GYERGYÓ
Karácsony János
festette ezt a képet, bizonyára Gyergyóban valahol, én ezeket a
színeket ott láttam, amint fölértem a Bucsin-tetőre, s tovább,
mondhatni mindenfelé az itteni hegyek oldalában. Szerettem itt
járni sárguló, pirosló őszi napokon, levélhulláskor,
napfényben és zivatarok idején, szerettem erre járni télen is, a
zúzmarás, havas fenyők közt kanyargó úton, de ősszel különös
volt mindig a látvány, ezernyi színben mondhatni villámlott a
táj, a színek valósággal elkápráztattak.
Úgy látszik, a mi
festőnket is ez fogta meg és tartotta itt élete végéig, a
színek, lám, ezen a képen is azt festette meg, a színeket.
Ha
jól megnézem ezt a festményt, a háttérben valami alakokat is
lehet látni, szénás szekeret, ezt-azt, de azokat a művész
elnagyolta, csak odavetette őket, a színek fogták meg őt, a
viharos színek, a cikázó fények égen-földön, mindenütt. Csupa
líra ez a kép, csupa vers. Meghatódottság nélkül nem is tudok
elmenni e kép mellett, látványa valami fennkölt érzéssel tölt
el, ebben a szürkére sikeredett világban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése