A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házasság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: házasság. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. november 29., kedd

Nősüléshez sorakozó! (8)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben...  A könyv nagy próbatételnek tartja a vegyes házasságokat, amelyek inkább a vallási össze nem illésről és azok mérhetetlen, már-már áthidalhatatlan bonyodalmairól szólnak. Mivel ez a gond manapság már könnyen áthidalható, ugrunk a könyvben egyet és a házasságok anyagi gondjait vesszük szemügyre - az eddig idézett könyv mentén.

"Ismerek házaspárt, amelynek mindkét művelt, tanult fele nyomorultan, szegényen került össze, frigyük mégis nagyon boldog maradt. Sőt éppen az a körülmény, hogy mindegyik fél láthatóan, érezhetően és áldozatosan, a másik fél
helyzetét törekedett megkönnyíteni, csak jobban összefűzte őket és fokozta egymás megbecsülését, értékelését és szerelmét."

Ez a kezdet biztató, s mindjárt el is altatja a házasodni szándékozó éberségét. A helyzet nem ilyen egyszerű: bármekkora is a szerelem, az anyagiak hiánya, az idő teltével párhuzamosan, sajnos, megmérgezi a házasság hétköznapjait. A legjobb családban is! Ráadásul, ha jönnek a gyerekek, s az elöregedő szülők gondja is a házasulandókra hárul, szükség van az anyagi forrásokra.

"Mi tehát azt a tanácsot adjuk, hogy ne házasodjunk hozomány végett, de lehetőleg ne is hozomány nélkül. Mert a mai idők súlyos megélhetési gondjai és a kenyér után való hajsza nem mindig kedvez a családi békének, sőt néha erős kísértést is jelenthet mindkét fél számára. A mai időben a hozományt gyakran pótolja a „dolgozó vagy kereső nő“. Ilyenkor a házastársak az életszükségleteknek egyenlő teherviselői. De ezt eszményi életcélnak sehogy sem tekinthetjük. Ha valamelyes mód van rá, a feleség csak maradjon elsősorban háziasszony és anya."

Modern idők ide vagy oda, Tower mester elképzelését igazolta az idő: a nagy emancipáció még nagyobb kavarodáshoz vezetett a család életében, mint amennyi megoldást jelentett. Azt javasolja, hogy amennyiben anyagiak is szerepet játszanak egy házasságkötésben, akkor kössenek világos házassági szerződést. Amit aztán be is tartanak! Mert különben...

És jönnek az elrettentő példák. Egyet mi is hadd idézzünk a könyvből:

"Egy vidéki földbirtokosnak valóban nagy, mégpedig 2000 holdból álló, kitűnő földű birtoka volt. A család az apából, feleségéből és leányából állott. Mindhárman naponkint rendesen d. e. 10 órakor keltek fel. Mit is csináljanak egész nap — gondolták. Rendesen felkeresték valamelyik szomszéd földesúr ismerősüket. Itt jól ettek-ittak, délután visszaérkez-
tek. A nagy kirándulás álmossá tette őket, tehát lefeküdtek, felébredve megvacsoráztak és a helyi ismerősökkel játszó hosszú kártyázás után álomra hajtották fejüket. így ment ez csaknem napról-napra.
A szomszéd község új orvosának megtetszett a földbirtokos szép leánya, el is jegyezte. Orvostársai irigyelve üdvözölték a „kitűnő parti“ alkalmával. Az esküvő és lakodalom fejedelmi volt! A jegyespárt hatlovas hintó vitte a templomba.
A meghívott vendégek között a vármegye legelőkelőbb emberei vettek részt.
Ám mi történt? A fiatal orvos kitűnően értett a gyógyítás tudományához, de fogalma sem volt a telekkönyvről és még kevesebb fogalma volt a gazdálkodás módjáról és menetéről. Alig múltak el a mézeshetek, már híre járta, hogy a földbirtok nagyobbik fele már nem is az apósé, a többi is erősen inog. És míg a földbirtokosnak ú. n. „gazdája“ (oklevélnélküli gazdatisztje) közben erősen megtollasodott és földbirtokossá emelkedett, addig maga a földbirtokos már a következő évben csak kegyelemből lakhatta volt kúriájának egyik kis szobáját — megfelelő bér ellenében. Amikor később ezt a bért sem tudta fizetni, vejéhez ment, ahonnan azonban a folytonos szemrehányások, szidalmazásnak és állandó szégyenkezésnek áldozataként kétségbeesve az őrültek házába jutott. A költségeiket persze a megcsalódott vőnek kellett fizetnie!"

(Folytatjuk)

2016. november 19., szombat

Nősüléshez sorakozó! (7)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... Miután a könyv rávilágít arra, hogy milyen nőket érdemes feleségül kiszemelni, megfordítja az érmét és azt kezdi taglalni, egy újabb fejezetben, hogy milyen nőket indokolt messzire kerülni a nősülni vágyó férfiaknak. De szerző arról sem feledkezik meg, hogy a szabályok mellett mindig vannak - szerencsére - kivételek is. Melyek ezek?

Veres Nándor fotója
(Amikor még szent a béke...)
Szerinte például az, hogy  egy feleségjelölt nemcsak modorában, de egy-két kijelentésében, szavában, levelében talán sokkal tartózkodóbb, rezerváltabb, sőt ridegebbnek látszik, mint az kedvünkre volna. Ez gyakran inkább jobb és kedvezőbb, mint kiábrándító jel!

Hasonlóképp ne ijesszen vissza minket a jelölttől a női önérzetnek túlérzékenysége. Ez inkább jó, kedvező jel szokott lenni. Az ilyen, nem személyi, hanem inkább női önérzetükre sokat tartó nőkből szoktak rendesen kikerülni a hűséges, kitartó, megbízható hitvesek.

Ne riasszon minket vissza, ha a jelöltet itt-ott kisebb hazugságon értük. Nem mintha a hazugság nem volna mindenkinél és mindenkor csúnya, megvetendő és elítélendő bűn és jellemhiba. De a nő, főkép a fiatalabbja, sokkal jobban hajlamosabb a hazugságra, füllentésre, elhallgatásokra, az igazság elrejtésére, mint a férfinem. (Tanulságos példa a könyvnől: Elinor Glyn, a világhírű angol írónőtől megkérdezte valaki: Mi az oka annak, hogy a női jellem legkiválóbb rajzolói majdnem mind férfiak. Elinor Glyn így válaszolt: „Mivel a nő semmiről sem tud igazat mondani.“ Természetes, ez roppant túlzás, de a hajlam megvan a legtöbb nőben. Gondoljunk csak a válaszára, ha életkorát kérdezzük vagy barátnője szépsége felől érdeklődünk nála. A nőnek sokszor bátorsága sincs megvallani az igazat.)

Az se baj, ha kiszemelt nőnk szeret táncolni, s alkalomadtán másokkal is járja. " Melyik nő nem szeret táncolni? Csak -a táncdüh visszataszító, a túlzás, amikor a nő azt a drága időt is tánccal akarja kitölteni, amelyet az otthon, a jó ízlés, az illem, a takarékosság, tartózkodás, józanság és óvatosság szükséges és hasznosabb teendőknek szán."

Az se világvége, ha a nőnk idegesebb a kelleténél - női tulajdonság, véli a szerző. (Csak nagyon ideges férfi ne vegyen el magasfokúan ideges nőt!) Hasonlóképpen nem igazán vészes a szeszélyesség sem (Sigrid Undset szerint: „Minden fiatalasszony szeszélyes.“). Ugyancsak természetes, ha a nő szeret öltözködni, de az se baj, ha ez nem áll mindig figyelmének a középpontjában. Csak a végletek nem jók egyik esetben sem!

Tower Vilmos becses intelmeinek e csokra ilyenformán végződik: 

" Ne zavarjon meg bennünket, ne gyengítse tetszésünket és ne ingassa meg elhatározásunkat, ha időközben más nőkben egy-egy olyan jó vagy jeles, nekünk imponáló tulajdonságot vagy erényt találunk, amelyet a jelöltünkben nem
fedeztünk fel. A világ egyetlen nőjében sem találhatjuk fel az összes jó tulajdonságokat. De mindegyikben vannak jó tulajdonságok, csak attól függ, hogy mily arányban és fokban.

...A jelöltben talált vagy felfedezett kisebb hibákat, hiányokat és gyarlóságokat soha ne nézzük nagyítóüveggel, hanem a helyes emberismeret józan valóságérzetével. Itt is áll az Úr Jézus intése: „Aki bűn nélkül vagyon, az vesse rá először a követ.“ (Jn. 8, 7.)

(Folytatjuk)

2016. szeptember 20., kedd

Nősüléshez sorakozó! (2)

Székely Sándor. Páros
Szerzőnek  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) az első részben ismertetett lelkes biztatása a nősülésre, ahogy haladunk előre könyvében, máris megbicsaklik az egészségi állapoton, amely olykor lehet kizáró jellegű. De a bökkenők nem csak ebből állnak. Lássunk néhányat!

Kisebb fokú szívbaj nem akadály

"Általában ne vegyünk el feleségül leányt, ha a következő bajok egyikében szenved: gyengeelméjűség, tüdővész, veleszületett epilepszia, súlyos fejlődési rendellenesség, vitustánc (Hutington chorea), vérbaj (iues, bujakór, syphilis),
cukorbetegség.
Óvakodjunk feleségül venni azt a nőt, aki az alkohol, morfium, cocáin s hasonló mérgek rabja, aki spiritiszta, állandóan hipnotikus vagy spiritiszta médium.
A kisebb fokú szívbaj nem akadály, kivéve, ha e betegség súlyos szívbajra hajlamos családi baj következménye.

Az anyát keressük? Ismerős arcokat?

" Sok férfi olyan lelki vagy testi alkatú nőhöz vonzódik, amilyen alkatú az élő vagy elhunyt édesanyja, nagyanyja vagy nő-
testvére volt. Pl. X. Ferenc szép, jó, ügyes, okos, szóval ú. n. mintanőt vett feleségül. Ennek halála után magához vett egy csúnya, laza erkölcsű, buta, tehát teljesen értéktelen nőt. Kitűnt, hogy e nőnek arca, tekintete, még a betegsége is ugyanolyan volt, mint X. Ferenc elhunyt édesanyjáé.
Vonzalmunk néha még olyan nőre is irányulhat, aki valamiben hasonlít egy régebbi eszményképünkhöz, pl. egykori tanítónőkhöz, nevelőnőnkhöz, gyermeki játszópajtásunkhoz, távoli, de szeretett vagy nagyraértékelt nőrokonunkhoz."

Mikor száll el a szerelem?

A mézeshetek mámorfelhői eloszlanak, felszínes romantikája hétköznapivá fakul, a vágy elszáll, az érzékiség pedig, ha ezt nem irányítja és köti le az igazi szerelem, újabb, idegen, ismeretlen, változatosabb élvezetek után lohol.
Lelki harmónia, igazi, mélyebb szerelem, kölcsönös tisztelet, nagyrabecsülés és vallásos hiten alapuló hűség nélkül az illúzió elpárolog, a házastársak hamarosan egymásra eszmélnek.
Néha már az első átaludt éjtszaka után. Előtör a gyarló emberinek egymásra döbbenése. A házasságkötés előtt még elrejtett, elbujtatott hibák, jellemfogyatékosságok, véleménykülönbségek, nézeteltérések, mint a tüskék, előtörnek. Az eddig színlelt, tettetett, erőltetett jótulajdonságok fordított oldalukon, a visszájukon is mutatkoznak. Az illúziót követi a józanság, az érzéki hályogot a felismerés. A házastársakból csakhamar csupán együtt élő, együtt lakó, egymást megunó „felek“ lesznek.

Olykor segít az érdek is

Számos esetről tudunk, amikor férfi és nő szerelem és érzéki vágy nélkül kötött házasságot, közös életük később mégis mintaházassággá nemesbült. Pl. a férfi tisztán eszmei okból nősült, hogy árvává vált gyermekeinek alkalmas anya-helyettest szerezzen vagy elhunyt feleségének rokonát csupán sajnálkozásból vette el. Egy másik férfi értékes háziasszony, egy harmadik megfelelő üzlettárs után vágyott és a nő sem szerelemből nyújtotta kezét. Idővel e házastársak lelke mégis egymásba simult, a közös érdek szorosabbra fűzte őket egymáshoz. A kezdeti érdekszálak mögül a finomabb és gyengédebb érzések előtérbe jutottak és megsokszorozódtak.

Előnyben a szépség?

Természetes és magától értődő, hogy jövendőbelink személyében szabad, sőt előnyös, okos, célszerű, hasznos dolog a szépséget, kellemet, bájt feltételezni, keresni, igényelni és értékelni.
Az esetek túlnyomó részében a nő szépsége, arcvonása, termete, szava, szeme, mosolya, magatartása, kelleme, öltözete, szóval esztétikai külseje a jegyesi viszony felindítója, kiindulópontja, sarkallója, felerősítője. Lánc, amely a férfi szívét és vonzalmát a jövendőbelijéhez köti.
De sok házasulandó férfi, sőt talán a férfiak többsége nem is sejti, hogy a nőnek szépsége egyúttal nagy és komoly veszélyt is jelenthet a férfira, a házasság folytatására és boldogságára.

Rozsdásodó fegyverek

Ahol csak a szem választ, ott nincs tartós alap, mert a szem sajnos, idővel a legszebbet is megunja. Megunná akkor is, ha a feleség szépsége állandó volna, de persze az állandóság is hiányzik. A szépség hamar kopik! Az asszony csábító fegyverei egyre rozsdásodnak. Nem is szólva arról, hogy akárhány szépség nagyrészt nem is természetes, hanem mesterséges máz és kontár tákolmány. Ahogyan valaki mondotta: „A modern szépség gyakran nem más, mint egy kozmetikai úton előidézett optikai csalódás.“

(Folytatjuk)

2016. szeptember 19., hétfő

Nősüléshez sorakozó! (1)

Furcsa könyvet hozott elém a digitalizálás: Tower Vilmos Kit vegyek el feleségül? cimű munkája látatlanban is felhivta magára a figyelmet, annál is inkább, mert 3. kiadása 1943-ban jelent meg. Ezek szerint a műnek volt ám keletje, de hogy foganatja lett volna, az nem derül ki - a történelemből legalább is nem.

Hogy miért furcsa ez a könyv, arra hamar rájön az ember, amennyiben figyelmesen elmélyed benne. Ezt tesszük mi is, s a furcsaságokat eleve kiemeljük - anélkül, hogy kommentálnánk. Gondolom, 2016-ban vagyunk annyira felvilágosultak, hogy el tudjuk dönteni, mi az olvasottakban a helytálló, mi a túlzás és mennyi a - kabaré...

*

Fő az elhárítás

"A mai orvostudomány felismerte, hogy az emberi betegségek gyakoriságának csökkentését nem annyira gyógyszerekkel, vérsavókkal és műtőkéssel fogja elérni, mint inkább és elsősorban m e g e l ő z ő és e l h á r í t ó gyógymóddal.
Hasonlókép a boldogtalan és szerencsétlen házasságok számát is nem annyira utólagos kezeléssel, törvényekkel és birói ítéletekkel kell csökkenteni vagy gyógyítani, mint inkább és elsősorban megelőző, elhárító, tanító, felvilágosító, óvó útbaigazításokkal. Ez a jelen könyvnek is célja."

*

Vérontás vagy vérrontás?

Ha korod és sorod, egészséged és erszényed engedi, nősülj meg! Ezt kívánja tőled Isten: „Szaporodjatok és sokasodjatok.“" (Genezis1, 28.)
Nősülj meg! Ezt kívánja tőled a természet és a beléd oltott ösztön! Nősülj meg! Ezt kívánja az a csodálatos, megfoghatatlan és megfejthetetlen, de erőknél erősebb érzés, amelyet szerelemnek neveznek. Szerelmes csak egyetlen nőbe lehetsz. A szerelmes ember a szerelmesét nem egy napra, évre vagy évtizedre, hanem örökre, teljesen és szünet nélkül magáénak akarja tudni.
Nősülj meg! Ezt kívánja a haza java és érdeke! Az örökös agglegénység (ha ennek magad vagy az oka) hazafiatlanság, mert gyengíti a haza erejét, megfosztja a hont gazdagabb népesség lehetőségétől, De hazafiatlanság még azért is, sőt hazarontás, mert az agglegények legtöbbje terjeszti a nemi betegségeket és ezzel rontja a haza gyermekeinek drága vérét... Az országokat nem a vérontás szokta elpusztítani, hanem a vérrontás!
(...)
Nősülj meg! Ezt kívánja lelked örök sorsa is!
Mert vagy élj tisztán, szűziesen, nő érintése és saját magad megfertőzése nélkül vagy nősülj meg!
Ha szűzies tisztaságban tudsz élni, hagyján! De tedd kezedet szívedre! Így éltél? Így élsz? Tudsz és akarsz így élni?

*

Minden rossz forrása

A nőtlen férfiak nemi élete az a nyílt, evesedő, gennyedő, veszedelmesen fertőző és ragályos seb, amelyből a legkülönfélébb és legundokabb pondrók kelnek ki és sokasodnak el: ártatlan lelkek megrontása, békés házaséletek szétrobbantása, törvénytelen gyermekek, magzatelhajtások, gyermekgyilkosságok, házasságtörések, válóperek, szemérem elleni bűncselekmények, nemi erőszak, vérbaj, más nemi fertelmes betegségek, idegbajok, agylágyulás, őrültség, a prostitúció penészflórájának kiterjesztése, érvénytelen gyónások, áldozások és házasságok stb.

*

Ha nem banya az anya

Az anya természetéből, viselkedéséből, világnézetéből, felfogásából hasznos következtetést vonhatunk a leányára.
„Mint a birka követi a birkát, úgy megy a leány az anyja után“, mondják a keletiek.
Nagy és értékes ajánlólevél, ha a jelölt anyja vallásos, komoly, de jókedvű, szerény, józan, takarékos, dolgos. Jó jel, ha az anya korán szokott kelni, egyszerűen, de ízlésesen öltözködik, nem restéi maga is bevásárolni, főzni, sütni és a háztartás munkájából is kiveszi részét.

*

Keveredjünk vagy sem?

A fajvédelemmel és fajnemesítéssel foglalkozó szakférfiak egyrésze azt állítja, hogy bizonyos (pl. magyar) fajtának némely más fajtával való keveredése ajánlatos és kívánatos, némely más, főleg távoleső fajtával való keveredése pedig hátrányos.
De ezek az állítások még kidolgozatlanok. Nagyon is híján vannak oly bőséges megfigyeléseknek, statisztikai adatoknak és megállapításoknak, úgyhogy egyelőre még csak feltevésszerűek és adott esetekben a jelöltek alig is veszik azokat tekintetbe.

*

Szép vagy okos?

Eszünkbe jut Shaw Bernard esete. Ismeretes, hogy az öreg drámaíró éppen nem tartozik a férfi-szépségekhez. Egy alkalommal csodaszép nő maga ajánlotta fel magát menyasszonyul a költőnek, úgy okoskodva, hogy születendő gyermekük majd okos lesz, mint a költő és oly ragyogóan szép, mint az anyja. Shaw Bernard azonban, aki egyúttal jól tudta, hogy ész dolgában a csodaszép nő éppen ellentéte neki, e szavakkal utasította vissza a nő ajánlatát: „Az átöröklés tudománya még nem tud jövendölni és így lehetséges, hogy a tőlünk születendő gyermek az ön eszét és az én „szépségemet“ fogja örökölni,“

(Folytatjuk)

2012. január 27., péntek

A házasság örömeiből (vitzek)




Öreg cimborák beszélgetnek, kérdi az egyik:
- Te Pista! Igaz, hogy az idén lesz az asszonnyal a 30-dik házassági évfordulótok?
- Pontosan.
- Megleped valamivel?
- Hogyne! A 15-dik évfordulónkon elvittem az Alpokba egy kis erdei házba. Gyönyörű napokat töltöttünk  együtt. Azt hiszem, most elmegyek érte és hazahozom.

*


Két barát találkozik.
- Hallom megnősültél - mondja az egyik.
- Igen - feleli a másik. - Nem ízlett a vendéglői koszt.
- Na és most?
- Most már ízlik.

*
- Szeretsz?
- Szeretlek!
- Akkor is szeretni fogsz, ha nem lesz ennyi pénzem?
- Igen, csak egy kicsit hiányozni fogsz.

*
- Na milyen nős embernek lenn?
- Megfiatalodtam! Mintha újra 15 éves lennék!
- Hogy lehet az?
- A WC-ben cigarettázom, és titokban iszom.

*
- Mi az a bigámia ?
- Hát amikor az embernek eggyel több felesége van…
- És a monogámia?
- Ugyanaz.


Beküldte: Szentkirályi N. József

2012. január 9., hétfő

A kidobott dáma (5)

Elekes Ferenc
NEM RENDES HÁZ FALÁRA VALÓ

Ezt a képet egy kiállításon pillantottam meg. Tetszett nekem, úgy, ahogy van. Láttam, tetszett másoknak is, különösen a teremben lévő férfiaknak tetszett. Sokan megálltak előtte, az egyik csak hümmögött, a másik azt mondta a mellette állónak, rendben van, megveszem, de hogy viszem haza?.A mellette álló szerint hazavinni könnyű, de mi lesz a sorsa otthon ? Az asszony majd beteszi a szekrény mögé, esetleg azzal a megjegyzéssel teszi a szekrény mögé, hogy nem rendes ház falára való ez a kép, s ott aztán ülhet az idők végezetéig.

Szóval, akkor én sem vásároltam meg. Aztán egy napon elmentem Szép Gyurihoz. Énnekem mondhatni barátom ez a Szép Gyuri, mondom neki, hát mi a helyzet, látom nem adtad el még ezt a csóré leányzót, pedig sokan nézték. Nézni nézték, mondta Gyuri, de megvenni nem vették meg. Egyelőre. Ezzel az egyelőré-vel azt akarta tudatni velem, hogy majd megjön a gazdája ennek a csóré leányzónak is.

– Te, Gyuri, én vettem még tőled képet. Egy kenyérsütő kemencét ábrázolt az a kép, ki sem találtam volna, mit ábrázol, ha akkor te nekem meg nem mondod. Mert úgy levetkőztetted azt is, hogy alig lehetett kivenni, mi az, ami még rajta maradt. Igaz, valami égő rőzsét láttam, de kemencét nem. Meggörbült fehérséget láttam, csak jóindulattal lehetett reá azt mondani, hogy az a rőzse egy kemencében ég. Nem vagy te túlságosan modern? És ezen a húron még feszítettem is egy kicsit, megjegyezvén, te, Gyuri, most ugye itt van ez a csóré leányzó, egész alakos portré. Lenne, de a fele hiányzik ennek a portrénak, se feje, se lába, karja is csak egy van, nem vetkőztetted le túlságosan ezt a leánykát? Én jól tudom, hogy létezik torzó is a világon, de ez szerintem nem torzó, hanem inkább pornó, nem gondolod ?

Szép Gyuri erre azt felelte, olyan, amilyen, megveszed, vagy nem veszed meg, mert most pénzszűkében vagyok... Megvettem.

Sokan látták már ezt a képet. Még az amerikai nagykövet is látta. Csak elmosolyodott, talán arra gondolt, megvenné, ha eladó lenne, de mit szól a felesége, hát ezért ment ő Vásárhelyre? Ezt én csak föltételezem, mert nem ismerem a nagykövet feleségét, csak őt ismerem, persze, őt is csak futólagosan.

Szép Gyurival viszont gyakran találkozom. Épp valamilyen kiállításra megy, vagy jön valamilyen kiállításról, ezt azonnal tisztázni szoktuk. Ha azt mondja, hogy onnan jön, én rögtön megkérdezem, na, milyen az a kiállítás...

Általában hűségesen festi le nekem Gyuri, mit látott, hányan voltak úgy körülbelül, ki nyitotta meg, s hogyan beszélt aki megnyitotta. Így aztán nyomban kialakíthatom a saját véleményemet is, mert én megbízom az ő értékítéletében.

Nemrég csak annyit mondott, vagyis így festette le, amit egy kiállításon látott: – Hát, meg lett nyitva...
Én ezzel az ő rövid megjegyzésével sok időt megspóroltam, mert arra a bemutatóra el sem mentem.
Nemrég megkérdeztem tőle, te, Gyuri, csinálsz-e még aktokat? Én nagyon szeretem a te aktjaidat, a te aktjaid olyanok, hogy...
Nem tudtam folytatni, milyenek az ő aktjai, nyújtotta kezét, hogy elbúcsúzzunk, s úgy elmenőben annyit mondott:

– Megházasodtam.