Bemutatjuk Baudolinót

Ezt is megértük! - sóhajt fel bennem elégedetten Bakter Bálint, aki roppant büszke arra, hogy sikerült fölfedeznie egy olyan friss hangú, nem mindennapi szövegíró képességekkel megáldott zeneszerző-előadót, akit öröm hallgatni és dalait öröm dúdolni.


Bakterünk volt annyira udvarias, hogy megkérte alter egóját, Cseke Gábort, akinek történetesen bejárása volt Baudolinóhoz, hogy közvetítsen feléje egy interjú erejéig: ismerjük meg mi is a Kóborlódal szerzőjét. Mára pedig összejött az interjú, meg talán még valami, ami annál is többet jelent...


De haladjunk csak rendre...


A kérdések arra vonatkoztak: ki is vagy te, Baudolinó, hol élsz, mit csinálsz, mit cselekszel? Majd arra, hogy miként ismerhetnénk meg jobban művészetedet, milyen munkáidat ajánlod az "aranytalicskások" figyelmébe? Íme, a válaszok...

*


Szabó Zoltán vagyok, Kecskemét mellett élek egy kis tanyán feleségemmel, kisfiammal, Száva kutyánkkal és még egynéhány jelentős macskaközi személyiséggel. (Ebbe a macskaközi életbe, ha kedvük szottyan, bepillanthatnak: ivisz.hu/Én világom/Macskaközi híradó)

Pedagógus vagyok, egy esti gimnáziumban tanítok, minden mást emellett csinálok. Főszerkesztek egy online történelmi lapot, a huszadikszazad.hu-t, de a szerelmem november óta - persze csakis Ancsikám után - az ivisz.hu.

Egyedül csinálom, azaz dehogyis egyedül, itt van például Gábor, akivel vállvetve küzdünk a kultúráért az interneten. Az ivisznek, ennek a meztéllábas fészbuknak van egy szociális felülete és van egy kulturális. De ebbe nem kerülhet ám be senki más, mint akit én ide beengedek, ők pedig nem mások, mint az én személyes barátaim. És, kedves Aranytalicskások, kiderült, hogy az én személyes barátaim, bár nincsenek olyan sokan, de a világ legkiválóbb írói, költői, képzőművészei, filozófusai.

Ezen a honlapon lettem én Baudolino. Hogy miért éppen Baudolino, arra nem tudnék pontos választ adni. Először mindenféle neveket használtam, Mém, Lizokrész, Barika, hiszen ez az ivisz alapvetően egy játékos hely, végül kikötöttem a Baudolino mellett, úgy éreztem, ebben van a legtöbb lélek. Ő különben Umberto Eco játékos eszű, folyton fantáziáló regényhőse, szóval amolyan iviszfi. (Figyeljék csak meg, milyen jó új szavakat lehet gyártani ezzel az ivisszel!)

Dalosfüzet (1)

Kölcsön kaptam egy ütött-kopott, poros Főkönyvet. Valamikor a Kolozsvári Hírlapnál könyveltek belé, 1919. január 16-án nyitották meg, 10 koronás okmánybélyeggel és pecséttel hitelesítették, s eredetileg 20 ívet tartalmazott, s a Lehmann és Baldi lönyv-, mű és zeneműkereskedése forgalmazta a hivatalos nyomtatványt.

A fenti adatokat azonban felülírta az új tulajdonos, nevezett Balázsi János, aki 1945-ben kaparintotta meg a már használatos Főkönyvet, a munkába fogott oldalakat kitépte s a maradék üres lapokra (85-től a 238-ig), ceruzával újra számozva, "dalos és emlékverses füzet"-té léptette elő.

A füzetben több féle karakterű beírások váltják egymást, úgy tűnik, időközben a gyűjtemény gazdát cserélt, ám jellege nem  változott. E különös könyvben szövegek szerepelnek, korabeli dalok és nóták, emlékversek szövegei, amelyek azóta is, innen-onnan visszaköszönnek az időből.

Egyet-egyet a továbbiakban betalicskázok ide, amelyekről úgy érzem, hogy ma élő emberekben is bizonyos emlékeket, nosztalgiákat ébreszt. A számomra ismeretlen beírók és feljegyzők ízlését, munkáját most hadd ne ítéljük meg: azt mentették, amit számukra a kor felkínált.

Minden elmúlik egyszer

I.

A dalos füzet lapja a dal szövegével

Az első vonalba kint
Egy őrszem az égre tekint
Puskájára támaszkodik
S Annájáról álmodozik.
Száz felhő száll hazafelé
És mindent úgy irigyelné
De hát tudja jól amint lehet
Hogy nem soká velük mehet.

II.
Megjött a régvárt levél
Mely az otthonról, csókról mesél
Az a boldogságos hír
Amit az az Édes Anna ír
Mert azt írta a drága nő,
Hogy megvolt a távesküvő,
S noha minden óra végtelen
A türelem rózsát terem.

Refr.  

Minden elmúlik egyszer
Minden a végéhez ér
És minden december
Egy új májust igér.
Minden elmúlik egyszer
Minden a végéhez ér
De két szív szerelme
Mindörökké él!
- . -

(Szerzők: Raymond, Fred-Kovách Kálmán)

A Rácz Vali előadásában itt meghallgatható változat némileg eltér a leírt szövegtől, aminek két magyarázata is lehetséges: az énekes egyrészt eltekintett a második strófától, másrészt az ismeretlen  lejegyző valószínűleg hallás után rögzítette a szöveget. De hát ez is, az is dokumentum... Méghozzá a második világháború hangulatát idézi fel... (bakter)