Pedig a szorbok lassan már tünedeznek. A jövőjük be van mérve - igaz, nem Herder által, aki a magyar nyelv gyors halálát megjósolta, de még valahogy tartjuk magunkat -, Jurij Koch neves szorb író az, aki szerint népének asszimilációja feltartóztathatatlan: ők maguk és nyelvük harminc év során teljesen el fog tűnni. Ez a jóslat szomorúan hangzik, de reálisnak mondható - erősítik meg a szorb népélet ismerői.
A szorb himnusz; a videón térkép látszik a szorbok
elterjedéséről
Valamikor százezres lélekszámra rúgott a németországi legnagyobb nem-germán eredetű kisebbség - eltekintve természetesen a cigányoktól és a vendégmunkás törökök, illetve ibériaiak tömegeitől. Szláv eredetű nép, a 9-10. században foglalták el mai életterüket, amelyen az asszimiláció és egyéb ráhatások folytán egyre összébb szorultak, nagyjából Alsó- és Felső-Lausitz környékére, illetve a Drezda és Görlitz között félúton található Bautzen vidékére. Tartoztak már a csehekhez, szászországhoz, a lengyelekhez, poroszokhoz. A XIX. század közepén indul meg autonomista mozgalmuk, fejlődik ki irodalmuk, kultúrájuk, sajtójuk. A szorbok látták el Berlint hagyományosan tormával, uborkával, közülük kerültek ki a dajkák, akik pénzért anyatejjel szolgáltak a rászorulóknak. A hitleri Németország meg akart szabadulni tőlük, Lengyeloszágba deportálta volna a szorbokat. A háború után mind az NDK, majd a szövetségi Németország kínált nekik kisebbségi támogatást: saját intézményeikben folyt a tudományos munka, az oktatás. De a szorb lakosság mind kevésbé látja értelmét a különállásnak. Őrzik népművészeti hagyományaikat, de integrálódnak a német valóságba. Az általuk lakott terület alatt húzódnak Németország kiterjedt barnaszén-telepei, amelyek kitermelése sikeresen hozzájárul a vidék elnéptelenedéséhez, a lakosság elvándorlásához.
A szorb nyelvjárás a szerb nyelvhez áll közel. Saját himnuszuk van, viseletük, táncaik, dalaik a németországi kultúra sokszínűségét árnyalja. Nemzetközileg ismert prózaírójuk Erwin Strittmatter.
A szorb költészetből ízelítőt nyerjhetünk Benedikt Dyrlich versei révén (Dabi István fordításában). A költő tevékeny közéleti szerepet vállalt a szorb kisebbség érdekérvényesítéséért is.
A FÁKRÓL
Minden egyes fa
nem csak fa
minden egyes fa növény
de legyen akár fenyő
őszibarackfa vagy hárs
mindegyik fának meg kell hoznia
saját gyümölcsét
A KÖLTŐK
Nem hallgatnak,
amikor sokan nem beszélnek.
A költőknek szólniuk kell,
hogy a langyos víz
ne mossa el
a gondolatokat és az értelmet.
A TUDAT
A távolban múltunk
lesújtó
képei
a közelben pedig
jövendő
országom -
és közöttük ott vagyok
én
A VÁGY
Oda kívánkozom, ahol
nem vagyok.
Kint hideg szelek suttognak és
a harangok halk hullámai hívogatnak az égből.
De az éj egyedül van velem: ravaszul
lépked felfelé
a lépcsőn,
finoman kopogtat az ajtón
és belép a szobába,
hogy megbűnhődjön a mámorért.
Rémülten heverek a földön és
nyugalmam ellenére elpusztulok.
És te oly messze s mégis közel vagy.
Szorb néptánc bemutató egy berlini fesztiválon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése