A hányadik palacknál tartunk?

Tréfaként közlekedik az interneten ez a kis képes recept, amely szerint az élet olyan, mint 4 palack, amelyből az életet adó folyadékokat veszi magához az ember. De a tréfa komolyságba is torkollhat, ha nem horgonyzunk le a mosolynál és élményünkbe beépítjük

Oláh István alábbi versének expedíciós tanulságait is.


PALACKPOSTA

1.

A téli havazások kultúrtörténetében
a legújabb fehér civilizáció
hegy jégheggyé fagyott tetemét keresi
s korszerűen az utat egy atomhajó

Hatalmas csillogó takarók
egymással megbékült kultúrák
Felszínen s a felszín alatt
fehér jelekből álló világ

S amerre csak ellát a szem
mindenfelé a tél a tél
Világ leplében leplezetlen
már nem galamb- de hófehér

2

Egy földtörténeti múzeumban ebédelünk
Ha már itt rekedtünk az expedícióból
Kőtáblán a menüvé vált ige
Hozzá ha van még óbor



Fölöttünk valahol egy apadó kontinens
Mariana-árok iszonyú magasában
Huszadik századot mutat a naptár
Van gőz és villanyáram

És egyéb Nehogy kidobjátok a palackot
A mészkő a márvány a gránit hullámverésben
Ez a szerencsétlen palackposta
Megérkezne szerencsésen

Feledjük el most hogy a világot fölfedeztük
Öntudata vagy bűntudata kergetett mélybe
Vegyétek egyétek Archeopterix
Apuka vén kéjenc Övé mellecskéje