2010. november 21., vasárnap

"Szép szőke nők szláv mélabúba oltva..."

Amikor még a versgyárnál bakterkedtem és álmatlanság gyötört egy-egy éjszakán, akkor unalmamban bele-belepislantottam a raktáron heverő kéziratokba. Volt ott mindenféle versezet: kézzel írva, gépelve, nyomtatva, ilyen-olyan papíron.

Emlékszem, egyszer megakadt a szemem egy rövid versen, aminek az volt a címe, ha nem tévedek, hogy "Kisinyovi ősz". A szerzőjét már elfelejtettem, csak arra emlékszem, hogy egy nagyon szerelmes fickó lehetett, aki hatalmasat csalódott és képtgelen kiheverni, s valahogy eljutott Kisinyovba, de ott is csak arra tud gondolni, hogy mekkora veszteség érte.

Gondoltam akkor, milyen furcsa szerzet az ember: ott van az orra előtt egy egész új világ, szebbnél-szebb fehérnépekkel, de tőle lehetnek, mert ő csak egyre tud gondolni, s arra is hiába, mert sose lehet az övé...

Valahogy megjegyeztem annak a versnek a szövegét, s most igyekszem gyorsan fel is idézni:

Szép szőke nők szláv mélabúba oltva
román reménnyel ajkukon
sóvárgásomat rendre visszafojtja
a felzokogó fájdalom


itt jobban érzem hogy mindenem elhagy
és nincs kiút a vég neszez
búcsúzik minden mozdulattal
arcod lelkemben éledez


konyakba ölve ezt a reggelt
várom a derengő napot
szép szőke nők vonulnak egyre
de csak te kellesz tudhatod

Remélem, nem sokat tévedtem. Hogy mennyire igaza volt a pasinak, bizonyítja Alfons Mucha (1860-1939) cseh festő, grafikus és díszlettervező egész munkássága, aki már életében világhírre tett szert, szecessziós nőalakjai összetéveszthetetlenek. Megállapították róla, hogy e női figurákat legtöbbször szláv karakterjegyekkel ruházta föl. Ez minden esetben így volt, valahányszor saját szülőhazájától kapott hivatalos megbízást. Első ízben Párizsban rendezett második kiállítására készült plakáthoz alkotta meg az általa elképzelt szláv szépséget, amelyet morva százszorszépkoszorúval díszített fel.


Az Évszakok című négyalakos faliképe jellegzetes szláv típusokat állít a figyelem középpontjába, s rajtuk keresztül ábrázolja az év változásait.

Jerzy Harasymowicz (1933-1999) lengyel költő verse mintha éppen e szőke nőkoszorúhoz illeszkedne.

NEM VOLT MÁR HÓ

A városban
már nem volt hó
itt a hegyekben
a hó még mutatja nekem
a te kék nyomaidat
és mint őzt követlek
te rohansz és én nem tudom
ezek gomolyfelhők-e
vagy a hajad

És fennakadva a vágyak
fenyőgallyára
mint szarvas
megállsz

És a két melled
elnehezült a kora tavasztól

De tudod
és én is tudom
hogy csak verssel
tudlak megérinteni

Fordította Dabi István

Alább egy három részből álló videóösszeállítás gyűjtötte be korunk számos szláv szépségét országok szerint, majd úgy gondoltam, hogy a nőkkel való foglalkozást stílusosan zárja egy orosz fúvószenekar, aki Vaszilij Agapkin sokat játszott Búcsú a szláv nőktől című darabját adja elő. (Bakter Bálint)















Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése