2010. december 17., péntek

Képekben Attiláról (4)

Az utolsó kép a Mamáról 1919-ben

A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki.

(JA: Anyám)







A költő makói diákkorában, 1920-ban


Előtte sivár halom mered,
két szemében a szive remeg.
- Szegény diák.


Illatos és csókos az éjjel:
piros szirmok szállnak széjjel
rózsatövön.


Nagyon szeretne kisuhanni,
mámoros csókban együtthalni
valakivel.


(JA: A vergődő diák)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése