2011. szeptember 21., szerda

Vidéki pikantériák (14): "Na, ki a betyár?"


Tartja magát Csíkszentdomokoson - s talán nem is csak ott - a vélekedés, hogy aki a házasság előtt megbotlik, az bűnt követ el. Legalább is ezt mondják dr. Balázs Lajos interjúalanyai, akikkel a Csíkszentdomokos nemiségéről szóló könyve megírása előtt alaposan elbeszélgetett a témáról (Amikor az ember nincs es ezen a világon, Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2009). Ezért aztán érthető, hogy tartja magát az ezzel járó nagy titkolózás is, mert hiszen  senkire, s legfőként a leányokra nem vet jó fényt az idő előtti nemi érintkezés.

És ha valaki megesett? Vége-hossza nincs a különbnél különb szomorú, megesett lánytörténeteknek...

"Tudok egy esetet - így egy 69 éves asszony -,  a leján helyzete kitudódott. A leján valahova odavolt, s akkor mikor hazajött, az édesapja olyan két pufot vágott le neki, hogy felesett. Semmi szó nélkül. S akkor kezdődött a cirkusz, hogy mit csinált, mét nem ügyelt magára... Úgyhogy aztán el kellett menekítsék a szomszédba, amíg az apa egy kicsit lecsendesedett. Úgy mondták az ilyennek, hogy mocskos kicsapni való, szegyentelen. Atyaistenelésekkel...
Titokban tartották. Nagy titokba. Nem úgy volt, hogy az orvosokhoz kell menjenek. Olyan es volt, hogy amikor kellett szüljön, akkor tudták meg a rokonok es. Addig észre nem vette senki, me kötték magukot. Leszorították törülközővel. S olyan ruhákot viseltek: ugye azok a bő szoknyák, s mejes kötényt hordtunk előtte.
Volt olyan, hogy olyan kicsi váncsinak született a gyermek. Olyan volt, mint az angolkóros. A feje nagy, s kicsi váncsi testje. Fészeg is született, néma es. S avval okozták, hogy azér mer kötte magát...  Megpróbálták eltenni az ilyen magzatot. Vótak ezek a házi bábasszonyok, s azok tettek es el. De a leányok féltek ettől. A menyecskék inkább el mertek menni. Met aztán ennek nagy híre lett, s akkora szégyen vót, aki terhes lett leányul. Ejisze akkora szégyent nem es tudnék mondani, hogy most miből lenne akkora szégyen, mint ez akkor. Inkább kihordták..."

A domokosiak nem titkolják el azt sem, hogy az ilyen lánynak úgy mondták, kurvaságra adta magát. Most egy kicsit másképp mondják: »Szegénynek a házeleje megnőt«". Megesett, megbotlott. Mondják kárörvendve es: »Jól van neki, nagy betyár leány. Megbotlott!«

Egy 75 éves férfi kissé más szögből világítja meg a jelenséget: „Az esetet legtöbbször a leánnak az anyja vette észre. A leány hallgatott, s dugva bőgögetett. Az anyja figyelte, ugye, a hónapi vérzést. A mestrációt (Suttogva). S nem vót. »Most kellett vóna legyen, hát a múltkor, ebbe az időbe, egy hónapja, most ne, megvót« — számolta magába az anyja.
— Most neked mé nincs mestrációd?
— Levettem azt az inget.
— Ne beszélj! Hol van az az ing, lám? Vedd csak elé! Felcsináltattad magadot ugye? Szégyentelen, gyalázatos. Kivel csináltattad fel magadot? Kivel? Kivel csináltattad fel magadot, mondjad meg, met megnyúzlak,.., megütlek, s apád, ha megtudja, megöl!
S akkor ugye, nem mondott semmit, csak bőgött. Aztán esment egy nap múlva, két nap múlva: »Na, ki a betyár? Jő-e ide? Elveszen-e?«
S hát eccer a betyár,... hát megtagadta. Nem es akar hallani róla. De a leján azt mondja, ettől van. Lassan ugye megmondta, hogy »evvel vótam«. Bekerültek a törvényre. A legény ott es vette a melyit: - »Nem ketten vótunk«. - »Nem te vótál velem? Nem szégyelled magadot?«
S mikor a leján így beszél a legényről a bíró előtt, mit mond a bíró? »Ettől van! Igaz-e? Nem baj, vért vesznek mind a kettőből, s a vér megmondja«.
Ez a módszer, mióta rendesen tudok gondolkozni, megvan. Annak pedig van olyan 60 esztendeje. Csak nem vót ennyire gyakorlatos (ti. gyakori, gyakorolt), mint most."

És most lássunk egy kerek történetet is, ugyancsak férfi előadásában (70 éves):

„Az öcsém leánya úgy járt. Az anyja megtudta. Az öcsém akkor az erdőn vót. Együtt halogattunk, együtt vótunk a marhákkal. A kollektívet őröjztük.
Úgy vót, hogy hazajöttem. Hát a leány itt vót nálunk. Nekem megmondta az asszony, hogy ne, a leánval mi van. Én vissza az esztenára, de előbb felmentem Bányára (ti. Balánbányára), vittem magammal egy liter pálinkát. Ott kezdtünk beszélgetni s illogatni a marhák mellett. Én ügyeltem, hogy ne igyák annyit, mint ő, hogy ne ittasodjak meg, hogy tudjak beszélgetni.
Ö má megvót jó félkorosan részegedve, s mondom, ide hallgass, mondok valamit. De csak úgy, ha felfogadod, hogy semmit nem csinálsz senkinek se. Se nekem, se másnak. S azt mondja, »azt mire fel mondod?«
— Mondom, én arra fel mondom, hogy csak úgy mondom meg, ha felfogadod.
— De hát mit kell felfogadjak?
— Azt, hogy nem nyúlsz senkihez, s nem bajlódol senkivel se így, se úgy. Se a te családoddal, se az én családommal, se a máséval.
— Hát G., hát mért mondól te ilyent?
— Hát azért, értsd meg jól: felfogadod-e, hogy nem csinálsz senkinek semmi rosszat?
—  Felfogadom, azt mondja, ahogy mondod, úgy lesz. De mondd meg, hogy mit akarsz mondani.
— Megmondom, de csak úgy, ha felfogadod. Százszor hangoztattam ezt.
Eccer azt mondja, hát G. »Ha ebbe a helybe felakasztnak, ha ebbe a helybe megnyúznak, ha börtönbe visznek, úgy se mondom meg senkinek soha, se nem bajlódom senkivel, de mondd meg, hogy mit akarsz«.
— Nem nagy az esemény, mondtam, csak egy kicsit neked sajnos.
— Hát mondjad na.
— Az, mondom, hogy a leányod másodmagával van. Erre ő a két kézivel a két orcáját így összecsapta (mutatja), s bőgni kezdett, mint egy állat. Egy óráig tartott a bőgése. A felesége három kerek hétig nem közelítette meg. Úgy félt tőle. Három hónapig pedig a leány ott vót nálunk: nem mert haza menni. Hogyha az apja otthon találja kapni, megöli. Félt most az apjától, de mikor meghagyta, nem félt.
Na, ilyen a leánygyermek helyzete. A legény, az kutyafasza! Megrázza, s mejen tovább. De jelzem, aztán annak se jó, ha nem veszi el, me perelik bé szigorán"...

Úgy hogy tessenek vigyázni!

(Folytatjuk) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése