ARAB
Itt van előttem egy arab férfi portréja. Nem lehet kitalálni, értelmes ember-e, vagy nem, mert nem látszik a szeme. Lesütött fejű arab férfit festett meg Cserna Károly, nem sokat törődött festés közben az arab közmondásokkal. Azzal sem törődött, hogy aláírja művét, holott az megérdemelné a művész szignóját.
Többen megkérdezték, ki festette ezt a képet. Mondtam, hogy ki. Nincs aláírva, mondták. Nem baj, mondtam, ő festette, Cserna Károly. Honnan tudja, kérdezték. Utánanéztem, mondtam. Hát meséljem el az éjszakáimat? Ő festette és kész. Még azt is mondtam olykor, ha beszédesebb kedvemben voltam, meg lehet nézni a könyvekben, azokban, amelyekben festőkről van szó.
Megnéztem én is: Kunszentmiklóson született, pont a kiegyezés évében, l867-ben. Lotz Károly tanítványa volt. Münchenben folytatott tanulmányokat, majd l906-ban Egyiptomba ment, ahol az arab világról szerzett benyomásairól, a tájról, az emberekről, az ottani életformáról festett képeket.
Az asztalomon pedig, ahol e sorokat írom, gyönyörű, piros kötésben ott látható Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben című 21 kötetes sorozat, mely most csupán azért érdekes, mert benne sok szép Cserna Károly illusztráció található. Vannak óráim, amikor ezeket az illusztrációkat nézegetem.
De vegyük most elő az arab férfi portréját: szépen megfestette Cserna Károly a szegett fejű, gondjaiba merülő férfit, akinek ha a szeme nem is látszik jól, szelíd, mélázó a tekintete. Hanem ennek a festménynek van egy hibája. Nem is a festménynek, hanem a festéknek van hibája, mert az idők viszontagságai miatt sok helyen lepattogzott róla az olajfesték. Olyan ez a kép, mintha valaki gépfegyverrel belé eresztett volna egy sorozatot.
Jelképesnek is fel tudom fogni ezt a látványt: olyan időket élünk, amikor bizony könnyen emelnek fegyvert egy arabra, ha gyanúsnak találják. Vagy csupán azért, mert arab. Vagy azért, mert épp nem jó helyen tartózkodik. Ott, ahol egy arabnak nincs keresnivalója.
Nem folytatom, nem a világ állásáról akartam szólni, hanem csupán erről a képről. Erről a mélázó arabról, akinek bár szeme jól nem látható, annyi igen, hogy hitvány ember nem lehetett. Ezt talán maga a festő is észrevette. Ezért is festette meg. Maradjunk ennyiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése