Csontváry Kosztka Tivadar festővé válásának útja, de utóutóélete is teli van ellentmondásokkal és rejtélyekkel. Már maga az a tény, hogy halála után a családja a festményeket lovaskocsi ponyvának próbálta eladni holmi fuvarosoknak, s egy építészhallgató közbenjárására sikerült gátat vetni a biznisznek, sokmindent elárul. Egy bizonyos: az Öreg halász című festménye az életmű kiemelkedő darabja. Érdekes módon akkor kezdtek igazán felfigyelni rá, amikor elterjedt róla, hogy az 1902-ben készült olajfestmény külön érdekessége az a mód, ahogyan megjelenik benne a jó és a gonosz kettőssége.
Megállapították ugyanis, hogy a bal oldali részt tükrözve az látható, hogy a nápolyi öbölben, a csónakban ülő öreg halász imára kulcsolja a kezeit, mögötte békés a tenger és a Vezúv.
Ha a jobb oldali részt tükrözik, akkor egy koporsóban ülő ördögre lehet figyelmes a szemlélő, mögötte viharos a tenger és kitört a tűzhányó.
Egy pécsi kutató, bizonyos Fenyvesi Csaba volt az, aki a múlt század kilencvenes éveiben feltárta e rejtélyes összefüggéseket. Azóta az összes Csontváry-képet végignézte, hasonló módszerrel és gyanúval. Szinte mindenhol talált valamit. A Jajcei vízesésen például Buddhát, Krisztust és Krisnát fedezte fel.
Dr. Romváry Ferenc művészettörténész viszont nem osztotta a pécsi kutató elméletét: szerinte a tükrözésnek nincs tudományos alapja. Ezek csak belemagyarázások. "Abszolút zsákutcának érzem, de talán azért jó, mert egy kicsit fölhívja a figyelmet ismételten Csontváryra, akit kezdünk elfelejteni, mint épp hosszú évtizedeken keresztül." (bakter)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése