Az utolsó kép a Mamáról 1919-ben
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én nem tudtam, hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki.
(JA: Anyám)
A költő makói diákkorában, 1920-ban
Előtte sivár halom mered,
két szemében a szive remeg.
- Szegény diák.
Illatos és csókos az éjjel:
piros szirmok szállnak széjjel
rózsatövön.
Nagyon szeretne kisuhanni,
mámoros csókban együtthalni
valakivel.
(JA: A vergődő diák)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése