Verdi Velencében

Ha egy kis eredeti operazenére vágyik, kattanjon rá a velencei tájkép alatti hivatkozásra. Városképek pörögnek majd lassan, méltóságteljesen, ahogyan a tenger ring Velence zegzugaiban, az árapály törvényei szerint, s hozzá Giuseppe Verdi örökszép muzsikája az aláfestés; netán fordítva lenne? Döntse el ön...

A zenés videót megtekintheti itt - a jútub jóvoltából

Krézi-versek: Az érthető érthetetlen

LEWIS CARROL 
Szajkóhukky

Volt egy brillős, a csuszbugó
gimbelt és gált távlengibe,
minden mimicre purrogó,
mómája ingibe.

„Vigyázz, jön Szajkóhukk, fiam!
Foga maró, karma fúró!
Ügyelj, Csapcsip madár zuhan
 s a brunkós Bromboló!"

Markában nyüsztő penge reng,
elrágdos minden manxomot.
A tamtam-fánál megpihent,
mély gondjába rogyott.

Állt fergető eszmék körén,
s jött Szajkóhukk, nézése láng,
nagy káka-törzsek erdején
bugyborékolva ráng.

Bal, jobb! Bal, jobb! És át meg át
nyüsztő penge nyekdes, nyikol,
fejét veszi, máris viszi,
s eldiadalogol.

„Szajkóhukk már nem él, fiam?
Karomba lándzsás pöszöröm!
Dicsdús nap, ó! Jahé! Jahó!"
Csuklorkant az öröm.

Volt egy brillős, a csuszbugó
gimbelt és gált tévlengibe,
minden mimicre purrogó,
mómája ingibe.

Weöres Sándor fordítása


LADÁNYI MIHÁLY
Olvasónapló

Tested Könyve
bársonyos bőrkötésben
tele van történettel.
Tested Könyvét
egymás kezéből kapkodják olvasóid,
emiatt Tested Könyve
maszatos és izzadságszagú. Mégis
örömmel olvasom újra. Szeretem már
ismerős fondorlataidat. Bár az összes poént
előre látom, Tested Könyve mégis
fölöslegessé tett sok más történetet.
Már időtakarékosságból
sem olvasok mást,
mint Tested Könyvét,
csak akkor ejtem ki kezemből,
amikor utolsó történetednek
                 vége.

****

Reich Károly: Olvasó nő (rézkarc)

Lewis Carrol /1832-1898/

Ladányi Mihály /1934-1986/

Elég egy trupp (de milyen!)

A cirkusz? Hát az gyermekkori álmom. Velem született szerelem a bizarr, a nyaktörő, a lélegzetelállító, az elérhetetlen után.

De ez a Napcirkusz - a montreali Cirque du Soleil! Amihez nem kellenek állatok, díszleteket cipelő, ácsolgató-bontogató kellékesek, idomárok és istállómesterek. Elég egy trupp (de milyen!), néhány zeneszerző (istenem, a muzsikájuk!) és több tucat kiváló artista (hogy tudnak, hogy tudnak!). Továbbá sok-sok fényre és közönségre - a többi már megy magától.

Ez a Napcirkusz.

Élőben még nem volt alkalmam látni, de elkönyveltem magamnak, hogy képernyőről, filmről is nagyszerű élmény végignézni őket.

Még verset is akartam írni róluk, így kezdődött (volna):

"Szememben-fülemben áll már a sátor,

ponyvája alatt Napcirkusz viháncol..."

- de itt elakadtam, mert egyszerűen nem tetszett nekem az a mód, ahogy nekiszaladtam, meg aztán fölfedeztem, hogy Tandori Dezső már elvégezte előttem a mutatványt, ami nem lenne baj, de úgy megszeppentem az ő versét olvasván, hogy csak az ő sorait tudom hirtelen - melegen - ajánlani. (bakterbálint)


TANDORI DEZSŐ
Napcirkusz, régi mesterek / A hegytető

Az artistaság hálátlan színészet.
Saját magán túl mit sem jelenít meg,
De a produkciója érthető.
Személytelenség próbál végtelent,
S nem, hogy a vakszerencse mit jelent,
Ikárosz nem így áll a hegytetőn.

Ha nyugdíjszempontúan... hagyjuk is.
Pult mögül italt mér, vagy messze visz
Utazókat - talán saját hajóján;
Mert mit csinálna, izmai lazulnak,
Mert mit töprengene, miféle Úrnak
Vendége volt sok légi kaptatóján.

Oly ismeretesek összetevői.
Cirkuszsátorból nem tudhat kinőni,
Leng, nyaktörések közt ide s tova.
Mert anyagtalanok csak a veszélyek,
Kőből és légből mind a vakmerések,
És vászonmennyország a kupola,

Mely megmászhatatlan, s nekik nem is kell.
Hazaindul az a tömérdek ember,
S a hegy - kintről hegy. Nézik, a mutatvány
Házát, melynek lakója ő, az izmok
S az ügyesség alkotják azt a poklot,
Mely ki sem törhet, mint üdvére vulkán.

Benti hegymászó, mikor abszolút.
Leendő szabadságába szorult,
Kilátástalanság. Az alpinisták:
Kinti társai. Ezt nem is hiszik,
Vagy az sincs, egymás gondolatait
- Ha vannak ilyenek - gyatrán gyanítják.

S mi, nézők, elvonultunkban a törpék,
Zenebohócok, Napcirkusz öröklét
Befizetői, bérletesei.
Az artistákat színes gönceik
- Bámuló társaknak - segíthetik?
Alig-alig helyettesítheti

A védőhálót karjuk, bár csapatban.
Ég óvja őket, itt a benti katlan
Öröklakóit, kitelepülés
Kényszeréig. Kocsmájukba bejárunk,
Bárkájukon kisebb kalandra vágyunk,
Egy-egy összevigyorgás az egész,

Valaha bíztunk, van mutatható
- Ők bíztak -, és hogy élmény a való,
Így mi; az író, hogy érdemes írni...
Én nem hiszem már. Röstellem e dolgom.
De azt sem érthetik, ha egyre mondom.
Két fél, embertelen. Ezt kell kibírni.

Hogy akinek szánhatnám, nincs velem,
Az égi sátor lakója vagyok,
Sátoré, mely bent magamra hagyott,
Tűntében él egyre a félelem.

A montreali székhelyű cirkuszt az teszi egyedülállóvá, hogy nem folyamodik állatszámokhoz, viszont nagyban támaszkodik mozgásművészek és akrobaták munkájára. Az 1984-ben Guy Laliberté és Daniel Gauthier által alapított, több mint 3000 alkalmazottat foglalkoztató társulat eddig 6 (sátorban tartott) világkörüli turnét, valamint öt állandó, különféle témájú, színházi előadást nyújtott. A turné előadásai voltak: Saltimbanco, Alegria, Quidam, Dralion, Varekai és legutóbb Corteo. Az állandó előadások: Mystère (Las Vegas), Ô (Las Vegas), La Nouba (Orlando), Zumanity (Las Vegas), Kâ (Las Vegas),The Boys (Las Vegas).

Alább lehet megcsodálni az Alegria c. műsor 2001-es előadásának felvételét a jútubon, a 11 rész hivatkozásaira kattintva

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 1

Cirque du Soleil - Alegria 2001 /2

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 3

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 4

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 5

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 6

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 7

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 8

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 9

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 10

Cirque du Soleil - Alegria 2001 / 11

Krézi-versek: Köpések a plafonon

EDWARD LEAR 
Volt egy bácsi

Volt egy bácsi gyerekkoromba,
buszon utazott Badacsonyba.
Táblát betűzött ki:
„Tilos padlóra köpni!" -
ezért köpött hát a plafonra.

Tótfalusi István fordítása


WILLIAM JAY SMITH 
A padló és a plafon

Nyár volt vagy tél volt vagy bármilyen évszak,
a Padló s a Plafon oly boldog, nonécsak,
egy fura kicsi házban, a piac fele,
a Padló felnézett, a Plafon meg le.

A Padló a Plafonnak strucctollas díszt,
és egymásnak serpenyős szalonna-ízt,
és túrót is vettek és paszulyból fezt,
és ebédre százféle délicatesse-t.

S a tornácra tavasszal kiültek ők,
és dalra fakadtak a spinét előtt,
ha felsírt a Padló, hogy „Ah, je vous aime!"
a Plafon csak rátett: „Szeretem! szeretem!"

És múltak az évek, nincs dolguk egyéb,
és sorjában jött a sok gyönyörűség,
s egy este, a szalonna zsírja felett,
a Padló a Plafonnal összeveszett.

A magasból lenézett jól a Plafon,
és fenséggel kiáltott: ,,Ön alacsony!" 
A Padló meg vigyorgott fenyegetőn:
„Csak fecsegjen tovább, és bereped Ön!"

Így feküdtek, és míg a Padló henyélt,
a Plafon csak fölkapta rőt köpenyét,
s a neogót szék mellett lábujjhegyen,
és asztaltól lépcsőig végigmegyen,

és kabátot, kalapot magára szed,
és elrohan ő - Padló, agyő! -
és elrohan ő, és nem jön elő,
és elrohan ő, és nyoma veszett!

Egy fura kicsi házban, a piac fele,
a redőny felkornyad, a falak meg le,
s a szobában vadrózsák őrjöngenek,
de nincs kinek nyílni - hát akkor minek?

Mert mit ér a Padló, ha átüt a gyom
a kéményen, ablakon, ácsolaton?
Mert mit ér a Padló, kit magánya nyom?
És mit ér a Padló, ha elszállt a Plafon?

Gergely Ágnes fordítása
****
Edward Lear /1812-1888/
William Jay Smith  /1918/

Krézi-versek: Mindenki megbolondult?

Bukfencező múzsa címmel megjelent 1976-ban Budapesten egy fura versgyűjtemény, Tótfalusi István szerkesztésében. Hát ez most történetesen a kezembe került. És egyet ámulok-bámulok rajta, mint a cukrászda kirakatába szabadult gyerek, akinek senki nem mondja, hogy három habosrolónál többet nem szabad ennie, mert egykettőre utóléri a cukorbaj!


Tehát: falom, falom a könyvecskébe gyűjtött groteszk verseket, jókat röhögök a költők bolondozásán, ott van benne az egész világköltészet, sőt még azon felül is egy kicsi, s büszkén konstatálom, hogy a magyar költők sem maradnak ám alul, ha krézi ötletekben kelnek versenyre a világ legjobbjaival. Meghiszem azt, milyen élvezet lehetett a szerkesztőnek mindezt összegereblyézni, talicskázni, átfésülni, adatolni, könyvvé szelidíteni! Nekünk meg csak az olvasás, az újra felfedezés, az egyszerű élvezkedés lehetősége adatott meg - azt mondom, használjuk ki az esélyt, hogy kezemben a könyv, aztán ide-ide csempészek egy-egy mulatságosabb darabot, mikor már úgy érzem, hogy ebben a költött világban mindenki megbolondult - vagy talán mégsem? Csak torzító szemüveggel látjuk sziporkázni ezt a bőrében nem férő szellemvilágot...
Érdemes lesz ide naponta-kétnaponta visszajönni, egy-egy krézi-verssel édesítjük meg perceit. Nem semmi! (Bakter Bálint)


WEÖRES SÁNDOR
Téma és variációk


Ma szép nap van, csupa sugárzás, futkosnak a kutyák az árokszélen, és mindenki remekül tölti az időt, még a rabkocsiból is nóta hangzik.

Ma szép sugárzás van, csupa idő, kutyáznak az írokszélek a futkosásban, és a nap nótával tölt mindenkit, még a hangzásból is rabkocsi remekel.

Ma szép futkosás van, csupa mindenki, sugárzik az árokszél a kutyákra, és az idő remekül tölti a napot, még a hangban is nóta rabkocsizik.

Ma szép kutya van, csupa futkosás, rabkocsi nótáz telten, és mindenki hangosan remekel az árokszélen, még a napból is idő sugárzik.

Ma szép árokszél van, csupa nóta, remek hangzás a kutyákból, és rabkocsiban tölti mindenki a napot, még az idő is sugarazva futkos.

Ma szép mindenki van, csupa remek, futkos a rabkocsi az árokszélen, és a kutyák hangosan sugárzanak az időbe, még a nap is nótázva tölt.

Ma szép remek van, csupa hang, futkosás az árokszéli napon, és idős rabkocsi sugárzik a kutyákra, még mindenki is töltésen nótázik.

Ma szép töltés van, csupa kutya, sugárzó nóta a napban, és remekül időz mindenki a rabkocsiban, még a futkosás is hangosan árokszélezik.

Ma szép idő van, csupa rabkocsi, remek hang a futkosásban és kutyát tölt mindenki az árokszélen, még a nóta is sugárban napozik.

Ma szép rabkocsi van, csupa töltés, sugárzik a remek napba, és kutyás árokszélek hangzanak a futkosásba, még az idő is nótázva mindenkizik.

Ma szép nóta van, csupa árokszél, kutyák remekelnek a töltésen, és hangosan futkosva mindenki sugárzik, még a nap is rabkocsiban időz.

Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen, és remek rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik.

***
(Weöres Sándor: 1913-1989)

Dalosfüzet (9)

Szomorúan látom, hogy nem jutottam el még a tucatig sem a dalosfüzet lapozgatásában. Mentségemre legyen mondva: nem igen volt kedvem dalokat böngészni. Az elmúlt hetekben ay Aranytalicskát (is) nagy veszteség érte. Banya Bea sajnos, örökre kijelentkezett a díszes társaságból, ezért aztán egyedül maradtam a lapátolással és a talicskázással is. Nem akartam mostanig szóvá tenni a blog gyászát, de mostanra már biztos, hogy nem jönnek vissza a régi szép napok, és végül is, minden úgy történik, ahogy a nótákban meg vagyon írva s el vagyon énekelve. Daloljunk... (bakter)

Nem tudom az életemet...

I.

Nem tudom az életemet
Hol rontottam én el.
Gyógyitgatom a szivemet
A cigányzenével.
Elhúz halkan csendbe
Hogy ebbe a szerelembe
Bele lehet halni.

II.

Ne hagyj el, a legszebb nyárban
Engem elhervadni.
Nyári éjjel panaszkodom
A csillagos égnek.
Hogyha te engem elhagysz
Minek is igy élnem.

III.

Te vagy az én boldogságom,
Te vagy az én legszebb álmom
Szeretlek a sirig,
Siromon a legszebb virág
Csak tenéked nyilik.

A névtelen élcmunkás vándorlistájáról

Világhálón érkezett, mindenféle vidám fiúk küldözgetik egymásnak, így nekem is jutott belőle. A szavakkal való játszadozás jó dolog. Növeli szellemi rugalmasságunkat, csíszolja szókincsünket, szóhasználatunkat. Nem utolsó sorban gondoskodik jó közérzetünkről. Ezért hoztam el az Aranytalicska híveinek is. Persze, a kapott listát kissé megválogattam (mint a szemelt szőlőt szokás, hogy elálljon...)

Hangulati bemelegítőnek itt van a nemrég 90 évet betöltött Kaján Tibor karikaturista Hajótörött c. szomorú-vidám  rajza, az egykori Tükör c. képes irodalmi folyóiratból (mely meghalt, mert szeretett...)

Kaján Tibor: Hajótörött

Agglegénység ~ Nőnkívületi állapot

Udvarlás ~ Testi mese

Szalonnasütés (k)éjjel ~ Parázsnálkodás

Aki két nő között ingázik ~ Bicsajozik

Elnyomott férjek lázadása ~ Papuccs

Elfajzott jövendő ~ Utókorcs

Ledorongolás ~ Érvverés

Bérgyilkos előre felvett fizetsége ~ Lelőleg

Felütéssel kezdődő énekeskönyv ~ Dalbumm

Siratóének ~ Keservers

Klarinétos szökése ~ Flótás-futás

Énekesek dicsőítése ~ Sztárnyaló dallamok

Népi mosószer ~ Foltklór

Öreg zseni ~ Ősztehetség

Humorista ~ Élcsportoló

Trehányság filozófiája ~ Hanyagelvűség

Kábítószeresek orvosa ~ Drogtor úr

Divat felett álló ~ Trendkívüli

Szó nélkül lebukó csatasor ~ Kusshad

Rossz törvény beiktatása ~ Hatályballépés

Harakiri ~ Köldöklés

Szimbolizmus ~ Jelképzelés

Megtalált okosság ~ Bölcslelet

A nagy körút eszmeisége ~ Lélekbulvár

Bádogos munkát végző szomorkás pap ~ Pléhbános

Vonzó kerékpár-alkatrész ~ Sármhányó

Latrinatisztító ~ Büzletember

Wc-pletyka ~ Klotyogás

Törpe szakács ~ Gasztrognóm

Étlap ~ Kajánlat

Vérszopók jobbról is, balról is ~ Kétkullancsos politika

Problémát megoldó spanyol nemes ~ Áthidalgó

Kövérség eltemetője ~ Zsírásó

Téli vendéglátás ~ Hidegenforgalom

Ostobácska szomszéd a vonaton ~ Butitárs

Ronda írás, amivel nem mehetünk sehova ~ Rútlevél

Örökös trónörökösviszály ~ Herceghurca

Jó célra összekoldult pénzösszeg ~ Kalapítvány

Poéta ruhája ~ Költöny

Főhumorista ~ Élcmunkás

Hogyan tárolják a péksüteményt? ~ Zsömlesztve

Kertész ~ Rügyvéd

Szurdokvölgye papi méltósága ~ Kanyonok

Szülésznők országa, látszólagos hatalommal ~ Bábaállam

Szerpentin örömlánya ~ Kacskaringyó

Közlekedési társaság ~ KRESZpublika

Ételen átnyújtott gunyoros meglepetés ~ Kajándék

Bádogmunka megszervezése ~ Horganyizáció

Ha a menyasszony leég a nászéjszakáján ~ Odakonzumál

Piszkos étkezde ~ Kosztfészek

Mámorkeltő növény ~ Vízipipacs

Kőbe vésett katonai alapszabályzat ~ Tisztparancsolat

Ágyúcsövön hetyegés ~ Tüzérkedés

Hiú szappan ~ Piperekőc

Űrkutatás hitvallása ~ Mars poetica

Remete a társasági életben ~ Magánykívül van

Amikor ledől a katedrális ~ Dómború'

Vidéki pikantériák (12) Táncos bonyodalmak

Felállás a táncmulatságon. Imets László rajza

A tánc Csíkszentdomokoson is  a társasélet kellős közepét jelentette a fiataloknak, s jelenti részben ma is, erősen átalakult formában - derül ki dr. Balázs Lajos néprajzi monográfiájából Csíkszentdomokos nemiségéről (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009). A külön fejezetben tárgyalt táncos szokások egyik ismert eleme, hogy az anyák nagy előszeretettel vannak jelen a táncmulatságokon, s erősen inspektálják csemetéiket, miközben azok a terem közepén forgolódnak vagy éppen petrezselymet árulnak (mert  hát ilyen is van...).

"Az anyák nem azlrt mennek bálba - magyarázza egy 69 éves domokosi asszony -, hogy a leánya jól viselkedjen, hanem azért, hogy lássa, lám, milyen legénnyel táncol, hogy ki akar szeretője lenni. Hogy véleményt mondhassanak. Mert ismerték a családokat, s hanem, hogy tudjanak érdeklődni... Vót úgy, hogy vecsernyéről jöttek bé s akkor mentek bé a terembe, s álltak fel a padokra, hogy lássanak: lám, a leányomat ki táncoltassa, lám a fiam kit táncoltat..."

Hogyan is volt a táncmulatság rendje? Ugyanez az asszony az eligazítónk:

"Az anyák körbe a padokra álltak fel... A leányok úgy megálltunk körbe, mikor lehúzták. Ki-ki a maga társaságával. S a legények a kör közepibe, a terem közepibe vagy a színpad előtt, a zenészek előtt... Akkor a terem közepibe táncoltunk.


A legények bentről néztek ki a leányok körébe, hogy kivel akar táncolni. (Olyan volt, mint egy kiállítás.)A zenészek ahogy megszólaltak, a legények má vigyázkodtak, s úgy mentek neki, akit kinéytek, hogy fel akarja kérni, s kérte fel...


Jött a legény, szabad lesz? s meghajolt. Olyan es vót, aki csak odanézett s az ujjával intett maga felé. De általában, ha nem volt olyan nagyképű valaki, az odament."

Egy másik asszony arra emlékezett, hogy a lányok nem szerették az anyai szimatolgatász. "Voltak ilyen-olyan megjegyzések: Jönnek a vénbanyák! Olyan es vót, hogy a tánc előtt a legények a színpad előtt kezdték énekelni, hogy "A vénasszonyok mind kiültek a padra..." S akkor álltak fel s mentek el. Aztán viccelődtek, hogy Ez nem tánc, met nincsen néző."

Hanem a lányoknak egyáltalán nem volt irigylésre méltó sorsuk: a táncban nagyon kellett figyelniük, mert ha egy legény hívta őket s ők eltátották a szájukat, egy-kettő elhúzatták nekik a fuszulykást, s attól aztán isten ments! Ugyanígy akkor is, ha a lány visszautasította a felkérőt.

De mi az a fuszulykás?

"A legény a leányt kiszemelte s ment: Szabad lesz? S aszongya a leány: Nem! Miért? Azért! Na nem baj, mondta a legény. Várt, várt egy kicsit, egy nótát lehúztak, s akkor azt mondta a cigánynak, hogy húzzon nekem egy fuszulykást. S akkor a cigány kezdte, hogy Te-te-te-te-te-te-te / Te-te-te-te-te-te-te. S akkor a legény megfogta a leányt, s elvitte az ajtóhoz, jól megrugta, hogy az udvaron elbukázott. Aztán úgy elment az a leján, hogy avval, azon az este nem táncolt többet senki" - mesélte egy 75 éves asszony.

Kemény felsőbbrendűség volt ez a férfinem részéről, de nem volt mit tenni ellene, az édesanyák egyenesen arra tanították a lányaikat, hogy a legényekkel nem szabad ellenkezni. A fiúk aztán vissza is éltek ezzel: "A fuszulykással fenyegetőztek es: »Vigyájz, met fuszulykást huzatok neked!« Ha kell, ha nem, a cigány se húzott egykönyen, me félt a leánynak a szüleitől" - mesélték a domokosi asszonyok.