Az Arcanum, amely az elmúlt években elvégezte a Tolnai Világlap c. folyóirat teljes digitalizálását, s az interneten fizetős adatbázisként tette közkinccsé, bevezetőjében ezt írja a kiadványról:
A „Tolnait” lapozgatni egyedülálló időutazást jelent. Oldalain megelevenedik a múlt: az apró-cseprő bulvár eseményektől kezdve a sorsfordító történelmi kataklizmák drámai képein át az egzotikus tájak és emberek bemutatásáig nagyon széles spektrumát találjuk benne mindannak, amit a 20. század első fele jelent. Az új évszázaddal együtt induló, nagyközönségnek szóló képes hetilap a korában egyedülállóan sikeres volt, hatalmas példányszámban kelt el hétről-hétre. A családok minden tagja megtalálta benne a neki való – sok-sok fotóval, képpel illusztrált – olvasnivalót: politikai és társasági, tudományos és művészeti események, irodalom, divat, háztartás, rejtvény, útleírás, sport, és még megannyi más téma! Az írásokat olvasva, a képeket nézegetve, a hírdetéseket szemlélve közel kerülnek hozzánk a számunkra ma már történelmet jelentő idők, beleélhetjük magunkat az akkori emberek gondjaiba és örömeibe, hétköznapjaiba és ünnepeibe. A viszonylag olcsón értékesített képes hetilap, a Tolnai Világlapja (1901-44) igen nagy üzleti sikert hozott alapító tulajdonosának, kiadó-főszerkesztőjének, Tolnai Simonnak (eredeti neve: Friedmann Samu), aki 1912-ben létrehozta a Tolnai Nyomda- és Könyvkiadó Vállalatot, majd 1913-ban az ország legmodernebb, nagyszabású újságpalotáját építette fel a Dohány utcában (a mai Egyetemi Nyomda épülettömbjét). Világtörténelmi, művelődéstörténeti, szépirodalmi és tudományos munkákat, lexikonokat, színházi hetilapokat és divatlapokat adott ki. A kiadót és a nyomdát 1941-től a kormány átadta a Magyar Népművelők Társaságának. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta, 1944 végén Mauthausenben lelte halálát.”
1988-ban Rapcsányi László a lapgyűjtemény 1901-1944 közötti számaiból képes-szöveges összeállítást szerkesztett albummá, s előszóként Tolnai világa címmel bemutatta a híres lapcsalád létrejöttének és alakulásának történetét. Bevezetőjét e szavakkal zárta:
„Összeállításunk a teljes Tolnai Világlapja negyvennégy évi anyagából készült. Az évtizedek alatt változott néhányszor a lap mérete, romlott-javult a papír minősége és a nyomdai technika. Az idő is megkoptatta a munkám során felhasznált eredeti példányokat. A képeknek és a szövegnek ezt a patináját, elhasználtságát a nyomat színerősségén itt-ott az olvasó is érzékelheti.
Több mint nyolcvanezer oldal átböngészése után választottam azt a megoldást, hogy minden évfolyamból szerkesztek egy-egy olyan nyolcoldalas képes újságot, mely híven és a lap felfogása szerint tükrözi az év legfontosabb, legérdekesebb híreit.
Ily módon az egymás mellé került képek és szövegek bár annak idején nem mindig együtt vagy egyazon időn belül szerepeltek, de ugyanabban a naptári évben számítottak eseménynek. A képes hetilapok mindmáig kedvelt visszapillantása szerint bemutatjuk: »mi történt az elmúlt évben?«
Minden számot Tolnai-módra szerkesztettünk. A szövegek, hirdetések, a képek és képaláírások, a betűk és címszavak az eredetiek változatlan utánnyomásai. Válogatásomat nem vezette olyan szándék, hogy tartalmilag értékén felül avagy »mai« koncepció szerint mutassam be a képes hetilapot. A mai olvasó lényegében ugyanazt a Tolnait forgatja, mint hajdani előfizetője — mégis másként olvassa.”
Rendkívül olcsó antikváriumi példányként sikerült hozzájutni egy – feltehetőleg számos olvasót kiszolgált – albumhoz, és sok-sok szórakoztató percet, délutánt, estét szerzett ötletszerű böngészése, olvasása. Megállapítható, hogy az idők teltével, minél közelebb kerülünk a mához, úgy javul a képek grafikai minősége, vizont úgy tolódik el az információ a szöveges híradástól a képi ábrázolásig. A második világháború felé haladva eltűnik a korábban megszokott szórakoztató olvasnivaló, a tárca, az irodalom, helyüket a rövid hírek, képaláírások, tudósítások foglalják el. Egyben azonban következetesen önmaga marad a lap: a címlap sokkolja az olvasót. Már-már úgy tűnik, hogy az „viszi” az újságot. Legtöbbször egy-egy fotó áll a címlapon, de az telitalálat. (Sajnos, a mai fotó- és nyomdatechnikához hasonlítva a Tolnai illusztrációi nem vehetik fel a versenyt; az idő teltével a nyomdafesték megkopok, elkenődik, a képek – s velük együtt a szöveg is – degradálódik. Kár…
Amíg még nem késő, néhány érdekességet igyekszünk a közeljövőben átmenteni. Ahogy lehet...
Oldalak
- Főoldal
- Szántó György: Mata Hari
- Supka Géza: Az átkozott asszony
- Dusán-antológia
- A horror klasszikus mestere
- Tóth István: Herbárium és Besztiárium
- A félelem bére
- Parasztbiblia
- Tánczos G. Károly
- A Mestó-tengerszem titka
- Baudolino dalol
- Sorscédulák a nagy háborúból
- Hová tűnt a katonatiszt avagy a nagy háború apró csodái
- Erdélyi képregény - Kós Károly: Varjúnemzetség
- Antoine de Saint-Exupéry: Citadella-breviárium
- Kosztolányi Dezső a pesti utcán (breviárium)
- Karinthy Frigyes: A feleségem beszéli (breviárium)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése