Azt az írót, akit a szintén nagyformátumú kolléga, André Gide „ a XX. század Balzacjának” tartott, és a negyvenes évek derekán nem engedte, hogy Simenon felhagyjon életműve legmaradandóbb vonulatának, a Maigret-történetek folytatásával, nem csak illik megismerni, de érdemes is olvasni, mert istenadta mesélő tehetség. Bármilyen témához nyúl, szikár stílusa ellenére is szuggesztív hangulatteremtő ereje a polgári francia kis- és nagyvárosok mindennapjait, levegőjét idézi. Emblematikus alakja, a már-már látnoki logikával megáldott, szigorú, ám a bűnözőket is megértő és esendőségükkel együttérző Maigret rendőrfelügyelő tulajdonképpen inkább csak azért “született” 1931-ben, hogy a körülötte forgó történetek révén meghozza a szerzőnek az anyagi sikert, s íróként a kiadók üzleti világában hitelképes legyen. Mikor ezt elérte, gyorsan “nyugdíjba küldte” az olvasók által rajongásig kedvelt felügyelőjét - akit számos neves filmsztár (pl. Jean Gabin, Rupert Davies, Heinz Rühmann, Michel Simon) igen nagy örömmel és sikerrel alakított -, de a közvélemény nyomására kénytelen volt egy írói fogással ismét pályára állítani.
Személy szerint nem tudnám megmondani, hány Simenon művet olvastam életemben, annyi bizonyos, hogy amennyi a kezembe került, egyiket sem hagytam olvasatlan, sőt a televíziók műsorkínálatából is előszeretettel szeretem kiszúrni a Simenon-művek alapján készült filmeket. Persze, nem csupán Maigret viselt dolgai érdekelnek az író életművéből, hiszen a nem kevés ideig újságíróskodó Simenon komoly alkotásai ugyancsak hordozzák kiváló szépírói erényeit. Szinte lehetetlen kiemelten felsorolni néhány remekművét, hiszen a Wikipédia szerint “a XX. század egyik legtermékenyebb írója volt, naponta akár 60-80 oldalt is írt. Irodalomjegyzéke majd 200 regényt, több mint 150 novellát, néhány önéletrajzi művet, számos cikket és rengeteg ponyvaregényt tartalmaz, amiket több mint két tucat név alatt írt. Összesen körülbelül 1,4 milliárd példányt nyomtattak műveiből.”
A könyv, amit most kezembe vettem, a pozsonyi Kalligram kiadványa (Maigret karácsonya * Hét kis kereszt. 1995, Pozsony), s két, karácsonykor lejátszódó rendőri történetet tartalmaz, de csak az egyik főhőse Maigret, a másikban egy Lecoeur nevezetű, nőtlen rendőrtisztviselő nyomozói remeklésének drukkolhatunk, amelyet ugyanazzal a briliáns szerzői logikával keltett életre. Azért választottam éppen ezt olvasásra, mivel: 1. még nem olvastam őket, 2. először akkor jelentek meg magyar nyelven.
A Maigret karácsonya, amelyből egy jellemző részletet alább olvashatnak, egyszerű, szinte közönséges bűnügy felgöngyölítése - kivételes módon otthonról, ünnepi ellazulás közepette, amikor mindenki a pihenésre és a meghitt időtöltésre koncentrál. A kiválasztott részlet híven árulkodik arról, hogy milyen tekintélye van a népszerű felügyelőnek a lakosság körében, ugyanakkor hangsúlyozottabban megismerhetjük otthoni életvitelét, amely derűs élettársi harmóniában zajlik feleségével, még csak halvány jele sincs benne annak, hogy a történet szerzője a valóságban tulajdonképpen szenvedélyes megszállottja a szexualitásnak, felfokozott nemi érdeklődése - bevallása szerint - életében mintegy 10 ezer nővel hozta rövidebb-hosszabb kapcsolatba, így elképzelhetjük, hogy életét jobbára az íróasztal melletti és az ágyban töltött foglalatosságok mellett múlatta - másra nem igen maradhatott ideje -, olvasói megelégedésére. (B. bakter)
Kis videóösszeállítás a Maigret-filmek jeleneteiből és zenei szignáljából
Georges Simenon
MAIGRET KARÁCSONYA
4. fejezet
A történtek után jóval később, abban a fiókban, ahova Madame Maigret még a leghitványabb hányódó papírszeleteket is be szokta gyömöszölni, Maigret talált egy régi borítékot, melynek a hátán gépiesen összefoglalta ennek a napnak az eseményeit. Ezt nyilván csakis azért tette, mert valami feltűnt neki ebben a különös, majdnem elejétől végig a saját lakásából irányított nyomozásban, valami, amit a későbbiek folyamán is sokszor példaként emlegetett.
Mindazokkal ellentétben, amelyekhez volt alkalma hozzászokni, ennek az ügynek tulajdonképpen semmilyen kockázata vagy semmilyen igazi fordulata nem volt. Ez a fajta eshetőség nem érvényesült, ilyen alkalom egyáltalán nem is adódott. Tulajdonképpen minden szükséges értesülés a maga idejében, a lehető legegyszerűbb és legtermészetesebb módon jutott el hozzá.