 |
| Damó kiállításon Kecskeméten |
A Szebenben született, majd Brassóban, Bukarestben élt, s ma Kecskeméten élő Damó István, aki tavaly volt 60 esztendős, az utóbbi típusba tartozik. Alaposan meg kell ismernünk az őt foglalkoztató grafikai elemek világát, hogy elcsípjük szándékait.
Míg Bukarestben éltem magam is, egy levegőt szívtunk, ugyanabban a sajtóházban dolgoztunk, s bár grafikus volt, ő is a betű tőszomszédságában kereste a kenyerét: kiadóban dolgozott. Könyvborítói, illusztrációi, plakátjai ismertek voltak. Egyik könyvemnek (Bármely rendelést vállalok) szintén ő tervezte meg a borítóját a múlt század nyolcvanas éveiben, később meg, már Kecskemétről kaptam tőle egy elegáns, kis példányszámban készült versalbumot, amit ma is őrzök: Faludy György kézírásos verséhez készített illusztrációkkal.
Tegnap pedig Csíkszeredában lepett meg egy hónapig nyitva tartó kiállításával. A tárlaton élőben megláthattam azt az időközben körvonalazódott Damó-féle képvilágot, amiről korábban inkább csak jelzéseim voltak. Megismerhettem elképzeléseit a művészkönyv, a könyvtárgyak műfajáról, hiszen azt ma már egyre többen művelik a világban, az így készült könyvek sokszor nem is könyvek, és mégis, azt a hatást keltik és váltják ki az emberből. Damó Pista pedig egy ideig még elnöke is volt az alapító tagként létrehozásától támogatott Magyar Művészkönyvalkotók Társaságának, amelyben elmondása szerint egyaránt munkálkodnak szobrászok, textilművészek, grafikusok, festők.
Egyben a művészkönyv definícióját is ő adja:
– Sokféle meghatározása létezik a művészkönyvnek, ahány alkotó, annyi megfogalmazás. A művészkönyv abban tér el a hagyományos értelemben vett könyvtől, hogy egyedi módon szerkesztett; a kép és szöveg viszonya sajátos, a hagyományos szövegtükör egysége „megbomlik”, a tartalomnak vagy inkább a közölt gondolatoknak, szándéknak megfelelően alakul. A szövegre vonatkozóan bármit lehet csinálni a betűvel, egy szabálynak kell megfelelnie: az olvashatóságnak. Számomra a művészkönyv a gondolatrögzítés egyik formája. Az, hogy nem képgrafikát vagy egyedi rajzot készítek, hanem könyv formájába öntöm gondolataimat, egy újabb kihívás, hiszen a kétdimenziós síkból egyből kilépek a térbe, tárgyat alkotok, aminek van külső és belső része is, kézbe vehető, van tömege, az anyagnak struktúrája, faktúrája, és nem utolsósorban illata is van a festékeknek, a ragasztóanyagoknak köszönhetően.
Persze, ez csak egy része - méghozzá a kuriózumot jelentő - munkásságának. Damó alapvetően megmaradt grafikusnak, aki történeteket szublimál képi kifejező eszközökkel olyan formavilággá, ahol csak akkor érezzük otthon magunkat, ha képesek vagyunk odafigyelni a művész vonalainak játékos szerveződésére. A címek segítenek ráhangolódni az alaphangulatra, amely nem köti ugyan bilincsbe a képzeletet, de meghatározza a fantázia kibontakozásának irányát.
Nézzük ezt a világot az itt látható minták révén s próbáljunk együtt élni vele.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése