A mai nap folyamán a Magyar Elektronikus Könyvtár gyakran frissülő állományában megjelent egy 34 oldalas könyvecske, amelynek már a címe is felcsigázza a képzeletünket: A hasbeszélés művészete. Utasítás a hasbeszélés mesterségének elsajátítására, valamint mindenféle állathangok utánzására. Írta: Fregoly. Budapest, 1901. Gerő I. Imre kiadása.
"Ha valaki el akarja sajátítani a hasbeszélés tudományát, úgy az említettek figyelembevételével következőképpen kell eljárnia:
Legelső feladatként a mormogást sajátítsa el, mert ez a hang teljesen hátul a gégében képződik és azt a benyomást kelti, mintha messziről keletkezne...
Minél mélyebben a gégénél formáljuk a hangot, annál messzebbről jövőnek és minél közelebb a szájnyíláshoz alakítjuk, annál közelebbről tűnik fel. A gyakorlatok fárasztóak, ezért helyes eleinte rövidebb időt szentelni a tanulásnak. Igen nehéz az ajakhangok, a „p, b, f, v”, elsajátítása, mivel az ajaknak mozognia nem szabad. Tehát a kezdetleges hasbeszélők igyekeznek elhagyni azokat a szavakat, melyekben sok ajakhang fordul elő és még a gyakorlottabbak is lehetőleg kerülik az ajakhangokat.
Miután azonban még sem lehet teljesen elhagyni mindazokat a szavakat, melyekben „p, b, f, v” előfordul, ezért a nyelv segítségével pótolják azokat. A hasbeszélők egyébként rendszerint bajuszt és szakállt viselnek, mivel a bajusz és szakáll leplezi az ajak kis mozgását. Esetleg szájban tartott cigaretta is segít rejteni a csekély rezgést.
Tekintve, hogy a legjobb fül sem képes némi távolból megállapítani a hang eredetét, kellő arcmozgással a hasbeszélő könnyen megtévesztheti az embereket. Mindenesetre nehezebb egy kis szobában félrevezetni a hallgatókat, mint egy teremben. Gyakorlatlan hasbeszélő, ha kisebb helyiségben beszél, rögtön felismerhető.
Egyes hasbeszélő azonban különösen színpadon teljes sikert arathat, mivel az alsóbb néposztály inkább a gégénél formálja a szavakat, míg a műveltebbek tisztábban beszélnek és a hangokat egészen elől a szájnyílásnál képezik. Tehát természetesen egyszerűbb egy földmíves hangját észrevétlenül utánozni, mint egy kulturált emberét.
A tehetséges hasbeszélő két-három különböző hangot képes visszaadni. Ha a hasbeszélő ügyes artista is, akkor egész színdarabot eljátszhat. Fellép egyedül a színpadra és úgy tesz, mintha a pódiumon elrejtett társaival beszélgetne, akik kérdéseire válaszolnak. Mozgásával, arcjátékával, kérdésekkel és feleletekkel azt a látszatot kelti, mintha többen tartózkodnának a színpadon. Közben saját természetes hangját is hallatja és miután a hasbeszélésnél a hang ˝ -1 oktávval magasabb, mint a normális beszéd, a hallgatóságot legtöbbször meggyőzi.
Varietéknél gyakran emberekhez hasonló mozgó bábokat is vesznek igénybe a hasbeszélő partnereként, ezeknek azonban igen tökéletesen elkészítetteknek kell lenniök, mert a hasbeszélő szavait megfelelő arc- és testmozgással kísérik.
Az első ilyen mozgó bábot már 1770-ben használta Mengen báró Bécsben. Ha a hasbeszélő igen nagy gondot fordít arra is, hogy midőn a báb helyett szól, látszólag figyelő hallgatóként szerepeljen, úgy sikerül publikumát mindinkább félrevezetnie." (huszadikszazad.hu)
Érdekes módon, bár sokan nem hisznek benne, a műfaj ma sem veszett ki, az emberek jót szórakoznak a hasbeszélő művészeken, bár tudják, hogy nagyrészt merő illúzió és ügyeskedés az egész. Az amerikai Jeff Dunham sajátos humorral űzi a hasbeszélést, egy Mogyi nevezetű bábbal előadott vidám produkcióját magyar feliratokkal megtekinthetjük a jútubon.
 |
| Jeff Dunham, az ő hű Mogyijával |
Próbáltam utánajárni a szerző Fregolynak, de csak ezt a valószínű portréját sikerült felhajtani a gyakorlott artistának, aki könyve végén jópofa kis jelenetet is közöl, amit ide is átveszünk, hogy ismertessük általa a hasbeszélés művészi dimenzióit. (A könyv amúgy ingyenesen letölthető a MEK honlapjáról, az itt látható hivatkozásról. - Bakter B.)
A testvérek
Nagyobb mutatványok társaságok részére, már segédeszközöket tesznek szükségessé. Ha a hasbeszélő két kis mozgatható automata babát, fiút és leányt beszerezni nem akar, vegyen két nagyobb, de közönséges bábut a játékkereskedésben, Öltöztesse fel az egyiket fiúnak a másikat leánykának. Aztán szerezzen be, vagy készíttessen a könyvkötő által egy skatulyát reáerősitett de nyitható fedéllel, melybe a fiúbaba belefér és adja elö a következő sikerült és kedves jelenetet.
(A folytatáshoz mindig kattintson a További bejegyzések-re!)
Ön beszél:
(Kimegy és behozva a két babát, a pódium közepére állított székre ül, az egyik babát (a fiút) jobb térdére, a másikat bal térdére ültetve. Aztán beszél:) Íme tisztelt társaság, gyermekeim. (A fiúhoz.) Köszöntsd a bácsikat és néniket.
Fiu: Minek?
Mert ez igy illik.
Fiu: Ugyan ön akar nekem arról előad ást tartani, hogy mi illik és mi nem ?
Hasbeszélő: Már ismét komiszkodol ?
Fiu: Kikérem magamnak az ilyen kifejezéseket !
Hasb. Én kérem ki magamnak az illetlen magaviseletet!
Fiu: (kaczag) Haha! Neveletlen apák mind jól nevelt fiukat óhajtanak.
Hasb. Elég legyen, mert baj lesz. Köszöntsd a társaságot.
Fiu: Hát bánom is én! Köszöntöm a társaságot!
Hasb. Nem jó. Mond utánam: Jó estét mindnyájuknak.
Fiu: Jó estét nyájuknak.
Hasb. Mindnyájuknak!
Fiu: Minden nyájuknak. Hát annyi birkájuk van?
Hasb. (Haragosan.) Birka itt csak egy van.
Fiu: Tudom, az maga.
Hasb. Ezzel a ficzkóval nem lehet okosan beszélni.
Fiu: Ugyan kivel tudna ön okosan beszélni !
Hasb. Annuska, köszöntsd te a társaságot.
Leány: Jó estét a szép közönségnek!
Fiu: (ordit) Jaj ! jaj ! jaj !
Hasb. Mi bajod !
Fiu: Fogjon meg jobban maga gyámoltalan : Csuszok!
Hasb. Tudsz te énekelni Annuska ?
Leány: Tudok.
Fiu: Mint egy repedt fazék!
Leány: Kérem szépen! Mint egy fülemüle!
Fiu: Igen, mint egy kitömött müle-füle de füle-müle!
Hasb. (fiúhoz) Elég legyen!
Fiu: Hiszen még el se kezdte!
Hasb. Elég legyen a veszekedésből!
Fiu:. Hát minek kezd ki mindig velünk
Hasb. Énekelj valamit Annuska.
Leány. (Énekel) Nincsen annyi tenger csillag az égen.
Fiu: (A hasbeszélő nevét mondja.)... ur, csuszok!
Hasb. Nahát ez tűrhetetlen! (Felugrik ülőhelyéből, a leánykát leülteti a székre, a kazettát mely egy széken áll, az előtérbe hozza, fedelit kinyitja.)
Fiu: (Orditoz) Mit akar ezzel a skatulyával, nem szeretem a skatulyákat . . . .
Hasb. Mindjárt meglátod ! (Bele gyömöszöli).
Fiu: (Ordit) Segítség ! Rabló!. .
Hasb. (becsapja a felelet:),
Fiu: (Belül, halkan.) Segítség! Rabló !
Leány: (Kaczag.) Ugy kell neki.
Hasb. (Leül, ölbe veszi a leánykát .) Most énekelj valami szépet a bácsiknak és néniknek.
Fiu (a skatulyában énekel): Nyisd ki babám az ajtót.
Leány: Nem nyitom me rt meglátják a szomszédok.
Hasbeszélő végig énekelteti ezt a babákkal, mikor a fiu énekel hol becsapja a skatulya fedelét, e szerint a fiu éneke hol erősebben, hol gyengébben hallatszik.
Ezzel a mutatvány véget ér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése