Krézi-mesék és -versek furfangos szerzője: Mosonyi Aliz

Sajátos, szokatlan, mégis kedves és bizalomgerjesztő hang ezé a szerény írónőé. Aki úgy ír prózát, mint a költő. És verset is úgy, mintha csak mesélne. Két krézi-verse nyomán indultam el (A fölfalt postások, Ámokfutó) a Bukfencező múzsa c. antológiától (Kozmosz Könyvek, 1976), s jutottam el a világhálóig, ahonnan nem kevés furfanggal, de sikerült összekaparni egy fuvintásnyi kóstolót különös írói világából. (B. Bakter)

APRÓSÁGOK BOLTJA

Az Apróságok Boltjában apróságokat lehet kapni. Apró ruhákat, apró cipőket, apró kalapokat, apró esernyőket, az apró ruhákhoz apró gombot, az apró cipőkhöz apró fűzőt, a kalaphoz apró virágot.  Jön egy vevő, vesz egy apró ruhát, a ruhához apró gombot, a cipőhöz apró fűzőt, a kalaphoz apró virágot, aprópénzzel kifizeti, hát az esernyőhöz semmit se lehet kapni?  Semmit, semmit, mondja az apró boltos. De kár, mondja az apró vevő, akkor nem veszek esernyőt. Sóhajtozik az apró boltos, mind megmarad az esernyő, nem veszi meg senki.  Arra jön egy apró egér, bebújik az apró boltba, nézi az apró ruhákat, ebből nem kérek, nézi az apró cipőket, ebből nem kérek, nézi az apró kalapokat, ebből se kérek, meglátja az apró esernyőket, hm, hm, egy kis esernyőt ennék. Rág egy apró lyukat az egyik esernyőn, rág egy apró lyukat a másik esernyőn, jóllakik az apró egér.  Jön egy apró vevő, vesz egy apró ruhát, az apró ruhához apró gombot, vesz egy apró kalapot, a kalaphoz apró virágot, hát az esernyőhöz mit lehet venni?  Nézi az apró boltos az esernyőt, látja, hogy lyukas, tessék kérem lyukat venni az esernyőhöz! Nézi az apró vevő az apró lyukat, de szép lyuk, adja ide, megveszem!  Most már mindent lehet kapni az apró boltban, apró ruhához apró gombot, apró cipőhöz apró fűzőt, apró esernyőhöz apró lyukat.


AZ ÖRÖKNAPTÁR BOLTJA

Az Öröknaptár Boltjában csak egyféle naptár van, a papírja hófehér, hófehér ceruzával kell írni rá, de nem, hogy öttől hétig bélépcső harmadik emelet, hanem csak Tavasz Nyár Ősz Tél, ilyen örök dolgokat.

A RÓZSAUJJÚ TÜNDÉR BOLTJA

A Rózsaujjú Tündér Boltjába betévedt egy szegény vándor. - Egyen rózsát ! Igyon hajnali harmatot ! - mondta neki a Rózsaujjú Tündér. Megevett hat tányér rózsát, megivott hat liter harmatot a vándor, megtörülte a bajuszát, kiment az ajtón, azt se mondta, jó napot. - De szép bajszos ember ! Sose felejtem el ! - gondolta a Rózsaujjú Tündér. - Hanem azért a tányért mégiscsak utánavágom. Meg még a poharat is !

ŐRANGYALOK BOLTJA

Az Őrangyalok Boltjába nem lehet bemenni, besóhajtani lehet csak nekik, ITT TESSÉK BESÓHAJTANI, ki van írva, akkor azt ők meghallgatják, a kötést, horgolást leteszik, és máris indulnak, ha kell. Ha meg nem kell, szerintük, akkor nyugodtan horgolnak, kötnek tovább.

A BESZÉLŐ ZSINEGEK BOLTJA

A Beszélő Zsinegek Boltjában üldögél egy komoly kis hölgy, válogat komolyan a zsinegek közt. – Ez meddig tekeredik? – kérdezi a boltost. – Pestről Budára – mondja a boltos. – Nem elegendő – mondja a kis hölgy. – És ez meddig tekeredik? – Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Budára, Budáról Pestre – mondja a boltos. – Hát Alaszka? Hát Kujbisev? Odáig nem tekeredik? – kérdezi a kis hölgy. Odáig nem – mondja a boltos. – Akkor nem elegendő – mondja a kis hölgy. – A viszontlátásra! – Várjon, várjon! – mondja a boltos – összekötözzük, összebogozzuk, ahova csak parancsolja! Hova parancsolja? – Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Jaltára, Jaltáról Máltára, Máltáról Alaszkába, Alaszkából Puliszkába, Puliszkából Pakisztánba, Pakisztánból Kujbisevbe, Kujbisevből Budára. – És Budáról? – kérdezi a boltos. – Budáról Pestre – mondja a kis hölgy. – Megvan, kész van – mondja a boltos. – Most elegendő? – Egyelőre – mondja a kis hölgy. – Csomagoljam? – kérdezi a boltos. – Nem, nem – mondja a kis hölgy –, inkább máris tekergetném. – És máris tekergeti a beszélő zsinegeket Pestről Budára, Budáról Londonba, Londonból Párizsba, Párizsból Berlinbe, Berlinből Burmába, Burmából Madridba, Madridból Moszkvába, Moszkvából Jénába, Jénából Jaltára, Jaltáról Máltára, Máltáról Alaszkába, Alaszkából Puliszkába, Puliszkából Pakisztánba, Pakisztánból Kujbisevbe, Kujbisevből Budára, Budáról Pestre.


AZ ÉLETREVALÓ FÁNKOK BOLTJA

Az Életrevaló Fánkok Boltjában lélekszitán léleklisztet szitál a pék, abból süti a fánkot. Hanem a cukrot hol elfelejti, hol nem, hol tesz bele, hol nem. Jönnek a vevők, kérdezik: - Keserű fánk az élet? Vagy édes? - Én azt honnan tudhatnám - mondja a pék. - Meg kell venni, meg kell enni. Abból megtudhatják.

(A folytatáshoz mindig a További bejegyzések-re kell kattintani!)




EMLÉKEK BOLTJA

Az Emlékek Boltjában minden este összesöpröget a boltoskisasszony. Összesöprögeti a port, egy zacskóba tölti szépen, a zacskóra ráírja, A MAI NAP EMLÉKÉRE, és dátumot is ír rá pontosan, és beteszi egy fiókba, és a fiókra is ráírja, A MAI NAP EMLÉKÉRE, és oda is dátumot ír, pontosan. Ha jönnek a vevők, és valalmit venni akarnak, valami szép emléket, egy szép nap emlékére, a kisasszony csak kihúzza a fiókot, pontosan azt a fiókot, és előveszi, tessék kérem, EGY SZÉP NAP EMLÉKÉRE, a nap porát.


A FÖLFALT POSTÁSOK

kiskutyám postásokat evett
ezért szerettem kapni levelet
de elhagytak sorra mind
az emberek
és szegény kis állat fogyott
néha egy lap egy távirat

az őszön eltemettem
költöztem volna el
a városban több a postás

a vidéki élet nyugalma
megfizethetetlen


ÁMOKFUTÓ

fárad már az ámokfutó
s tanítja kisfiát
csak egymaga nevelgeti
nem futja iskolára
az ámokfutásból
nehéz kenyér de
ritka szép
s a legtöbb ember
csak messziről csodálja


FRÁSZNÉNI

a boszorkányunk frásznéni
egész nap kiabál:
ha sokat ugrálsz kapsz egy frászt
itt ne labdázz mert kapsz egy frászt
ne fütyülj mert kapsz egy frászt
hogy hívták frásznénit
kislánykorában
nem is volt kislány
kislány korában

****
Mosonyi Aliz 1944-ben született, Keszthelyen. Az érettségi és a konzervatóriumi zenei tanulmányok után újságíróként dolgozott.
1973 óta publikál gyerekkönyveket (Retekorrú király, Éhes vagyok!, Orroló, Pimpalin köpenye, Mesék Budapestről, Szekrénymesék, Boltosmesék).  Versei antológiákban jelentek meg. Írt színpadi műveket, rádiójátékokat, animációs filmforgatókönyveket is.
A Magvető Kiadónál megjelent művei: Mesék Budapestről (1996), Boltosmesék (1997), Illemtan gyerekeknek (2006), Szekrénymesék (2007)
Díjai: Déry-díj (1998), IBBY-életmű-díj (2009)