Dalosfüzet (1)

Kölcsön kaptam egy ütött-kopott, poros Főkönyvet. Valamikor a Kolozsvári Hírlapnál könyveltek belé, 1919. január 16-án nyitották meg, 10 koronás okmánybélyeggel és pecséttel hitelesítették, s eredetileg 20 ívet tartalmazott, s a Lehmann és Baldi lönyv-, mű és zeneműkereskedése forgalmazta a hivatalos nyomtatványt.

A fenti adatokat azonban felülírta az új tulajdonos, nevezett Balázsi János, aki 1945-ben kaparintotta meg a már használatos Főkönyvet, a munkába fogott oldalakat kitépte s a maradék üres lapokra (85-től a 238-ig), ceruzával újra számozva, "dalos és emlékverses füzet"-té léptette elő.

A füzetben több féle karakterű beírások váltják egymást, úgy tűnik, időközben a gyűjtemény gazdát cserélt, ám jellege nem  változott. E különös könyvben szövegek szerepelnek, korabeli dalok és nóták, emlékversek szövegei, amelyek azóta is, innen-onnan visszaköszönnek az időből.

Egyet-egyet a továbbiakban betalicskázok ide, amelyekről úgy érzem, hogy ma élő emberekben is bizonyos emlékeket, nosztalgiákat ébreszt. A számomra ismeretlen beírók és feljegyzők ízlését, munkáját most hadd ne ítéljük meg: azt mentették, amit számukra a kor felkínált.

Minden elmúlik egyszer

I.

A dalos füzet lapja a dal szövegével

Az első vonalba kint
Egy őrszem az égre tekint
Puskájára támaszkodik
S Annájáról álmodozik.
Száz felhő száll hazafelé
És mindent úgy irigyelné
De hát tudja jól amint lehet
Hogy nem soká velük mehet.

II.
Megjött a régvárt levél
Mely az otthonról, csókról mesél
Az a boldogságos hír
Amit az az Édes Anna ír
Mert azt írta a drága nő,
Hogy megvolt a távesküvő,
S noha minden óra végtelen
A türelem rózsát terem.

Refr.  

Minden elmúlik egyszer
Minden a végéhez ér
És minden december
Egy új májust igér.
Minden elmúlik egyszer
Minden a végéhez ér
De két szív szerelme
Mindörökké él!
- . -

(Szerzők: Raymond, Fred-Kovách Kálmán)

A Rácz Vali előadásában itt meghallgatható változat némileg eltér a leírt szövegtől, aminek két magyarázata is lehetséges: az énekes egyrészt eltekintett a második strófától, másrészt az ismeretlen  lejegyző valószínűleg hallás után rögzítette a szöveget. De hát ez is, az is dokumentum... Méghozzá a második világháború hangulatát idézi fel... (bakter)