Oláh István alábbi versének expedíciós tanulságait is.
PALACKPOSTA
1.
A téli havazások kultúrtörténetében
a legújabb fehér civilizáció
hegy jégheggyé fagyott tetemét keresi
s korszerűen az utat egy atomhajó
Hatalmas csillogó takarók
egymással megbékült kultúrák
Felszínen s a felszín alatt
fehér jelekből álló világ
S amerre csak ellát a szem
mindenfelé a tél a tél
Világ leplében leplezetlen
már nem galamb- de hófehér
2
Egy földtörténeti múzeumban ebédelünk
Ha már itt rekedtünk az expedícióból
Kőtáblán a menüvé vált ige
Hozzá ha van még óbor
Fölöttünk valahol egy apadó kontinens
Mariana-árok iszonyú magasában
Huszadik századot mutat a naptár
Van gőz és villanyáram
És egyéb Nehogy kidobjátok a palackot
A mészkő a márvány a gránit hullámverésben
Ez a szerencsétlen palackposta
Megérkezne szerencsésen
Feledjük el most hogy a világot fölfedeztük
Öntudata vagy bűntudata kergetett mélybe
Vegyétek egyétek Archeopterix
Apuka vén kéjenc Övé mellecskéje
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése