2010. december 29., szerda

Nyakunkon az újév!

Dsida Jenő: TE HARANGOZOL


Hunyd be a szemedet a dombtetőn.
Megindulsz lassan az űrben, a kék
levegőben, az őszi lombok hervadt
szagában. Előbb csöndes úszással,
lengéssel jobbra-balra, aztán szédületes
gyorsasággal, káprázatos ívben
messzire lendülsz, titokzatos szálak
tartanak, azokon himbálózol
édesen, fájón, rettenetesen.
És delet kongat a falu harangja,
és minden kondulással egyre biztosabban
érzed, hogy te vagy a harang nyelve,
és az egész mindenség kék burája:
egy óriás harang. És öblös kongással,
testeddel, véreddel, egész valóddal
te harangozol az egész világnak.
1929

2010. december 23., csütörtök

Karácsony közeleg...















Weöres Sándor: 
Nől a dér, álom jár

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezitláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.

Kezünkben az ügycsomó (1)

Ha eddig még nem kóstolta, most megtapasztalhatja, milyen nyomozónak lenni.

A kezébe adunk egy ügycsomót, amelyben a bűntény felfedésének minden dokumentuma, bizonyítható és kikövetkeztethető eleme benne van: kihallgatási jegyzőkönyvek, fotók, helyszínelések, jelentések és utasítások, anyagminták.

A dosszié persze nem egyszerre, hanem rendre, nagyjából hetente frissül meg, gazdagodik új elemekkel, míg a végén össze kell állnia a kerek történetnek.

Egyelőre csak annyit tudni, hogy egy hajókiránduláson, Miami előtt meghal egy fiatal üzletember, mindenki öngyilkosságra gyanakszik. A vendéglátó, a yacht tulajdonosa kihívja a rendőrséget, aki nyomozót küld a helyszínre...

A mesteri rekonstrukció Dennis Wheatley detektívregény író munkája, s a legendás, azóta rég megszűnt Rakéta regényújságban jelent meg 1974-ben. Rég volt, talán igaz se volt...


2010. december 20., hétfő

Képekben Attiláról (5)

JA első verseskötete, megjelenik 1922 karácsonyára

A legnagyobb készséggel és örömmel vállalkoztam arra, hogy József Attila első verseskönyvéhez előszót írjak. Ez a nagyon fiatal és nagyon tehetséges költő a legteljesebb mértékben megérdemli, hogy a figyelem felé forduljon...

(Juhász Gyulának a kötethez írott előszavából)

Juhász Gyula előszavának kézirata a Szépség koldusához

Mint örök keservet
irta ezt a verset
az ördögmotolla
Juhász Gyula tolla
ki vala nagy búban
szives háborúban.

(JA: Mint örök keservet...)



A Tiszta szívvel kézirata - amiért aztán kitiltották az egyetemről.

Nincsen apám, se anyám,
Se istenem, se hazám,
Se bölcsőm, se szemfedőm,
Se csókom, se szeretőm.

Harmadnapja nem eszek,
se sokat, se keveset.
Húsz esztendőm hatalom,
húsz esztendőm eladom.

Hogyha nem kell senkinek,
hát az ördög veszi meg.
Tiszta szívvel betörök,
ha kell, embert is ölök.

Elfognak és felkötnek,
áldott földdel elfödnek
s halált hozó fű terem
gyönyörűszép szívemen.

(JA: Tiszta szívvel)

2010. december 19., vasárnap

Adventi zene Havasi Balázzsal (avagy a 100. bejegyzés)

A zene mindig többet árul el magáról mint a szó... Havasi Balázst azért mégis be kell mutatni, mert rendhagyó zenei jelenség nem csak a magyar kultúra egén.

1975-ben született, kis korától iszonyúan sokat gyakorol, s 21 évesen már zongorázni tanítja a nálánál idősebb tanítványokat a budapesti zenekonzervatóriumban. Hatalmas klasszikus zenei repertoárjával végigkoncertezik a világon, tévéstúdiók és show-k felkapott hőse lesz, egészen 2007-ig, amikor is saját zenei útra lép: nagy sikerrel adja elő szerzeményeit.

Lendületes, érzelemgazdag zenéje adventi ajándék századik bejegyzésünkhöz.


2010. december 18., szombat

Repülő emberek (5)

Váci Mihály rövid kifutópályája

Így lehetne jellemezni azt a pár évtizedet, ami Váci Mihály (1924-1970) nyíregyházi születésű tanyasi tanítónak a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben megadatott, hogy meredeken fölröppenjen a magyar költészet egére, s halandó, beteg teste az elérhető legnagyobb magasságokból katapultáljon...

Sajnos, mára az ő nagy becsben tartott és talán példaként, egyfajta mintaként beállított “repülő szerkezete” - Illyés Gyula által is igen nagyra becsült költészete - alább hanyatlott, kikezdte az a meredek korfordulat, mely sehogy sem tud különbséget tenni az immanens érték és annak gyarló, halandó létrehozója között.

Szomorú, amikor az irodalmi értékítéletet egyesek ahhoz kötik, hogy valaki szoborra érdemes személyiség-e vagy sem. Az irodalom, a művészet nem múzeális szoborpark, amelyben girhes és potrohos alakok mellett többé-kevésbé daliás fickók is előfordulnak, hanem művek emlékezete és hatása.

Váci Mihály költői és prózai termése ma már összegyűjtve, kéznyújtásnyi közelségben. Özvegye hűségesen gondoskodott arról, hogy összegyűjtött művei által mérhető legyen ez a gyors égésű életmű, amely a “népből a népért” művészi alapállást vallja magáénak, s ezen immár nem változtathat semmilyen divat vagy esztétikai programváltozás. Alulról jött, de ezt sose feledte. (Talán mert nem is volt rá elég ideje - mármint a feledésre, a meghasonlásra...) Valamikor sűrűn idézett versei arról tanúskodnak: érezte, tudta, nem hazudta sose a valóságot, viszont annál jobban áhította a jobbnak álmodott jövőt. Tulajdonképpen az emberi szebbre-jobbra törés sziszifuszi küzdelmének költője ő, aminek nem tud határt szabni a kiábrándulás, a csalódás. Váci inkább belehalt a küzdelembe, mint hogy kiejtse a száján: minden hiába.

Társadalmilag kiválott, országgyűlési képviselőségig vitte, politikus volt, aki ügyet és közösségeket képviselt, felelősen, önmagával örökké elégedetlenül. Nem az ő hibája, hogy sokan mások ezt csupán színlelték, s az elsők között léptek ki - adandó alkalommal - a szerepükből, nem egyszer rendszerváltói “elhivatottsággal”.

A Váci-összesből szándékosan az utolsó versek közül válogattam e megrendítő, testamentumnak is beillő szózatot, mely a kétely és a hit szétválaszthatatlan elegyéből építkező összegzésekből, a népies motívumaitól megszabaduló gondolati költő letisztult, hagyakozó diskurzusából táplálkozik.

Váci életműve arra inti az olvasót, hogy élményei, emlékei maradandóságát, értékbesorolását sose kösse a szerző konjunkturális besorolásához, hanem mindig csak saját benyomásainak, a leírt gondolatnak, betűnek és szónak higgyen - ami még fennmarad belőlünk. Számunkra az az igazi - a többi az enyészeté. (bakter bálint)



Váci Mihály:
VALAMI NINCS SEHOL

Süvítnek napjaink, a forró sortüzek, 
- valamit minden nap elmulasztunk. 
Robotolunk lélekszakadva, jóttevőn,
- s valamit minden tettben elmulasztunk. 
Áldozódunk a szerelemben egy életen át,
- s valamit minden csókban elmulasztunk.

2010. december 17., péntek

Képekben Attiláról (4)

Az utolsó kép a Mamáról 1919-ben

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki.

(JA: Anyám)







A költő makói diákkorában, 1920-ban


Előtte sivár halom mered,
két szemében a szive remeg.
- Szegény diák.


Illatos és csókos az éjjel:
piros szirmok szállnak széjjel
rózsatövön.


Nagyon szeretne kisuhanni,
mámoros csókban együtthalni
valakivel.


(JA: A vergődő diák)


A növényvilág képíró szerelmese

Vajda Ernő ügyvéd még diákkorában szenvedélyesen megszerette a botanikát, de szakmai karrierjét ügyvédként képzeli el. Párhuzamosan megmarad a természet szerelmesének, szabad idejében tavasztól őszig bejárja Magyarország tájait és a növényeket fényképezi. Egy idő után páratlan képgyűjtemény birtokába kerül, amellyel megalapozta rendkívüli vállalkozását, a Flora Photographica Hungariae-t. Ezt a 400 fotóból álló csodálatos albumot unokatestvérével, Vajda László botanikus fényképésszel együtt valósítja meg, s menet közben a tudós és a művész sajátos úton-módon - egészen eredetien - egymásra talál bennük.

Nemrég került kezembe a fotóművésznek az 1971-ben a Corvina által kiadott fekete-fehér fotóalbuma, amely 64 képpel illusztrálja egy kiváló magyar fotós életművét. Idézni belőle nehéz lenne, de szerencsére, kéznél volt egy másik magyar természetrajongó képíró, Tokaji András fotóművész munkája, akinek a szabadban való fényképezésről szóló, amatőröket megszólító esztétikai kézikönyve lényegében azt mondja el, hogy miként szolgáltathat ugyanaz a természeti látvány különböző alkotók sajátos hangvételű munkáihoz nem csupán ihletet, hanem eredetiséget is. (bakter)

Itt megtekintheti az albumban szereplő képekből összeállított válogatásunkat (kattanjon e sorra!)

Vajda Ernő fotója



Tokaji András
FÉNYKÉPEZÉS A SZABADBAN

Az előttünk feltáruló, nyugalmával megejtő természeti táj is élő, eleven, szüntelen mozgásokban létező valóság. Mozdulatlannak tűnhet például az előttünk felhatalmasodó hegyek vonulata valamilyen önkényesen kiválasztott vonatkoztatási rendszerben, de itt is él, lebeg, mozog körülötte a levegő. Miközben én közeledem, a táj is közeledik hozzám. Ottlétemkor forgatom a fejem, ide-oda lépek, hunyorgatom a szemem; a táj szüntelenül vibráló új értelmű mozgások terében létezik.

Az erőszakosan kiragadott pillanat is sokat sejtet a kép előzményeiből, s várható következményeiből. Nemcsak a tőlem függetlenül létezőkből, de a bennem élő és ható előzményekből is. A képen halvány nyomokkal emlékképeim konglomerátuma is előtűnik, mindaz, ami értelmemet, szememet vezette a táj térből-kimetszésekor, majd formába öntésekor.

2010. december 16., csütörtök

Képekben Attiláról (3)

József Jolán, aki megírta Attila életét. Ő már a XXI. század halottja...


Ezen újabb kis magyarnak
elkelne egy kis gyarmat
táján valahol Megyernek,
annak örülne a gyermek
(Mig te otthon rajzol,
Jolán itten rajzol.)

(JA: Ezen újabb kis magyarnak...)

József Áron utolsó levele családjához, Romániából 1909-ből. Cim: Craiova, Str. Bucovat. Ebben emlegeti amerikai kivándorlási szándékát.

Csak most értem meg az apámat,
aki a zengő tengeren
nekivágott Amerikának.

(JA: Csak most...)


JA első versének kézirata. A 3. strófát más toldotta hozzá - "feljavitva" a költeményt

1.ső strófa

De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.

2. strófa
Mig a cukrot szopogatnám,
Uj ruhámat mutogatnám,
Dicsekednék fűnek fának,
Mi jó dolga van Attilának.

1916-1918 (?)


(JA: Kedves Jocó!)

Humorista - rövidnadrágban

Karinthy Frigyest bármikor és bármilyen mennyiségben ajánlani tudom a tanácstalan olvasni vágyónak. A legtöbb valamire való könyvtár is hasonló véleményen van, ezért tapasztalhatjuk, minden időkben igyekezett beszerezni, nem egyszer több példányban, a magyar irodalom nagy nevettetőjének majd minden munkáját, azok számos kiadását.

Ott sorakoznak a polcokon, egymáshoz préselve az Így írtok ti, a Tanár úr kérem, az Utazás a koponyám körül, humoreszkek és karcolatok sokféle gyűjteménye és válogatása, az Utazás Faremidóba, az összes versek - hiszen Karinthy Frigyes után nem mellesleg igen erőteljes és eredeti lírai hagyaték maradt az irodalomra, s a szakemberek egy része hajlik arra, hogy költői termését többre értékeljék humorista vagy színműírói munkásságánál.

Izgalmas kérdés, vajon hogyan látnánk a “nagy Karinthyt”, a magyar irodalom jeles nevettetőjét, ha fennmaradt volna az a dús irodalmi termés, amivel gyermekkorában elkápráztatta - mindenekelőtt - testvéreit és szűkebb ismeretségi körét? Két fennmaradt naplója (az 1898-1899-es és az 1899-1900-as évekből) tanúsága szerint számos kalandos, nem egyszer terjedelmes regényt írt, amit csak úgy faltak kiszemelt olvasói, de naplóból is jóval több volt. A két szerény méretű, a kamasz Karinthy által vezetett napló - amelyet a Helikon kiadó jelentetett meg 1987-ben, Szalay Károly szerkesztésében és terjedelmes utószavával elsősorban azért izgalmas olvasmány, mert benne vannak a későbbi író már akkor észrevehető oroszlánkörmei. Azon kívül, hogy a testvérek által visszaigazolt valósághűség a naplót vezető gyerek egyik jelessége, ott vannak nyersen, félkész állapotban a Tanár úr kérem főbb témái, mozzanatai, ötletei - szinte valamennyi átélt, megszenvedett, autentikus esemény formájában. Az alábbi válogatással azt szeretnénk jelezni, hogy a magyar irodalom e zsenije született tehetség volt, akitől kétszerakkora hagyatékot is keveselne a hálás utókor. (Bakter Bálint elmélkedése, mindenféle olvasmányai nyomán)






Karinthy Frigyes
GYERMEKKORI NAPLÓK
(részletek)

1898. December 1 én! 1898.
Jövő holnapba már úgy fogom irni: 1899!!!! Január 1 én. Addig sok fog történni... Mikulás Karácsony és a mi fő! - bizonyítvány. Nem sok reményem van hozzá. Ahhoz a borzasztóhoz a mi ma történt, elvesztettem az élet kedvemet, alighanem öngyilkos leszek. Hogy mér ? Nehéz azt egy lélegzetre elmondani! - Hát ugy volt hogy ma engem földrajzból kihívtak felelni. Elövoltam készülve, nem féltem. Kérdezi az a!... hogy milyen nyelv családokra osztatnak fel az ázsiai népek? Én bátran kezdtem: „A szémi nyelvcsalád, ide tartoznak az arabok és izraeliták." - (Svikker szuróan néz rám, én összezavarodok, nem tudom tovább de elakarom visselni.) - Vallási tekintetben felosztatnak... „Szemi vallás a többi nyelvcsalád? - Szólt ő komoran." A szémi... a szémi... most itt a pech nem tudok semmit, helyre leszek küldve, beszekundáznak. Most merd mondani hogy ez nem pech! (Különben ki az ördöghöz beszélek én mikor öngyilkos leszek hát meg se nőhetek!) Csak pech más nem. Szerencsetlen vagyok. Kikérdezhet a ki akar egész Ázsiából mindenre meg tudnék felelni! Oh Istenem beszélnének már azok a fene ázsiaiak mind egy nyelven most miattuk 4 esem van... 

2010. december 13., hétfő

Képekben Attiláról (2)





3.

JA anyja: Pőcze Borbála (1876-1919)




Megszült Pőcze Borcsa,
kit megettek a fenék,
gyomrát, hasát sorba,
százláb súroló kefék

(JA: Nemzett József Áron)
















József Áron (1871-1937)




4.


Nemzett József Áron,
szappanfőző, aki már
a Nagy Óceánon
szagos füveket kaszál.

(JA: Nemzett József Áron)









Egy népes színész-dinasztia: a Latabárok

Vitó Zoltán:
FAMÍLIA FÁMA

(Latabárok köszöntése)

      A színháztörténelem tengerén,
karcsú vitorlás víg fedélzetén,
idestova második századéve,
éppen hazánk kikötőjébe érve,
jósors és hírnév elnyerése végett
egy "Latabár" nevű úr partra lépett.

      Mint virtuóz, jókedvű hegedű,
a szíve, melyből áradt a derű, -
és visszhangként, amerre útja vitte,
móka, vidámság terjedt körülötte.
Tudta: örömre, ha az ok kevés,
segíthet a jóízű nevetés. -

      S ha félteni kellett hazát és házat,
hogy el ne lepje hitványság s gyalázat;
ha a szívekben gyengült a remény,
a színháztörténelem tengerén.
kedély és hírnév megőrzése végett
egy-egy Latabár mindig partra lépett.

      Megalapozta a családot Endre:
Kálmánok és Árpádok jöttek rendre, -
s mint a földbe a jómagvú vetést,
úgy vetették el ők a nevetést
e nép között, mely őket megszerette
s szívében nemesi rangra emelte.

      S ha nyílnak olcsó, rosszillatú bárok,
a soron következő Latabárok
magunkat őrző mókázások végett
nemes humorral mindig színre lépnek.

      "Latabár!" - ha kimondom e nevet,
a szívemben kacag a szeretet (...)



Egy színészdinasztia
a magyar színháztörténetben.
Népművelési Propagandairoda 
Olvasóink között kevesen vannak - talán nincsenek is -, akinek ne lenne valamiféle Latabár-élménye. A hatvan-hetven évesek, vagy az annál is idősebbek egész sor olyan filmet láthattak, melyekben a Latabár-dinasztia egyike-másika, vagy egyszerre több képviselője is szerepelt. A neves és nagyszámú színészcsalád első emlékezetes tagja, Endre (I.) 1811-ben született Halason (meghalt 1873-ban Miskolcon), majd felesége, Latabárné Török Mária következett, aki túlélte. Latabár Endre II., “lázadó” fiuk 1888-ig élt. Itt aztán összezavarodik a családfa, s jönnek sorban egymás után a színháztörténetben: Rezső, Dezső, ifj. Latabár Endre, Id. Latabár Kálmán, Id. Latabár Árpád, Ifj. Latabár Árpád és végül az, aki igazán a “mi emberünk”, ifj. Latabár Kálmán, aki a legismertebb az összes közül és aki a legközelebb áll művészi élményeinkhez. Nem soroljuk fel emlékezetes szerepeit, de akit érdekel e népes família kalandos élete, sorsuk sajátos összefonódása, alakulása, annak melegen ajánlom Molnár Gál Péter A Latabárok című könyvét,

2010. december 12., vasárnap

Képekben Attiláról (1)

Az alább elkezdett képsort egyszer már összeállítottam egy portálon, amely örökre elsüllyedt a cyberűrben. Akkora szeretettel gondoztam, mint kertész a virágoskertjét. Nyersanyagát szerencsére megőriztem. Most újra kezdem az építést, vállalva a József Attila szavaival ekként megfogalmazott kockázatot: "Talán eltűnök hirtelen..."


József Attila.
Dési Huber István szénrajza


1.



Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

(JA: Talán eltűnök hirtelen...)




2. 



E világbon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsir a hat, de mire mégy?
 A hetedik te magad légy!




    (JA: A hetedik)


A Gát utca 3. szám alatti ház udvara Budapesten. Ott született JA.




                                                                            

2010. december 11., szombat

Dalosfüzet (6)

Fehér akácok

A mai köztudat úgy könyveli el, hogy ez Máté Péter  (1947. február 4. – 1984. szeptember 9.) dala. A remek, korán elhunyt előadóművész valóban legújabbkori sikerre vitte ezt a nótát, amit amúgy Fényes Szabolcs szerzett, A vén diófa c. operett valamennyi dalával együtt, Szilágyi László librettójára.

Az említett füzet ismeretlen krónikása a dal teljes szövegét lejegyezte, de ma már csak a refrén az, amit az előadók szóra érdemesítenek. A bevezető strófa mintha már a refrénnél is avittabb hangulatot árasztana. Avagy - ki tudja?



Váljunk el vídáman, barátom, elszállt a virágos, szerelmes nyár
A múltat siratni már, higgye el, kár,
Magának könnyebb, mert nem ejt egy könnyet és nem gyötri szívét a vágy...
De nekem többé nem terem boldogság.


Refr. Fehér akácok, veletek üzenek, 
Simogassátok a szegény szívemet, 
Boruljatok reám úgy, mint egy régi alkonyon, 
Mikor a forró csókja itt égett az ajkamon... 
Fehér akácok, a szívem jaj de fáj, 
Fehér akácok, hova tűnt az a nyár? 
Oly árván álldogállok egy muskátlis ház előtt, 
Fehér akácok, imádom őt!


2010. december 10., péntek

Csodálatos világ

Amikor az ember kedve fennen szárnyal, hiheti úgy, hogy ez a világ direkt az ő kedvére lett teremtve.

Csodálatos világ... - éneklik fülbe- és szívbemászóan Cipő és Koncz Zsusza. De ha érdekel a szöveg, a dal linkje alatt azt is megtalálod. De előbb hallgasd meg...




Koncz Zsuzsa: 
CSODÁLATOS VILÁG

(dalszöveg)


Én nem tudom másképp, csak ennyit tudok. 
És hiába kérnéd mást nem adhatok.
Jöhet egy másik ki többet ígér.
Ki szebben dalol majd, mint ő meg én.

Ígérd, hogy más lesz az életünk.
Ígérd, hogy szebbet nem is képzelhetünk.
A cél a győzelem az mindent szentesít, 
ha győzni akarsz, csak az ígéret segít.

Utána repülünk ég és föld között

Jobb, ha nem beszélünk, csak énekelünk... abból nagy baj nem lehet. (bea)




Repülő emberek (4)

Ó, vannak még repülő embereink - költők és színészek egyaránt.

Az egyik híres/hírhedt berepülőpilótánk maga Szilágyi Domokos (Szisz), aki több kötetének címében is jelezte, hogy legszívesebben elszállna erről az erősen gravitált bolygóról. Hogy majd egyszer, tisztultan, visszatérjen.

Első kötete: Álom a repülőtéren.

S ilyen verssel benne:

Szilágyi Domokos
ÁLOM A REPÜLŐTÉREN

(részlet)


Ó, repülés!
most milyen földiek, milyen közeliek, milyen ismerősek
a várakozó, ezüst hasú gépcsodák,
szelídek és türelmesek és győzelmesek -
mikor alájuk bukik a világ,
csíkká zsugorodik a beton-kifutó, jómagam bogárnyivá, e pohár
sör harmatcsöppé,
eggyé válunk mi itt, mindannyian, mint ahogy egyek is vagyunk,
öröktől fogva s mindörökké -
én és te és ez a fűcsomó és a trolibusz és a korlátnál álldogáló
kíváncsiak,
ismerős szemmel mosolygunk egymásra, magára ismer bennünk az anyag
s a vágy, a vágyunk, mely a szárnyaló gépek nyomán röpül lankadatlan,
hogy mindent belásson, ami az íves égbolt alatt s fölött feszül,
sustorog s eggyé ötvöződik békét akaró tüzes indulatban - -
Ó, repülés!
röpülünk mi is, kedvesem -: te, aki megszerettél s én, aki
úgy lettem ember, hogy beléd tudtam szeretni,
s velünk száll minden, ami a szívünkhöz, az álmainkhoz tud igazodni,
benépesítjük az engedelmes űrt, mosolyaink kezes bolygókon sétálnak,
felhők országútján menetelünk, és - nem álom ez - a ma
a holnapba árad
- végtelenbe a véges - -
nem álom ez, kedvesem,
s ha álom: sosem létezett ennél valóságosabb,
oly igaz, mintahogy itt vagyok, itt vagy, oly igaz, mint a csókod,
a szavad,
szavad, mely erőt adott akkor is, mikor a jövőn kívül semmim se volt,
szavad, piros csillag-szavad, mely biztatón szívem fölé hajolt - -
Ó, repülés!
Ó kedvesem, hadd álmodjam végig e zengő életet veled
s ezt a percet -
most meghallhatom, meghallhatod, ha éber szívvel figyeled,
a molekulák koccanását s a Mars, a Hold, a Vénusz üzenetét -
fönn gép köröz,
a béke kék fölszínét hasítja, nekünk küldi üdvözletét,
te tudod, hogy a béke is végtelen, mint az emberben az akarat,
végtelen a béke, mint - én hiszem ezt - végtelen a legmagasabb
fokon szervezett anyag - -
Ó, repülés,
hadd álmodjalak tovább, s hadd álmodjam tovább,
kedvesem, magunkat,
amint nézzük az érkező-induló gép-galambokat,
s összekoccintjuk poharunkat.
1961

S majdan, egyik kései kötete: a Kényszerleszállás. Ebből az ő szárnyalását lelkesen követő színésznő, Illyés Kinga előadása hitelesebb minden írott szövegnél. (Különben a költő válogatott versei letölthetők a MEK portáljáról - itt.)


2010. december 9., csütörtök

Repülő emberek (3)

Nem tudom, Kenéz Ferenc repült-e életében valaha... Mint utas valószínűnek tartom, de mint pilóta, vagy egyéb fedélzeti felelősséggel bíró egyén...

Pedig nagyon el tudnám őt képzelni egy hangárban, akár egy libalegelőn is, ahol vitorlázó gépek sorakoznak, de még egy léghajó vesszőkosarában is. Verseiben, mint a visszatérő álom (vagy vízió) mindegyre felbukkan a repülés motívuma. Egyik ifjúkori, nagyhatású poémáját egy repülőbaleset köré építette fel. Érdemes újra és újra olvasni. Nem csak az a mesteri benne, ahogy egy riporter tollára illő esemény szinte észrevétlenül vált át a legmélyebb poézisbe és jut el olyan gondolati magasságokba, akár a virtuóz sportrepülők az ő gépeiken, hanem a repülés kiterjesztése mindenre, ami az életben merészség, szabadság, fenség, csúcsratörés után kiált.

(A poéma részei közti illusztrációt repüléstörténeti anyagokból csente el bakter bálint.)



Kenéz Ferenc:
KÉREM, DE HÁT KI MONDTA NEKI, HOGY REPÜLJÖN?

S most
mintha a teremtés első pillanatainak
a sötétségéből
elhangzik a mondat:

Kérem, de hát ki mondta neki, hogy repüljön?
Ki mondta neki, hogy repüljön?

Én nem!
Te sem!
Ő sem!

közülünk senki nem mondta neki
hogy repüljön

így hát felelősségünk teljes tudatában
kijelenthetjük

bennünket nem terhel semmiféle felelősség
a továbbiakban

s remélhetőleg
sohasem.

Ó, Ikarusz szárnya, da Vinci szárnya, Lilienthal
szárnya, Aurél Vlaicu szárnya, Blériot szárnya,
Gagarin szárnya, Bormann szárnya
s a tietek
az örökké csendes Á. Zolié, aki biciklire vágyott,
a villogó nyakkendőtűs B. Tibié, akinek az apja
mindig a nyugati adókat hallgatta éjszakákon át,
a kis mitugrász C. Gyuszié, akinek nagyvárosi
unokatestvérei voltak, az örök tornacipős D. Misié,
aki majdnem fölrobbantotta a nyárikonyhát egyszer

istenem, micsoda pálya
az égből
le a
földre.



A katasztrófa fénye ott marad égve felejtve
a levegőben.

Kérem, de hát ki mondta neki, hogy repüljön?
Én nem!
Te sem!
Ő sem!



Lassan már megörökül a rét,
s az Eddigi Létezés Fája,


Téli vihar előtt

Kinézek az ablakon, és látom a hegyet, ahol az imént még sütött a nap, most meg nehéz, szennyes hófelhők gyülekeznek. Odafenn már kioldották a nagy tollas zsákokat, fój a szél, leszánkázik a hegyoldalon és beleszáguld a város fáiba.

Nosza, elő Vivaldit, nagyszerű muzsikáját, éppen az Évszakok-at, abból is a Tél. Videót keresek hozzá. Hátha elüti a közelgő vihar fenyegetését. A kép- és hangminőség érdekében a továbbiakban javasoljuk: nézzék végig a You tube-on a filmecskéket, mi ide csak egy figyelemfelkeltő képernyőt és alá a címet tesszük ki. Rákattintva azonnal indul is a "műsor"! (bakter)


2010. december 8., szerda

Repülő emberek (2)

Száz éves az idén a magyar repülés

Bánhidi Antal élete negyedszázaddal később kezdődött a Svachulay Sándorénál, de a repülőépítő mostoha sorsa mellett élete végén elismerések is érték..

1903. december 23-án született Szatmárnémetiben. Úgy tartják nyilván, mint Széchenyi-díjas repülőgéptervező-mérnököt, sportrepülőt, számos magyar repüléstörténeti rekord felállítóját. 1920-ban kalandos úton, a Romániához csatolt országrészből a Szamost átúszva érkezett Magyarországra, hogy a budapesti Műegyetemen folytathassa tanulmányait. Az MTI Sajtóadatbankja szerint a gépészmérnöki karra iratkozott be, s amikor az egyetemen pilótatanfolyamot hirdettek, ő is jelentkezett. Így már korán a repülés közelébe került. 1921-ben többedmagával megalapította a Műegyetemi Sportrepülő Egyesületet, amelyben idővel sikerült elsajátítania a repülés és repülőgép-tervezés minden csínját-bínját.

1927-ben Lampich Árpáddal megtervezte az első magyar iskola-repülőgépeket. 1929-ben Svédországba, a műegyetemi hallgatók repülőgép-kiállítására indult Róma nevű ötéves kis gépével. Rekorddal felérő túrarepülés volt ez. Bánhidi Antal több országot és várost érintve, oda-vissza összesen ötezer kilométert és hatvannyolc órát repült.

1930-ban megtervezte és megépítette Gerle nevű sportrepülőgépét, amely kiválóan alkalmas volt iskolázásra, túra- és műrepülésre egyaránt. Mindössze tízméteres nekifutásra volt szüksége ahhoz, hogy a levegőbe emelkedjen. A kétszárnyú, kétszemélyes Gerlét a maga idejében a leghíresebb magyar építésű repülőgépként tartották számon. A szűkös anyagiak és a gáncsoskodások ellenére a Gerle-sorozatban több gép is épült, ezek bizonyos megoldásaikban (például a motorban) különböztek egymástól.

A Gerléről szól az alábbi, megőrzött archív filmecske is:



1933. február 19. és március 24. között Bánhidi Antal és Bisits Tibor a Gerle 13 repülőgépen 100 óra repülési idő alatt körülrepülte a földközi-tengeri partvidéket, és a 12 258 kilométeres út során 22 város repülőterét érintették. Bánhidi ugyanebben az évben leszállás nélkül Londonból Debrecenbe repült és elsőként repülőpostát is szállított. Észak-európai túrarepülés után 1937-ben több mint 15 ezer kilométeres utat tett Dél-Amerika feltáratlan őserdei felett, ez a korabeli repülőtechnika bravúrjának számított. 1931-ben ő irányította az első magyar óceánrepülés műszaki előkészületeit.

Bánhidi Antal 1936-37-ben Albrecht főherceg bécsújhelyi repülőgépgyárának, 1940-ig a Műegyetem gépszerkezettani tanszékének munkatársa volt. A II. világháborúban mint tartalékos repülő hadnagy a felvidéki és kárpátaljai repülőakciók résztvevője, majd Észak-Erdély repülőéletének és légipostájának megszervezője, 1945-50-ben a Közlekedési Minisztérium légügyi főosztályának repülőgép-tervezője, ezután a Járműfejlesztési Intézet rajzellenőre. 1992-ben Széchenyi-díjat kapott életműve elismeréseként, a magyar óceánrepülés műszaki előkészítésében kifejtett tevékenységéért. Úti élményeiről, életútjáról könyveket írt: A Gerle 13 útja (több kiadást megért), Repülőgépem Dél-Amerika felett, Pilóta lettem, Harc a levegőért, Mese a gerlékről.

Így emlékezett vissza távrepüléseire:

„Aki hosszabb légi utat (...) végigrepül, nemigen kérdi, hogy miért is sport a repülés. Mert szép sport. A test és a lélek sportja. Az ész és a kéz munkájának egyik legszebb, legmodernebb alkotása. Szállni szabadon, sebesen földrészek, tengerek, fellegek felett, tudni, hogy ember vagyok, hódító ember, aki immár úr vagyok nemcsak a földön, nemcsak a vízen, de az évezredes álomvilágban, a levegőben, a fellegek között is." 

Bánhidi Antal 92 éves korában, 1994. március 18-án (egyes források szerint áprilisban) hunyt el.

2010. december 7., kedd

Emlékek képben, versben, zenében

Salvador Dalí: Az emlékezet állandósága
















Juhász Gyula:

EMLÉK

A szálló évekkel
Sok minden megy el,
De a szív, a koldus,
Tovább énekel.

Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tűnt szépek után!

Ami emlék, szebb is,
Mint az, ami él,
Romok is ragyognak
Hűs hold fényinél!

Biztató repülőknek

A repülés szerelmeseinek, a szerelmesek repülőinek és mindenkinek, aki szeret repülni, ajánlja Banya Bea, zenei rendező és örökös aláfestő


Repülő emberek (1)

Szinte-szinte, hogy a repülőgép hivatalos felfedezője lett. Csakhát... Svachulay Sándor Magyarországra született 1875-ben, s hiába, hogy már kamaszkorában a repülőgép felfedezésének emésztő vágya hajtja, kísérleteit titokban kell végeznie, mert senki nem volt, aki hitt volna benne, mellé állt volna. Nagy későre sikerült saját édesanyját megnyernie az ügynek, de komoly kísérleteken alapuló számításait és terveit rendre elsüllyesztette az asztalfiókjában. majd szívszorongva olvasta az ezredforduló után a repülés úttörőiről szóló híreket: olyasmiket találtak fel, amiken ő már régen túljutott. 1942-ben megjelent Repülőéletem c. visszaemlékezésében nem vádol ezért senkit, csak őszintén papírra veti kutatásainak, sikereinek és tévedéseinek hiteles krónikáját.


Svachulay Sándor: 
ELSŐ REPÜLÉSEM

Repülőkerék-szárny
...Kísérleti gépeimhez mintául használt rovar és egyéb repülőállat gyűjteményemben volt egy deszkára feszített denevérem is. Úgy határoztam, hogy ennek szárnyberendezését és működési formáját nagyítom meg olyan terjedelmes kivitelben, amely az én testsúlyomat elbírja.

Serény munkámban hűséges famulusom, Klafka Ernő József is segédkezett (azt hiszem, ma is él valahol). Ő volt az egyetlen ember, akit fáradozásaim titkaiba beavattam. Minthogy már több eredményes kísérletemet látta, nagy örömmel állott rendelkezésemre. Mindenesetre komoly igéretét vettem, hogy rajta kívül senki sem fogja megtudni, mi készül és tulajdonképen mit művelek műhelyemben.

Ma már ugyan mosolyogni való az ilyen, túlzottnak látszó titkolódzás, de akkor, a repülés problematikus korában még olyan világot éltünk, amelyben holmi repülőkísérlettel kérkedni nem volt tanácsos. Sőt még a hírének sem volt szabad kiszivárogni. Az még a jobbik eset volt, ha csak nevetségessé vált az ember. Akiről megtudták, hogy repülésen töri a fejét, a komoly, megbízható emberek soraiból feltétlenül kiesett. Fáradozásaimat titokban tartani, nagyobb feladat volt, mint egy repülőgépet elkészíteni.

Ilyen viszonyok között lázasan folyt a reményteljes munka. Hamarosan befejezéshez közeledett az acélcsőből, bambusznádból, vászonból készült denevérszárnypár, amelyet erős, 6 mm vastag bőrvértre szereltem, amelyet magamra szíjjaztam. Fesztávolsága 5.5 méter, hossza a hátranyúló farokkal 3 méter, röpfelülete kb. 7 négyzetméter, súlya pedig 6.5 kg volt.

Zsalus-lengő tervrajza

2010. december 6., hétfő

2010. december 4., szombat

Minotaurusz születik...



(Részben megrendezett, részben spontán jelenet egy korabeli strandon)


Oláh István
1900 A NAIV FESTŐK MODORÁBAN

Üldögél rózsaszín párocska
eltalpalt máris egy órácska
Fölöttük óra ütője óra
kakukk vagy pásztor pásztoróra

Ha a Mont Blanc csúcsa hátul
férfikézben gyopáros toll
Ha netán a Monte Rosa
Róza rózsaként világol

Némi ezüstkorona a zsebben
tűnő sramlizene salvarsan
Doktor Phosphor önre gondol
bukott Évára bukott Ádám

Ez itt merénylője a násznak
pimasz ó álszent ó talányos
De mint minden jobb festményen
a háttér most is zöld vagy rácsos

Örömben ül Gondban a világ
még nem tudja mit hozott a hajnal
Föld Föld drága űri bölcső
Minotaurusz születik Angyal

Századforduló

Mármint a XIX-ből a XX-ba forduló.

Amelyről mem hangulatos téli dallama is szól. kattanjunk rá s hallgassuk meg az IVISZ portálon.


Majd térjünk vissza talicskánkhoz, mert Svachulay Sándor, a magyar repülés történetének legendás alakja, aki 1875-ben látta meg a napvilágot Kassán, tíz éves korában már Budapesten él szüleivel és 1954-es haláláig életének éltető fészke. Repülőéletem című memoárjában (Magyar Repülő Sajtóvállalat és Stádium Sajtóvállalat Részvénytársaság kiadása, Budapest, 1942) hangulatosan, érzékletes vonásokkal ecseteli a századforduló magyar fővárosának életmenetét.

A „Gschwindt"-gyár
Pillanatfelvétel. Budapest. 1885.

A Duna két partját, Pest és Buda között csak a Lánchíd és a Margithíd köti össze. Az átkelőknek azonban két krajcár „hídpénzt" kell fizetnie. A személyszállítást eleven, apró és fekete „propellerek" (csavargőzösök) bonyolítják le a Dunán. Hangos püffögéssel szántják a vizet Pestről Budára és vissza három krajcárért.

Reggel vagy napközben szénával, szalmával, kukoricagóréval megrakott szekerek vánszorognak libasorban az utcákon. De megjelennek a söröskocsik is, amelyek egész délelőtt hangos „hüa-hüa" nógatással járják a várost olyan muraköziekkel, amelyek távolról inkább hízott kocáknak látszanak. Minden kocsma előtt megállnak és leakasztanak egy-két hordó sört azokról a vaskampókról, melyeken eddig a kocsi két oldalán és tetején elhelyezett létraszerű állványon hintáztak. Az üres kampók pedig a kocsi döcögése közben éktelenül csörömpölnek.

Délután előkerülnek az „öntözőkocsik" és járják a poros utcákat. Ezek négy kereken járó hatalmas vizeshordók. A hordó hátsó részéből 4—5 méter hosszú, karvastagságú tömlő nyúlik ki, amelynek közepére egy nagy öntözőfejet erősítettek. A tömlő összekötözött végét pedig mezítlábas, feltűrt nadrágos ember tartja és ütemesen himbálja. A kocsi az utca közepén lépésben halad, mögötte a tömlőt ringató öntözőmester, aki a szitán kitóduló vizet egyik járdától a másikig, nagy szakértelemmel szétszórja.

Ez a portalanítás. De öt perc múlva nyoma sincs már a víznek. Az utcák forró, kövezetlen talaja azonnal elnyeli a vizet.
Estefelé megindulnak a ferenc- és józsefvárosi moslékos-kocsik a „Gschwindt"-gyár felé. A kocsi mindössze egy létraszerű tákolmány, amely négy rozoga és dűlöngő kerék tengelyére van fektetve. A létra közepére hatalmas hordót kötöztek, ebben viszik haza a jószág csemegéjét, a szeszgyárból hozott moslékot. Az egész alkotmány siralmasan nyikorog és az istállótrágya- vagy moslékszagtól, de még inkább a rátapadt többéves mocsoktól, 50 lépésről bűzlik.


2010. december 3., péntek

A sivatag magyarjai

Mindenek előtt Almásy László grófra, a filmvásznon később "angol beteggé" előléptetett sivatagkutatóra gondolunk.

Ő volt az ugyanis, aki a harmincas években, több autós-repülőgépes expedíciót vezetve Egyiptom, Szudán és Líbia területén, rábukkant a magyarábok képviselőire. 1935-öt írt akkor a naptár.

Azóta 75 év telt el, de a magyarábok továbbra is ott élnek, ahol Almásy fölfedezte őket: a mai Egyiptom és Szudán határán. Feltűnt neki, hogy a környező népeknél sokkal világosabb arcszínnel rendelkeznek, és magyarnak vallják magukat. Saját becslésük szerint lélekszámuk kb. 50-60 ezer, egyes kutatók szerint csak 10-12 ezer.
Asszuáni magyarábok 1965-ben.
Arcszínük világosabb a megszokottnál  (Fotó: Fodor István)
Történetük szájhagyomány útján terjedt, íme a számos elmélet közül egy hihetőbb változat: a XV.-XVI. században. I. Szelim hódító hadjárata során került Egyiptom földjére, s miután azt meghódította, a folyamatosan lázongó helyiek ellen határvédelmi céllal hatvanezer magyart és bosnyákot telepítetett le Alsó-Núbiában. A mai magyarabok az akkori magyar harcosok leszármazottai. Nevük magyar-núbiai szóösszetétel, azt jelenti: „magyar törzs”.

A magyarábok a Nílus szigetein éltek, jó részük (kb. 20 ezer ember) az asszuáni gát építésekor újonnan épített  falvakba költözött. Odaérkezésükkor még keresztények voltak, de az évszázadok során áttértek a mohamedán vallásra.

Számos szokást éltetnek ma is, amelyekkel magyar származásukra utalnak vissza (keresztvetés a kenyérre, sírfák állítása a temetőkben, lakodalmi szokások stb.). 1965-ben Fodor István orientalista lépett kapcsolatba a magyarábokkal, majd 1993 nyarán, a Magyarok Világtalálkozóján két magyarab személyesen adhatta át a Nílus-partiak üdvözletét. (bakter)




A magyarábokról bővebben - itt olvashatnak.

2010. december 2., csütörtök

Hópihenő, hópihe nő, hó pihenő...


A dal maga - egy kattintással elérhető, s lejátszható, letölthető

Ez a nóta némi fantáziát kíván, mert az élményt a csupasz zene és a szöveg hordozza. Semmi videó! De megéri képzelegni: a szerző, aki a Mém fantázianévre hallgat, egyre-másra rakja fel nótáit, zenei remekléseit az Ingyen-Visz portálra, amelyet üdítő időtöltés gyanánt érdemes és ajánlatos fölkeresni... (bakter)

Freddie Mercury improvizál

Két rövid videó is mutatja, hogy néhai Freddie Mercury, a Queen legendás alakja elemében volt a közönség előtt. Budapesti koncertjén egész egyszerűen elénekelte (a tenyeréről puskázva a szöveget), majd a közönséggel is elénekeltette a Tavaszi szél vizet áraszt című öröknótát:



Egy korábbi alkalommal népszerű hanggyakorlatot tartott a közönséggel. De ez még 1982-ben volt. Freddie fess volt és fiatal...


Egy spanyol-magyar Bánk bán

Erkel slágerével lépett fel Placido Domingo is. Igaz, olvasta a szöveget és kiejtése sem volt szobatiszta, de a hangja! A hangja!
Persze, mindenképp Simándy az etalon - de azért ez se rossz...


Banya-Bakter


Keserű volt neki a bor?

Arcképe
Erkel Ferenc születésének 200. évére emlékeztek az idén. Ünnep, tisztelgés, méltatások, sok-sok zene... Ez mind rendjénvaló. Hiszen a huszadikszázad.hu-n ezt olvashatjuk a nagy zeneszerző jelentőségéről:


"Erkel Ferenc ösztönzésére és vezetésével nemzetközi összehasonlításban is korán, 1853-ban jött létre az első állandó magyar szimfonikus zenekar, a Filharmóniai Társaság együttese. E gyorsan fejlődő zenei intézmények adnak magyarázatot arra, hogy például Dohnányi és Bartók, pozsonyi tanulmányaik után, elődeiktől eltérően miért nem a bécsi, a berlini, a párizsi vagy a brüsszeli zeneakadémia bevált útját választották, s miért kerültek a budapesti Zeneakadémia vonzáskörébe.


Dohnányi és Bartók választása az akkor még fiatal akadémia hírnevét dicséri, miközben épp általuk alapozta meg az intézmény történetének legfényesebb korszakát. A zongoraosztály kezdettől az intézmény erőssége volt, főként a Zeneakadémia két alapítója, Liszt Ferenc és Erkel Ferenc miatt.


Nemcsak Liszt, a 19. század vitathatatlanul legnagyobb zongoristája vezetett mesteriskolát, hanem a még idős korára is (utoljára nyolcvanévesen, 1890-ben) kiváló pianistaként pódiumra lépő Erkel is zongoraoktatást (és nem zeneszerzést) vállalt."
Egy kottája

Egy élet a zenének - nem túlzás? Nem sok?

Ha Erkel élne, azt mondaná: sőt, kevés! Keserű bordala ezért örökérvényű: az élet csalódásai fölé csak a nagy és merész dolgok emelhetnek

Ezért is kapaszkodtak utódai oly ragaszkodva szintén a zenéhez. "Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett..."

Plakátja