Kissé elhanyagoltam a dalosfüzet lapozgatását, de sebaj, csak annyi történt, hogy egy árnyalattal tovább sárgultak a lapok, egy-két héttel ódonabbak lettek a nóták, de ezen csak nyertek, mert akár a jó bor, az idő nem árt nekik. Gondolom, ezt is sokan ismerik, hát még Mindszenthy István népdalénekes archív előadásában... (bakter)
Valahol egy kis faluban
Valahol egy kis faluban nem nyílnak már a pünkösdi rózsák.
Valahol egy ablak alatt elnémultak a szerelmes nóták.
Valahol egy csöndes utcán, szomorúan álmodozva járok,
Ne tudja meg soha senki, hogy még mindig valakire várok.
Valamikor boldog voltam, ha pünkösdi rózsát láttam nyílni.
Valamikor örömkönnyet tudtam én a rózsák között sírni.
Valamikor nem gondoltam, hogy én egyszer itt maradok árván,
Hogy énnékem nem nyílik már soha virág a pünkösdi rózsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése