2018. március 31., szombat

A vers szószólói - ingyen és bérmentve

A könyv, amelyről szólnék, 1989-ben jelent meg a Múzsák / Közművelődési Kiadó gondozásában, szövegválogatója, szerkesztője és bevezető szövegírója dr. Böhm Edit. Művét valószínűleg kézi(tan)könyvnek szánta, hiszen olyan sokoldalúan közelíti meg a versmondás-versolvasás-versértelmezés ellentmondásos és bonyolult világát, hogy olvasva csak ámul az ember: itt mindenkinek igaza van!
Nem is csoda: nagy és okos embereket idéz meg a szerkesztő ebben a könyvben, sorolni sincs rá tér és idő.
Kerek húsz év telik el, s dr Böhm Edit újabb könyvet tesz a versmondással foglalkozók asztalára: A magyar versszavalás történetét, erről már találni egy reklámizű összefoglalót is, benne rövid utalást A vers szósólóira is: 

"Ez a könyv a magyar verselőadás (versszavalás) gyökereit, hagyományait, fejlődésének küzdelmes útját, fontosabb állomásait tárja fel, amivel hozzájárul e művészeti ág vitatott kérdéseinek megválaszolásához. Egyben emléket állít azoknak a képviselőinek, akik a különböző korszakokban hittel és odaadással vállalták fel a költészet élőszóbeli közvetítését, de mert művészetük – a színészethez hasonlóan - a pillanat művészete, alakjuk gyorsan eltűnik az emlékezetből. Bemutatja a versek szavalásával kapcsolatos nézetek, elméletek alakulásának folyamatát és utal az egyes korszakok előadóművészeti közegére, sajátos elvárásaira, az irodalmi- és a színházi élettel való összefüggésekre.
A szerző avatott szakértője a versszavalás elméleti és történeti kérdéseinek, neve ismerősen csenghet a versmondással foglalkozók számára. Előadóművészként, szavalóversenyek zsűritagjaként, tanárként egyaránt találkozhattak vele. 
1989-ben A vers szószólói címmel jelent meg a verselőadás művészeti kérdéseit tárgyaló szöveggyűjteménye, majd a Magyar Színháztörténet köteteinek egy-egy fejezetében foglalta össze a művészeti ág történetének szakaszait.
Ajánljuk a könyvet mindazok figyelmébe, akik művelik, tanulják, tanítják, vagy csak kedvelik az előadóművészetnek ezt az ágát, s akiket érdekel a magyar művelődéstörténetnek ez az eddig feldolgozatlan, izgalmas szelete."

Ezek szerint tehát a most 1 lejért (nem egészen 67 Ft) antikváriumban megszerzett kézikönyv ritka kincs, mert rengeteg nézőpontot tartalmaz tömören és elrendezetten, mintha valaki már elvégezte volna a tépelődő elemzését annak, hogy az elképzelések ne olthassák ki egymást, inkább közös építménnyé álljanak össze.
Az előszó felvetése alapján úgy tűnik, mintha valamiféle ellenségeskedés feszülne költő és versmondó között, pedig hát mindegyik jót akar: eljuttatni a Verset a közönséghez, a lehető legteljesebb valójában.
A költő érezheti azt, hogy a versmondó "elsinkófálja" előle a siker kulcsát azzal, hogy "hatásosan" mondja azt a szöveget, amit nem is ő írt. Vajon élősködés ez? Nem arról van szó, hogy a versmondás maga is alkotó munka, az alkotó pedig személyiségfüggő, vagyis óhatatlanul előtérbe kerül?
Az előadók a maguk során joggal követelik ki a versválasztás és -mondás szabadságát. Az ő szemükben a vers: kotta, amiből az előadóművész játszik, ezúttal nem zenét, csupán verset.
Kinek van igaza? Hamarosan, talán éppen a Magyar Költészet idei ünnepnapját megelőzően, bedobunk majd a köztudatba néhány mozaikkockát olyan aranyigazságokból, amiken muszáj eltöprengeni és levonni a megfelelő következtetéseket. Ebből nem csupán a versek olvasói, de költői is okulhatnak.
Ingyen és bérmentve...

(Folytatjuk)