A kidobott dáma (12)

Elekes Ferenc
FESTHETTE VOLNA ZIFFER IS

Nagy darab kopasz úr jött Pestről, direkt Pestről jött, mondom neki, legjobb lenne, ha most meginnánk ketten egy kis jó csíki sört. Röviden válaszolt, hogy alkoholt, azt soha, semmiféle formában nem iszik. Több képet is megnézett alaposan, s úgy vettem észre, volt néki szakértelme. Mert olykor el is találta, melyik képet ki festette, még azt is hozzátette, hogy mikor élt a művész, s milyen volt az ő sorsa. 


El is ismertem nyomban a tudását, de egyszer egy kis képre mutatván megkérdezte, eladó ez a Ziffer? 


Finoman válaszoltam, hogy meg ne sértsem, mondom, ez sajnos nem Ziffer, hanem Jakab Zoltán. Közelebb megy a képhez, le is akasztja a falról, mert kicsi a kép, könnyű véle bánni, nézi elölről, oldalról, egy kis összecsukható nagyítót vesz ki a zsebéből, vizsgálgatja az aláírást, megállapítja, olvashatatlan, pedig kétszer is alá van írva, minden esetre festhette volna Ziffer is...


Bizony, festhette volna, mondom, sajnos nem sok képet festett ez a Jakab Zoltán. Fiatalon meghalt, nézze, itt van ez a könyv, abban a következő sorokat lehet olvasni róla: 


„A Nagybányai Festők Társasága mély részvéttel jelenti törzstagjának, Jakab Zoltán festőművésznek hosszas szenvedés után l919. április hó 13-án, 36 éves korában történt elhunytát.”

– Hát igen, mondta ez a nagydarab ember, tudja, furcsa nagyon az élet. Itt van ez a nagy tehetségű festő, mert, hogy az volt, az biztos, csak rá kell nézni a képre, hány nagy tehetségű ember hagyta el már e földi létet fiatalon...De hány... Nézze azokat a színeket, a fák lombját, a vizet, nézze meg azt az átsejlő eget, azt az igazi bányai hangulatot, amit valósággal áraszt magából ez a festmény. Bizony, festhette volna Ziffer is. Mert én annak néztem. Ziffer-képnek néztem. Tévedtem. Hát igen, furcsa nagyon az élet. 


Megnyugtattam azért látogatómat, mondván, sokáig én is azt hittem, hogy Ziffer. De maradjunk abban, festhette volna Ziffer is...