A kidobott dáma (5)

Elekes Ferenc
NEM RENDES HÁZ FALÁRA VALÓ

Ezt a képet egy kiállításon pillantottam meg. Tetszett nekem, úgy, ahogy van. Láttam, tetszett másoknak is, különösen a teremben lévő férfiaknak tetszett. Sokan megálltak előtte, az egyik csak hümmögött, a másik azt mondta a mellette állónak, rendben van, megveszem, de hogy viszem haza?.A mellette álló szerint hazavinni könnyű, de mi lesz a sorsa otthon ? Az asszony majd beteszi a szekrény mögé, esetleg azzal a megjegyzéssel teszi a szekrény mögé, hogy nem rendes ház falára való ez a kép, s ott aztán ülhet az idők végezetéig.

Szóval, akkor én sem vásároltam meg. Aztán egy napon elmentem Szép Gyurihoz. Énnekem mondhatni barátom ez a Szép Gyuri, mondom neki, hát mi a helyzet, látom nem adtad el még ezt a csóré leányzót, pedig sokan nézték. Nézni nézték, mondta Gyuri, de megvenni nem vették meg. Egyelőre. Ezzel az egyelőré-vel azt akarta tudatni velem, hogy majd megjön a gazdája ennek a csóré leányzónak is.

– Te, Gyuri, én vettem még tőled képet. Egy kenyérsütő kemencét ábrázolt az a kép, ki sem találtam volna, mit ábrázol, ha akkor te nekem meg nem mondod. Mert úgy levetkőztetted azt is, hogy alig lehetett kivenni, mi az, ami még rajta maradt. Igaz, valami égő rőzsét láttam, de kemencét nem. Meggörbült fehérséget láttam, csak jóindulattal lehetett reá azt mondani, hogy az a rőzse egy kemencében ég. Nem vagy te túlságosan modern? És ezen a húron még feszítettem is egy kicsit, megjegyezvén, te, Gyuri, most ugye itt van ez a csóré leányzó, egész alakos portré. Lenne, de a fele hiányzik ennek a portrénak, se feje, se lába, karja is csak egy van, nem vetkőztetted le túlságosan ezt a leánykát? Én jól tudom, hogy létezik torzó is a világon, de ez szerintem nem torzó, hanem inkább pornó, nem gondolod ?

Szép Gyuri erre azt felelte, olyan, amilyen, megveszed, vagy nem veszed meg, mert most pénzszűkében vagyok... Megvettem.

Sokan látták már ezt a képet. Még az amerikai nagykövet is látta. Csak elmosolyodott, talán arra gondolt, megvenné, ha eladó lenne, de mit szól a felesége, hát ezért ment ő Vásárhelyre? Ezt én csak föltételezem, mert nem ismerem a nagykövet feleségét, csak őt ismerem, persze, őt is csak futólagosan.

Szép Gyurival viszont gyakran találkozom. Épp valamilyen kiállításra megy, vagy jön valamilyen kiállításról, ezt azonnal tisztázni szoktuk. Ha azt mondja, hogy onnan jön, én rögtön megkérdezem, na, milyen az a kiállítás...

Általában hűségesen festi le nekem Gyuri, mit látott, hányan voltak úgy körülbelül, ki nyitotta meg, s hogyan beszélt aki megnyitotta. Így aztán nyomban kialakíthatom a saját véleményemet is, mert én megbízom az ő értékítéletében.

Nemrég csak annyit mondott, vagyis így festette le, amit egy kiállításon látott: – Hát, meg lett nyitva...
Én ezzel az ő rövid megjegyzésével sok időt megspóroltam, mert arra a bemutatóra el sem mentem.
Nemrég megkérdeztem tőle, te, Gyuri, csinálsz-e még aktokat? Én nagyon szeretem a te aktjaidat, a te aktjaid olyanok, hogy...
Nem tudtam folytatni, milyenek az ő aktjai, nyújtotta kezét, hogy elbúcsúzzunk, s úgy elmenőben annyit mondott:

– Megházasodtam.