A mesterséges székely

Berecz Edgár vidám históriáiból

Mondták a régi öregek, hogy egyszer nagyanyám nagyapja megkérdezte az apját:
- Apám, miért nyitotta ki az ablakot?
- Hogy jöjjön be friss levegő...
- Hát a kályhát miért rakja úgy?
- Hogy legyen egy kicsi meleg is.

*

Még a kicsi magyar világban történt, hogy egyszer Rukuly Gergé bát megállították a csendőrök a makfalvi vásárban. Kérdezték a nevét, aztán hogy hova valósi.
- Én rétfalvi - mondta Rukuly Gergé bá.
Nézik a csendőrök a kimutatást, vizslassák a térképet, de Rétfalva csak nem akart előkerűlni.
- Hallja, maga barátom! - fortyantak fel a kakastollasok - maga minket félre akar vezetni! Hol van az a Rétfalva?
- Makfalván felül, Kibéden belül, Váradon alul! - húzta ki magát Rukuly Gergé bá.

*

Amikor leventék voltunk - mondta nagyapám -, volt egy Bagoly nevű hadnagy és egy Szarka tizedes. Ezek csinálták a kiképzést. Egyszer vártak valami felszerelést és kimentek a vasútállomásra megérdeklődni az állomásfőnöktől.
- Bagoly hadnagy vagyok - mutatkozott be a tiszt.
- Én meg Szarka tizedes - húzott egy széket maga alá a tizedes.
- Akkor jól van, mert én Héja vagyok - nyugtázta az állomásfőnök. - Úgy látszik, ma a ragadozók mind összekerültek.

*

Nyolcéves voltam, amikor beköltöztünk Udvarhelyre. Pár eltévedés után lassacskán megismertem a várost, be is jártam minden szege likát, csak a Kossuth utcai zeneiskola környékét kerültem el nagy félősen. Ugyanis a zeneiskolából az utcára kiszűrődő trombita-, hegedű- és fuvolahangok, no meg az összevissza kalimpálás, csörömpölés miatt azt hittem, hogy itt van a bolondokháza.

*  

A múlt héten gyalog mentem Bükkibe át az erdőn, s az ösvény ott vezetett el a Kotrán mellett. Pucu Laji bá épp kaszált és káromkodva hajtotta magáról a legyeket.
Mondom:
 -Adjon Isten jó napot Lajos bátyám! Hát mire végzi?
- Itt né, kaszálgatok, de ezek a dungók feszt erre repdesnek - nézett fel az öreg. - De az istenlovabasszon meg kurva varasbéka kölyke, nem szégyenled magad, hogy jó napot kívánsz? Így is eléggé süt a nap, gyúlok meg, olyan meleg van. Tésis mér nem kívánsz nekem jó árnyékot?

*

Nagyapám mesélte három kupa bor után, hogy amikor ő a háborúban volt hát futárszolgálatot teljesített a csapattestek közt. Egy szekérrel és két lóval hordat a híreket és a lőszert. Egyszer aztán megfordult a front, az ellenség megindult, s a gyalogság úgy hömpölygött előre, mint az árvíz a búzaföldre. Annyian voltak, mint az oroszok. Nem is kellett célozni, ha mellélőttek, akkor is talált. De lőttek az oroszok is, porozták keményen a magyar állásokat. A végén menekülésre fogta mindenki, futottak, mentették a tyúkszaros életüket az emberek. Nagyapám úgy menekült meg a nagy pergőtűzben, hogy két szalmazsákot megtömött szénával, hasrafeküdt a szekérben, a szalmazsákokat magára húzta és úgy hajtotta a lovakat. Amikor megérkezett a faluba, a szalmazsákokban zörögtek a golyók, s a két lóban is volt egy pár lövés, de a lovak vágtattak tovább, észre se vették, hogy megsebesültek, úgy ki voltak melegedve a nagy menekülésben.

*

Egyszer Lakatos Zsuzsi ment be a városba a munkásbusszal. Ott volt a  szomszédfalusi pap is a buszon, az is ment valami hivatalos ügyet rendezni. Odatörleszkedik Zsuzsi a paphoz és nagy mézesmázosan megszólítja:
- Jajj, de kurvaszagú ma reggel plébános úr!
- Ki milyen, olyan szagot érez - vágta rá a pap.
Ettől Zsuzsinak kicsit alább hagyott a törleszkedhetnékje.

*

Idei székelyföldi kalendáriumomat lapozva  Szász Józsi bácsi mérgesen kifakadt a hátsó borítón látható veres szakállú, kokárdás szalmakalapos székely atyafi láttán.

- Ez nem székely, az hétszentség! Még a szeme se áll jól, aztán ez a veres szakáll és a szalmakalap a kokárdával... látszik, hogy csak hágyászkodni akar. Me székely ember nem visel kokárdát  búcsúkor, hanem csak március 15-én,  s akkor is mellire tűzi. Azonkívül nálunk mindig is a bajusz volt a divat. Én amondó vagyok, hogy ez egy mesterséges székely. Egy tápos felöltözött székelynek s kiment Somlyóra. Egyébként is mostanában nagy divat székelynek, s tiszteletbeli székelynek lenni. A volt polgármester is minden nyikhajnak, dibdáb sapkajancsinak diplomát és kitüntetést adott, mintha az érne valamit. Tanuld meg fiam:székelynek nem lehet csak úgy lenni, annak születni kell!