2012. szeptember 7., péntek

Öngyilkosság időben és térben: Az irodalom a hibás?

Öngyilkossági variációk

Szóltunk már e blogban Vadas Gyula–dr. Veress Albert Az ördög cimborája c. könyvéről (Státus Kiadó, Csíkszereda, 2012), ismertetve azt a fejezetet, melyből megtudtuk: a kötet fő tárgyául szolgáló öngyilkosságot valamikor "angol betegségnek" nevezték Európa-szerte, olyan elterjedt volt a vén Albionban. Szerzők arra is rámutatnak: nem csoda, hiszen a megállapodott feudális társadalom ott kezdett komolyabban megbomlani a legelőször, s a társadalmi normarendszerek gyökeres bebukása magatartásbeli zavarokkal - fokozott suicid viselkedéssel - jár.

Esetünkben öngyilkosságokkal.

A könyv egy másik, terjedelmes fejezete (Adalékok a magyar öngyilkossági jelenséghez) már a feltűnően magas magyar öngyilkossági ráták gyökereit kutatja, rámutatva, hogy mihelyt a jelenség megvetette a lábát a magyar nyelvterületen is, irodalmunk mind nagyon számban propagálja az élet önkezű kioltását mint egyfajta menekülő megoldást a fölénk tornyosuló földi gondoktól. Nem üres vádaskodás ez a szerzők részéről, hiszen nem átalnak bő lajstromot készíteni azon írásművekről és szerzőkről, amelyek/akik a népszerűsítés "bűnébe" estek.

Persze, mi jól tudjuk, hogy nem szerencsés se a sajtó, se az irodalom szájára lakatot tenni és útját állni az alkotás, a gondolkodás, a véleményformálás szabadságának, szerzők se ezzel a szándékkal lajstromoiznak, de a tények - tények maradnak. Ami sok, az sok...

Az argumentáció kedvéért alább mi is jól belemarkolunk az összehordott bizonyító anyagba. (A reformkortól kezdjük, mint a magyarországi társadalmi-gazdasági modernizáció sarrkövétől).

1842 Eötvös József: A karthausi (regény). Gusztáv lelki válsága csaknem öngyilkossággal végződik.
1844 Eötvös József: A falu jegyzője (regény). Miután Rétyné lelepleződik, megmérgezi magát. Aztán a betyár Viola felesége a törökdombon, ama helyt, ahol a férjét lelőtték a pandúrok, öngyilkos lesz.
1845 Petőfi Sándor: Téli világ (vers). „Megölte valaki magát, / Az hozta ezt a rút időt."
1846 Petőfi Sándor: A hóhér kötele (regény). A. vadromantika teljes kelléktára megjelenik a költő egyetlen regényében: gyilkosság, öngyilkosság, sírbontás, akasztófa...
1847 Petőfi Sándor: A szerelem országa (vers). A szerelem országában „mindenütt a régi látomány: / Dúlt arcok és öngyilkolás!..."
1852 Kemény Zsigmond: Férj és nő (regény). Kolostory Albert családapa szerelmi ügybe bonyolódik, aminek a vége öngyilkossága lesz.
1859 Madách Imre: Az ember tragédiája (színmű). A gyarlóság az emberi természet elengedhetetlen része; benne rejlik az a gát, ami az eszmék megvalósulását akadályozza. Ugyanakkor ez a természet rejti magában a menekvése is: ez téríti el Ádámot az öngyilkosságtól.
1860 Vajda János: A gyilkos (vers). „Fúj, nyargal a szél hegyen, völgyön át... Megölte benne valaki magát."
"Szervusz, világ!"
1865 Jókai Mór: Mire megvénülünk (regény). A két fiú édesapja agyonlőtte magát, s a testvérek előtt feltárul család nemzedékek óta öröklődő szörnyű öngyilkossági sorozata.
1865 Szigligeti Ede: A fény árnyai (tragédia). Nyáraiék hitelezője (egy szegény tanító) öreg napjaira kuporgatta össze pénzét, amit uzsorakamat fejében adott volt kölcsön nekik. Nyarai felesége könyörtelenül bánik e szerencsétlennel, aki mindenét elveszítve öngyilkosságba menekül.
1867 Tolnai Lajos: Az ötforintos (elbeszélés). A hős egy jószándékú, jelentéktelen kishivatalnok, aki bankóhamisítással akar kilábolni a családi nyomomságból, de rajtaveszt, s végül öngyilkosságba menekül.
1869 Orbán Balázs: A Székelyföld leírása... (monográfia). A torjai Büdösbarlang leírásánál emlékezik meg egy Könczei nevű, nemes lelkű fiatalról, aki a hazafiak gyötrésére és kifosztására küldetett hivatalnokokat leleplezi, s az elfogására küldött foglárok már csak a nemes leiektől elhagyott hideg testét találák: öngyilkos lett a kénes barlangban.
1872 Toldy István: Anatole (regény). Anatole három szerelmi kudarc után öngyilkos lesz.
1874 Toldy István: Kornélia (tragédia). A polgári házasságban élő házasságtörő asszony előbb megöli züllött férjét, hogy szerelmét megmentse, majd Sorrento magas szikláiról a mélybe veti magát.
1876 Arany János: Híd-avatás (városi ballada). Bemutatja Budapest öngyilkosait, akik a lelketlen „polgárisodás" és a túl hirtelen jött „modernizáció" - a kapzsi idegen és hazai tőkések és bankárok — áldozatai.
1882 Rákosi Jenő: A legnagyobb bolond (regény). A főherceg által az estélyen megalázott polgári kormányzó főbe akarja lőni magát, ám tettét Persze Celesztin megakadályozza.
1882 Vértesi Arnold: Öngyilkosok (elbeszélések). A válságba jutott kiegyezéskori társadalomnak szinte valamennyi alakja felbukkan az elbeszélésekben.
1884 Reviczky Gyula: Apai örökség (kisregény). A kallódó Fejérházy Tibor kártyaadósság miatt az öngyilkosságot választja.
1891 Ambrus Zoltán: Midás király (regény). Bíró Jenő festőművész első felesége halálát az újabb házasságban sem heveri ki, öngyilkos lesz.
1892 Ambrus Zoltán: A gyanú (kisregény). Szombathy Károly védőügyvédet öngyilkosságba kergeti az a gyanú, hogy talán a felesége mégis csak gyilkos lehet.
1894 Benedek Elek: Huszár Anna (regény). Főhőse falusi származású diák, aki nem tud választani otthoni jegyese és városi ideálja között, s a magyar úri és paraszti élet ellentéte elől öngyilkosságba menekül.
1895 Ambrus Zoltán: Őszi napsugár (regény) Hódy Balázs mélakórban szenvedő költő öngyilkosságot kísérel meg.
1896 Herczeg Ferenc: Szabolcs házassága (regény). A főhős kiábrándulása kora társadalmából olyan mély, hogy öngyilkos lesz.
1898 Ady Endre: Az öngyilkosjelölt (elbeszélés). Veress Jankó az adóssága miatt a hitelezők előtt eljátssza, hogy öngyilkos lesz.
1899 Thury Zoltán: Katonák (színmű). Az alacsony jövedelmű főhadnagy nem képes megfelelni a tisztekkel szemben támasztott társadalmi elvárásoknak, családja szétesik, ő maga pedig öngyilkos lesz.
1889 Ábrányi Emil: Utolsó nap (vers). „Az öngyilkosnak gyönyör a halál, mert / Akar meghalni."
1900 Ady Endre: Cselédek sorsa. Két öngyilkossági kísérlet (újságcikk). Két cselédlány öngyilkosságát írja le Ady.
1901 Ady Endre: Révész huszárkapitány agyonlőtte magát (újságcikk). Az esetet részletesen leírja Ady.
1903 Petelei István: Elítélve (elbeszélés). A vidéki polgári házasság válsága, az anyagiak meghatározta házasság, az idősödő férj, a hűtlen feleség és a szerető konfliktusa a novella tárgya. A szeretőjétől gyermeket váró asszony öngyilkosságba menekül.
1903 Ady Endre: Juliska és Ilonka (újságcikk). Két szép papkisasszony öngyilkossága.
Az ünnepélyes szamuráj - nem habozik
1905 Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes (kisregény). Az öreg Csurgó Károly birtokát egy újgazdag tőkés veszi meg, ő a lányához költözik Pestre. A városban idegen embert öngyilkosságba kergeti a város elembertelenedett világa.
1905 Juhász Gyula: Egy fiatal öngyilkosnak (vers). Az öngyilkosság üdvöt ad.
1906 Ady Endre: A tó nevetett (vers). Az öngyilkossággal kacérkodó emberpár lelkiállapotát mutatja be.
1906 Juhász Gyula: Öngyilkosok (vers). Az öngyilkosság megváltás.
1907 Kosztolányi Dezső: Az öngyilkosokhoz (vers). Az élet puszta átok, az öngyilkossággal '    terheit nem vonszoljuk tovább.
1907 Ady Endre: Halál a síneken (vers). Az élet utcalány, a költő hideg síneket szorítva várja a halált, s jő a „szent kerék".
1907 Ady Endre: Öngyilkosságok az irodalomért (újságcikk). „Nem tudom, mi elől menekülnek: az élet elől avagy az irodalom elől."
1908 Lengyel Menyhért: A hálás utókor (dráma). Hőse öngyilkosság hírét keltve külföldre menekül.
1909 Karinthy Frigyes: Szerelmi öngyilkosság (vers). A költő a saját törődött lelkét veszi magához.
1910 Kosztolányi  Dezső: Én öngyilkos leszek...   (vers). Az elkeseredett kisgyerek az öngyilkosságról, képzelődik.
1910 Ady Endre: A meghívott Halál (vers). „Minden halálok fejedelme: / A meghívott Halál."
1911 Krúdy Gyula: Szindbád útja a halálnál (elbeszélés). A fiatal virágárus leány leveti magát a harmadik emeletről.
1911 Csáth Géza: Johanna (elbeszélés). Az elvált, magányos nő az újabb szerelmi csalódás után öngyilkos lesz.
1912 Kaffka Margit: Színek és évek (regény). A dzsentrit elpusztító társadalmi bajok újakkal cserélődnek fel, a nemzet bomlásának a tünetei szaporodnak. Pórteleky Magda első férje öngyilkos lesz.
1913 Krúdy Gyula: A vörös postakocsi (regény). Rezeda úrnak és Madame Louisnak is volt már öngyilkossága, minekutána vallásos emberek lettek.
1913 Babits Mihály: A gólyakalifa (regény). Tábory Elemér álombéli önmaga öngyilkos lesz, ám ennek következtében meghal a valóságos önmaga is.
1915 Gábor Andor: Palika (színmű). Palika öngyilkosságba menekül az elviselhetetlen valóság elől.
1916 Török Gyula: 12752 (elbeszélés). Az e számú vasúti fülkében ismételten elutasított, kikosarazott kérő főbe lövi magát — a fülkében.
1916 Szomory Dezső: Mándy Kázmér öngyilkossága (elbeszélés). S. doktor a Mándy Kázmér öngyilkosságát idézi fel a szalonban.
1917 Török Gyula: A porban (regény). Kender Pál, a gazdag dzsentrifiú, elveszti a lelkét a meddő dzsentrivilágban, és öngyilkos lesz.
1921 Füst Milán: Az öngyilkosságról. Néhány laikus észrevétel Posch Jenő cikkére (tanulmány).
„...ha akarok is meghalni, vágyom élni!" — mondja ki a következtetést az író. 
1923 Gyalui Jenő: Atyám (színmű). Csocso-szán fia ifjan öngyilkos lesz. Puccini Pillangókisasszony történetét gondolta tovább a szerző.
1925 Dsida Jenő: Öngyilkosság (Vers). A mű jelképes, az öreg szilvafa lesz öngyilkos az éjszaka. 
1925 Kosztolányi Dezső: Aranysárkány (regény). A megalázott Novák tanár úr öngyilkos lesz,
1925 Ligeti Ernő: Föl a bakra (regény). A kolozsvári alügyész, Elekes Péter, nem csak anyagilag szegényedik el, a kivándorlás és az öngyilkosság közt vergődve végül fiákeresként „békél meg" sorsával.
1926 Székely Jenő: Az öngyilkos élete (dráma). Felidéződik egy viszályos házasság, ami a fér; öngyilkosságával végződik.
1927 Babits Mihály: Halálfiai (regény). Sátordy Imre öngyilkosságot kísérel meg.
1927 Móricz Zsigmond: Úri muri (regény). Szakhrnáry Zoltán földbirtokost beteljesületlen vágyai, megvalósulatlan elképzelései öngyilkosságba vezetik.
1927 Kassák Lajos: A napok a mi napjaink (regény). Zilper államügyész az öngyilkosságba menekül.
1927 Kosztolányi Dezső: Az öngyilkos (újságcikk). „Fönn az Alpesekben történt, ezerkétszáz méternyire a tenger szine fölött."
1928 Nagy Lajos: Az öngyilkosok büntetése (karcolat). Mi történjék, ha az öngyilkossági kísérlet eredménnyel jár, s a bűnös meghal?
1928 Németh László: Emberi színjáték (regény). Boda Zoltán meghiúsult öngyilkosságával zárul a regény első része.
1928 Szép Ernő: Május (színmű)., Az öngyilkosjelölt összetalálkozik a ligetben egy szerelmespárral...
1928 Zilahy Lajos: Valamit visz a víz (regény). A Tiszából kimentett, titokzatos nőbe szerelmes lesz a már házasságban élő férj, ám a végzetes vonzalom a nő öngyilkosságával véget ér. A regényből nagysikerű film készült.
1931 Gelléri Andor Endre: A nagymosoda (regény). Tulajdonosa összeroppan, öngyilkos lesz.
1931 Karinthy Frigyes: Egy úrhoz, aki ma öngyilkos lesz (újságcikk), „...ha az ember reggel kinyitja az újságot, csalhatatlan bizonyossággal talál benne legalább egy darab olyanféle összetételű, eredetű és körülményeiben is hasonló öngyilkosságot tegnap estéről, mint amilyen a tiéd lesz ma este, vagy bármelyikünké lehetne, akik hozzád hasonló testi és lelki körülmények közt élünk."
1932 Juhász Gyula: Csevegés az öngyilkosságról (újságcikk). Gondolatait közli a költő az öngyilkosságról (később maga is öngyilkosságba menekül).
1932 Móricz Zsigmond: Rokonok (regény). Kopjáss István újdonsült főügyészt a kisváros urai, hivatalnokai öngyilkosságba kényszerítik.
1933 Kosztolányi Dezső: Az öngyilkos (újságcikk). „Minthogy nem ismerjük az öngyilkosság igazi okait, tünetileg kezeljük."
1933 Nyirő József: Kopjafák (elbeszélések). Az Öreg székely - Szabandi Mihály - a büdösbarlangban vet véget életének, hogy ne pusztítsa tovább a szűkösen élő család kenyerét. Az öreg Ugrai Lőrinc ötven évig tartó házasság után elveszített felesége halálába belenyugodni nem tudván, az asszony holtteste mellett főbe lövi magát.
1934 Déry Tibor: Befejezetlen mondat (regény). Parcen-Nagy Károly trösztvezért az élethazugságok felismerése, felesége hűtlensége öngyilkosságba sodorja.
1934 Fenyő László: Egy öngyilkos-jelölt naplójából (vers). „Jó volna élni két tiszta szem / oltalma s verője alatt, / jó volna élni... nem lehet... / «hát felakasszam magamat?»
1935 Kosztolányi Dezső: Litánia (vers). „Az én koromban: / öngyilkosok ezrei földre borultak. // Az én koromban: / méreggel aludtak el a nyomorultak."
1936 Németh László: Bűn (regény). Dr. Horváth Endrét — a „csömörlött urat" — mentőautó viszi el budai villájából öngyilkossága miatt.
1939 Németh László: Cseresnyés (dráma). A főhős középső lánya öngyilkos lesz.


Öngyilkolni tilos!
...És tegyük hozzá, hogy a lajstrom abbamaradásától eltelt további hetvenvalahány év még csak tetézte az irodalmi öngyilkolászások sorát, módszereit és helyzeteit. Ilyen értelemben valóban elképesztő, hogy a magyarság életterében mennyi az önkezű halál - spirituálisan is. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy az írók nem csupán terjesztői és gerjesztői lehettek a suicid viselkedésnek, hanem olykor példamutató gyakorlói is, akkor úgy tekinthetünk a két szerzőre, mint jogos vádemelőkre.

Hiszen nem ugyanaz külön-külön tudomásul venni, hogy Juhász Gyulának nem is egy öngyilkossági kísérlet fűződik a bűnlajstromához, vagy hogy egy 1915-ös levelében Ady így ír egy barátjának: "Mostanában az öngyilkosság gonolatával foglalkozom, kelek és fekszek." Meg azt, hogy Móricz Zsigmond első felesége, Holics Eugénia tanítónő szintén öngyilkos lett. Vagy, hogy Nyirő József nagy megértéssel viseltetett a magukat elveszejtők irányában... És egészen más együttesen megemészteni, elkönyvelni, hogy az írói sors nem egy esetben egyenesen az ön pusztítás legvégsőbb és legradikálisabb formáját is megcélozza.

Az is közismert tény, hogy Goethe: Az ifjú Werther keservei c. igen melankolikus, életunt, búvalbélelt könyve nem csak a maga korában, egészen szép számú hívet szerzett az ön gyilkos kedvnek a boldogtalan szerelmesek körében. És ne feledjük a Seres Rezső bárzongorista dalát sem, a Szomorú vasárnapot, amely világszerte hatványozta a tragédiákat...

Az ördög cimborája c. könyv szerencsére nem mondja ki, s ezért nekünk kell megfogalmaznunk: vajon az írói minták hatása fokozta fel az előretörő magyar kapitalizmus korszakában a suicid kedvet, vagy az irodalom egyszerűen csak követte és hű krónikásként rögzítette a társadalomban lezajló egyéni tragédiákat?

Mert Vadas Gyula és dr. Veress Albert a továbbiakban nem átallnak egy rögtönzött sajtószemlét is közzétenni korabeli újságokból, amelyekben csak úgy hemzsegnek a magukat elveszejtők felkavaróbbnál felkavaróbb, "szenzációs" történetei... 

(Később azokról is szót ejtünk, ha élünk...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése