő, nem szeretik őket, durva, műveletlen, kötekedő emberek, sokat hazudnak, és ha nincsenek sokan, gyávák is. Az újoncokat mélyen beviszik Afrikába, lehetőleg mindjárt tűzbe, és lassan, évek múltán kerülnek csak hátrább, civilizált Afrika felé, mikor már „megbízhatóak". Itt a Forte Saint-Jeanban kezdik a kiképzésüket, ami abból áll, hogy régimódi hatlövetű revolverekkel célba lőni tanulnak. A kiképzés súlyosabb része Afrikában következik, ahol a nappali forróságban teljes felszereléssel órákon át kell menetelni, hogy aklimatizálódjanak. Az első hetek kínszenvedése a kiképzés alatt elképzelhetetlen. Érdekes, hogy aránylag nagyon kevesen vannak, akik ezt nem bírják ki, és legtöbbjük rövid idő múlva nagyon jól elviseli az afrikai éghajlatot. Májustól augusztusig van a „légiós szieszta". Ilyenkor délelőtt tizenegytől délután hatig a kaszárnyában ágyban fekve maradhatnak, mert a hőség európai számára megszokhatatlan. Szeptembertől márciusig következnek az „offenzívák". Offenzíva alatt értik a rendszeres előrenyomulást azokra a területekre, amelyek névleg Franciaországhoz tartoznak, de még meghódítatlanok. Ez inkább erőszakos adóbehajtás, mint háború, kivéve azokat a helyeket, ahol maguk a bennszülöttek kérik a francia hatóságtól, hogy szállja meg őket. Mert ilyen is van, békés arab törzs, amely jobban fél a vad fajtájabelitől, mint a hódítóktól, holott, leszámítva a himlőoltást és az adóztatást, a francia civilizáció sem jelent sok jót nekik. Felháborító módon terelik útépítő munkára az arabokat, büntetés címén, és nem nehéz okot találni a büntetésre olyan embereknél, akiket nagyon hamarjában kényszerítenek megtanulni mindazt, amit hosszú évszázadok alatt tanultak meg maguk a hódítók. A tűzvonalban aránylag jó dolga van a légionistának, mert a föllebbvalók nem mernek kegyetlenkedni úgy, mint a kulturáltabb Afrika garnizonjaiban. Erre az adott okot, hogy néhány szigorú őrmester ütközet után olyan lövéstől halt meg, amely hátulról érte. A légiószolgálatnak sok olyan hallgatólag helyben hagyott gyakorlat alapján kialakult törvénye van, amely európai számára borzalmas. A szolgálati szabályzat például előírja, hogy sebesült vagy menetelés közben kidőlő bajtársat cserbenhagyni nem szabad. Ebből a célból a szakasz két embert hátrahagy, hogy az elesett embert, ha magához tér, vigyék a többiek után. A hátrahagyott két légionista ilyenkor vagy félóráig várakozik, azután valamelyik fejbe lövi az öntudatlan bajtársat, utánamennek a csapatnak, és jelentik az őrmesternek, hogy a bajtárs, valószínűleg hőguta következtében, meghalt. Hogy ez így van, tudja mindenki: a hadvezetőség, az őrmester, aki a jelentést átveszi, sőt, a bajtárs is, aki alatt egyszerre csak meginog a sivatag, és érzi, hogy összerogy. De mit lehet tenni? A légionista saját terhét is nehezen bírja, ha jön egy kis szél, elfedi a nyomokat, nem talál utána a csapatnak, eltéved a sivatagban, minden pillanatban rajta üthetnek az arabok, akik közismertek arról, hogy a kezükbe kerülő légionistának mindenféle életlen eszközökkel lenyiszálják a fejét. A sivatag törvényei parancsolóbbak a szolgálati szabályzatnál...</span><br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: left; margin-right: 1em; text-align: left;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-O1cUUSyB22Y/XNB_-YL1DrI/AAAAAAAANFo/J8yN8nq6L_oxaN9LJMxqXJs9T1aliMyQACLcBGAs/s1600/800px-Paul_Signac_Port_de_Marseille.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="611" data-original-width="800" height="305" src="https://3.bp.blogspot.com/-O1cUUSyB22Y/XNB_-YL1DrI/AAAAAAAANFo/J8yN8nq6L_oxaN9LJMxqXJs9T1aliMyQACLcBGAs/s400/800px-Paul_Signac_Port_de_Marseille.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Paul Signa festménye a kikötőről</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Innen a domboldalról jól látni a Maroccói Társaság bazenjében álló gőzöst. Luxusutasok knickebockerben, parafasapkában. Kodakosan, vidáman igyekeznek a fedélzetre. Az indulásra kész hajó mellett vagy harminc ember áll csendben és libasorban, fegyver nélkül, katonaruhában: légionisták. Egy tiszt áll előttük, cigarettázva, lovaglóbottal. A tiszt mellett köpcös, alacsony katona, kivont karddal, valószínűleg az őrmester. Újoncok. Alázatos, elcsigázott arcok, szótlan szomorúsággal állnak a hajó mellett. Kora délutáni, unalmas óra ... Most mennek Afrikába. Kik ezek? Végsőkig csüggedt munkások, ott, Európából leépített tisztviselők, földműves, rabló, pincér, tönkrement iparos, és mi van mögöttük, milyen úton értek idáig, ahol utolsó fordulóba kanyarodik életük, mellesleg egy érdektelen epizódja a kikötői mozgalomnak? Ezt sohasem tudja meg már senki. Pedig ezek is voltak gyermekek, szüleik voltak, reményeik, törekvéseik, elgondolásaik, ambícióik és szerelmeik, mindegyik külön egy-egy nagy komplikált, megrázó regény...</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Az őrmester kardja parancsra villan, és megindultak fel a hajóra. Két matróz a fedélközbe érő katonák mögött felhúzza a hidat, amelynél fogva még a kontinenshez tartoztak. A propeller hullámokból tört, fehér port fröcsköl szét, harsogva, a kis pilótagőzös elindul a hajó kötelével, és ott állnak mind a koriáthoz szorulva, mozdulatlanul, szemeikkel görcsösen kapaszkodva a lassan hátráló partba, és úgy érzem, hangtalan rémületüktől megremeg a levegő, ahogy indulnak... Eszembe jut az a szeles, esős éjszaka, midőn hajnalig bolyongtam az erőd bejáratához vezető szerpentin úton, álmos voltam, ázott és éhes. Tudtam, hogy csak be kell lépnem a poszt mellett, aki mindenkit beenged, de vissza senkit, és kapok enni, cigarettát, lefekhetek aludni. Hát mit bánom én?! ... Mi lehet rosszabb ennél az ázott, esős, kilátástalan jelennél? Aztán elmúlt az eső, még dermesztőbben fújt a szél, és csapzottan, kétségbeesetten leültem egy kilométerkőre. Szemben velem a mozdulatlan őr közömbösen nézte ezt a látványt, amelyet bizonyára megszokott már.</span><br />
<span style="font-family: "verdana" , sans-serif;">Szép tavasz van, nézem a Forte Saint-Jeant, néma, elhagyatottnak látszik, mintha nem is laknának katonák benne. Alkonyodik, messze, jobbra, lent a széles főutca, a La Cannebiere látszik. A fényreklámok már hunyorognak, a varieté előtt megkezdődik az autók felvonulása, a tőzsdepalota előtt elegáns sétálók rajzanak, a kávéházak fényesen kivilágított teraszain vidám emberek üldögélnek. Vajon ki gondol itt arra, hogy éppen most egy nagy hajó, mint maga a Sors hányódik, a parttalan óceánon, a sötét égbolt kupolája alatt, egy csomó kirongyolt életű, fásult emberrel, Afrika felé?…</span><br />
<div>
<br /></div>
bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-40129655746287697482019-05-04T21:36:00.001+03:002019-05-04T21:36:34.290+03:00Rejtő Jenő és a filmnovella<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><b>DOKTOR BAKÓ</b></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><i>Azt már tudjuk, hogy a legendás Rejtő Jenőtől nem volt idegen a színpad: ifjúkorában színpadi karrierről álmodott, s párizsi tartózkodása után Budapestre hazatérve az operett, illetve a színház világába vetette magát. Hírnevét aztán mégis furcsa stílusú, humorosan abszurd, kalandosnak álcázott regényeivel alapozta meg. Minden műfajba belekóstolt, csak úgy ontotta az ötleteket, s gyakorlatilag írásai éltették. Beköltözött a Japán kávéházba, s éjt nappallá téve a számláit törlesztette – a tollával. Ne csodálkozzunk, hogy hagyatékában filmnovella is maradt, amelybedn maradéktalanul föllelhetjük a sajátos rejtői humort. <b>(Bakter Bálint)</b></i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">*</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif; font-size: large;"><i>(Filmnovella)</i></span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-mdT488k4Qtw/XM3bdlJUCDI/AAAAAAAANFE/kyaZSWuLV10Ub9XADSMgeIY7BpfrNkLRACLcBGAs/s1600/rejt.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="298" data-original-width="460" height="207" src="https://2.bp.blogspot.com/-mdT488k4Qtw/XM3bdlJUCDI/AAAAAAAANFE/kyaZSWuLV10Ub9XADSMgeIY7BpfrNkLRACLcBGAs/s320/rejt.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rejtő Jenő</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Dr. Bárány „kombinált irodája". Szóval, egyszobás lakás, vasággyal és íróasztallal. Nyomorgó diplomás szomorú albérlete. Bárány jó lelkű, finom, lírai ember. Koldusszegény, fiatal ügyvéd, és egyben kliens is. Mellékfoglalkozására nézve álláshalmozó. Ugyanis barátja, Szalai, egy nagy délutáni lap riportere, eseménytelen napokon az ügyvéd révén jut híranyaghoz. Ilyen napokon Bárány dr. jelentkezik utcaseprőnek, levelet ír a kultuszminiszterhez, hogy protezsálja be havat lapátolni, megpályázza a gyepmesteri állást, és barátja kéthasábos riportot ír a nyomorgó diplomásról, aki, mondjuk, már gyepmesternek is elmenne. Bárány tudja jól, hogy a kérvényeit úgyis visszautasítják, és Szalaitól ilyenkor mindig kap néhány pengőt. Bárányt szeretik a házban lakó kisgyermekek, kedvenc játszóhelyük az ügyvéd irodája, és a meséit hallgatják. Legutóbb éppen a hóhéri állást pályázta meg. Mint utóbb kiderül, a főügyész, kényes helyzetben, hatalmas protektorok terrorja között, dr. Bárányt nevezte ki hóhérnak. A délutáni lapok már hírül hozzák a kis budai háznak, hogy a csendes, nyugodt Bárány dr. hóhér lett. Anyák rémüldözve jönnek a gyermekeikért, a lakásadónője felmond, és Bárány már öngyilkossági szándékokkal foglalkozik, midőn megérkezik Szalai. Újságírók és fényképészek jönnek. Szalai álláspontja az, hogy Bárány vállalja a megbízást, mert lehet, hogy két-három hónapig nem kerül sor akasztásra, és azalatt húzni lehet a szép hóhéri fixumot. Bárány belemegy ebbe, és letörten, kimerülten ül a szobájában, mikor megjelenik Zolestyák úr. A hóhérsegéd vagy ahogy ő nevezi magát: a laboráns. Szakszerű diskurzust akar kezdeni új főnökével. Nem is csodálja, hogy az ügyvéd, mert hiszen ő is entellektüel, öt év előtt megjelent egy kis verseskötete. Zolestyák főpróbát akar tartani, mert ahány kéz, annyi szokás. Az első felvonásnak az a vége, hogy eljön Bárány menyasszonya kétségbeesetten, kitették az állásából, mert a hóhér menyasszonya nem lehet tisztviselőnő. Bárány végleg kimerülten sóhajt fel: nem marad más hátra számunkra, mint a kötél. Abból talán még meg lehet élni.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">*</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Lipótvárosi zsúr. A fiatal hóhér járványszerűen divatba jött a jobb társaságokban. Kitűnően öltözik, és ironikusan fogja fel a helyzetét. Az embereket borzalmakkal traktálja. Cinikussá teszi az a szomorú tanulság, hogy a tudás, a szorgalom, a diploma és a nyomor nem terelte rá a jobb körök figyelmét. Mióta hóhér lett, annyi kliense lehetne, amennyit csak akar. A bankigazgatóhoz mint hóhér jön fel ötórai teára, de lassan jogtanácsos lesz, anélkül hogy ezt észrevenné. Az igazgató leánya átlát a játékon, tudja is Szalaitól az igazat. Bárány előtt hisztérikának mutatja magát. Bárány beleszeret. A leány azt mondja, hogy csak akkor megy hozzá, miután az első embert felakasztotta. Szegény hóhér borzasztó dilemmában van. Délután érkezik a hír, hogy egy gyilkos asszonynak visszautasították a kegyelmi kérvényét. A társaság úgy beszél a másnapi akasztásról, mint egy színházi eseményről. Bárány elhatározza, hogy nem hagyja magát többé eltiporni az élettől, a sok kegyetlenség után, ami történt vele, a sok megalázás, úgy érzi, megkeményítették, és elhatározza, hogy hóhér lesz. Hogy példát fog statuálni az életével is. Elhatározza, hogy másnap akaszt! És miután mindezt egy nagy, vádoló beszédben elmondta az egész társaságnak, megjelenik a szobaleány: - Bárány doktor urat kérik a telefonhoz. - Kicsoda? - Zolestyák laboráns úr.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">*</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Siralomház. Az asszony, aki állítólag előre megfontolt szándékkal megölte a férjét, egy öreg uzsorást; azt hiszi, hogy az utolsó perceit éli. Az ügyvédje előtt újra és újra elmondja, hogy ártatlan. Megjelenik dr. Bárány. Az asszonynak régi ismerőse, van egy közös báli emlékük. Az elítélt nem tudja, hogy Bárány az új hóhér, és nem érti, hogy miért jön el most hozzá. Bárány sehogy sem tudja megmondani. Csak akkor derül ki az igazság, mikor a jelenlevő ügyvédet kartársnak szólítja. „Kérem, én nem vagyok hóhér" - tiltakozik az ügyvéd. Az ügyvéd is meg van győződve az asszony ártatlanságáról. Bárányból kiütközik a jogász. Kérdezgeti az asszonyt. Neki is az az érzése, hogy ártatlan. Bárány a belépő ügyésznek kijelenti, hogy az ítéletet nem hajtja végre. Szerinte az asszony ártatlan. Az ügyész erélyesen rászól, hogy nincs joga a bíró szerepét játszani. Bárány: a bűnöst elítélni csak a bírónak van joga, de aki ártatlan, azt a hóhér is felmentheti. Nagy vita van. Zolestyák jön, a kis táskájával: - Mi lesz, kérem, mi lesz? Nekem tíz órára egy keresztelőre kell menni. - Az ügyész azt akarja, hogy Zolestyák hajtsa végre az ítéletet, a segéd azonban szintén megsajnálja az asszonyt, és bejelenti a „szolidaritását". </span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">„Az egész akasztást megette a fene" - mondja a börtönőr.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Az új hóhér kinevezéséig kiderül az asszony ártatlansága. Dr. Bárány éppen csomagol. Kivándorol. Az asszony, akit szabadon bocsátottak, feljön hozzá. Keserű, bölcs dialóg folyik közöttük. Sejteni lehet, hogy az asszony is elutazik Báránnyal. Megjelenik Zolestyák is, akit közben kineveztek hóhérnak, és így megveheti azt a kis kertes házat, ahol öreg napjait akarja leélni, költői békében. Bárányt továbbra is főnök úrnak szólítja, és búcsúképpen ezt mondja az ügyvédnek: - Nagy dolog, uram, a fix és a lakbér. Isten áldja, főnök úr. Kár, hogy ebben az országban a szellemi munkások nem akarnak elhelyezkedni a reális pályákon. Hová is utazik?</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Bárány: - Ausztráliába.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;">Zolestyák: - Ha minden kötél szakad, jövök én is.</span><br />
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Verdana, sans-serif;"><b><i>Forrás: Rejtő Jenő: Az utolsó szó jogán. Magvető, Budapest, 1967.</i></b></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-26085914484241364732019-02-27T18:22:00.000+02:002019-02-27T18:22:46.349+02:00Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (5)<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. január 18.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Azt mondja a Tisza, hogy a békét csak a felmentett újságírók meg felmentett hadimunkások meg felmentett politikusok akarják olyan nagyon, meg még esetleg a katonák is, szóval általában az emberek, de ezen kívül aztán igazán senki, csak ezek a bujkálók, akik kivonják magukat a háború alól, és nem akarnak harcolni. Tisza ezt nagyon gúnyosan és lelkesen mondta, és azt olvasom, hogy a munkapárt erre hevesen éljenzett, és gúnyos derültség is volt, hogy aszongya, úgy van, úgy van – hát most magyarázd meg nekem, hogy mi ebben a vicc, mert én nem értem, mi van azon különös, hogy aki békepárti, az nem akar harcolni? Hát hiszen éppen azért békepárti – vagy csak annak van joga azt állítani, hogy a béke jobb a háborúnál, aki szeret verekedni? Ellenben, aki itthon ül, és szerkeszt vagy ír, szóval a felmentett lógós, az legalább legyen háborúpárti, az istenit neki, és dicsőítse a hősi halált, ha már őneki nem lehet része benne?.. Ezek legjobb, ha ki se nyitják a szájukat – mert ha a háborút dicsérik, jönnek a pacifisták, hogy persze a disznó, neki könnyű itthon ülni, lenne csak kint a lövészárokban, majd nem kellene neki háború; ha meg a békét sóvárogják, akkor jön a Tisza, és megállapítja róluk – na mit is? – mégse értem a dolgot, mivel gyanúsítja a Tisza a felmentett pacifistákat – talán azzal, hogy irigylik tőle a hősi halált?</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><br /></i></b></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. február 2.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Mégis! hogy van ez a dolog a vízzel? Ugyan hadd el, nem viccelek, azzal, ami a vízvezetékben benne van. Jó, azt már megmagyarázták nekem, hogy spórolni kellett, azért zárják el egész nap, úgy hogy este nyílik csak meg, másfél órára. Csak azt szeretném tudni, mi ebben a spórolás és általában, hogy gondolják azt, hogy spórolni a vízzel? Hogy kevesebbet igyam, mint amilyen szomjas vagyok, vagy kevesebb vízbe fürödjek, vagy hogy? Vagy azt hiszik, hogy addig amíg nem figyelmeztettek rá, direkt fényűzésből több vizet ittam, mint amennyi jól esett? Vagy szökőkutat csináltam otthon vagy vízipuskával lődöztem, csakhogy pocsékoljam a vizet? Fenét. Ittam, ha szomjas voltam és kész. Most azonban az a helyzet, hogy este, amikor másfél órára megindul a víz, ijedtében mindenki teletölti valamennyi edényét, meg a kádat, meg a kredencet, a vázákat, régi kalapokat, cipőket, esernyő-tartót, kiöntik a tintát a tintatartóból és abba is vizet öntenek. Ennyi vízre persze nincs szükség egy nap alatt, másnapra hát, amikor megindult a víz, az emberek kiöntik az állott maradékot, kezdik elölről. Határozottan állítom, hogy négyszer annyi vizet fogyasztanak ma, mint azelőtt. Vedd ehhez, hogy a fürdőszoba kályhája üres lévén, meleg vízben nem lehet fürdeni, csak hidegben – pedig a meleg vízből kevesebb kellene. De hát beszélj nekik! Ők spórolnak, ők nem hajlandók használni azt az izét, azt az anyagot -ugyan ne viccelj, nem a vízvezetékről beszélek, hanem a fejükről…</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. február 5.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Mondd fiacskám, de egészen őszintén – rólam beszélt Vázsonyi a demokratapártban? Én vagyok az a hölgy, akinek a magyar bolsevikiek be akarnak mutatni egy kis forradalmat, mivel olyant még nem láttam és mivel petyhüdt és perverz idegeimnek már csak egy kis forradalom volna izgató? Én vagyok az, akinek a teájához egy kis vért akarnak szervírozni ezek a vérengző békeuszítók? Mert ha én vagyok, akkor nagyon kérnélek, mondd meg annak a Vázsonyinak, hogy ami engem illet, én inkább egy kis teát szeretnék már kapni a vérhez, mivel vért azt eleget kaptam már, annyit, hogy Marquis de Sade, akit szintén felemlít Vázsonyi, is megsokallná – ellenben teát, azt nem lehet kapni a sok piszok uzsora és árdrágítás és lánckereskedelem és egyéb dolgai miatta nagy időknek, amikről Vázsonyi azt mondta, hogy nemcsak nagyok, de veszedelemesek is, a Jóska ugyanezt mondta a múltkor, mikor Csernovitznál kapott sebe megint gennyedni kezdett nekije, szegénynek. Azért mondom: engem ne féltsen Vázsonyi, nekem ugyan nem kell se vér, se forradalom, ellenben tea, az komolyan kell, el is várom tőle, hogy küldjön, legalább ígérje meg, hogy küld, hiszen neki biztosan van – mármint ígérete, hiszen – saját bevallása szerint – a magyar nemzet még soha olyan nagy ígéretet nem kapott, mint most, amekkorát ez a kormány hozott. Te, mondd csak, hol lehet ezt az ígéretet megnézni? Tényleg olyan nagy, mint ahogy beszélik? Kinél van jelenleg? Vázsonyi tartja a lakásán? Azt mondják, szép Azt mondják, szép nagy darab ígéret és egészen friss, még föl sincs vágva és finom szaga van. Ha ezek a Vázsonyiék olyan nagy demokraták és úgy szeretik a polgárságot, miért tartják meg maguknak, szét kellene osztani, hogy mindenkinek jusson belőle egy kis darab, meg lehetne csinálni, városi kezelésben, jegyrendszer mellett - úgyis kezd már kifogyni az ígéret-készletem, és ha az is elfogy, mit eszünk tavasszal?</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. február 22.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Te, a végén nem is lesz olyan vicc, amit még a békében hallottam a cigányról, aki ütközet előtt megkéri a kapitányát, mutassa meg neki az ő ellenségét, mert ő ki szeretne békülni vele. Ahogy ezek az újfajta diplomáciai aktusok alakulnak, nemsokára számolni kell majd vele, hogy erre kerül a sor: amiről nem is álmodtunk tizennégyben, a különbékék mindenféle komplikált lehetőségei merülnek fel, és a békék egyre különösebbek lesznek… A fronton, hallom, külön kötik a békét az ezredek egymással, és nincs messze az idő (mondd, hogy én mondtam), mikor majd ilyen apróhirdetések jelennek meg a lapokban, persze magasabb engedéllyel: „Tartalékos főhadnagy tisztességes különbékét kötne megfelelő állású orosz tiszttel, jutányos feltételek mellett. Annexió és kárpótlás kizárva, határkiigazítás megegyezés szerint. Szíves megkeresések »Ügyvéd« jeligére 228. tábori posta.” – Azon kívül egy új rovat jelenik meg a lapokban a „házasságot kötöttek” mintájára „békét kötöttek” címmel…</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. március 3. </span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">Mi ez, mondd, mit jelent ez a titok, micsoda megfoghatatlan istenség rejtőzik emögött, miféle szent szimbólum, jelkép, három és mégis egy? Kétségbeesett tömegek állnak és várnak a villamosmegálló komor táblája alatt: jönnek a dagadt kocsik, összepréselt hullák ezreivel, talán nem is villamosság hajtja őket, hanem az egymás beleiben taposók ordításának hanghullámai. Fölszállásról szó se lehet, hacsak nem kapaszkodsz bele a lábába annak az úrnak, aki nem is akart felszállani, csak a peronról lógó emberfürt sodorta magával, a járdáról. Egyszerre jön egy villamos: három kocsi, egymásba kapaszkodva, karcsún és kecsesen, mint egy kígyó, fényesen kivilágítva - üresen. Megáll egy könnyed, nesztelen mozdulattal, körülnéz, szinte mosolyog: azt hiszed, álomkép, játszik veled. Odarohansz: a lépcsőn vigyorogva áll, tiltó mozdulattal a kalauzné, és azt mondja: nem lehet felszállani, szertárkocsi. Vagy azt mondja: pályavizsgáló szakasz. Vagy: remisekülönítmény. Vagy: gépellenőrző. Vagy: pályatestilletmény. De mondhatná azt is: paralipoména, vagy azt, tranzortanzíció, vagy azt, karzamadiner, vagy azt, neurotika traumatika - a mi közönségünk akkor is tisztelettel visszahúzódna és értelmesen azt mondaná, ja, traumatika, az más, azt nem tudtuk, akkor persze nem lehet felszállani, pechünk van. És a gépellenőrző, szertárvizsgáló, pályatestszakasz, úgy is mint kéjgáz és mint világrejtvény, kísértetiesen száguld tovább az éjben, keresztülszáguldozza a vonalakat, megújra visszatér, szűzen és érintetlenül, mint a hableány, mely felségesen lebeg a tengerfenék piszkos moszatjai és algái fölött. Mi a célja? Hová visz útja, hol állt meg? Piros szeme valahová a végtelenbe néz: oda tart, ott várja őt, a leírhatatlan és kimondhatatlan végtelenben, vőlegénye és szerelmese: a pesti butaság és közöny és mafla beletörődés.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. április 26. </span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">- Ez egy jelentéktelen kis dolog, mondod te, ilyesmire nem lehet pazarolni a drága nyomdafestéket, efféle apró hibákon nem lehet fönnakadni, olyankor, mikor nehéz és nagyjelentőségű társadalmi és közéleti kérdések várják elintézésüket. Én pedig azt mondom neked, hogy a bolhacsípés is kicsi és jelentéktelen dolog, de ha valaki két évig és három évig és húsz évig eltűri, hogy egy és ugyanazon helyen csípje őt valami, és nem nyúl oda, azzal a megokolással, hogy neki fontosabb dolgai vannak - hát, kérlek szépen, ez az ember éppen olyan okos ember, mint az, ki a pesti házak házszámát kitalálta - ezt az ízléses domborművet, mely klasszikus szabályok szerint emelkedik ki a hasonlószínű alapból. Hallottam, hogy a káméákban csak az a valódi, ahol a kiemelkedő rész ugyanolyan anyagú és színű, mint az alap - és ha a házszám káméa volna és brossnak kellene hordani, akkor nagyszerűen megfelelne a céljának; - mivel azonban nem káméa, hanem házszám, tehát egészen rossz, mert mihelyt besötétedik, nem lehet látni a számot, az ember keres valakit, kitöri a nyakát, nem lát semmit, gyufát gyújt, a gyufát eloltja a szél, az ember káromkodik és végre kínjában végig becsönget minden házba, ad 70-78 hatost, aszerint, amilyen hosszú az utca, hogy végre megtudja, hogy az illető szám nem is ebben az utcában van; - mindezt azért, mert a házszámok elkészítését káméakészítőkre és szobrászokra bízzák, ahelyett, hogy egy első elemistára bíznák, aki tudja, hogy ha egy számnak az a célja, hogy el lehessen olvasni, akkor azt nagy, fekete betűkkel fehér alapra kell írni. Csak ezt akartam mondani.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. május 11.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Most aztán minden össze van írva, összeírták a rezeket, és összeírták a jelmezeket, összeírták a fémeket és a kémeket, összeírják a süveget és az üveget, a képet és a pépet, az üstöt és a füstöt, a mákot és a rákot, a lakkot és a makkot – és most végre összeírják a cipőket. Ezek után nyilván a cipők fognak következni, ha van egy kis érzékük a költészet iránt – engem az egészből annyi érdekel, nem tudnál-e a Gézának állást szerezni abban az összeíró hivatalban: végre is képtelenség, az a szegény ember hogy tudjon megélni havi négyezer koronából? Ellenben kitűnő fejszámoló, és azt a munkát, ami ott van, biztosan el tudja végezni. Gondolom, rengeteg hivatalnokra lesz ott szükség – képzeld el az összeírt cipők számát most le kell vonni az összeírt kredenctakarók összegéből, hozzáadni az összeírt órakulcsokat, megszorozni az összeírt szivarcsíptetők hányadosával, a maradékhoz hozzáosztani az összeírt faltörmelék és az összeírt pecséttisztító mennyiségének a szorzatát. Hogy én ezt honnan szedem? Na hallod, hát annyi fantáziám csak van, hogy el tudom gondolni, mire való ez a sok összeírás, előttem ugyan ne titkolózzál, nagyon jól tudom, miről van szó – arról van szó, ha tudni akarod, hogy a Tudományos Akadémia ki akarja számítani, hogy abban az esetben, ha a Föld tízmillió évvel előbb hűlt volna ki, és a távolsága a Naptól még egyszer akkora volna, mint most, akkor mennyi fizetése lenne ma egy bőrközponti vezérigazgatónak? Ugyan, ne álmodozzál – ha arról volna szó és az volna a feladat, hogy segítsenek rajtunk, akkor nem azt írnák össze, ami van, hanem azt, ami nincs.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. május 19.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Borzasztó, milyen kémia van most itt Pesten… mi az, hogy mi az, hogy kémia? Hát nem így nevezik azt a tudományt, ami a kémekkel foglalkozik? Mindegy, kérlek, nem kell olyan szőrszálhasogatónak lenni… azt mondom, hogy kellene valamit csinálni, hogy az embert ne kompromittálják ezek a kémek. Ugye, az ember sohase tudhatja, beszél valakivel, látják valakivel az utcán – hát másnap azt olvassa róla az ember, hogy egy közönséges kém, és erre még engem is gyanúba hoznak vele – ugyan hadd el, éppen te vagy az, aki nem ad az ilyesmire? Te gyanakszol a legjobban, mihelyt én… na, de nem erről akarok beszélni, hanem arról, hogy kellene csinálni valamit ezekkel a kémekkel, hogy az embereknek ne legyen velük kellemetlensége – igazán, annyit legalább megtehetnének, hogy ártatlan embereket ne rántsanak magukkal! Hogy hogy gondolom? Nagyon egyszerűen, úgy, hogy jelezzék valahogy, hogy ők kémek, hogy aki nem akar velük érintkezni, mindjárt észrevehesse – mire való az egyenruha? Találjanak ki valami egyenruhát, sapkát vagy gallérjelzést, mint a diákok meg a katonák – ezzel azt is elérnék, hogy nagyobb respektusuk volna az emberek előtt, mindenki látná, hogy ezekkel jó nem kikezdeni, ezeknek szervezetük van, szövetkezetük van, ahol mindent olcsóbban lehet kapni… Ugyan ne nézz olyan savanyúan, mint egy halottkém!</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. július 5.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Ami pedig a háborút illeti, drága barátom… és pedig nem csak ezt a háborút itten, hanem az ezután következőket is, mind együttvéve, szóval a háborúkról általában a következőt állapítom meg, örök érvényű axióma gyanánt: a háború annál tovább tart, minél tovább tart. Erre persze te azt mondod, hogy ez nem egy axióma, ez egy butaság, egy nesze semmi… Ha te csináltad volna, akkor ez egy elmés paradoxon lenne, és nem egy butaság. Márpedig ennél pontosabban nem lehet meghatározni az időtartamot… Amikor háromhetes volt, lehetett rá remény, hogy pár hónap alatt vége lesz. Egyéves korában mindenki sejtette már, hogy legalább még egy évig eltart. Most két éve kezdtek először beszélni a további három-négy év lehetőségeiről – és ma? Ma, amikor a negyedik év végét tapossuk, senki nem mer már terminusokat szabni. De az emberek, akik az ostoba számtani hagyományok alapján állnak, még mindig azt hiszik, naivan és csökönyösen, hogy miután egyszer mégis csak béke lesz, hát ehhez a békéhez egyre jobban közeledünk – holott, matematika ide és oda, a dolog egyszerűen úgy áll, hogy az elkövetkező békét minden háborús nap egy hónappal messzebb viszi – és hogy minél tovább tart, igenis, annál tovább fog tartani – mint ahogy a fertőző ragály annál tovább tart, minél hosszabb ideig volt alkalma tartani – és mint ahogy a kártyás vesztesége növekszik egyre, aki vissza akarja nyerni erővel, és kétségbeesetten szalad a pénze után.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. július 18.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">Hát kérlek szépen, nem bánom, ha már nem bírod ki a családoddal egy hétig egyfolytában a nyaralást és már a nyelved kezd kilógni amiatt az istenverte Pest miatt, amiért már nem láttad egy hete (mert ez a bajod, nincs neked semmiféle halaszthatatlan dolgod, ha csak az nem, amit én gondolok) - hát kérlek szépen, nem bánom, utazz le a féltizes gyorssal - azzal félkettőkor ott vagy – de vigyázz, negyed négykor légy kint megint az állomáson, mert megint úgy jársz, mint múltkor! Úgyis elég borzasztó, hogy most este tízig ne lássalak.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">Na isten áldjon meg, te csúnya ember, aki nem tud a feleségével maradni – ugyan mi az a halaszthatatlan fontos dolgod neked Pesten? szép kis ember vagy! hát jó, siess, mert lekésel – aztán ki ne ejtsd a zsebedből azt a kis cédulát, amire felírtam, hogy miket intézz el, ha már bemész – hallgass ide, biztonság kedvéért elmondom szóval is: felmész Budán mindjárt a kalaposomhoz, hogy küldje már azt a fehér crépe Georgette kalapot – elszaladsz az Abonyi utcába a lakásra, elkéred a házmestertől az élelmiszerjegyeket, beváltod a hadikávét, itt a spejzkulcs, összepakolsz tizenöt-tizennyolc kiló lisztet: a Terka nénihez el ne felejts egy pillanatra felszaladni, tudod, hol lakik, te szórakozott őrült, Rákosszentmihályon, a villamosmegálló mellett – a biztosítást kifizesd, az isten szerelmére, képes vagy elfelejteni, ha nem mondom – na és a szövetkezet! az utalvánnyal elszaladsz az igazgatósághoz, ott kapsz kivárási engedélyt a lisztbizottsághoz, azzal lemész az ellenőrző osztályba, ott kiválasztod és megvárod, míg elkészítik, várj, na, púdert, szappant, odolt, egy kis sajtot, azt itt nem lehet kapni, két félméteres képkeretet, három pár korcsolyát, nem lehet tudni, ez a Balaton olyan megbízhatatlan – ja igen, nézd meg azt az írógépet, amit a Manci mondott, a Soroksári úton, hátha két év múlva meg lehetne venni - no pá, pá, te rossz ember – hallod-e, miért olyan sürgős neked tulajdonképpen az a Pestre való utazás? ejnye, de gyanús vagy te nekem!! most jut eszembe! mit fogsz te ott nekem csinálni Pesten?</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="font-size: large;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1918. augusztus 15.</i></b></span></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Hallod-e, azért ez nem tréfaság, amit ezek a bolsevikiek csinálnak – ezek komolyan veszik a dolgot azzal az izével, ezzel a világszabadsággal, és hogy a vagyon az mindenkié, és hogy nincsenek előjogok, és hogy mindnyájan emberek vagyunk, és nem járja, hogy egyik ember elnyomja és tönkretegye és megölje a másikat... Ezek nem viccelnek, fiacskám, most olvastam az „Esztendő"-ben a bolseviki törvényeket, amik már érvényben is vannak Oroszországban, hogy aszongya, minden gyárostól elvették a gyárat a bolseviki munkások, és most ők vezetik tovább a gyárat, és ők osztozkodnak a jövedelmen – továbbá a boltokat is elvették a kereskedőktől a bolseviki munkások, és most ők adják el a holmit – továbbá a bankokból is lefoglalták a pénzt, és szétosztották maguk között, meg a kapitalistáktól is elvették a kapitált és azt is szétosztották ezek a bolseviki munkások... Te, én most már őszintén bevallom, hogy én eddig nem nagyon tudtam, hogy mi a különbség az abszolutizmus és a szabadság között, csak nem mertem kérdezni... de most már világosan meg tudom határozni a két fogalmat. Az abszolutizmus, drágám, az az, hogy az egyik ember tönkreteszi és elnyomja és megöli a másikat – a szabadság pedig ezzel szemben az, hogy a másik ember teszi tönkre és nyomja el és öli meg az egyiket.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="font-size: large;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1918. augusztus 28.</i></b></span></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Hát rend, az van. Van itten mostan egy új rendelet, amelynek értelmében cipőt csak az kaphat, akinek nincsen – illetve, akinek rongyos a cipője. És nehogy becsapják a hivatalt, a rendelet kimondja, hogy akinek rongyos a cipője, az ekkor és ekkor, itt és itt szolgáltassa be az elhasznált és rongyos cipőt, mert csak ennek ellenében kap új cipőre utalványt. Persze, a dolog egy kis ellenőrzéssel megy, a rongyos cipőt szakértők megvizsgálják, úgy képzelem, hogy valóban rongyos-e, mert vannak gaz, szimuláns cipők, amik ki akarnak bújni a szolgálat alól… A rendelet nem mondja ki, hogy addig, míg a beszolgáltatott rongyos cipőmért megkapom az új cipőt, szabad-e mezítláb járni – de azért nagyon jó kis rendelet ez, hallom, már a ruhahivatal is foglalkozik a tervvel… Vagy van rend, vagy nincs, nekem ez a demokratikus és szigorú ellenőrzés nagyon tetszik, csak azt ajánlom az uraknak odabent a rendeletakadémián, most aztán ne álljanak meg féluton, terjesszék ki ezt a rendszert egyebekre is…</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="font-size: large;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><br /></i></b></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1918. szeptember 1.</i></b></span></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">- Te, én rájöttem, mit kell csinálni, ha a központ mással kapcsol össze és mást kapcsol belém és az a más nem akarja letenni a kagylót. Eddig mindig veszekedtem az idegen hanggal, könyörögtem neki, hogy tegye le, össze vagyok kötve, várjon egy kicsit, tévedés, bocsánat, beszélek, hibás szám, nem az vagyok. Így azonban órákig el lehet diskurálni, eredménytelenül, mert ő nem teszi le, tegyem le én. Hát ma délután kipróbáltam egy új módszert: mindenkire, akit hibásan belémkapcsoltak, ráhagytam, hogy én vagyok, akit keres, és elintéztem az ügyét. "Temetésrendező iroda?" - kérdezte az ismeretlen izgatottan, és én azt válaszoltam, igenis, temetésrendező iroda. És felvettem a rendelést és megígértem, hogy pontosan szállítani fogjuk. És megígértem egy ismeretlennek, aki valami szövetügyben alkudott velem, mint a Fuksz úr a feleségével, hogy féláron is odaadom azt a szövetet - mint egy titkos lóverseny-fogadóiroda tisztviselőnője, hosszas faggatásra végre bemondtam, hogy csak Pukkadj meg nyerheti meg a versenyt: mire ő boldogan hálálkodott és elrohant, hogy minden pénzét ráteszi. Egy savanyú hangot, mely siránkozva érdeklődött, hogy a König úr mikor adja meg az ő hatezer koronáját, boldog és érces baritonra változtattam azzal a híradással, hogy csak jöjjön azonnal ide, abban a kellemes helyzetben van König úr, hogy azonnal megadhatja. Az illető értesített, hogy azonnal jön és letette a kagylót. Egy hangnak, mely reszkető és szerelmes suttogással tulajdonosát "Muci" névvel jelölte meg s aziránt érdeklődött, hogy feljöhet-e ma s hogy a férjem elment-e már s hogy szeretem-e még, azt válaszoltam, hogy éppen most határoztam el, hogy nem akarom többet látni, ne jöjjön fel, utálom, ne is köszönjön többet, levelet se írjon, már mást szeretek, egyéb mondanivalóm nincs. - És így értem el, hogy végre én is megkaptam a számot, amelyikre szükségem volt és mellesleg Budapestnek egy nyugodt és kellemes délutánt szereztem, egy csomó elégedett és boldog ember fekszik le ma este azzal a tudattal, hogy sürgős dolgát telefonon keresztül várakozáson felül jól és ügyesen intézte el.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="font-size: large;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1918. szeptember 6.</i></b></span></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">Milyen hosszúak és körülményesek ezek az új plakátok és új rendeletek, amikből az ember, ha megérti őket egy álmatlan éjszaka fejtörése után, megtudja, hogy hogyan és mikor és milyen utánjárás alapján nem lehet megkapni, amire szükségünk van. Mindig az unokaöcsém, szegény Kázmér jut eszembe, aki egy egész rendes ember volt, úgy beszélt, mint afféle pesti gyerek, tömören és röviden fejezte ki magát, "köszönöm" helyett azt mondta, "kösz" és ahelyett, hogy "viszontlátásra", azt mondta, "viszlát". Hát aztán, mikor idegsokkot kapott és egy évig csak a legnagyobb kínnal és dadogva tudott beszélni (hallom, már jobban van), rémülten figyeltem meg rajta, hogy nemcsak hogy abbahagyta ezeket a rövidítéseket, de a különben önmagában rövid és egyszerű szólásformákat is a legkörülményesebb körülírásokkal cserélte fel. Ha cigarettával kínáltam, "kösz" helyett, amit még dadogva és elég könnyel ki lehet mondani, így udvariaskodott, "na... na... gyon szé... szé... pen kö... szönöm ne... neked a ci... c... cigarettát", és ha azt kérdeztem tőle, hogy hogy van, azt mondta, "há... há... háladatossá... sággal kö... köszönöm szí... szíves ér... érdeklődé... desedet...." és "viszlát" helyett azt mondta, "a le... le... legközelebbi ta... ta... találkozásig", és általában mindig a leghosszabb összetett szavakat használta, olyanokat, amilyenek ezelőtt eszébe se jutottak. Ezekkel a rendeletekkel is így van, mióta a közélelmezés és közellátás idegsokkot kapott és csak dadogva tudja tudtunkra adni, hogy nincs módjában segíteni rajtunk.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="font-size: large;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1918. szeptember 25.</i></b></span></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Te, nekem egy borzasztó gyanúm van, hogy miért történik annyi zsebmetszés a pályaudvarokon és más nyilvános helyeken – hát mindjárt meg is mondom… ennek azok a táblák az okai, amik ilyen helyeken ki vannak akasztva, és amiken az van írva – hogy óvakodjunk a zsebtolvajoktól… Ez így van, ahogy mondom, én nem utazom paradoxonokban, mint te… Igenis, ezek a táblák az okai, mégpedig a következő módon. Az emberek megállnak az ilyen táblák előtt, és elolvassák. Amint elolvasták, megijednek, eszükbe jut a pénzük – és egy csaknem öntudatlan reflexmozdulattal odakapnak a kabátzsebükhöz vagy a nadrágzsebükhöz vagy a harisnyájukhoz vagy akárhová, ahol a pénzüket hordani szokták, hogy megvan-e még. Egyéb se kell azonban a zsebtolvajoknak, akik jó pszichológusok és emberismerők, és e célból direkte az ilyen táblák körül tartózkodnak, és figyelik az embereket. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a zsebmetszés legnagyobb nehézsége annak megállapításában rejlik, hogy hol hordja a pénzét az áldozat – ha ez megvan, a többi már gyerekjáték…</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i><span style="font-size: large;">1918. szeptember 29.</span></i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Tudod-e, milyen andalítóan szép a polgármester hirdetménye a spanyolnátha ügyében? Én nem tehetek róla, de könny szökött a szemembe, olyanfajta érzésem volt, mint amikor az ember fürtös kis gyermeket lát édesdeden aludni az erdő közepén – könny szökött a szemembe, részint a meghatottságtól, részint a spanyolnáthától. Van ezen a plakáton minden, ami szép és jó, le van írva a spanyolbetegség és hogy az milyen veszedelmes. A polgármester többek között felszólít bennünket, hogy a vasutat és a villamost csak a legszükségesebb esetekben használjuk. Hát tudod milyen bájos ez, milyen kis biju, egy Wilde-aforizma, egy aperszü, egy aranysulánk. Hogy vasúton és villamoson csak akkor utazzam, amikor szükségem van rá – szóval ne utazzam villamoson és vasúton, ahogy rendesen szoktam élvezetből, mulatságból, mámorból, dorbézolásból, fényűzésből, dáridóból, kéj hajhászásból, kicsapongásból, hanem csak szükségből utazzam – hogy egy időre mérsékeljem szertelen és vad mulatságomat és szórakozásomat, a villamoson való utazást. Könnyekig meg voltam hatva e nagy szavaktól, melyeket egy nagy lélek inspirált a nagy és nehéz idők szellemében – és teljesen megértem szent és nehéz kötelességemet. Mélyen meg vagyok győzve és lelkesedésemben még tovább is megyek, mint amennyire kérnek a polgármesteri szavak – ígérem, hogy ezentúl a fogamat is csak akkor huzatom ki, ha igazán szükség van rá, ígérem, hogy negyedik emeleti ablakunkból ezentúl nem ugrálok le az utcára, csak úgy ukmukfukk, mint ahogy szoktam, hanem csak akkor, ha ég a ház és a lépcsőn már nem lehet lemenni, szóval szükség esetén. Ígérem, hogy az állatkerti hiéna ketrecébe csak akkor dugom be a karom, ha már semmiképp nem tudok ellenállni a vágynak, hogy megsimogassam – és ígérem, hogy különféle plakátokat és hirdetményeket csak a legnagyobb szükség esetén olvasok el. Szóval mikor már elmúlt a spanyolnátha.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b>* A szövegek fölötti dátum a lapban való megjelenés időpontját jelzi</b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>Forrás: A feleségem beszéli. Összeállította: Urbán László. Noran, [Budapest, 1997, 2016]</i></b></span></span><br />
<div>
<span style="background-color: #fefdfa; color: #333333; font-family: inherit; font-size: 13px;"><b><i><br /></i></b></span></div>
bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-33669367908016459952019-01-23T16:52:00.000+02:002019-01-23T16:54:04.013+02:00Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (4)<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>1917. október 18.</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-BAbtuGD3X98/XEh_coSxP1I/AAAAAAAANC4/Yg0VurqhEOA0fiIxtofokm0Rn8zeOyXfQCLcBGAs/s1600/novadesignshop_product_2008_140319193036_1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="946" data-original-width="1100" height="343" src="https://2.bp.blogspot.com/-BAbtuGD3X98/XEh_coSxP1I/AAAAAAAANC4/Yg0VurqhEOA0fiIxtofokm0Rn8zeOyXfQCLcBGAs/s400/novadesignshop_product_2008_140319193036_1.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;">– Már régen elhatároztam, hogy nem olvasok többé újságot, mert nem érdemes, de ezek a napok végleg meggyőztek róla, hogy kár minden érdeklődésért, amit rátok fecsérel az ember. Kezembe veszek egy ilyen tizenkét oldalas ünnepi számot, hogy mondok, ha legalább nem töltöm az időt, ha kicsi az újság, nyilván tömören és velősen közölnek majd benne mindent, amit máskor hosszú lére szoktak ereszteni – hát az első cikk arról kesereg, hogy milyen rettenetes papírhiány van, aszongya, bocsánatot kérünk olvasóinktól, hogy ezentúl csak tizenkét oldalon jelenünk meg, és így bizony nem felelhetünk meg azoknak a várakozásoknak, amelyek… szóval a megrövidített újságnak egy jelentékeny része arról szól, hogy milyen disznóság az, hogy meg vagyunk rövidítve, és nem írhatunk eleget, és így tovább. Mintha azt, hogy kisebb lett az újság, nem látnám magamtól is, mintha azt be kellene jelenteni, hogy még azzal is rövidebb legyen… Nem tudtok egyszerűek, rövidek, férfiasak, tömörek lenni? Muszáj nektek folyton panaszkodni, mint a vénasszony?…</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>1917. október 24.</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">– ...Most egyik anyag drágább, mint a másik, és ebből egyáltalán nem az következik, hogy viszont a másik olcsóbb, mint az egyik… Ha én két nőre azt mondom, hogy az egyik szebb, mint a másik, attól még lehet mindkettő elég randa, csak az egyik nem annyira… Én arról beszéltem, hogy a kávét nem lehet többé firnisszel hamisítani, mert a firnisz drágább lett, mint a kávé, és a firniszt nem lehet radírgumival hamisítani, mert a radírgumi drágább lett, mint a firnisz, és a radírgumit nem lehet tehénbőrrel hamisítani, és a tehénbőrt nem lehet tehénborral, és a tehénbort nem lehet suviksszal, és a suvikszot nem lehet macskamézzel, és a macskamézet nem lehet lőgyapottal, és a lőgyapotot nem lehet kutyaharapással, és a kutyaharapást nem lehet többé kutyaszőrrel gyógyítani, akarom mondani, hamisítani, mert a kutyaszőr is drágább lett, és nem érdemes kávéval hamisítani, mert a kávé annál is drágább – úgy van, ez egy kör, de egy olyan kör, aminek minden pontja különböző távolságban van a tisztesség központjától, de egyik sincsen közelebb a másiknál.</span><br />
<span style="font-size: large;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>1917. december 22. </b></span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">– Én igazán nagyon szeretem a Pistikét, hiába, aranyos egy gyerek, de azért kezdem már unni ezeket a vendégeket, akik dicsérik nekem, mintha összebeszéltek volna, egészen egyformán, mindegyik azzal kezdi, hogy már sok gyönyörű gyereket láttak, de egy ilyen egy csodálatos szépséget, amilyen az a Pistike, még nem, mert ez olyan, mintha festve volna, ez a gyerek (megjegyzem, a képére meg, ami tényleg festve van, azt mondják, hogy olyan, mintha élne), aztán mindegyik odavan, mikor mondom, hogy még csak kétéves, hogy hogy lehet az, hiszen olyan fejlett, mint egy ötéves gyerek, ami mégis csak túlzás. De eddig még rendbe volna a dolog, amíg nem kezdik a "kihez hasonlít" kérdést feszegetni: attól aztán el lehet szédülni, amit ezzel kapcsolatban beszélnek. Az egyik azt állítja, hogy egészen az apja, a másik esküszik, hogy egészen az anyja - ezen összevesznek, részletekre térnek, vitatkoznak, kijelentik becsületszavukra, hogy a szeme, az egészen az apja, de az orrába már van valami az anyjából, ellenben az álla, az mintha egy kicsit az apjáé volna, profilból nézve, elölről inkább az anyjáé. Tegnap két vendégem csaknem összepofozkodott ezen: a végén már ilyeneket hallottam csak a társalgásból, hogy nagyon téved, zufellig, mert a szeme, az egyszerűen ki van vágva az apjának az orrából, ellenben a füle az tényleg az anyjának a szájához hasonlít. Tekintettel, hogy a gyereket éppen a fürdőből szedtem ki meztelenül, mikor a vendégek jöttek, gyorsan kiragadtam a karmaik közül, nehogy a végén olyan részletekre találj[a]nak rátérni, amelyekben kapcsolatban legalább is kínos lett volna a reménytelen, sőt mondhatnám, tárgytalan vita, hogy az illető részlet az apjához hasonlít-e, vagy az anyjához.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>1917. december 27.</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">– Na látod, ugye megmondtam neked, hogy a végén mi, nők fogjuk megcsinálni a békét, hát kinek volt igaza? Mit meresztgeted a szemed, mintha nem olvastad volna a breszt–litovszki béketárgyalás első napját, amin a német kancellár – hogy hívják? Kühlmann? – azon kezdte, hogy „Fenségek, nagyságos asszonyom, uraim"?! ...hát kinek volt igaza? Mit dadogsz, hogy ebből mi következik, hogy ebből nem következik az, hogy egy nő csinálta meg a dolgot? hogy az egy szocialista agitátor, az a – hogy hívják? Bizenko? – ugyan, kérlek, ne nevettesd ki magad! nekem akarjátok beadni! jól ki volt az csinálva, mondhatom, értik a módját azok az oroszok! Nekem ne nagyképűsködj, csak nem akarod elhitetni velem, hogy ez a nő először látta ott azt a kancellárt? vagy hogy az a kancellár belement volna a tárgyalásba, meg hogy ilyen hidegben lemenjen Breszt-Litovszkba, ha nem beszélik meg előre, hogy hol fognak találkozni – ugyan menj! mi az, hogy ez egy komoly politikus, az a Kühlmann – ahogy az egy Kühl-mann, inkább warm-mann, fener-mann –, van az olyan kancellár, amilyen nőstény-cellár a Bizenko „nagyságos" asszony! Nekem ne vágj ártatlan arcot, te is nagyon jól tudod, hogy ez nem mehetett másképpen. Ejnye, de véded! nagyon belejöttél! hát csak eriggy fiam, miattam akár pakolhatsz is, mehetsz Breszt-Litovszkba, akár összevissza csókolhatod, örömödben, hogy megcsinálta a békét az a perszóna, ha annyira tetszik neked – de aztán ide be ne tedd a lábadat többé, értetted? alászolgája, nincs több szavam hozzád, szaladj a Bizenkóhoz, békülni – nekem az olyan béke nem kell, amiben asszonyok is részt vesznek, semmi bizenkóm nincs az effélében – megmondtam neked, hogyha nőktől függne, pláne ilyen nőtől, aki direkt az én férjemre pályázik, mint ahogy ebben a percben bevallottad, ezer évig tartana a háború, és sohase lenne vége.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>1918. január 1. </b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Na, csakhogy itt vagy! Mi? Hogy mért állok itt az előszobába kalapba és kabátba, hogy hová sietek? Te talán nem tudod, hogy ma Szilveszter-este van? Hát ha tudod, akkor meg mit csudálkozol? Vagy talán úgy gondoltad a dolgot, hogy mezítláb és hajadonfőtt megyek át Budára, daróccsuhát húzva a nyakamra, mint Gergely pápa, mikor Kanosszát meglátogatta? Ugyan, hadd el, bánom is én, hát Kanossza látogatta meg Gergely pápát, mit zavarod össze a dolgokat, nem arról van most szó - én itt arról beszélek neki, hogy Szilveszter-este van, ő meg Gergely pápával jön nekem!! mit csinálsz? leveted a kabátod? hát mit gondolsz, meddig várnak ott még ránk? Hogy hol?! ez hallatlan, te igazán őrült vagy, csak nem akarod elhitetni velem, hogy elfelejtetted, hogy a Gézáékhoz ígérkeztünk ma estére? Miii? Kicsodaaa?!!... Kicsodáék?!... Sándorék? Te meghívtad a Sándorékat hozzánk? mára? ma estére?!... mikor, te szerencsétlen? Két hete? Jézus Mária!! Hiszen már múlt héten mondtam neked, hogy a Gézáékhoz ígérkeztem: ugyan ne őrjíts meg, dehogynem szóltam, hiszen mondtad, hogy jó, jó, éppen azt a cikket írtad, mikor szóltam... Hát most aztán mi lesz, hiszen nincs egy falat kenyér a házban, még víz sincs... jézusmária, rohanj le gyorsan a házmesterhez, telefonálj Sándoréknak - én majd Gézáéknak telefonálok... ne kérdezz már annyit, telefonálj gyorsan, mert leugrom az ablakból... rohanj...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">...na?!... Telefonáltál?!... Hálaistennek, én is! Hát mit mondtak? Rendbe van? Miii? Hogy nem jönnek?! Te szerencsétlen, hát mit mondtál nekik? Hiszen én azt telefonáltam Gézáéknak, hogy mi nem mehetünk oda, mert vendégeink jöttek... hogy jöjjenek el... gyorsan, rohanj, telefonáld vissza a dolgot... mit beszélsz? hogy Sándorék már el is mentek? hová? a Gézáékhoz? De hiszen a Gézáék ide jönnek... már el is indultak... na jól nézünk ki! ezt jól megcsináltad! most mit tegyünk? Vedd a kalapodat, mert ilyen blamázs még nem volt a világon, ami itt lesz... ezt is neked köszönhetem! Az egyetlen dolog, amit tehetünk, hogy gyorsan elrohanunk Sándorékhoz, hogy mire ők Gézáékhoz érnek, Gézáék itt legyenek nálunk... vagy hogy van ez a dolog? Megbolondulok - menjünk gyorsan egy kávéházba!</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>* A szövegek fölötti dátum a lapban való megjelenés időpontját jelzi</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Forrás: A feleségem beszéli. Összeállította: Urbán László. Noran, [Budapest, 1997, 2016]</b></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-71841687834108688962018-12-26T10:50:00.000+02:002018-12-26T10:50:45.373+02:00Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (3)<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><b><i>1917. július 29.</i></b></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif; font-size: large;"><b><i><br /></i></b></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://2.bp.blogspot.com/-wxpesSm8eEo/XCNAiilHq7I/AAAAAAAAM8w/WVCiks7UHwAYmDi1-OwW0XxcDfhdCaczwCLcBGAs/s1600/statements_149714.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="288" data-original-width="384" height="240" src="https://2.bp.blogspot.com/-wxpesSm8eEo/XCNAiilHq7I/AAAAAAAAM8w/WVCiks7UHwAYmDi1-OwW0XxcDfhdCaczwCLcBGAs/s320/statements_149714.jpg" width="320" /></a></div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit;">– Többektől hallottam, hogy te okos ember vagy, nem tudom, mi igaz a dologból, de most alkalmad van bebizonyítani: én háromnegyed éve gondolkozom ezen a dolgon, ma végre elhatároztam, hogy nem tudom magamtól kitalálni. Naponta, amikor a Dunapartról jövök, a négyes számú villamosra ülök fel, amelyik bekanyarodik a Lloyd előtt és az Árpád utcán keresztül lejön a Parlament elé. Azaz hogy jönne, de nem jön: éppen erről van szó. Az Árpád utcában a négyes, amibe már elhelyezkedtem az ablak mellett, kivettem a negyedik kötetet és elkezdtem olvasni a 322-ik lapon, ahol abbahagytam – bejön a kalauzina és a tisztelettel felszólítja a közönséget, hogy szálljon le és szálljon fel egy másik négyesre, amelyik előttünk áll üresen. Mármost azt kérdem tőled, mi ez, mit jelent ez – mert a kalauz, akit megkérdeztem, nem tudja: ő ezt így csinálja, az apja is, a nagyapja is így csinálta, ő is így csinálta, ő is így csinálja, nem kérdi, miért. Mi ez? Mi ez? Mire jó ez? Ez egy szertartás, vagy szimbólum, vagy valami társasjáték, hogy le kell szállni mindenkinek és újra felszállni, ugyanannak a kocsinak az édes testvérére, aki ugyanarra megy, ugyanazon az úton? „Utolsó pár előre" című dolgot játszik velünk a társaság, hogy egy kicsit szórakozzunk – vagy mi az istencsodája? Legközelebb az Erzsébet körúton, a New York előtt, mielőtt továbbmegy a villamos, a közönségnek le kell szállni háromszor, körbefogózva, körül kell táncolni a villamost az „Erdő mellett nem jó lakni" dallamára…</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i>1917. augusztus 23.</i></b></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">– Nem látsz a szemedtől, mit kérded, hogy micsinálok – láthatod, bemaszkírozom magamat: inkább add ide azt a tégelyt, hogy a parókát leszedjem a fejemről. Ugyan ne beszélj őrültségeket, dehogy szerződtem le, dehogy – van eszembe színésznőnek menni, legföljebb annyiban volna érdemes, hogy akkor mindig kéznél volnának ezek a kellékek és parókák és nem kellene drága pénzen beszerezni, mint így, ha egy fél kiló teához akarok jutni. – Ugyan hadd el, nem kell borogatás a fejemre, nincs semmi bajom, nem akarok lefeküdni, ne telefonálj sehová, ne akarj engem egy kicsit sétálni vinni, Budára, az Angyalföld felé – nem őrültem meg ismétlem, minderre egy fél kiló tea miatt van szükségem – és ha nem volnál műveletlen és indolens, mindjárt meg is értenéd, miről van szó. Arról van szó, hogy egy ember egyszerre csak két deka teát kap, ha bemegy a teakereskedésbe – nincs más hátra, át kell alakulni több emberré, ha többet akarok összegyűjteni. Először a Böskét küldtem be, aztán bementem én, aztán beküldtem a Böske sógornőjét, aztán megint a Böskét, az én régi kalapomban és felkötött állal, de hiába, ráismertek, hogy ő volt itt az imént és kidobták. Erre megint én mentem be, szőke parókával, balerinának öltözve, míg a két dekámat megkaptam, ezalatt a Böske átöltözött öreg, süket tábornoknak, az ajtóban találkoztunk, de még én sem ismertem rá, olyan jól volt maszkírozva, csak mikor a teát kérte. Ezután megint a Böske ment be, messenger boynak öltözve, azután megint én parasztasszonynak öltözve – a legutolsó alakításom egy fogatlan öreg, züllött napszámos volt, amit az „Éjjeli menedékhely" kosztümterveiből néztem ki egy színházi lapból. Annyi baj legyen, fő, hogy a fél kiló együtt van, meghívhatjuk Beöthy Lászlót teára – azt akarom megkérni, hogy protegáljon be a színiiskolába, ki akarom tanulni a dolgot most már egészen, mert jövő héten egy kiló kávéra lesz szükségem.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i><br /></i></b></span><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i>1917. augusztus 26.</i></b></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">– Naponta egyebet sem olvasok, mint ezeket a riportokat, hogy mit van pofájuk elkérni ezért meg ezért a kofáknak… Három éve harminc lap ontja a mérges jeremiádákat, persze eredménytelenül, mert senki nem intézkedik… Azt azonban nem veszitek észre, hogy amikor lelkesen és nemes rajongással leleplezitek a gaz árdrágítót: egyúttal fölvilágosítjátok a naivabb és még tudatlan árusokat, hogy az uzsorások mit mernek kérni büntetlenül – a vidéki, még romlatlan kofa a lapokból tudja meg, hogy az a kétszáz százalék, amit ő nyerni akar, milyen kevés ahhoz képest, amit Pesten nyerni lehet… Inkább ha tudjátok, írjátok azt, hogy a gyümölcs ilyen és ilyen olcsó, hogy a kofák angyalok – akkor a közönség nem fogja majd eltűrni, hogy nagyobb árakat kérjenek, mint amekkorát az újságban olvasott. Hazudjatok, hogy az igazság kijöhessen – én a kisfiammal jöttem rá erre a módszerre. Azelőtt, ha bömbölt és toporzékolt, szidtam őt, csúnya, rossz fiú vagy, mondtam – amire csak még komiszabb lett, és még jobban ordított. Mostanában egészen másképpen csinálom. Ha elkezdi a komiszkodást, egyszerre mosolyogni kezdek, és azt mondom neki, hogy ő egy aranyos, szelíd, jó kisfiú, egy drága. Nézd meg, hogy zavarba jön ettől, hogy elcsodálkozik, és hogy hagyja abba a bömbölést tágra meresztett szemekkel. Az emberekkel el kell hitetni, hogy jók, ha azt akarjuk, hogy azok legyenek.</span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i><br /></i></b></span><span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><i>1917. szeptember 8.</i></b></span></span><br />
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="font-family: inherit;"><br /></span><span style="font-family: inherit;">– A rémes drágaságot, ami most az egész világot sanyargatja, mindegyik állam úgy magyarázza népének, hogy azért van, mert az ellenséges országoktól nem lehet kapni semmit, amit eddig lehetett. Franciaországnak azért nincs szene, mivel Németország nem küld neki, és Németországnak azért, mert Franciaország nem küld. Te, ez egészen különös és rejtelmes dolog, nem? Nem jutott még eszébe ennek a két országnak, talán úgy lehetne segíteni a dolgon, hogy azt, amit Németország nem küld el, ezt használja fel Németország, és Franciaország is tegyen ugyanúgy. Különben is hihetetlen szamárságnak tartom az egész gazdasági harcot, aminek az volna a célja, hogy az egyik ország meggyengítse a másikat, és aztán leverje – az eredménye pedig az, hogy mind a kettő meggyöngül, tehát megint csak egyenlő erősek, és nem bírnak egymással… Nem egyszerűbb volna, ha inkább táplálnák, erősítenék egymást az ellenségek gazdaságilag, mindkettő abban a reményben, hogy mint erős, a másik erősnél egy fokkal erősebb lehet talán, mint amennyivel a másik gyengébb lenne nála, mint gyenge, ha ő is gyenge lenne. Érted? Akkor magyarázd meg nekem, mert én nem értem.</span></span><br />
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><br /></span></div>
<div>
<span style="font-family: Georgia, Times New Roman, serif;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b>* A szövegek fölötti dátum a lapban való megjelenés időpontját jelzi</b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>Forrás: A feleségem beszéli. Összeállította: Urbán László. Noran, [Budapest, 1997, 2016]</i></b></span></span></div>
bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-8214489101513448212018-12-18T18:32:00.002+02:002018-12-18T18:32:49.170+02:00Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (2)<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://3.bp.blogspot.com/-zEAOLirz5s4/XBkhC52gjcI/AAAAAAAAM8Y/EMdiDbrS_fInihXjFZGo3aZHT63K7UZQgCLcBGAs/s1600/35470_karinthy_judik_etel_0.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="182" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-zEAOLirz5s4/XBkhC52gjcI/AAAAAAAAM8Y/EMdiDbrS_fInihXjFZGo3aZHT63K7UZQgCLcBGAs/s400/35470_karinthy_judik_etel_0.jpg" width="302" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karinthyné Judik Etel, Gábor fiukkal</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1917. június 3*.</i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Hogy miért nincs tej, édes lelkem, hogy miért adok neked feketekávét reggelire, édes lelkem, csak éppen azt szeretnéd tudni szerényen, édes lelkem, azt megmondhatom neked, ha tudni akarod; te is megmondhatod nekik, azért, édes lelkem, mert nem kapunk, mert most egy új rendelet van, hogy a tejet nem reggel kapja meg a központ, hanem este kapja meg: eddig reggel kapta, úgyhogy mindjárt szét lehetett hordani, de ennyiben persze nem maradhatott, mert ennek az volt a hátránya, hogy a tejet tényleg meg lehetett inni – ezen a bajon most úgy próbált segíteni a város, hogy este küldi a tejet a központnak, este: abend, le soir, mikor az est mesélni kezd, és a lombok susognak, és így a tejnek van ideje reggelig összemenni, össze is megy. Isten áldja meg, mint az egyszeri ember, úgy összemegy, hogy reggelire, mire kávéba önteném, nem gyün ki a kannából, mit csináljak? ordítsak? forradalmat csináljak? lőjem le a minisztert? a tej miatt? nem mehetek tejjel a falnak.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1917. június 7.</i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">– Hát kérlek szépen, sikerült mégis beszerezni valamit, méghozzá nagyon olcsón, az egész egy kis utánjárás, ez se sok, mindent elintéztem a házban, hiába, egy ilyen bérkaszárnyában minden megvan, csak az ember jóban legyen a boltosokkal, hát kérlek szépen, tudod, a trafikos már régen ígérte azt a két kiló cukrot, ha szerzek neki öt kiló zsírt – ez most sikerült, beszéltem a papírkereskedővel, aki holnapra elküldi a zsírt, feltéve, hogy pár cipőt, amit a suszternek ígért, ha a trafikos a hentestől meg tudom kapni neki azt a három fűszeresnek átadja a fél kiló paprikát és megkapja tőle azt a kétszáz mirjamot, amit az én közvetítésemmel szerzett a szenestől a puceros két mázsa kokszért cserébe.</span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><b><i>1917. július 8.</i></b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;">- Hogy még mindig nem vettem meg a Pistikének azt a szandált, édes lelkem, hát kérlek, először bementem az "Er-Gó" cipőcsarnokba, ott kértem egy harminckettest, mivel a Pistikének harminckettes kell, de azt mondták, ez a szám egyáltalában nincsen, 20-astól 39-esig nincs gyerekcipő, belátható időn belül nem is lesz - kérdésemre, hogy miért nem, azt felelték, hogy azért, mivel ezt kéri mindenki, tehát ebből nem is lehet - ellenben ha parancsolok, van nagyszerű gyerekcipő 48-tól 156-os számig, ilyen gyerekcipőt ugyanis nagyon ritkán kérnek, tehát ebből van. Kérdésemre, hogy az a tízezer pár cipő, amit a polcon látok, milyen, megmutatták, hogy azok olyan ötszögletes cipők, belülről szögekkel, és miután fejalakjuk van, tehát felhúzni nem lehet őket, ennek következtében nem igen veszik és így óriási raktár van belőlük, most is rendeltek ötvenezer darabot. Ugyanezt mondták a "Bal-Ga" cipőpalotában és a "Mar-Ha" cipőkéjkertben, ahol a terem közepén szökőkút is van, fontaine lumineuse, azonkívül cigányzene, büfé és könyvtár, forgatható padló és két emelet kristálylépcső, minden vendégnek külön csillár, mosdó és hajfesték - ellenben abban a számban, kérem, amibe kérni tetszik, nincs cipő - hát honnan tudja, kérem, hogy milyen számot kérek? mondom csodálkozva, onnan, aszongya, hogy mindenki azt kéri, 16-os számtól 47-esig - nem értem, pedig 129-től 467-es számig óriási raktárunk van cipőből.</span></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333;"><br /></span></span>
<span style="background-color: #fefdfa; color: #333333; font-family: inherit;"><b>* A szövegek fölötti dátum a lapban való megjelenés időpontját jelzi</b></span><br style="background-color: #fefdfa; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;" /><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333; font-family: inherit;"><br /></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333; font-family: Arial, Tahoma, Helvetica, FreeSans, sans-serif;"></span><span style="background-color: #fefdfa; color: #333333; font-family: inherit;"><b><i>Forrás: A feleségem beszéli. Összeállította: Urbán László. Noran, [Budapest, 1997, 2016]</i></b></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-59433160867465512532018-12-11T10:01:00.000+02:002018-12-11T10:13:04.201+02:00Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (1)<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-Jgsa64wUKF0/XA9uPOrJPZI/AAAAAAAAM8A/z1RfxeWtv-wZElcAf1-u9DlUJRT3T0jqACLcBGAs/s1600/konyv.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><span style="font-family: inherit;"><img border="0" data-original-height="713" data-original-width="381" height="400" src="https://4.bp.blogspot.com/-Jgsa64wUKF0/XA9uPOrJPZI/AAAAAAAAM8A/z1RfxeWtv-wZElcAf1-u9DlUJRT3T0jqACLcBGAs/s400/konyv.jpg" width="212" /></span></a></div>
<span style="font-family: inherit;">Karinthy Frigyes első felesége igen tehetséges színésznő: Judik Etel, aki a Boga becenévre is hallgat. Október 17-én volt száz éve annak, hogy az első világháború végén a fejét Európa-szerte felütő spanyolnátha járvány áldozata lett. Az író soha sem tudta kiheverni a veszteséget, legendás szerelmi kapcsolatuknak úgy látszik, nem csak regényes története, de mélysége is volt: Karinthy hónapokon át rapszodikus naplófeljegyzésekben adott hangot vesztesége miatti fájdalmának. A naplóból barátja, Ascher Oszkár közölt részleteket 1938-ban a Nyugatban, ezekből válogattunk.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<i><span style="font-family: inherit;">„Október 28.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt – ezt a kést nem húzhatom ki belőle többé, mert hiszen ő halott marad (csak ha feltámadna, ami lehetetlen), de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a koponyacsontban. Nyomorék lettem, egész életemre.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">A legrosszabb napom ma volt. Délután krízisen mentem át: órákon múlt az életem. Elolvastam a leveleket, amiket Berlinben írtam hozzá – éjjel-nappal együtt voltunk és mégis leveleket írtunk egymáshoz, oly rettenetesen és tébolyultan szerettük egymást. A leveleket eltettem.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">Én nem sajnálom őt, hiszen meghalt.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: inherit;">Október 30.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">Nem bírom elviselni. Beledöglöm és nem lesz kár értem ő érte kár volt. Ma egész nap terveket dolgoztam ki a múltra: felidéztem száz jelenetet, amik eszembe jutottak: Margitszigeten ülünk, ballagunk hazafelé, este, szótlanul, egymás mellett. És én kidolgozom pontosan, hogy mit mondjak neki.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: inherit;">November 12.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">(Hatvanyéknál ülök a kandalló előtt.)</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">Itt aludtam és egész éjszaka róla álmodtam. Valamelyik régi lakásukat kerestem, ahol B [*] -vel laktak együtt. A házvezetőnő mondta, hogy itt laktak, de már nincsenek itt és szidni kezdte B-t, hogy nem fizetett. Én erre elmondtam neki, hogy azóta sok év telt el, a gyönyörű asszony az enyém volt, de sajnos nemrég meghalt spanyolban. Dicsekedtem a házvezetőnőnek.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">Aztán azt álmodtam, hogy beszélek vele…</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;"><br /></span></i>
<i><span style="font-family: inherit;">1919. január 13.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">Mondd, halott, te könnyekből élsz? Mennyi könnyre van még szükséged? Óh, mennyit sírtam már, azóta! de ha tudnám, hogy kell neked, hogy könnyekkel kimoshatnálak a föld alól, nemcsak este sírnék, amikor szoktam, de sírnék reggeltől estig, boldogan és szabadon; elárasztanám könnyel a temetőt és könnyek szennyes csatakján úszna a koporsód.”</span></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">1918. szeptember 29-én a nagyközönség még olvashatta a Pesti Naplóban Karinthy jegyzetsorozatát, amelynek A feleségem beszéli címet adta. Az volt a sorozat utolsó közleménye – és nem véletlenül szól a spanyolnátháról, amely Boga halálát okozta. A két éven át rendszeresen írt sorozatot 1997-ben gyűjtötték össze s jelent meg a Noran kiadásában, majd 2016-ban újabb, bővített kiadásra került sor (szerkesztette Urbán László).</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A könyv borítóján (egyebek mellett) ez áll:</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<i><span style="font-family: inherit;">„Karinthy hősnője, a »feleség« átlag pesti háziasszony: aranyos butuska, drága fecsegő, kotnyeles locsi-fecsi, de egyvalamiben varázslókat, bűvészeket és akadémikusokat megszégyenítő tehetség: családja túlélésének biztosításában. Fantasztikus trükkökre, merész átváltozásokra és hajmeresztő tranzakciókra képes, hogy beszerezhesse a mindennapi zsírt és kávét, hogy a semmiből jólétet teremtsen, hogy szép és vonzó legyen akkor is, amikor már tökéletesen kiürültek az üzletek, amikor a legelszántabb férfi is azt mondaná: nincs tovább!</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">A pragmatikus csoda-háziasszony természetesen józan szkepticizmussal viseltetik a világ őrült dolgai, a hadijelentés-hazugságok, a sajtó csúsztatásai, a forradalmak és ellenforradalmak iránt. Józan és földhözragadt tárgyilagossága pillanatok alatt leleplezi a Magyar Hivatal idiotizmusát, a rendeletek hülyeségeit, a bolsevik világmegváltó frázisok csalárdságát, a parlamenti szófacsarások impotenciáját, a háborús uszítók és a békediktátorok csörtetését...”</span></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Erősen szelektív, hamarosan induló tallózásunk jelzés és híradás a száz évvel ezelőtti életről és halálról. </span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<b><i><a href="https://ujkafe.website/"><span style="font-family: inherit;">Forrás: Káfé Főnix</span></a></i></b><br />
<div>
<br /></div>
bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-76163058353229389332018-09-20T11:19:00.000+03:002018-09-20T11:19:23.003+03:00A tízezer forintos fej<b><span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor története kész aranybánya – mi se állhatjuk meg, hogy ne folytassuk. Hány szerző és könyvkereskedő, ponyváról árusító élt meg belőle, miközben ő élet-halál kalandjait vívta, hol a csendőrökkel, hol meg harcostársaival. A haramiavezér elveszejtése mindenkinek jó üzletet jelentek. Meg is próbáltak élni az alkalommal...</span></b><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://3.bp.blogspot.com/-ljrhKii_fiQ/W6NXvlSZ7JI/AAAAAAAAM4Y/om3FLPTAcKYImHD3wHbiQZjFs0N6ejpTACLcBGAs/s1600/betyarok.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="545" data-original-width="357" height="400" src="https://3.bp.blogspot.com/-ljrhKii_fiQ/W6NXvlSZ7JI/AAAAAAAAM4Y/om3FLPTAcKYImHD3wHbiQZjFs0N6ejpTACLcBGAs/s400/betyarok.jpg" width="261" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;">A szegedi várnak még nem volt se grófja, se Laucsikja.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A „nagy paraszt“ pedig már magasra kiemelkedett a puszták fölé. Ott suhogtatta karikását, karabélycső villogott barna kezében. A szegénylegények hűségesen forgatták rá szemeiket, parancsára várva.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Azt mondják, soha azelőtt, se azután nem nevetett Rózsa Sándor akkorát, mint mikor meghallotta, hogy tizezer forint van kitűzve a fejére.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Odakiáltott a Katona Pál komájának tanyaudvarán az asszonyhoz:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Komámasszony, már csak hozza ki a legfényesebbik tükrét a házból. Nem szoktam belőle fésülködni, de most megnézem ezt a tizezer pengőforintos fejemet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Meg is nézte magát a tükörben, mert hizelgett neki ez a dolog nagyon, aztán elkiáltotta magát:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Hát majd odatartom a nyakamat, hogy megszolgáljon érte, a ki a tiz darab ezrest a tarisznyába teszi!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Másnap éjszaka megállitotta a félegyházi vonatot nyolczadmagával, odanyargalt a vonatvezetőhöz s a következő üzenetet küldte be a szegedi torony alá:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Azt üzeni Rózsa Sándor, hogy itt vár a tizezer pengőforintos feje a hármas-határnál.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Persze, senkinek se jutott eszébe elmenni azért a várakozó fejért.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Utálta ezt a csendességet a „nagy paraszt“.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Kiállt a puszta közepébe s százszor is bekiáltott a torony alá dühében:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Gyáva!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">S mivelhogy nem volt ellenség, akire rálőjjön, czélbavette a toronygombot, mely a napfényben messze beragyogott a délibábos rónaságba.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ebbe is beleunt, kihivására nem hangzott válasz semerről, csend volt. És akárki mit mond, ez a csendesség volt a legjobb fegyver a „nagy paraszt“ ellen. A vezéri talentum toporzékolt a nagy csendességben. Ellenség kellett neki. Az pedig, mint mondják, mindig olyan stratégiai tervet csinált, hogy a tízezer forintos fejjel sohse találkozzék. Hát ez tűrhetetlen volt már, a haramia-vezér meggyülölte a nagy csendet s a Károlyi-puszta „kutyanyaki csárdájában“, mikor busán leborult az asztalra, belemordult a czimbalom szavába:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Hátha még én becsületes ember is lehetnék!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor becsületes ember!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem mese, kérem, ez a gondolat belekapaszkodott a haramia agyába s tán a szivébe is. Történet van erről, beigazolt történet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az uj koronás királyt várták Szegeden 1857-ben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Idebent ez volt a nagy esemény, odakinn a tanyákon pedig az, hogy Rózsa Sándor megunta a betyáréletet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor becsületes ember!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Gúnyosan nevetett az erdő, melynek visszhangja szajkó módra betanulta a nevét, a madár, mely megriadva száll, ha meghallja lova dobogását, a susogó bokor, melynek gyökerei pirosak a vértől.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem törődött a nevetéssel. A tízezer forintos fej a buzakalászok között elringatta magát az első szelíd gondolat bölcsőjében s a hajnalcsillag még fönt ragyogott, mikor kész volt a tervvel, mely a becsület útjára vezet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor azt gondolta ki, hogy odajárul a koronás királyhoz kegyelemért. De miképen jusson a fölséges ur elé? Audiencziát bajos volna kérni. Hát majd audiencziázik ő a maga módja szerint. Lóháton.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Kiválasztja a legszebb csikót az alföldön. S azt egy sötét éjjel a szabadkai Vojnics-tanyán találta meg.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az aranyszőrü, hosszú sörényű, vékony lábú, karcsú csikót ahogy meglátta, rátette a kezét.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Ez alám való!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Aztán odafordult a nagyságos gazdához:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Elhiszi-e az ur, hogy becsületes dologban járok? Hát elvihetném ezt a jószágot, tudom, utánam se lőne. De meg akarok fizetni érte. Mi az ára?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hétszáz forintban megalkudtak. Rózsa Sándornál nem volt pénz, a földesur hitelbe is odakinálta a csikót, de nem fogadta el.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Majd eljövök érte a hétszáz forinttal.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A haramia-vezérnek legmeghittebb embere Katona Pál komája volt. Ennél tette le a pénzét s most is háromezer forint volt nála. Katona Pál visszahőkölt, a mikor Rózsa Sándor előrukkolt neki a tervével.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Adja kend ide a pénzemet, megveszem azt az aranyszőrü csikót, aztán ha majd végighintózik ő felsége a szegedi utczán, odarepülök mellé, ezt az irást pedig a lábához vetem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A kegyelem-kérvényt kivette a szűre ujjából. (Egy álmoskönyvben volt elrejtve.)</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Katona Pál estére igérte a pénzt a komának, estig pedig a feleségével együtt kitervezte, hogy elvágja Rózsa Sándor elől a becsületesség útját.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Elárulják. Megmarad nekik a háromezer forint, ezenfelül a fejéért kapnak tízezret.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Alkonyatkor előbujt Rózsa Sándor a boglyaszobából. Subája nyakába volt akasztva s jóestét dörmög az asszonynak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Hol van a koma?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A menyecske megrendül.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Odakint a marha-akolban. Azt mondta, ha keresi kend, oda küldjem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A „nagy paraszt“, megrázva subáját, kifordult a konyhaajtón s mit sem sejtve, bekullog a marhaakolba.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Katona Pál óriás alakú, izmos ember volt. Hangos köszönéssel fogadja a komáját.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Hát azért a kis pénzért jöttem, Pali! — szól Rózsa Sándor.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Mindjárt, komám, mindjárt! — felel Katona Pál s amint fordul, hátul a kezében tartott vaspántos lőcs megsuhan zúgva a levegőben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mint egy sebzett oroszlán, úgy ordított föl Rózsa Sándor, kit a lőcs főben talált. Nem volt elég erős neki még se ez a csapás. Csak a subája ne volna a nyakába kötve, hogy a karabélyhoz érhetne a keze. Miután ez nem sikerült, a két vasember birokra kelt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Küzködés közben, a mint a földre terültek, eldördült Rózsa Sándor karabélya s a golyó Katona Pál karjába fúródott. A haramia-vezér vak dühvel kel térdre, hogy legalább még vagy tizet lőjjön bele a komájába, de a mikor a fegyver után nyúl, az akolajtóból lesuhan tízezer forintos fejére egy éles balta.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Katona Pálné tartotta a kezében.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A „nagy paraszt“ vérében feküdt. Egy asszony tette először tehetetlenné. (A ki az urát elvesztette, </span><span style="font-family: inherit;">de a tízezer forintot megkapta.)</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Éjszakának idején összeszaladt egész Csorva, az eszméletlen állapotban levő haramia-vezért beszállították a tanyaházba, ott körülvették fegyveres emberek az ágyát. Még halva sem biztak benne. De nem is volt halva.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Éjfélkor megrándul a tízezer forintos fej az ágyon, fölveti a szempilláját s a mint meglátja a fegyveres embereket, fölordit:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Ha kiszabadulok, akkor Csorva menjen az égbe lakni...</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A budai várban halálra itélték. Mégis elérte a czélját a „nagy paraszt“, ha nem is úgy, a hogy tervezte.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Kufsteini börtöne ajtaját a királyi kegyelem nyitotta meg az első királykisasszony születésekor. Itthon aztán ő játszotta a királyt, nagylelkű itéletet mondott Csorva fölött:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Pardont adok most az egyszer én is egész Csorvának!</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><b>Forrás: Betyárok. Történetek az alföldi rablóvilágból gróf Ráday korában. Irta: Rió. Szeged, Gönczi I. József könyvkereskedő kiadása, 1897.</b></span>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-70540850766277753392018-09-05T10:14:00.000+03:002018-09-05T10:14:30.430+03:00Rózsa Sándor és 1848<i><span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor örök témája a magyar irodalomnak és a népszerű olvasmányoknak. Ha jól megnézzük, a szép nevű betyár mindenütt megfordult, ahol valami történt, s legtöbbször az igazság oldalán kereste a helyét. Legalább is a fennmaradt legendák szerint.</span></i><br />
<i><span style="font-family: inherit;">Most egy olyan könyv került a kezembe, melynek szerzője Csaba - ami természetesen álnév, de maradjunk ennyiben - s amely a történetmesélés egyszerűségével rögzíti a neves szegedi betyár élettörténetét. Ebben a legendák szerint 1848-nak is nagy szerepe volt. <b>(Bakter Bálint)</b></span></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://4.bp.blogspot.com/-W1lu8i0OaRk/W4-BhX55leI/AAAAAAAAM3w/rBr1Lz8L-doFj6p_2guXuY6VDBR9jQKdgCLcBGAs/s1600/verdij.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="272" data-original-width="543" height="200" src="https://4.bp.blogspot.com/-W1lu8i0OaRk/W4-BhX55leI/AAAAAAAAM3w/rBr1Lz8L-doFj6p_2guXuY6VDBR9jQKdgCLcBGAs/s400/verdij.jpg" width="400" /></a></div>
<span style="font-family: inherit;">*</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>A delizsánsz meg más egyebek</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Mikor még gőzkocsi nem volt, a vasutat a delizsánsz helyettesítette. Ez afféle nagy, kényelmes alkalmatosság volt, melybe elfért vagy tiz-tizenöt ember az úti podgyászával együtt. Egy bizonyos útvonalon közlekedtek az ily kocsik, amiket biztonság kedvéért nyolcz-tiz lovas katona kisért. Egy-két közbe eső állomáson pihenőt tartott a kocsi, itt lovat váltottak, az utasok megebédeltek és mentek tovább az alkalmatossággal.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szeged és Temesvár közt is közlekedett ilyen postakocsi (mert hivatalosan ez volt a neve.) Rózsa Sándorék megcsömörlöttek már a sok hintótól. Ilyen postakocsira fájt a foguk. Vakmerő elhatározásukban nem vették számon, milyen őrizettel járnak a delizsánszok és hogy mi jár azért, ha ilyenre emelik kezöket. Elhatározták, hogy kirabolják a temesvár-szegedi postakocsit.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">1846-ot írtak a kalendárium-csinálók. Rózsa Sándor bandája akkor vagy tizenöt emberre rúgott. Ezt éppen elegendő nagynak ítélte a vezér vakmerő terve végrehajtásához.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A hoszu ut fáradalmaitól elcsigázott utasok már alig várták, hogy Szegedre érjenek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Alig volt a kocsi másfélóra járásnyira a várostól, mikor Rózsa Sándorék rajta ütöttek. A katonák, akik a kocsit kisérték, egyben le voltak fülelve. Puskáikat elszedték a betyárok, kezöket hátra kötözték és sorba oda kötögették őket az utszéli fákhoz. Mikor ezzel készen voltak, neki láttak az utasok megdézsmálásának. Sorba kikutatták mindegyiknek a zsebét, az uraktól elvették az óráikat, az asszonyoktól a fülbevalóikat, a nyakékszereiket.’ Nem telt belé fél óra, nem volt a kocsin egy rézkrajczárnyi értékű dolog.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A kocsin egy bécsi kereskedő is utazott az életepárjával. Szörnyen káromolta ezt a kutya országot, ahol ilyesmi megtörténhetik. Rózsa Sándor nem tudott sokat németül, de annyiból mégis értett valamit, hogy mikor a német azt mondta fogcsikorgatva «Verfluchte Madjaren», hogy az káromkodás és nem imádság. Kibontotta karikását, suhintott egy nagyot, hogy a bécsi köcsögkalap messze röpült a gazdája fejétől.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">—- Köszönd meg német, hogy nem vettem egy arasznyival lejebb a karikást, külömben a fejed jutott volna a kalapod sorsára. De tanuld meg, hogy a magyart még akkor sem szabad szidnod, ha betyár-ember.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem is szólt egy kukkot sem, de tán a felesége sivalkodását sem hallotta már, úgy elvette hallását a füle mellett elsüvitett karikás suhintása.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egy kövér temesvári hentesné, aki a lánya látogatására utazott föl Pestre, sehogy se tudta lehúzni ujjáról a gyűrűt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Sohse vesződjék vele az asszonyság, vigasztalta Halász Zsiga, a Rózsa Sándor vezér-pajtása. Vigye el emlékül a lányának Pestre és mondja meg neki, hogy a Rózsa Sándorék küldik emlékül. De megmondja ám !</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Az egész kocsi népsége közt nem akadt egy, aki feloldozta volna a katonákat a kötelektől és igyekeztek volna a rablóknak ellenszegülni. Mikor vége volt a fosztogatásnak, a rablók sorba álltak, tisztelegtek a fákhoz kötözött katonáknak és pár percz múlva illa berek, nádak, erek, csak egy messzi porfelhő mondott hirt felőlük.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Hanem ez a rablás a Rózsa Sándor szabadságába került. Most már kimondták, hogy törik-szakad, de kézre kell keríteni a haramiát. Valóságos hadjáratot indítottak ellenére. Végtére is csak úgy tudták elfogni a dorozsmai csárdában, mikor magában volt és körülsánczolták a katonák a házat.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Törvény elé állították és öt esztendőt mértek ki rá. De csak két esztendőt ült.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Akkor kegyelmet kapott. Kossuth a megtért haramiát embereivel együtt katonává fogadta.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Lettek is olyan katonák, hogy egész Bácska remegten remegett nevük hallatára. Mert hogy a ráczok ellen mentek. </span><br />
<span style="font-family: inherit;">De ezt majd máskor mondom el. Itt inkább egy másik históriát akarok elmondani, amelyik Rózsa</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Sándor második elfogatását mondja el. Ez tizenegy esztendővel az első után történt, 1857-ben. Éppen az uj királyt várták Szegeden. Azaz, hogy uj csak azért volt, mert a nemzet kezdett kissé megbékülni és — felejteni. Ferencz József ez alkalmat akarta felhasználni arra, hogy beutazza Magyarországot. Mindenfelé nagy ünnepségekkel várták, következéskép a szegediek sem akartak az utolsók lenni azok közt, akik kitesznek magukért.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor nagy dologban törte a fejét. Elhatározta, hogy becsületes emberré lesz. Valamit «szerzett», abból telik egy kis földre, házikóra. Ott megvonul majd szépen és nem is gondol többé a betyáréletre.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">De hát hogy lehessen ez? A fejére tízezer pengő volt kitűzve. A betyár valósággal büszke volt arra, hogy őt ilyen nagyra taksálták. De hát mikor ehhez a fejhez oly nehéz volt jutni!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egyetlen ember tudott csak Rózsa Sándor minden titkáról. Katona Pál volt ez, a komája. Ennek elárulta a tervét Rózsa Sándor. Katona Pálnál volt a haramia megtakarított pénze. Háromezer pengőjét kérte tőle.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A koma egyre halogatta a dolgot és igyekezett lebeszélni Sándort a tervéről. De az csak nem akart tágítani.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Hát csak gyüjjék kend este hozzám, megkapja a pénzit.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Este csakugyan eljött Rózsa Sándor a csorvási tanyára. Hej, ha tudta volna miben töri fejét a koma!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Katona Pál ravasz ember volt. Úgy okoskodott, hogy a komának nála megtakarított pénze háromezer forint. Igen ám, de neki lehet éppen négyszer annyija, hiszen tízezer pengő van kitűzve a fejére! Már most ha ő kiszolgáltatja a Rózsa Sándor fejét, a háromezer pengő is megmarad, meg a tízezer forintot is megkapja.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Este beállít Sándor. A koma is, a felesége is barátságosan fogják.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Hát csakugyan megmaradtál szándékodnál, Sándor?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Meg én.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— No hát ha igy van, kerülj be az istállóba velem. Ott van a pénzed.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A fériak kimennek az istállóba. Alig hogy beteszi a lábát Rózsa Sándor, még csak körülnézni sincs ideje, Katona Pál hátulról egy hatalmas doronggal úgy fejbe kólintja, hogy a haramia majd hogy földre nem szédült tőle. De csak majd. A következő pillanatban már újra eszinél van.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Ahán, hát igy akarjuk visszaadni pénzünket ?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Puskájához nyúlna, de ehhez már nincs ideje. A két ember ökölre megy. Hatalmas az ereje mind a kettőnek. Végre is Katona Pál kerül alul. Hát most aztán Istennél a kegyelem. A haramia első dolga, hogy belé lövi puskáját a komába. Többet is küldene belé, de ekkor hátulról hatalmas baltavágás éri: Katonáné jött az ura segítségére.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A haramia elterül a földön. Úgy látszik, mintha meghalt volna. Pedig dehogy. Csak a nagy vérveszteség aléltatta el. Hamarosan össze szalad az egész falu. Másnap azután elvitték Rózsa Sándort. El is Ítélték újra halálra. De királyi kegyelemből Kufsteinba vitték. Itt maradt egészen 1868-ig, mikor újra megnyílt börtöne ajtaja.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Katonáné csakugyan megkapta a tízezer forintot a Rózsa Sándor fejéért. De arról a vidékről úgy eltűnt, hogy hírét se hallotta soha senki erre. Jól is tette. Nem lett volna tanácsos össze találkoznia valamelyikkel a Rózsa Sándor emberei közül.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://1.bp.blogspot.com/-opdV5oTGiIU/W4-BxUiOdHI/AAAAAAAAM34/XKBBPU8ilW4uOVxsa0_HuMpvmiXjsMY8ACLcBGAs/s1600/csataban.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="590" data-original-width="787" height="298" src="https://1.bp.blogspot.com/-opdV5oTGiIU/W4-BxUiOdHI/AAAAAAAAM34/XKBBPU8ilW4uOVxsa0_HuMpvmiXjsMY8ACLcBGAs/s400/csataban.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rózsa Sándor és emberei a szabadságért</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>Rózsa Sándor Kossuthnál</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i>1848-ban.</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Hová lett a fényes csillag</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A ragyogó égről?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szólhat még a magyar nóta</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Úgyis oly bús már rég óta —</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Magyar dicsőségről?</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Szabadságunk, erős várunk,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem épül föl többé ?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ha ledőlt, ha sirját ásták</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rút irigység, rút galádság</span><br />
<span style="font-family: inherit;">így lesz az örökké ?</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Debreczeni nagytemplomra</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Sötét felhő szállott . . .</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Magyarország dolga bajos</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Igazáért Kossuth Lajos</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ott mond imádságot.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Meghallgatja az ég ura</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Vagy elfordul tőlünk!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rút irigység, rút galádság ?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Sirunkat ha most megássák</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Marad hír felőlünk ? . . .</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Kossuth Lajos nagy szomorú,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Elborult a lelke . . .</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rossz hírekről, vereségről</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Leáldozó dicsőségről</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Olvasgat egy este.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Éjfélre jár . . . Nem jő álom</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mégsem a szemére,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">S im egyszerre kopogtatnak.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ilyen későn mit akarnak ?</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Sugár paraszt lép be.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">«Kormányzó ur, meginstálom</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ha ilyenkor jöttem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ilyen már a természetem</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Aztán nappal nem tehetem</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Pallos van fölöttem.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Úgy hallottam veszélyben a</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Haza szabadsága.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Tamásinál bitang ráczok</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Pusztítják a magyarságot</span><br />
<span style="font-family: inherit;">S törnek orvul rája.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Kormányzó ur, meginstálom</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Azért jöttem én el.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A vétségünk felejtse el</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándort fogadná el</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Vagy ötven legénynyel.»</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A kormányzó borús arcza</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Fölvidámul egyben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">«A hazának bárki fia</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ha derék, ha haramia</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Nem beszélhet szebben.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándor, megbocsátva</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Minden bűnöd, vétked</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A hazának szent nevében</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szeretete szentségében</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Fölmentelek téged.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Mert neved bár Rózsa Sándor</span><br />
<span style="font-family: inherit;">S vétked lenne tenger,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ki a hazát úgy szereti</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Szivemből azt mondom neki :</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Emberem vagy, ember.</span><br />
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b><br /></b></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>Daliás idők.</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://2.bp.blogspot.com/-mgkryfKZc_I/W4-B8FSM7fI/AAAAAAAAM38/g1oUHLaGpJgry0Vld5Kk877DQzFxMszHgCLcBGAs/s1600/rozsa.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="672" data-original-width="426" height="400" src="https://2.bp.blogspot.com/-mgkryfKZc_I/W4-B8FSM7fI/AAAAAAAAM38/g1oUHLaGpJgry0Vld5Kk877DQzFxMszHgCLcBGAs/s400/rozsa.jpg" width="252" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Csaba könyvének címlapja</td></tr>
</tbody></table>
<span style="font-family: inherit;">Szép idők voltak azok! A magyar történet könyvében arany betűkkel van fölirva az 1848—49-iki szabadságharcz. Soha nemzet nem mutatta a hősiességnek olyan fölemelő példáit, mint ekkor a magyar. Damjanich, Bem, Guyon, Görgei — sorban vonulnak el lelki szemeim előtt, dicsőségtől koszoruzottan, glóriás koronájával a hősiességnek, vitézségnek . . . .</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mikor a nemzet apraja-nagyja síkra száll szabadságáért, nem maradhat el, akinek keblében s z í v dobog. Rózsa Sándor szive is megmozdult. A haramiában is föltámadt a hazaszeretet.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egy nap fogta magát és alázatos instancziát irt Szeged városához, hogy engedné meg magának és embereinek a katonasorba való állást. Az akkori legnagyobb újságban, a Kossuth Hírlapja czimüben, olvashatni a következőket:</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">«A Szeged környékét rettegésben tartó Rózsa Sándor nevű hirhedett rablóvezér,</span><br />
<span style="font-family: inherit;">a szegedi magisztrátust azzal lepte meg, hogy azon esetre, ha neki teljes bünbocsánatot biztosítanak, hajlandó kétszáz derék lovasával az ellenség ellen indulni és azokat, mint vezér, mindenféle szükséges fölszereléssel ellátni. Ajánlata elfogadtatván, bejött a városba, saját zászlaját kibontotta és a néphez gyújtó beszédet tartott, melyet ezerszeres éljennel fogadtak az emberek.»</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Az alföld összes szegénylegényei lelkesedéssel csatlakoztak Rózsa Sándorhoz. Hej, de szép válogatott csapat volt az! Bizony akármelyik generális is büszke lehetett volna ezekre a viharedzett szép szál legényekre.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Rózsa Sándort a csapata, mint kapitányát tisztelte. Csodálatos rajongással voltak hozzá az emberei. Akár a pokol tüzén is keresztül mentek volna érte, ha úgy szól vala a kapitány parancsszava.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A Rózsa Sándor csapatát úgy hívták «kék gatyások». Sok jót beszélt felőlük a hir.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Perczel Móricznak bizony nagy segítségére voltak a bácskai ráczok leverésében. Mert </span><span style="font-family: inherit;">Mészáros Lázár hadügyminiszter ide rendelte őket. Egy 1848 szeptember hónapjában kiadott napiparancsa Nagy-Becskerekre rendeli a «kék gatyások»-at.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A nagy-becskereki osztály generálisa vitéz Kiss Ernő tábornok volt. Igaz magyar ember, rettenthetlen bátor katona, lángoló hazafi. Ámbár a tisztjei nem valami jó szemmel nézték a haramia-csapatot, szigorúan meghagyta, hogy a többi katonákkal egyforma bánásmódban kell részesíteni őket. De a generális épp akkortájt, mikor Rózsa Sándor csapatával Nagy-Becskerekre bevonult, valahol a Tisza mentén járt. Vetter Antal volt a helyettese. Nem valami szives fogadjistennel köszöntötte a «kék gatyások»-at. Még tiltakozó levelet is irt a kormányhoz, hogy a hadsereg nevében kéri Rózsa Sándoréknak másüvé való elhelyezését.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">De a kormány máskép okoskodott. Egyszerűen ráirt Vetter tábornok urra, hogy a katona katona, még ha Rózsa Sándornak is hívják. Tisztelje hát benne és embereiben a szabadságharcz katonáit.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A tábornok ur tehát meglehetősen duzzogott a kemény visszautasítás miatt és mikor a hadsegéde egy napon jelentette, hogy Rózsa Sándor óhajtja nála tiszteletét tenni, erősen összehúzta a szemöldökeit, hogy igy meg úgy, majd ő kedvét szegi a haramiának, hogy a tisztes katonákat megcsufolja.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Mikor azonban előtte állott a hírhedt betyár, egyben máskép formálódott gondolkodása. A tábornok ur hátra hagyott irataiban igy írja le e találkozást: «Meg kell vallanom, hogy e hírhedt egyén külsejét illetőleg csalódtam, amennyiben eltekintve a szokatlanul dús fegyverzettől, egész külsején nem találtam semmit, ami rablóra emlékeztetett volna. Középtermetű, tagbaszakadt férfiú volt, kékszemü, haja és bajusza szőke, vonásai szelídek, semmiben sem vallók a rablómesterségre, ruházata olyan, minőt nemes urak nagyrésze viselt akkortájt Szeged környékén; fehérneműje is tiszta, urias. Az egyedüli dolog, amit neki mondtam, az volt, hogy tartózkodjék a rablástól, fosztogatástól és gyújtogatástól, még pedig személyes felelősség terhe mellett».</span><br />
<span style="font-family: inherit;">No hát e tekintetben nem is volt kifogás Rózsa Sándorék ellen. A vitéz csapat mindenütt ott volt a bánsági ütközetekben és ha egyik-másik vétett is a regula ellen, azt maga a «kapitány» látta el büntetéssel. És hogy ez nem volt valami nagyon enyhe, lássák a következő esetből.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egy napon Fazekas Gabi, a Rózsa Sándor egyik bizalmasa, hírül hozta, hogy három legény a csapatból úgy amint volt katonaruhában megtámadott egy temesi kereskedőt.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Estére elém kell czitálni őket, de senki se tudjon róla.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Úgy lesz, kapitány uram.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A kapitány ur pedig nem tartott haditanácsot. Az ő csapata az Opova külvárosba volt kirendelve, külön a többi katonáktól. Estére maga mellé kérte legbizalmasabb embereit, megtöltötte pisztolyát és mikor a három megbélyegzett előtte állott, anélkül, hogy egy arczizma is megrándult</span><br />
<span style="font-family: inherit;">volna, lelőtte őket.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">— Igy kívánja ezt a betyári becsület, tanította tisztességre a haldoklókat. És így igazolta eljárását fölötteseinél is, mikor felelősségre vonták érte.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Történt egyszer, hogy valamelyik katonája megkínzott egy rácz asszonyt. Hát az is a három betyár sorsára került. Mert asszonyt meg gyereket nem volt szabad bántania annak, aki Rózsa Sándort vallja parancsolójának. Hogy pedig derekasan megállta a helyét a harczmezőn, megint megbizonyitva olvashatjuk a honvédelmi bizottmány deczember 15-iki hivatalos lapjában, ahol szó szerint ez olvasható:</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><i><br /></i></span>
<span style="font-family: inherit;"><i>«Minthogy Rózsa Sándor a kormány által az általános bünbocsánat alapjául megszabott feltételeket becsülettel megtartotta, magát nemcsak ütközetben bátornak és merésznek, hanem a ráruházott megbízatásokban hűségesnek és pontosnak mutatta, nemkülönben ama vád, mintha a langendorfi ütközet alkalmával kihágásokat engedett volna meg magának, alaptalannak bizonyult: a neki nyilvánosan megadott bűnbocsánat ezennel a jövőben folytatandó erkölcsös magaviselet föltétele mellett megujittatik és megerősittetik. Miről az ország összes törvényhatóságai ezennel értesittetnek. Budapesten, 1848. deczember 15-én. Az országos honvédelmi bizottmány».</i></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Ugy-e, hogy ez máskép' szólt, mint azok az írások, melyek Rózsa Sándor szereplését a mi drága szabadságharczunkban úgy szerették volna láttatni, hogy az nem volt egyéb közönséges rablóvállalkozásnál. Hogy mind csak azért tette volna, hogy megszabaduljon a büntetéstől és most újra kezdhesse banditaságát a kormány segédkezése mellett!</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Óh, Kossuth Lajos nagyon jó emberismerő volt! Bele látott ő hamarost a vesékbe ! Ha csalafintaságnak ítéli vala Rózsa Sándor vállalkozását, bizonyára nem tiszteli meg őt meg embereit a tiszta honvéd névvel. De látta a tiszta szándékot benne. Látta, hogy a haramiában is megdobogott a s z í v , mikor hazáját veszedelemben tudta. Bizony mondom, neki is helye van azok között, akik a magyar szabadság szent igazáért küzdöttek és e küzdelemnek dicsőséget szereztek.</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<i><b style="font-family: inherit;">Részletek Rózsa Sándor, az alföld réme / Történetek a híres rablóvezérről c. könyvből. </b><b>Írta</b><b style="font-family: inherit;">: Csaba, megjelent 1908, Budapesten, Vass József Könyvkiadóhivatalánál</b></i><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<br />bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-2991223543048261479.post-87829031704125676832018-08-31T09:20:00.000+03:002018-08-31T09:20:10.884+03:00A vers szószólói (10)<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>Költészet és előadóművészet</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">A nagy költők legtöbbje kitűnő előadója a maga alkotásainak. Nagyszerű tolmácsa volt saját verseinek József Attila is. Mi, akik még hallhattuk a költőt szűkebb baráti társaságban s a nyilvánosság előtt verset előadni, megilletődve fedezzük fel nem egyszer Major /Tamás/ interpretálásai közben József Attila jellegzetes fejtartását, máskor jobbkeze mutató ujjának sajátos mozdulatát. És egy-egy vers előadásakor kihalljuk az értelmezésnek azt a módját, ahogy a költő szokta volt hangsúlyozni alkotásainak rétegeit… Major Tamás, midőn verset ad elő, szavai mögött mindig ott él a színész. És jó, hogy ott él; ez nem hátrány, hanem előny. <b>(Tolnai Gábor / kritikus: A költő és előadója. Örökség és örökösök. Bp. 1974.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">… Mindig azt hittem – és az igazat megvallva ma is azt hiszem -, hogy a lírai költészetnél, márpedig ebből telik ki az előadóesték anyagának nagyobb része, nincs meghittebb művészet. Néhány kivételes szándékú költőtől s a világköltészetnek némely hangosan kirobbanó pillanatától eltekintve, az igazi líra az egy ember beszéde a másik emberhez. S én a vers igazi hatását mindig is magányos hatásnak képzeltem el, amikor a versre fogékony olvasó leemel egy kötetet a polcról, s kettesben találkozik a költővel. És mégis, szemtanúja voltam, ahogy kialakult a vers hatásának egy másféle, s nem kevésbé intenzív módja úgy, hogy a költő sugárzása egy közbeiktatott másik művészen át érvényesül, s egyszerre sokakra, néha százakra is hat. (Vas István: Kifeszített kötélen. Az ismeretlen isten. Bp. 1974.)</span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Amíg a pantomimban a művészi mozdulatnak, a szavalatban és a hangjátékban a művészi beszédnek mindent ki kell fejeznie, amit az alkotó közölni akar, a színjátszás művésziségének a feltétele a dikció-akció művészi munkamegosztása. <b>(Gyertyán Ervin / író: A pantomimtól a színjátszásig. A múzsák testvérisége. Bp. 1966.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">Egyéni mondanivaló híján nem lehet verset mondani. Mert akkor jobb, ha mindenki olvassa, s ki-ki saját fantáziájával építi tovább az így nyert élményt. Nincs leverőbb és szánalmasabb a rossz versmondásnál, mert itt semmiféle szemfényvesztés nem használ. A versmondás nem tűr meg egy pillanatnyi üresjáratot sem. <b>(Gáti József: A vers és az előadóművész. A versmondás. Bp. 1969.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* …Mitől látszik néha a vers érthetetlennek? Többnyire attól, hogy a költő a konkrét lírai helyzetet – az adott színhelyet és állapotot – nem mindig jelzi közvetlenül. Itt és itt állok, ülök és itt, nézem ezt és ezt, megyek itt és itt – a régebbi versek szívesen éltek ilyen fordulatokkal, és ezzel olvasóikat a vers fogantatásának körülményeibe rögtön bevezették. A mai vers ezt rendszerint kerüli, nyilván nem azért, mert nem tudná másképp, hanem csak azért, mert valamiképpen ezzel is sűríteni akar. Homályban hagyja a körülményeket, hogy drámaibban szólalhasson meg, mindjárt a „téma” közepéből.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Ilyenkor előttünk a helyzet lírája, és belőle, minőségéből, jellegéből következtethetünk vissza magára a helyzetre is. (A dolog némiképpen hasonlít ahhoz, mint amikor a sötétben hangokat hallunk. Az arcot, a mozdulatot nem látjuk, de hát a hangok! Nem tudhatjuk-e meg belőlük is, hogy mit hallgatunk? Összekeverhetjük-e például a panasz és az öröm, a szemrehányás és a rajongás hangját?) Az előadóművész többnyire épp ebben segít. Megteszi helyettünk, olvasók helyett azt az erőfeszítést, amelyet mi nem mindig vagyunk hajlandók megtenni. <b>(Héra Zoltán kritikus: Mondható vers. A költemény felé. Bp. 1974.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* Hogyan ejtsük a vers sorait? A beszédre gondolok, a betűnek, a sornak, a mondatoknak ritmusára, ízeire, lágy vagy kemény hangütésére, ezek váltakozására… Nyilván mindenki hallott már költőt saját versét mondani. Ritka költő, aki „jól” mondja a versét, de ettől függetlenül megszülte énekét, formába öntött valamit, írott anyaggá szelídített valamely anyagtalannak tetsző, sűrűn rétegezett szövetű anyagot. Ha maga el is mondja, hallhatom azt a különleges és egyedi ízt, ahogy ő mormolta a szavakat, mikor szeretkezett velük, midőn a sorokat rótta. Ez nyilván minden egyes költőnél más és más… Ha valaki kiejti a lenyomtatott szót, egyben vall önmaga eredetéről, származó tájékáról, a vidékről, ahol ezek a szavak születtek és élnek ma is, mint tegnap… Ady beszélt arról a nagy titkos tudományról, mely szerint minden magyar költőről, íróról meg tudja mondani, csupán a szöveg zamatának ismeretében, milyen szeszt fogyaszthatott általában életében. A legdurvább közelítéssel való azonosulás is meg kell tartsa tehát a költő egyéniségét és a szövegből lassan áramló külön ízeket.</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Huszonkét éve mondok verset mindenfelé, huszonkét éve próbálom átélten elmondani a verseket, itt-ott, az ország különféle tájain, termeiben. Eleinte úgy hittem, a szorongás, a feszültség később enyhülni fog…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Egyre gyorsabban röpülnek az évek, és egyre nehezebb verssé lenni. Mert hiszen mindebből az következik; aki verset mond, annak költővé kell növekednie. Azzá kell lennie, hogy eljátszhassa a költő szerepét, elmondhassa a verset.<b> (Latinovits Zoltán: Költő versét mondani. Ködszurkáló. 1973.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* …Két kiváló előadóművész nem azért mondhatja el igen eltérő módon és mégis híven, adekvátan ugyanazt a költeményt, mert joguk volna a művet szubjektíven értelmezni, a költeményt és saját magukat szuverén módon egyesíteni, hanem éppen eltérő személyiségük miatt kell, szükséges az objektív elemzés eredményeképpen más-más eszközrendszert alkalmazniuk ugyanannak a célnak, az alkotás minél teljesebb tolmácsolásának az érdekében. Ahhoz, hogy a költemény és az előadói személyiség (továbbá: a közönség) közt a legcélszerűbb, az optimális viszony kialakuljon, más-más dinamika és beszédiram, más-más szünettartás és hanglejtés válhat szükségessé. Bizonyos mértékig a versmondó személyisége határozza meg, hogy a vers szakaszainak, mondatainak dallama szélesebb vagy szűkebb hangközökkel formálódjék ki.. A jó versmondásban tehát az is tárgyiasul, hogy az előadóknak szükségképpen különböző a viszonyuk a vershez…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Veszélyes járványnak tartom, hogy napjainkban sok előadó tévesen értelmezi az előadói természetességet. Elszürkíti, elprózaiasítja a verset, mint valami meztelenséget takargatja a ritmust, mint szívből fakadó káromkodást nyeli el, enjambement-osítja – kell, nem kell – a rímeket. E torz szeméremmel szemben teljesen igaza van Kosztolányinak: „Természetesen szavalni: fából vaskarika. A költészet több, mint a természet, az annak a fölfokozása.” <b>(Török Gábor / nyelvész: Előadói szabadság? József Attila-kommentárok. Bp. 1976.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* A költőt és az interpretátort nem alkalmi „társszerzés” köti össze, hanem a kétfajta művészi tevékenység közötti mélyremenő megfelelés. Mindketten a teljes őszinteségre, a legnagyobb fokú precizitásra törekednek (a két törekvés lényegében azonos). A költő habozás nélkül elveti a mindenki fülében ott csengő jelzőt, határozót, hasonlatot, az adott helyzetben egyetlen lehetséges kifejezést keresve, a valódit. Az előadó hasonló választás előtt áll hangonként – s bár ő maga sem tudná kétszer azonos módon előadni a költeményt —, minden alkalommal jogosan érzi, hogy az egyetlen helyes megoldást választotta. A költemény kimeríthetetlenségéből következik, hogy meghatározatlan számú helyes interpretációt enged meg. <b>(Fónagy Iván / nyelvész: Dallamfejtés. In: Füst Milán: Öregség – dallamfejtés. Bp. 1974.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* Mi a költői szöveg megszólaltatása? Beszéd. Miután pedig minden ember beszél, egyesek számára kézenfekvő következtetés, hogy a beszédet nem kell tanulni. Elmarad azonban az a különbségtétel, amely a költői szöveg „megcsinált” volta és a mindennapok szövegei között fennáll…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Tehetség kell a költői szöveg, a vers olvasásához is: a felismerés képessége, a gondolati és indulati azonosulás adottsága. E nélkül az első fázis nélkül megoldhatatlan a későbbi feladat: a „mögöttes” tartalmakkal feldúsított szóegyüttes megszólaltatása. És már itt hangsúlyoznunk kell, hogy nem csupán mechanikus „hangzóvá tétel”-re kell gondolnunk…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Századunkban igen sok olyan költői alkotással találkozhatik az előadó, ahol egyáltalában semmiféle írásjel nincs kitéve, ahol tehát a tagolás-megformálás végső törvényét maga az előadó határozza meg, mondja ki. Úgy érvényes, ahogy ő olvassa: az ő „olvasata” a hiteles. Ha jól fejtette meg a titkot, és jól adta tovább, hallgatóin mérheti le sikerét. Az ilyen esetekben azután végképp nem segítenek a részmegoldások. Az egészet kell tudni-ismerni ahhoz, hogy a részek (külön útbaigazítások nélkül is) a helyükre illeszkedjenek. <b>(Székely György / rendező: Az előadóművészetről. Szímház. 1976.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit; font-size: large;"><b>Lenézett műfaj?</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* A mai, hivatásos és műkedvelő szavalók egyik hibája, hogy túlságosan didaktikusak. Agyonmagyarázzák a verset, oktatják, ahelyett, hogy élményünkké tennék. Ezek a puritán irányzatok nyilván a patetikus-retorikus szavalás ellenhatásaként jöttek létre, de túlontúl elhatalmasodtak, már-már a művészi szép és igaz rovására…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">A hamis, pózos szavalás mindig „látszani” akar valaminek. Aranyszabály : nem látszani — lenni! Soha ne erőltessünk magunkra érzéseket! Próbáljuk előhívni őket. Hogy hogyan, erre mindenkinek magának kell rájönnie…</span><br />
<span style="font-family: inherit;">Vizsgálja meg a szavaló, ura-e a mozdulatainak? mozdulatlanságának? Egy időben halálbüntetés terhe alatt volt tilos a mozgás szavalás közben. Úgy álltunk a pódiumon, mint az oszlopszentek, s ha kincsfeltáró szenvedélyünk izzásában arcunk kipirult, szemünk felragyogott is, kezünk nem mozdulhatott törzsünk mellől, fejünknek nem volt szabad felvetődnie. Nem a mozgás mellett emelek most szót, csak az örökös mozdulatlanság ellen. A mozdulatokat nem szabad</span><br />
<span style="font-family: inherit;">előhívni, de az önkéntelenül feltoluló gesztusokat nem szabad visszaszorítani. <b>(Palotai Erzsi: A szavalásról – műkedvelő szavalóknak. Valóság, 1977.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* …Van színészet és van szavalás. S ennek megfelelően vannak:</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– „csak” szavalóművészek, akik nem feltétlenül jó színészek, esetleg egyáltalán nem azok, s életüket a versmondásra tették fel;</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– „csak” színészek, akik nem feltétlenül jó versmondók;</span><br />
<span style="font-family: inherit;">– mindkét műfajban kitűnőek. De a lényeg: a két műfaj különbözősége. Sok olyan kiváló, népszerű színész, filmszínész van, aki nem alkalmas a pódium magányára, irodalmi est összeállítására… A pódiumművészetre való alkalmatlanság nem értékítélet egy színészről!<b> (Surányi Ibolya / előadóművész: A lenézett műfaj. Kritika, 1981.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">* …Számomra a versmondás annyiban színészi feladat, hogy lelkiállapotot tükröz, de a költő mondanivalóját nem tekinthetem szerepnek. Nem a művet létrehozó egyént akarom megszólaltatni, hanem az általa létrehozott művet. Ezt, természetesen, csak saját magamon átszűrve tehetem, óhatatlanul jelen van a személyiségem is, de csak mint hangszer. Megítélésem szerint az a lényeges különbség a nagy színeszek es az elsősorban népművelő szándékú versmondók előadóestjei között, hogy az első esetben a közönség a műveket közvetítő színészt várja, a másodikban pedig az előadóművész közvetítette műveket. Ha ebbe belejátszik, hogy az előadóművész személyisége is érdekes, lebilincselő és kedvelt, az külön szerencse.<b> (Jancsó Adrienne / színész, előadóművész: Pályám emlékezete. Új Irás, 1976.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<span style="font-family: inherit;">*… A versmondó nem színész. Hogy mégis micsoda? Nem is tudom hirtelenjében megfogalmazni. Alighanem ő a Hang. Hang, amelyben formát kap a megismételhetetlen, személyes, anyanyelvű lírai szó egyetemes embersége. Az a hang, amely a költészetet teremtő pillanatban csupán belső, még senki másnak, csak a költőnek hallható gondolat zenéjeként, ritmusaként, személyes ön- és világ-tudatként öltött alakot. A Hang, amelyben az igét teremtő lélek formája, betűk némaságában, és az olvasói magányba ölelt versszó a forma végső misszióját tölti be, s éppen a versmondás hangjaként. Nem, ez nem „közvetítés”. Hanem a versalakzat újrateremtése. <b>(Méliusz József író: Kovács György hanglemezére. A Hét / Bukarest/ 1975. aug. 28.)</b></span><br />
<span style="font-family: inherit;"><br /></span>
<b><span style="font-family: inherit;">Forrás: A vers szószólói. Válogatta, szerkesztette: dr. Böhm Edit. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1989.</span></b>bakterhttp://www.blogger.com/profile/18239841502935232075noreply@blogger.com0