(Endrődi Sándor nyomán)
 |
| A király és a hóhér (Illusztráció Petőfi verseihez) |
Április 16. Életképek. 17. sz. 493. I. Megint beszélünk . . .
Április 16. Nemzeti Újság. 17. sz. 509. lapon: „— Szegeden az utczák uj keresztnevekkel ékittetének fel. Van István-tér, Battyáni-tér, Kossuth, Deák, Petőfi, Ölvös, Szemere, Klauzál, Szentkirályi, Vörösmarti, Teleki, Veselényi-utcza. — Elhagytak bennünket a mi tehén, retek, kétsziv, akáczfa, kalap . .. stb. utczáinkkal."
Április 20. Életképek. I. 19. szám. 568. lapon : „Lapunk jelen számának homlokán már Petőfi neve is társ a szerkesztésben." Később: „Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni."
Április 20. Hazánk. I. 202. sz. 810. lapon Roboz irja Veszprémből: „Gyáva nép az, ki meg nem érti a kornak felhívó szavát, s ki tétlen vesztegel, mig óriási erőt fejthetne magában. Ki az, kit velőben meg nem renditnek a nép halhatatlan s lángeszü költőjének ez országot rázó szavai:
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk.
Te is felébredél Veszprém, álompárnáid alól!"
Április 22. Pesti Divatlap. 19. sz. 501. lapon „Egy táblabiró keserve az ősi szabadság sirján" czímmel Samarjaitól a következő vers olvasható:
Halld meg keservemet, szerelmes istenem!
Magyar szabadságunk bukását könnyezem. . .
Ökölnyi nagyságban peregnek könnyeim,
Szabad hazában nőtt szakállam fürtein.
Ki hitte volna azt, hogy egy illy nemzetet,
Néhány eszeveszett majd orránál vezet ?
Ki hitte volna azt, hogy eztán a paraszt
Vadászni fog, halász; szarvast, nyulat szalaszt ?
Sőt majd kapja magát, kalapját fölteszi,
És az urak előtt azt meg sem emeli ...
A zsellérnép is tart ezentúl agarat,
S a táblabiróknak nyuluk nem is marad.
Eddig Verbőczy volt a legnagyobb zseni,
Kossuth s Battyányiak megadtátok neki! . . .
Akár mit mondjatok, ollyan becsületes
Zsidó és a paraszt nem lesz, mint a nemes.
Egypár irógyerek: Petőfi s társai,
A sok nevet a pap sem tudná megtartani;
Ezek még azt merék rólunk állítani,
Hogy a táblabirák ország bolondjai!
Hej! csak megkaphatnám egykor ő kelmöket,
Maid meglánczohatnám a tentás lelköket!
Megtudnák, mint sértsék mások hirét, nevét,
Megemlegethetnék a fokosom nyelét.
Szűnjél nemes bosszú! ne bántsd szegényeket,
Száritsd föl fájdalom, magasztos könnyemet;
Hazánk koporsóján bocsátok meg nekik:
Egyik sem tudja tán, hogy mit cselekeszik!
Április 22. Pesti Divatlap. I. 19. sz. 518. lapon: „Petőfi nemzeti dala, melly Kálózdi János által zenére s énekre alkalmazva lapunk mai számához van mellékelve, zeneértők véleménye szerint az eddig megjelentek közt legjobb, legjellemzőbb. — E hangjegyeket igen érdekessé teszi a czimlap is, melly a múzeum előtt tartani szokott népgyüléseket igen hiven tünteti fel. — Az oszlopos lépcsőzet egyik falán állnak a nép szónokai, kik közt Petőfi is gyakran szerepelt főleg versei előadásával. Ez általunk kiadott Nemzeti dal Pesten szerkesztőhivatalunkban, több mű- és könyvárusnál, s vidéken is többeknél kapható 30 pkrért."
Április 22. Hazánk. I. 203. sz. 812. lapon Pataky Ferencz április 7-éről Déesről keltezett politikai czikkében többek közt a következőket írja: „A felbőszült tömeg „le a zsarnokkal!" s több ehez hasonló kiabálások közt a társalkodási egylet nagyobb termében felütött thalia-templomába rohant, hol Zelényi igazgatása alatti szinésztársaság a „Tanácsnok leánya" czimű Weisenthurm-féle üres német szinmű előadását kezdé meg, a lármára a darab félbe szakadt, a függöny legördül s kevés idő múlva megjelenik Zelényi, s elszavalja megható lelkesedéssel Petőfi ismeretes nemzeti dalát, mellynek „esküszünk" végszavait a közönség után-hangoztatá."
Április 22. Képes Újság. 17. sz. 134. lapon Majer István ismertetvén Casagrande szabadságszobor-tervezetét, a főalakról többek közt ezt irja : „jobbja égbe nyúló ujjaival a magyarok ezreinek sőt millióinak Martzius 15-ki egy sziv és lélekkel óriásilag felharsogott ama fogadására emlékeztet, — Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!"
Április 23. Életképek. 18. sz. 525. 1. Feleségem és kardom.
Április 23. Életképek. I. 18. sz. boríték belső oldalán egy márcz. 28-áról keltezett rozsnyói levél az ott (márcz. 26.) tartott népünnepélyről szólván, többek ezt mondja: „A sasok a középületekről leszedettek, a sárga és fekete szinek elenyésztek. Az egész ünnepély nagy lelkesedéssel s a legszebb renddel ment végbe. Petőfiről és e lapok szerkesztőjéről sem feledkeztünk meg, mint kik egyik fő tényezői valának a szabadság minden vér nélkül kivívott örök emlékezetű diadalának. Éljenek mindketten, — és éljen, éljen a magyar szabadság! — Sok elnyomatott ember fogja áldani azon lelkeseket még hamvaikban is, kik fölemelték e nemzetet hajdani dicső világába!"
Április 23. Honfi szózat. (Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen.) Eredeti verses röplap. Aláírva: Mező Dániel h. böszörményi nemzet-őr s társai. Utánnyomni szabad. Nyomatott Debreczen város könyvnyomdájában. — Mező Dánielnek ez a verse először a Debreczen-Nagyváradi Értesítőben jelent meg s így szól:
Szólunk, mint szabad Magyarhoz illik,
Honfi-társak! nyilt, őszinte szót;
Nemzet-éltünk e dicső szakában
Leplezetlen adjuk a valót. —
A magyar nép szivében király s trón
Hő szerelme rendületlen áll;
S bár mit mond az éretlen Petőfi,
Él fölöttünk szeretett király.
Él e hon dicső kegyes királya,
S méltán hódol neki a Magyar,
Mert e szép hon fölvirágozásán
Fáradozva minden jót akar;
És a hűtelen betyári nyelvű
Dalnok erre béhunyá szemét;
Holtig hü magyarra nyomni készül
A gyalázó hűtlenség jegyét.
Lesz-e nemzet-őrsereg honunkban
Melly a hűtelent fogadja bé ?
Ezt, ki hon- s királynak, béke s csendnek
Őréül eskütt, s már megtöré!!
Süss gyalazat-béljeget arczára
Polgártárs! ki eddig hű valál,
Ah! ne hallgass áruló szavára,
S mondü-sza velünk: éljen a király!
E zavar-halászt, e béke és hon
Gyűlölőt mindenki vesse meg;
Trón s király ellen ha szólna többé
Vakmerőn, hon-átok sújtsa meg :
Dögmirigytöl könnyebb óvakodni
Mint lázzitó szók hatásitól;
Szemtelen, ki hű nemzet nevében
A királyról tiszteletlen szól.
Megkonduland hűtelen fölötted
Mit megingatsz, a halálharang;
Egy hű nemzet ennyi sérelemről
Hozzá illő büntetést adand.
Addig millió Magyar szivében
Borzadást szül átkos éneked,
S kebleikben hon s király szerelme
Föllobog, mi téged eltemet.
Április 27. Hazánk. I. 204. sz. 817. lapon Boross József szegedi levelében (április 16-áról) többek közt egy nép-gyülésről ír, melyben „közmegegyezéssel elfogadtuk, miszerint az utczák nevei megváltoztassanak, az előbbiek helyett a miniszterek neveit nyerendők: ekkép örökitendjük meg Wesselényi, Vörösmarty, Táncsics, Petőfi honfiak neveit is."
Április 27. Hazánk. I. 204. sz. 818. lapon Balás Dávid nemzetőr írja Sopronból ápr. 17-ről, hogy ápr. 16-án a soproni két fősk. ifjúsága az átalakulás emlékére ünnepet rendezett a színházban, ezután fáklyás-zene volt, melynél az ev. iskola előtt két tanuló beszédet tartott. — „Végül Petőfi ismeretes 'Talpra magyar' stb. dalát hangoztaták. A sziv tombolt örömében s a kitört érzetár éjfél felé kezde szokott medrébe visszasimulni."
Április 28. Hon és Külföld. 34. sz. 133. lapon az Unió zsebkönyvről:
„Született költőnek az Unió versirói között ismertető csupán a lánglelkü, könnyű, kedves folyamatu, változatos Petőfit hiszi, kiben nem a mesterség, nem a stúdium, hanem a teremtő gazdag természet áll elől gyönyörű, kimerithetlen, változatos egyszerű pompájában, kiben minden költői dús tehetség, érzet, melegség s észláng, mint gyémántban a nemes erezek legfinomabb lényege központosult. Tőle vannak: Septemb. 27-ike 1846. Egy költői édes merengés nagyszerű, merész képekkel, hasonlításokkal, egy rohanó tűzár, melly tajtékzó hullámain ellenállhatlanul ragad el magával a költői érzelem világa felé; Isten csodája, Erdélyben, Tűz, Rongyos vitézek s mindeniken a költészet istene, múzsák s grátziák bájos égi kellemei terülnek el, főként a 3 elsőn s azok közt a két utolsónak még azon nagy érdekök is van, hogy valóságos nemzeti dalok. Szeretnők bővebb ismertetés kedvéért azokból többet is közleni, de helyszűkéért csak ez egyet iktatjuk ide, hogy az olvasó láthassa, érezhesse azon költői hévmeleget, mi íróját lelkesíti. (Közli az „Isten csodája" cz. költeményt.) „Erdélyben" czímű darabja a két hon egyesülését eszközlő, arra buzdító lelkes nemzeti dal s az unió szellemében van írva."
A többi költeményekről s kivált alkalmi költeményekről így ír: „Schiller nem ok nélkül gyűlölte az alkalmi verseket; mert azok a lelket valóban megkötik, szabad repületét megakadályozzák, gyáva rabszolgai bilincsbe aljasitják, fantáziája szárnyait elmetszik, felhevült agyára jégkérget húznak s keble istenétől elzárják. Csak az egy Petőfi az, kiben itt is a mennyei szikra látszik s körmeiről az oroszlán nyomaira ismerhetni. Végül így ír : „Azok közt, kik az Unióban mint verselők felléptek, kétségen kivül Petőfi ragyog mint első nagyságú, első rangú költői észláng, ki „velut inter ignes luna minores" költői nagyságában eredetisége minden bélyegeivel magasan áll, kivel mint született költővel a felléptek közül egy sem versenyezhet."
Mondjatok dalt, de tüzes dalt,
Mert szakadjon ki a nyelve,
Ki úgy dalol, hogy dalától
Nincsen a sziv feltüzelve . . .
mond Petőfi „Tüz" czímű dalában, lap 410 s Petőfinek igaza van. Ismertető megmásolhatlan hite erről ez: a középszerűség megjár ugyan egyebütt, de a költészetben türhetlen, „mediocribus esse poetis non dii, non homines, non concessere columnae", stúdiummal ember sok minden lehet s kis költői tehetséggel csinos, jó versíró is, de valóságos költő sohasem, „poéta non fit, sed nascitur" s kit a természet arra nem hivott, abból valami nagy a költészet mezején soha nem leend; annál tanácsosabb lenne tehát mindenkinek Horácz idves tanácsa szerint megnézni „quid valent humeri, quidve ferre recusent"; mert a poéta minorum gentium vajmi idétlen buja növény!"
Április 29. Pesti Divatlap. I 20 sz. 541. lapon Csatári Ottó „Irodalmunk 1847. évi termékei" cz. czikkében igy ir: „A versek összegyűjtve való kiadásának ez évben is bővében vala irodalmunk ... Petőfitől „Összes költeményei" egy súlyos kötetben, és Vörösmarti minden munkái IX. kötetében ennek „legújabb versei". — Ezen gyűjtemények (között) kérdésen kivül a Vörösmartié legbecsesb adomány, és Petőfi összes költeményei; ezek után pedig a Tompa versei . . ."
Április 29. Pesti Divatlap. 20. sz. 552. lapon Előfizetési felh. a Vahot Imre Országgyűlési Emlék cz. almanachjára. Itt Vahot közli a készülő könyv tartalmát s a szépirodalmi rész irói közt megemlíti Petőfi nevét is.
Április 30. Életképek. 19. sz. 551. X. A tavaszhoz. 552. 1. Feleségek felesége.
Április 30. Életképek. I. 19. sz. Boritéklap homlokzatán: „Felelős szerkesztők Jókai Mór és Petőfi Sándor." A főlap 568-ik lapján: „Lapunk jelen számának homlokzatán már Petőfi is társ a szerkesztésben." Alább: „Lapunk minden számában leend Petőfitől költemény, ki ezentúl kizárólag csak az Életképekbe fog dolgozni."
Április végén. F ******** Király Petőfi Sándorhoz. Verses röplap. Kassán, nyomatott Werfer Károlynál. — A vers így szól:
Ím azt adok, mit ollyan ritkán adnak
Őszinte szódért nyilt köszönetet,
Hogy én irántam gyülölséget hirdetsz.
Midőn szivedben nincsen szeretet.
De azt ne várd, hogy majd a' gyülölségre
Gyülölséggel feleljen a' kirá'y,
Mert nemzetem királyi kebelemben
Szeretetnél egyébre nem talál.
És hogy ha volna mégis ollyan ember,
Ki érzetimnek belsejébe lát,
'S ismeri most, 's ismerte volna régen
Indulatimnak tiszta czélzatát,
'S bár mostanában ostorozni gyenge
'S jutalmat adni nem dús a' király
Ne rágalmazd ocsmány hizelkedőnek,
Ki engem igy is szeretni talál.
Lázitsd fel bár a' népek millióit
Kövezzék bűnös emberfejemet —
Kinek szivében bűnös indulat nincs,
Az mindenik vessen rám egy követ.
'S ha így reám a' milliók kezéből
Végetlen kőnek zápor árja szál,
Boldog leénd végső haláltusában
Az összveroskadt bűntelen király. —
Megadtam im, mit ollyan ritkán adnak
Őszinte szóért nyilt köszönetet,
S kívánom, hogy őszinte szódért mindig
Ilyen jutalmat adjanak neked, —
Állhat Munkács, állhat akasztófa,
De kebelemben bosszúvágy nem áll,
Szidalmadért ezt válaszolja néked
Egy vétke nélkül káromolt király!
Május 1. Lapok Petőfi Sándor Naplójából. Pest, 1848. Nyomatott Landerer és Heckenastnál. Ára 10 kr. p. p. Első iv. Tartalom: A magyar szabadság születése. — Márczius 15-dike. — A német polgárok és a zsidók. — Az országgyűlés és az urbér. — Királyi leirat a ministeriumról. — Monarchia és respublica. — Nagypéntek napja. — A katonaság. — Kliegl, Széchenyi, hivatal, rágalmak.
Május 2. Honfi szózat. (Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen.) Röplap. Aláírva: Mező Dániel, hajdu-böszörményi nemzet-őr s társai. Utánnyomat. Pesten, nyomatott Trattner Károlynál.
Május 2. Hon és Külföld. 35. sz. 137. lapon az Unió zsebkönyvről irván, Kemény Zsigmond Pető lovag czímű balladájára ezt a megjegyzést teszi: „a ballada végén nem tudjuk, ha a Petőfi nevéveli játék jól irányzott döfés-e vagy helytelen silány gúny, vagy mint inkább szeretjük hinni, nyomtatási hiba." — Az utolsó versszak egyik sorában t. i. Pető urfi helyett Petőfi urfit szedtek. Szemmel láthatóan sajtóhiba, de — mert a költemény tartalmát per tangentem lehetett volna a költőre is vonatkoztatni — kuriózum is.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése