Egy halott lengyel festő

Zdzislaw Beksinski holttestét a festő egyik ismerőse találta meg keddre virradóra. Beksinski hétfőn késő este telefonált neki, de mire a hívott fél a készülékhez ért, a festő nem válaszolt. Ettől megijedve az ismerős értesítette a festő rokonait, akikkel együtt hatoltak be végül a bezárt ajtón át. Nincs arra utaló jel, hogy rablótámadás történt volna, és a tettes nem vitt magával semmit - közölte a rendőrség szóvivője. A rendőrség azt gyanítja, hogy a bűncselekményt a festő egyik ismerőse követhette el. Zdzislaw Beksinski az 50-es években tűnt föl a lengyel művészeti életben. Leginkább arról volt ismert, hogy elvont módon ábrázolt csontvázakat és egyéb, a halált felidéző témákat. Külföldön is népszerű volt, kiállításai voltak egyebek között Olaszországban, Németországban, Franciaországban, Belgiumban és sok más országban. Egyetlen európai festőként állandó kiállítása volt az oszakai (Japán) szépművészeti múzeumban is. Beksinski családjában történt már egy tragédia: 41 éves fia, az ismert újságíró 1999 karácsonyán önkezével vetett véget életének. (Cserba Júlia, Páris)

http://creideiki.sfblogs.net/2008/12/23/99/
http://www.tulippress.ca/2009/10/zdzislaw-beksinski.html

Zdzisław Beksinski (1929-2005) számomra az elátkozott XX. századi nyugati festészet legnagyszerűbb alakja. Kiemelkedően hosszú pályája során leginkább álmokat vagy hirtelen bevillanó pillanatképeket festett. Nyomasztó vízióiban az elkerülhetetlen pusztulás, a végtelen idő és az ezekkel való reménytelen küzdelem ismerhető fel legtöbb ízben.
Stílusa tíz éves korszakokra bontható. A nyolcvanas években születtek leghíresebb, legtöbbször reprodukált festményei. Leginkább ecsetkezelése újult meg rendszeresen. Utolsó tíz évének festményein olyan megoldásokkal, technikákkal, formákkal és színvilágokkal kísérletezett, amik elképzelhetetlenek, sőt megvalósíthatatlanok lettek volna harminc-negyven éves festői múltja nélkül. Mindez sajnos a reprodukciókon közel sem annyira élvezhető, mint az eredeti festményeken.
Először 15 éve, az IPM magazin 1992 augusztusi számában talákoztam képeivel. Dávid Csaba Szolid pusztulás nappali füstben címmel írta az azóta is legfontosabb, és talán egyetlen értékelhető hosszúságú magyar nyelvű cikket a festőről. Tavaly augusztusban végre élőben is láthattam az IPM-ből megismert és későbbi kedvenceimet. A művész szülővárosában, a dél-kelet-lengyelországi Sanokban találhatjuk a legtöbb festményét egy helyen. A városi múzeumban helyet kapó galéria számos klasszikusá vált képpel dicsekedhet, de itt látható Beksinski utolsó, befejezetlen képe is.
„Azt mondják, az ember a végső igazságot kutatja, nekem azonban az évek hosszú során úgy tűnt, hogy az ember nem keresi ezt az igazságot, hanem csupán vég nélkül beszél róla. Amúgy pedig az igazságot mindannyian tökéletesen ismerjük, azonban megpróbáljuk leplezni, mivel számunkra elfogadhatatlan. Kétségbeesésünkben hazugságok után nézünk, amelyekkel tompíthatnánk, elfedhetnénk valamiképpen, hogy végül is csak halálunk óráján szembesüljünk vele. A művészet eme gyönyörű hazugságok egyike, és úgy gondolom, semmi több.” (Bakos Levente blogjából)

http://romokon.blogspot.com/2007_08_01_archive.html