Garibaldi-nóták

Egy nép akkor fogad igazán a szivébe valakit, ha nótájába fűzi. Hogy a magyar népnek mi volt Garibaldi, legszebben mutatják e nóták, melyek: így összegyűjtve itt jelennek meg először. (Forrás: különlenyomat az Erdélyi Lapokból, 1910 * A felsősófalvi tűzkárosultak javára kiadja az Erdélyi Irodalmi Társaság)

Garibaldi csárdás kis kalapja,
nemzetiszín pántlika van rajta,
nemzetiszín pántlika van rajta,
Kossuth Lajos neve ragyog rajta.

*

Letörött a bécsi torony gombja,
Ihatnék a Garibaldi lova.
Magyar kis lány, meríts neki vizet,
Garibaldi a csatába siet.

*

Ezernyolcszázhatvankettedikbe
Fölment Garibaldi egy nagy hegyre,
Onnan nézte szép magyarországot.
Hogy harcolnak a magyar huszárok.

*

Kerek ez a zsemle,
Nem fér a zsebembe,
Ketté kéne vágni,
Éljen Garibáldi!
Éljen Garibáldi!

Garibaldi és vörös sipkásai

*

Szennyes az én ingem,
Szennyes a gatyám is.
Majd hoz Kossuth tisztát,
Türr Pista meg puskát.
Éljen Garibáldi !

*
Kossuth, Klapka meg Türr
Mind be fognak törni
Sereg is jön velük
Húsz-harmincezernyi.
Éljen Garibáldi!

Petit journal: Garibaldi a magentai ütközetben

*

De sok itt a holló,
De kevés a kard s ló.
Majd elhozzák, csak mi
Legyünk készek halni.
Éljen Garibáldi!

*

Ezernyolcszázhatvanba
Garibáldi Nápolyba,
Onnan jön Velencébe,
Magyarnak segítségre.

*

Nagy a sasnak a körme,
Majd levágunk belőle,
A tollát is kitépjük,
A kalpagunkra tűzzük.

*
Elmentem a debreceni vásárra,
Lovat vettem Garibáldi számára,
Nemzetiszín pántlika a kantárja,
Én leszek a Garibáldi huszárja.

Az 1910-es kiadvány címlapja