(A Rapcsányi-féle válogatás nyomán)
A kötelességtudó katona.
Bakuban nemrég felrobbant egy nagy lőportorony. — Baku Oroszországban van, hol a katonák, tudvalevőleg, nem a leglelkiismeretesebbek. Mégis megtörtént, hogy a borzasztó robbanás, noha megölt néhány katonát, nem voll képes arra bírni a toronyőrt, hogy helyét elhagyja.
Ott járt súlyos sebeivel a romok előtt s mikor ezredese figyelmeztette, hogy már nincs mit őriznie, mehet haza, daczosan válaszolt:
— Engem az őrmester állított ide s csak ő, vagy atyuska (a császár) van feljogosítva engem felváltatni.
Az ezredes bámulva szólt:
— De őrmesteredet megölte a robbanás.
A katona ragaszkodott a helyéhez s az ezredes nem tehetett egyebet, mint hogy táviratot küldött a hadügyminiszternek. Innen rövid idő múlva jött egy felszabadító parancs és egy nagy csomó arany - a hü szolgálatért.
A katona 14 óráig állott őrhelyén, honnan betegen, a kórházba kellett vinni.
Tolsztoj martyrok.
A tinmeni törvényszék, mint Pétervárról jelentik, a múlt héten negyvennégy olyan keresztény ember fölött ítélkezett, akik Tolsztoj elmélete alapján egy uj vallásos, az úgynevezett skopcz szektát alapították. A vádlottak közül tizet egytől két évig terjedő börtönre, tizennyolczat pedig három heti fogságra ítéltek. A többit fölmentették. Megrendítő jelenet volt, amikor az ítélet felolvasása után valamennyi elitélt és fölmentett vádlott jobb kezét esküre emelte és rázendített egy vallásos énekre, amelyben Tolsztojt dicsőítették. Az ének végén pedig valamennyien „Éljen Tolsztoj"! kiáltásban törtek ki. Ezért a tüntetésért a törvényszék valamennyit fegyelmi büntetésre itélte.
A római farkas.
Róma város községtanácsa Róma ősanyjának emlékére állandóan tart egy nőstény farkast a Capitolium egy czellájában. Ez a farkas, a hires Nina, most ötéves korában kiadta páráját. Megölte a magánosság, mert Róma lakosainak határtalan tisztelete, sem kárpótolta az elvesztett szabadságért. Minthogy a római nép nagyon babonás, és veszedelemtől félti Róma városát, ha a lupa nem őrködik felette. Colonna herczeg polgármester intézkedett, hogy az Abruzzókból azonnal küldjenek egy uj nőstény farkast Rómába.
Parisban elfogott magyar gróf.
Az udvarias franczia rendőrség a minap oltalmába vett egy fiatal magyar grófot, mert a „Maxim" korcsmájából egy átdorbézolt éjszaka után fizetés nélkül akart hazamenni. A letartóztatott gróf egy, éppen Parisban időző magyar mágnásra hivatkozott, mint jó barátjára, azért a rendőrség az elfogatás éjjelét követő reggelen felkereste barátját. A rendőrtisztviselő előadta a dolgot, de nem mondta meg a letartóztatott gróf nevét, hanem a rendőrségre hivta. Együtt mentek hát, és a gróf, nem kis bámulatára, ott találta a rendőrségen a letartóztatott mágnást, összegyűrt frakkban, fehér nyakravalóval, sáros czipővel és holt részegen egy lóczán. A rendőrség és a fiatal ur azonban csak akkor nagyot nézett, mikor a gróf kijelentette, hogy ő ismeri ugyan a letartóztattottat és igazolja őt, sőt tudja róla, hogy sok 20 frankost kért tőle kölcsön, de a kiszabadítására nem vállalkozik; mert — úgymond — ha arról van szó, hogy kiszabadítsak egy szegény embert, a kit az éhség kergetett egy vendéglőbe s nem tudván fizetni, megszökött, azt készséggel teszem meg, de S. gróf úrért nem tehetek és nem is teszek semmit.
Történetek Kossuthról
A munkás Kossuth.
Mikor budapesti iparosok jártak Kossuthnál látogatóba, beszédközben szóba került: mikor szokott olvasni és írni? - Csak akkor nem, — válaszolt Kossuth, — mikor eszem vagy alszom.
A hadsereg ereje.
Azt kérdezték egy ízben Kossuthtól.
— Milyen erővel rendelkezik a hadsereg ?
— Ki milyennel, — felelt Kossuth mosolyogva, de egy akó bort a leghitványabb is megbir.
A ráczok lábai.
Két utálatos, henczegő nemes, ki a harcz első napjaiban puskaport szagolt, megunta a dicsőséget, mely csaknem a másvilágra vitte és hazament pihenni.
— De rövid ideig maradtál a táborban, mondá egy öreg mágnás, — hiszen annyi időd sem volt, hogy eret vághass valakin?
— Dehogy nem. Vágtam is. Levágtam két rácznak a lábát.
– Aztán mért nem inkább a fejüket?
— Mert azt már más vágta volt le, — szólt közbe Kossuth, ki fültanuja volt e párbeszédnek.
Kossuth mondása.
Egynéhány nagyszájú gavallér bátorságát fitogtatta és kijelentette, hogy a haza oltárán feláldoznák utolsó csepp vérüket.
— Én pedig szeretném látni azt önök között, ki kész volna az első csepp vérét feláldozni — mondá Kossuth.
Szerelemből halálba
(Kép az 1. oldalon)
A bécsi Práter nagy fasora, augusztus vége felé, egy borzalmas drámának volt színhelye. Két szerelmes: a huszonkét éves adóhivatal-gyakornok, Röszler Oszkár és a huszonegy éves Essinger Frida váltak meg önként az élettől…
Folytatjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése