" 1942. november 16-án indult útnak a Tábori Színház húsz fővel, egy katonaszerelvényhez csatolt kupéban. Manyika két hónapig volt ott a negyven fokos hidegben, alig fűtött szobában… Két dalt vitt magával, a Jaj de jó a habos süteményt és a Csicskás nótát. Az utóbbit katonasapkában énekelte."
Ha minden jól megy, ez a fotó lehet az, mely tábori szerelésben őt megörökíti, s vele együtt a dalt, mely amúgy gügye és semmitmondó, de akkor sokaknak mégis már-már a Mindent jelentette.
S ha már Kiss Manyi személyisége szóba került, nem árt tudni róla, hogy világéletében zágoninak tartotta magát (bár nem ott született, hanem Magyarlónán), olyannyira, kedvenc kutyáját is Zágonnak nevezte el (bár létezik ilyen keresztnév is!). Igaz, a "szülőfalu" sem hagyta veszni az emlékét: a Mikes-kastély helyreállítása után Kiss Manyi is kapott egy emlékszobát, Mikes Kelemené és Csutak Bertalané szomszédságában.
Szintén az unokaöcs elbeszéléséből tudni, hogy Kiss Manyi a doni hómezőn nem csak a háborút, de a forró szerelmet is megismerte: belehabarodott abba a jóképű tisztbe, Bakonyi Jánosba, akit a színészek mellé biztonsági emberként rendeltek... De hát a színészsors már ilyen: szerepről szerepre, szerelemből szerelembe élték le életüket, mi meg ma is szívből tapsolnánk nekik. Ha volna kinek...
***
Csicskás nóta
Zene: Fries Károly
Szöveg: Kovách Kálmán
Elmennék a babám mellé csicskásnak,
Bár az illető csak közlegény.
Ezzel szemben ilyen párja nincs másnak,
Mert a szíve csakis az enyém.
Minden reggel kipucolnám a bakancsát
És vigyázz-ba állva lesném a parancsát!
Elmennék a babám mellé csicskásnak,
Bár az illető csak közlegény.
 |
| Kiss Manyi és unokaöccse - rákászáson |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése