"De jaj; a szerelemnek múlnia kell
s ha múlik, akkor fájnia kell,
hogy érezd, mennyit ér, míg tart, míg él.
A szerelemnek múlnia kell,
akkor is, ha égig emel
és szép, hogy mást hiszel, mert mást ígér."
(bakter bálint)
 |
| Nagy P. Zoltán: A nő |
Mircea Cărtărescu
EGY GYERMEK AGYÁVAL SZERETÜNK
Az életünkben az a legragyogóbb nő, aki igazán szeret minket és akit igazán szeretünk mi is. Semmi más nem számít. Egyszer gimnazista koromban egyik barátommal sétáltam a körúton, két félszeg és gyámoltalan suhanc, osztályoztuk a csajokat, és mivel még teljesen ártatlanok voltunk az erotikában, annál pofátla
nabbul viselkedtünk. Micsoda segge van ennek, micsoda dudái annak. A nők is luxuscikknek számítottak, éppúgy, mint a csillogó autók a Volvo- vagy a Maseratti-üzletek kirakatában: nem gondoltuk komolyan, hogy valaha is lesz dolgunk akár eggyel is. A Patria mozi lépcsőjén kiszúrtunk egy bombajó csajt. Kővé dermedtünk: micsoda combok a fekete necchansnyában, micsoda kerek feneke és micsoda vékony dereka volt, micsoda cucc volt rajta, micsoda vörös-drótos, összevissza tekeredő hajfürtjei... Körbejártuk, hogy elölről is megvizsgáljuk: hogy is lehetnek olyan tökéletesen formás mellei, amilyeneket csak a képzőművészeti albumokban (akkoriban ezek helyettesítették a Penthouse-t) láthattunk. Kié lehet ez a teremtés, milyen lehet egy szerelmes éjszaka vele? Végül beálltunk jegyért a sor végére, anélkül hogy szem elől tévesztettük volna, és anélkül hogy felhagytunk volna a Mesék meséjébe (Ion Creanga erotikus történeteinek gyűjteménye) illő kommentárokkal. Egyszer halljuk, hogy egy szutykos pofa a sorban, miközben előttünk szotyolázik, így szól: „Jó kis ejtőernyő, mi? Nektek is jó volna, pöcsösök... Hallgassatok rám, én már épp elég ilyet elfogyasztottam: ha láttok egy ilyen kúrni valót, jusson eszetekbe, hogy egy pasas már vele is torkig jóllakott! Lehet a világ legdögösebb csaja, lehet maga Brizsitbardó, valakinek mégis csak annyit ér, mint nekem a feleségem..."
Sokkal jobban megdöbbentettek ezek a szavak, mint hittem volna. Hogyan lehetne megunni magát az érintetlen és felfoghatatlan szépséget? Azt, akiért a bőrödet is odaadnád? Hogyan kívánhatna egy férfi többet annál, mint hogy átkarolja a derekát, és hosszú percekig a szemébe nézzen, aztán szép lassan az ágyra fektesse... Hogy kibontsa a selyem és csipke alsóneműiből... Itt a képzeletem megtorpant, nem tudtam tovább képzelni, hogy hogyan is kell szeretkezni. Ahányszor elgondoltam, milyen lehet, mindig csak egy rózsaszínű óceánt láttam, amely elsodor és amelybe belefulladok...
Aztán láttam valódi nőket, képzelt nőket, nőket a könyvekből, nőket a reklámokból, nőket a filmekből, nőket a videoklipekből. Nőket a pornómagazínokból. Mind különbözőek, és mindegyik mást kínált. Néhányba beleszerettem, és minden alkalommal ugyanaz történt: az első jel, hogy tudnám szeretni, mindig az volt, hogy nem arra gondoltam többé, „milyen jó kúrni való". Még akkor sem, ha valóban az volt. A férfiak agya hormonokban ázik. Ez alól a legkifinomultabb értelmiségi sem kivétel, ő is csak arról képzeleg, hogy mit művelne a mellette álló unatkozó, ismeretlen lánnyal. Az a biztos jele, hogy a világ leragyogóbb nőjével találkoztál, akit valóban szeretni tudsz, ha nem a combjait és a dudáit látod, mintha a hormonok visszahúzódnának a felforrt agyadból, hogy olyan tiszta és ártatlan legyen, mint a kisgyermeké, és olyan áttetsző, mint a csiga szarvacskája. Férfiaggyal szeretkezünk, de szeretni csak hiszékeny, függő, szeretetet vágyó és adó, ragaszkodó gyermeki aggyal tudunk. Életemben a legragyogóbb nők, mindegyik, akit valóban szerettem, és akik viszontszerettek, valahogyan mind testetlenek voltak, a tiszta örömöt, a tiszta érzékenységet, a tiszta tapasztalatot képviselték. A sokszor és végletekig megélt érzékiség sem volt egyéb, mint egyetlen alkotóelem egy bonyolult és kimerítő szellemi kalandban.
Számomra nem létezik tehát „a legragyogóbb nő" a 90-60-90-es méretekkel, sem aszerint, hogy szőke, barna vagy vörös, magas vagy alacsony, eladónő vagy költő. Az a legragyogóbb, akivel van egy közös virtuális gyerekünk; akit úgy hívunk: a ,,párom", a „szerelmem".
Fordította: Koszta Gabriella
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése