Nősüléshez sorakozó! (13)

Tower Vilmos, aki a házasulandók iránti jóindulattól vezettetve osztotta meg könyvében (Kit vegyek el feleségül?) tapasztalatát a nyájas és érdeklődő olvasóval, úgy döntött, hogy mindenáron megmenti a jövendő férjeket, s apró tudnivalókat is elárult a jó házasság titkaiból.

1. Az étkezésekre pontosan jelenj meg. Fontos ok nélkül ne várakoztasd meg családodat!
2. A legjobb asszonyra sem árt vigyázni félszemmel. De arra, akinek nincs állandó elfoglaltsága, jobb két szemmel ügyelni,
3. Feleségednek apró panaszait hallgasd meg nyugodtan.
4. Ne dicsekedj feleséged előtt vagy az ő jelenlétében az ú. n. anyós-viccekkel. 
5. Soha ne fedd, korhold feleségedet, ne akard őt nevelni, javítani — gyermekeid előtt! Sőt előttük mindig tisztelettel és a legnagyobb elragadtatás hangján szólj anyjukról. 
6. Természetes, hogy törekedned kell takarékos életbeosztásra és a szórakozások helyes értelmezésére. De viszont adj feleségednek ne csak annyi pénzt, amennyi a háztartásra okvetlenül szükséges, hanem egyúttal annyit, amennyivel a saját jogos szükségleteit is fedezheti.

Persze, ettől még kisiklodhat egy-egy jól induló házasság, mert vannak olyan helyzetek, melyekből a férfiak nehezen tudnak kilábalni. Az egyik ilyen az állandó logikára, az ésszerű gondolkodásra való hivatkozás. "Ilyenkor a férj
rendszerint roppant igazságtalan...  mintha azt követelné nejétől, hogy ennek is nőjön bajusza, Hiszen állandó és egyetemes lélektani igazság, hogy a férfi inkább az észnek, a logikának az embere, míg viszont a nőnél a nagyobb, élesebb észt pótolja a néha sokkal hasznosabb, gyakorlatibb, beváltabb megérzés, intuíció, szimat, ami meg a férjnél hiányzik." Kerüljük ugyanakkor a "ha törik, ha szakad" merevséget követelményeinkben. Muassunk hajékonyságot az asszonyi akarattal szemben, kisebb ügyekben ne akadékoskodjunk.  "A makacsság és a keményfejűség nem az okosak erénye."
Ne fojtsuk asszonyunkba a szót. (A szerző szerint "Azért nő, hogy beszéljen; neki is van szája és joga a szóláshoz. A jó Isten azért adott a nőnek nagyobb és bővebb beszédképességet, hogy a folytonos beszéddel hamarabb taníthassa gyermekeit az „anya-nyelvre“.)
A durva beszédű, kategorikus, zsarnokoskodó férj sose népszerű. Jó, ha kitartóan kerüli a hosszas vitatkozást. Ne várjuk el, hogy feleségünk állandóan derűs hangulatot teremtsen körülöttünk. Neki is lehetnek nehéz pillanatai. Ne tekintsük játékszernek, ékszernek a nőt. Meg aztán ez is: "Feleségedet szeresd, de ne légy szerelmed majma, bolondja, bohóca." Ne turkáljunk a nehéz munkával ekészitett ételben, ne jajongjunk, ne bőszüljünk fel minden apróság miatt. A nagy perpatvarok kis viszályokból erednek, elmérgesednek. ("Elnagyolt csekélységek, huszadrangú félreértések, csacsiságok, mint a hajóóriásoknak kis nyílásába lopódzott vízcseppek, ha állandósulnak, elsüllyesztéssel fenyegethetik boldogsággal indult tíz-, húszéves házasságok szent bárkáit.")
Még néhány bölcs tanács: 
"Azt se felejtsük el, hogy ahol ketten meg nem férnek, mindig kínálkozik hely — egy harmadik számára! És akik nem egymásban keresik a boldogságot, egymás mellett szokták azt keresni."
"Ne tégy gyermekeid között különbséget. Ez nagyon fáj az anyai szívnek."
"Ne légy féltékeny gyermekeid édesanyjára, ha őt jobban szeretik, mint téged vagy nagyobb bizalommal vannak iránta."
"Ne sértsd meg feleséged hiúságát. Még kevésbbé éreztesd vele szóval vagy tettel, hogy személye nem tetszik neked. A feleségnek szüksége van arra a meggyőződésre vagy legalábbis arra az illúzióra, hogy tetszik a férjének"
"Feleséged soha ne sejtse, hogy más nő jobban tetszik neked, mint ő. Ne mutass feltűnő érdeklődést feleséged kíséretében más nők iránt!"
"Ne is akarj gyanús kíváncsisággal kutatni és tapogatódzni feleséged titkaiban! Ne kutasd feleséged múltját!"
"Családi otthonodtól tartsd távol a túlságos gyakori látogatókat, még ha ezek jóbarátaid, sőt rokonaid is vagy feleséged női rokonai, illetve jó barátnői, de leginkább tartsd távol a kotnyeles, hamis nőket." (Nem beszélve a "házibarátról"...)
"Aki feleségét megveri, balkezével üti a jobbat.“

Ha ezeket mind igyekszünk betartani, lehet, hogy házasságunk nem lesz kötelezően fenékig tejfel, de legalább megpróbáltunk. Adtunk magunknak némi esélyt...

A könyv teljes szövege elolvasható itt

Nősüléshez sorakozó! (12)

Házsártos feleség

Tower Vilmos, aki a házasulandók iránti jóindulattól vezettetve osztotta meg könyvében (Kit vegyek el feleségül?) tapasztalatát a nyájas és érdeklődő olvasóval, úgy döntött, hogy nem áll meg a házasságnál. A nászutazásról való lebeszélés kísérletén túl olyan szabályokat gyűjtött össze könyve zárófejezeteiben, amelyeket tanácsos naponta, hetente vagy éppen havonta felfrissíteni. Nem ismertetjük valamennyit, de az érdekesebbeket mindenképpen.

"Otthonod és családod legyen az örök béke, türelem, erő, vigasz, kölcsönös megértés és támogatás temploma! Legyen a keresztek türelmes viselésének szent helye."

" A házaséletben úgy élj, hogy feleséged mindig felnézhessen rád. Úgy állhass előtte, mint az oltár. A boldog házasságnak egyik tartó oszlopa és biztosítéka a tisztelet."

"Légy feleségeddel jó, fínomlelkű, szeretettel teljes, de légy és maradj mindig az úr! Vagyis néha, ha szükség van rá, tudjál szigorú, kérlelhetetlenül következetes, hangos, erélyes is lenni. Sőt évenkint egyszer-kétszer tudjál öklöddel az asztalra is csapni. Sajnos, de igaz, hogy néha az ú. n. nagyon jó férjek mellett az asszonyok elromlanak, felülkerekednek, uralomravágyók lesznek, követelődzőkké, igényesekké, sőt zsarnokivá, szinte szadistákká válnak."

"Jellemtelen, semmirekellő férj az, aki a házon kívül mindenkivel kedves, udvarias, szeretetreméltó, készséges, ellenben otthon közömbös, száraz, udvariatlan, goromba, szeszélyes, durva, érzéketlen, figyelmetlen, zsörtölődő vagy éppen önző zsarnok."

"A nő nem kívánhatja, hogy a házasférfí évek múlva is maradjon meg a nyaló-faló, hízelgő, turbékoló vőlegénynek. De viszont az ellenkezője, a közömbösség, a bántó, hideg közöny se váljék úrrá a férjen."

És egy igen jellemző, helytálló megállapítás:

"Milyen szomorúan érdekes és jellemző tény: ha vasúton, vendéglőben, parkban egymás mellett ülő férfit és nőt látsz, rögtön megmondhatod, hogy házastársak-e vagy nem. Ha rendkívül kedvesek, figyelmesek, udvariasak egymással, szinte biztos, hogy nem házastársak. Ha közönyösek egymással szemben, az udvariasságot figyelmen kívül hagyják és látszik, hogy egymás mellett unatkoznak, nem nehéz kitalálni, hogy házastársak."

" A férj törekedjék alkalmazkodni feleségének ízléséhez, érzésvilágához, nézeteihez, szokásaihoz és jogos, komoly kívánságaihoz. Ne akarja az abszolút uralkodót játszani."

" Időnkint ismerjük el és dicsérjük feleségünk jó tulajdonságait, pl. házias voltát, hűségét, szerető gondoskodását, figyelmét, takarékosságát, igyekezetét, szorgalmát, kezefőztjét, itt-ott a szépségét, ruháját, ízlését is! A dicséret a béke és öröm olaja!"

"Mielőtt feleségedet korholnád, kérdezd magadtól, vájjon rosszakaratból követte-e el hibáját vagy emberi gyarlóságból, tévedésből, elnézésből, ügyetlenségből, feledékenységből. Sohase legyenek színészi ambícióid, vagyis ne rendezzél jeleneteket, legkevésbbé gyermekeid vagy háztartási alkalmazottaid előtt."

"A feleséget ne engedd henyélni. A jó, tisztességes, házias asszonynak mindig akad dogozni, rendezni, tisztítani, foltozni, javítani valója!  A nő elfoglaltságának hiánya egyik főoka a házasélet boldogsága megrendülésének."

" Vértezzük fel magunkat jóelőre arra az esetre, ha a feleség megbetegszik, megcsúnyul, ha az idő letörli a rózsákat arcáról és elfakítja búzaszín haját. A legmagasabb fokú jellemtelenség, alávaló, piszkos és súlyos bűn, ha a férj, amint a feleségének szépsége hervadni kezd, szerelmét, szeretetét, gyengédségét és figyelmességét is megvonja tőle. Még alábbvaló, jellemtelenebb szörnyűség, ha ilyenkor más, fiatalabb vagy szebb nő felé kacsingat és feleségétől elhidegülve vagy éppen elfordulva, más nővel kezd viszonyt."

A szerző a továbbiakban néhány apró tanácsot is igér, hamarosan megismerkedünk velük.

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (11)

Tower Vilmos, aki a házasulandók iránti jóindulattól vezettetve osztotta meg könyvében (Kit vegyek el feleségül?) tapasztalatát a nyájas és érdeklődő olvasóval, úgy döntött, hogy nem áll meg a házasságnál. Hiszen ha már sikerrel összeboronált két szívet, akkor gondos tanácsai kísérjék el őket az esküvőn túlig is, az első megpróbáltatásokig. Amilyenekkel például a mézeshetek szolgálnak...

Első tanácsa mindjárt abban áll, hogy lebeszélné a fiatalokat a nászútról. Amennyiben akarnak, hát menjenek, de okosabb, ha otthon maradnak. Hogy miért?

"A házastársak éppen új életük kezdetén fogjanak hozzá fészküknek megépítéséhez és berendezéséhez. Már a kezdet kezdetén tanulják és szokják meg tisztelni, szeretni és értékelni otthonukat és ennek minden berendezési darabját.
Az sem tanácsos, hogy a házasfelek az otthontól távol, heteken át folyton egymás nyakán üljenek, minden okosabb dolog, teendő, gond és felelősség nélkül. Akárhány házaspár éppen már a nászút üres időtöltése közben unt egymásra egész életére."

Tower Vilmos erre is érhtető magyarázattal szolgál: "Az idegenben töltött mézeshetek bőséges alkalmat és ingert adnak a kölcsönös kedveskedések, becézgetések, bókok és udvariasságok túlzására. Pedig e téren a túlzás lélektani ok miatt nem éppen, kívánatos. Azért nem, mert ha ezek a kedveskedések, bókok és csókok idővel természetszerűen elmaradnak, ezt mindkét fél, de különösen az asszony, könnyen és gyakran a másik fél elhidegülésével, szerelmének megfogyatkozásával magyarázza. Következnek azután a szemrehányások, a féltékenységek, bosszankodások, gyanúsítások, helytelen elképzelések és csakhamar megkezdődik a házastársak között a valódi elhidegülés, sőt egymástól való elidegenülés."

A szerző kész felsorolni a nászutazás mindenféle kellemetlenségeit azért, hogy meggyőzze az oktondi fiatalokat - ne vállalkozzanak az illúzióromboló kalandra. Hiszen az utazás - ritka eseteket leszámítva - sose kényelmes, mindenféle egészségügyi gondokat okozhat, és különben is: "Egy híres orvostanár két körülménynek tulajdonítja azt a sajnálatos tényt, hogy az anyák első gyermekei oly gyakran idő előtt halnak el, betegesek vagy csenevészek. Az egyik (inkább az alsó néposztályokban) a lakodalomban mértéktelenül fogyasztott alkohol; a másik ok (éppen a jobbmódúaknál) a nászutazás és a vele egybekötött sok testi s lelki kedvezőtlen körülmény."

De a mézeshetek utazási fejezetén túl van más aggodalomra okot adó körülmény: gyakori a leendő férj nászéjszakán tanúsitott tapintatlansága, erőszakossága.

" Két megtörtént esetet közlünk okulásul és elrettentésül. Az egyik eset:
Két fiatal lélek kötött szent frigyet az oltárnál. Az esküvő után elutaztak egy nagyobb városba, ahol a szállodában szobát rendeltek. Alighogy beléptek a szobába, a férfi rászól az új hitvesére, de betűről-betűre e két szóval: „Vetkőzzél le!“ A nő nagyot néz e szokatlan és rögtönzött felszólításra. És szelíden mondja: ,,Van ennek más formája is.“ A férfi vadul megmarad követelése mellett. A nő pedig méltán sértve érzi magát e rögtöni, formátlan, gyengédtelen, szinte állati követeléstől és vonakodik. Erre a férje, mint egy megvadult bika, kijelenti, hogy ha azonnal nem teljesíti kívánságát, más nőről gondoskodik ... El is indul... A feleség reggel hazatáviratozik, hogy jöjjenek érte... A válóper pedig megindult az egyházi és világi bíróság előtt egyaránt.
A másik eset:
A fiatalok a lakodalmi vacsora után elbúcsúznak öveiktől és a vasútállomásra hajtanak, hogy idegen országokban töltsék az előre megálmodott édes mézesheteket. Fölszállnak a vonatra, mégpedig az előre megrendelt hálókocsiba. Lefeküsznek. Az új asszony már el kezd aludni, amikor a férje megjelenik nála és követeli férji jogát. A nő megretten e szent ténykedésnek ilyen helyen és körülmények között való követelésétől és józanságra inti, kérleli férjét. Ez megmarad követelése mellett, a nő továbbra is tiltakozik. Megkezdődik az első heves szóváltás. Másnap a nő kijelenti, hogy ily körülmények között nem vállalhatja a házaséletet, Következett a válási per ..."

És ezek még mondhatni, szerencsés esetek ...

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (8)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben...  A könyv nagy próbatételnek tartja a vegyes házasságokat, amelyek inkább a vallási össze nem illésről és azok mérhetetlen, már-már áthidalhatatlan bonyodalmairól szólnak. Mivel ez a gond manapság már könnyen áthidalható, ugrunk a könyvben egyet és a házasságok anyagi gondjait vesszük szemügyre - az eddig idézett könyv mentén.

"Ismerek házaspárt, amelynek mindkét művelt, tanult fele nyomorultan, szegényen került össze, frigyük mégis nagyon boldog maradt. Sőt éppen az a körülmény, hogy mindegyik fél láthatóan, érezhetően és áldozatosan, a másik fél
helyzetét törekedett megkönnyíteni, csak jobban összefűzte őket és fokozta egymás megbecsülését, értékelését és szerelmét."

Ez a kezdet biztató, s mindjárt el is altatja a házasodni szándékozó éberségét. A helyzet nem ilyen egyszerű: bármekkora is a szerelem, az anyagiak hiánya, az idő teltével párhuzamosan, sajnos, megmérgezi a házasság hétköznapjait. A legjobb családban is! Ráadásul, ha jönnek a gyerekek, s az elöregedő szülők gondja is a házasulandókra hárul, szükség van az anyagi forrásokra.

"Mi tehát azt a tanácsot adjuk, hogy ne házasodjunk hozomány végett, de lehetőleg ne is hozomány nélkül. Mert a mai idők súlyos megélhetési gondjai és a kenyér után való hajsza nem mindig kedvez a családi békének, sőt néha erős kísértést is jelenthet mindkét fél számára. A mai időben a hozományt gyakran pótolja a „dolgozó vagy kereső nő“. Ilyenkor a házastársak az életszükségleteknek egyenlő teherviselői. De ezt eszményi életcélnak sehogy sem tekinthetjük. Ha valamelyes mód van rá, a feleség csak maradjon elsősorban háziasszony és anya."

Modern idők ide vagy oda, Tower mester elképzelését igazolta az idő: a nagy emancipáció még nagyobb kavarodáshoz vezetett a család életében, mint amennyi megoldást jelentett. Azt javasolja, hogy amennyiben anyagiak is szerepet játszanak egy házasságkötésben, akkor kössenek világos házassági szerződést. Amit aztán be is tartanak! Mert különben...

És jönnek az elrettentő példák. Egyet mi is hadd idézzünk a könyvből:

"Egy vidéki földbirtokosnak valóban nagy, mégpedig 2000 holdból álló, kitűnő földű birtoka volt. A család az apából, feleségéből és leányából állott. Mindhárman naponkint rendesen d. e. 10 órakor keltek fel. Mit is csináljanak egész nap — gondolták. Rendesen felkeresték valamelyik szomszéd földesúr ismerősüket. Itt jól ettek-ittak, délután visszaérkez-
tek. A nagy kirándulás álmossá tette őket, tehát lefeküdtek, felébredve megvacsoráztak és a helyi ismerősökkel játszó hosszú kártyázás után álomra hajtották fejüket. így ment ez csaknem napról-napra.
A szomszéd község új orvosának megtetszett a földbirtokos szép leánya, el is jegyezte. Orvostársai irigyelve üdvözölték a „kitűnő parti“ alkalmával. Az esküvő és lakodalom fejedelmi volt! A jegyespárt hatlovas hintó vitte a templomba.
A meghívott vendégek között a vármegye legelőkelőbb emberei vettek részt.
Ám mi történt? A fiatal orvos kitűnően értett a gyógyítás tudományához, de fogalma sem volt a telekkönyvről és még kevesebb fogalma volt a gazdálkodás módjáról és menetéről. Alig múltak el a mézeshetek, már híre járta, hogy a földbirtok nagyobbik fele már nem is az apósé, a többi is erősen inog. És míg a földbirtokosnak ú. n. „gazdája“ (oklevélnélküli gazdatisztje) közben erősen megtollasodott és földbirtokossá emelkedett, addig maga a földbirtokos már a következő évben csak kegyelemből lakhatta volt kúriájának egyik kis szobáját — megfelelő bér ellenében. Amikor később ezt a bért sem tudta fizetni, vejéhez ment, ahonnan azonban a folytonos szemrehányások, szidalmazásnak és állandó szégyenkezésnek áldozataként kétségbeesve az őrültek házába jutott. A költségeiket persze a megcsalódott vőnek kellett fizetnie!"

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (7)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kívánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... Miután a könyv rávilágít arra, hogy milyen nőket érdemes feleségül kiszemelni, megfordítja az érmét és azt kezdi taglalni, egy újabb fejezetben, hogy milyen nőket indokolt messzire kerülni a nősülni vágyó férfiaknak. De szerző arról sem feledkezik meg, hogy a szabályok mellett mindig vannak - szerencsére - kivételek is. Melyek ezek?

Veres Nándor fotója
(Amikor még szent a béke...)

Szerinte például az, hogy  egy feleségjelölt nemcsak modorában, de egy-két kijelentésében, szavában, levelében talán sokkal tartózkodóbb, rezerváltabb, sőt ridegebbnek látszik, mint az kedvünkre volna. Ez gyakran inkább jobb és kedvezőbb, mint kiábrándító jel!

Hasonlóképp ne ijesszen vissza minket a jelölttől a női önérzetnek túlérzékenysége. Ez inkább jó, kedvező jel szokott lenni. Az ilyen, nem személyi, hanem inkább női önérzetükre sokat tartó nőkből szoktak rendesen kikerülni a hűséges, kitartó, megbízható hitvesek.

Ne riasszon minket vissza, ha a jelöltet itt-ott kisebb hazugságon értük. Nem mintha a hazugság nem volna mindenkinél és mindenkor csúnya, megvetendő és elítélendő bűn és jellemhiba. De a nő, főkép a fiatalabbja, sokkal jobban hajlamosabb a hazugságra, füllentésre, elhallgatásokra, az igazság elrejtésére, mint a férfinem. (Tanulságos példa a könyvnől: Elinor Glyn, a világhírű angol írónőtől megkérdezte valaki: Mi az oka annak, hogy a női jellem legkiválóbb rajzolói majdnem mind férfiak. Elinor Glyn így válaszolt: „Mivel a nő semmiről sem tud igazat mondani.“ Természetes, ez roppant túlzás, de a hajlam megvan a legtöbb nőben. Gondoljunk csak a válaszára, ha életkorát kérdezzük vagy barátnője szépsége felől érdeklődünk nála. A nőnek sokszor bátorsága sincs megvallani az igazat.)

Az se baj, ha kiszemelt nőnk szeret táncolni, s alkalomadtán másokkal is járja. " Melyik nő nem szeret táncolni? Csak -a táncdüh visszataszító, a túlzás, amikor a nő azt a drága időt is tánccal akarja kitölteni, amelyet az otthon, a jó ízlés, az illem, a takarékosság, tartózkodás, józanság és óvatosság szükséges és hasznosabb teendőknek szán."

Az se világvége, ha a nőnk idegesebb a kelleténél - női tulajdonság, véli a szerző. (Csak nagyon ideges férfi ne vegyen el magasfokúan ideges nőt!) Hasonlóképpen nem igazán vészes a szeszélyesség sem (Sigrid Undset szerint: „Minden fiatalasszony szeszélyes.“). Ugyancsak természetes, ha a nő szeret öltözködni, de az se baj, ha ez nem áll mindig figyelmének a középpontjában. Csak a végletek nem jók egyik esetben sem!

Tower Vilmos becses intelmeinek e csokra ilyenformán végződik: 

" Ne zavarjon meg bennünket, ne gyengítse tetszésünket és ne ingassa meg elhatározásunkat, ha időközben más nőkben egy-egy olyan jó vagy jeles, nekünk imponáló tulajdonságot vagy erényt találunk, amelyet a jelöltünkben nem
fedeztünk fel. A világ egyetlen nőjében sem találhatjuk fel az összes jó tulajdonságokat. De mindegyikben vannak jó tulajdonságok, csak attól függ, hogy mily arányban és fokban.

...A jelöltben talált vagy felfedezett kisebb hibákat, hiányokat és gyarlóságokat soha ne nézzük nagyítóüveggel, hanem a helyes emberismeret józan valóságérzetével. Itt is áll az Úr Jézus intése: „Aki bűn nélkül vagyon, az vesse rá először a követ.“ (Jn. 8, 7.)

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (6)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... Miután a könyv rávilágit arra, hogy milyen nőket érdemes feleségül kiszemelni, megforditja az érmét és azt kezdi taglalni, egy újabb fejezetben, hogy milyen nőket indokolt messzire kerülni a nősülni vágyó férfiaknak.

Az első tilalomfa: " Óvakodjunk feleségül venni olyan nőt, aki teljesen hitetlen és vallástalan."
A második: figyeljük meg, hogyan viselkedik a kiszemelt jelölt saját szüleivel. "Ahogyan a leány a szüleit kezeli, úgy akar és fog Téged is kezelni. Ha szüleivel szemben követelődző, igényes, rátarti, veled is az lesz. Ha azt kívánja, hogy szülei mindenben az ő kívánságainak teljesítői, óhajainak fejbókoló végrehajtói legyenek és mindenben az ő ízléséhez alkalmazkodjanak, a nélkül, hogy ő is lehetőleg még nagyobb figyelemmel volna szülei kívánságaira, óhajaira és ízlésére: ugyanígy, sőt még hatványozottabb fokban lesz súlyos, kínos, bosszantó terhedre mint feleség. E veszély lehetőségére főkép akkor kell gondolni, ha a jelölt a szülők egyetlen gyermeke."
Harmadszor: jó lesz megfigyelni, meddig szeret aludni a leányzó. Ha későn kel és ideje nagy részét piperézésre, saját maga karbantartására fecsérli, akkor az intő jel lehet a férfi számára - hogy óvakodjon!
Nem hiányzik ehhez az elrettentő történet sem: " Egy rendkívül derék, becsületes, dolgos, de a gyermekneveléshez keveset értő nagykereskedőnek volt két gyönyörű szép leánya. A szülők agyondolgozták magukat, leányaik meg jó későn keltek, majd a kozmetikai intézetbe siettek, hazaérkezve, ebéd után ismét lepihentek, a délutánt vagy látogatással vagy szórakozással ütötték agyon és így ment ez éveken át. Egy szép napon az idősebbik leányba beleszeretett egy rendkívül jólelkű, szolíd felfogású, jellemes tanár. Feleségül is vette. A mézeshetek elmúltával a férfi meg akarta kezdeni a rendes,
boldognak képzelt, házias, otthonias, boldog életet, de mi történt? A tanár korán kelt, hiszen iskolájába kellett sietnie, a feleség pedig tovább henyélt. Ha a tanár délelőtt tíz vagy tizenegy órakor tért haza, a felesége vagy még az ágyban feküdt, vagy a „kozmetikai intézetben“ volt található. A délután jórésze is szépítgetéssel, ruhapróbálgatással, látogatásokkal, vendégfogadásokkal, könnyelmű szórakozásokkal és hasonlókkal telt el. A tanár egyideig tűrte ezt az állapotot, majd szép szóval és rábeszéléssel rá akarta nevelni feleségét, hogy legyen gondja a lakására, konyhájára, az étkezésre, bevásárlásra, s í. t., de hasztalan. Majd erélyesebben lépett fel, de szintén eredménytelenül. A következmény az volt, hogy a tanár fizetése nem bizonyult elégségesnek, a lakáson erősen meglátszott az elhanyagoltság, a poloskák befészkelték magukat, a cselédek gyakran váltakoztak, a ruhákba, bútorokba beleette magát a moly, egyszóval a tanár kezdte magát nem jól érezni a saját otthonában. Elkezdett járni a kávéházba, majd a vendéglőkbe, itt pedig megszokta az alkoholt...  A tanár kénytelen volt tanítványai szüleitől kölcsönt kérni, persze a visszaadás lehetősége nélkül. Az iskolából kikerült tanulók szülei feljelentették a tanárt a bíróságnál és a tanügyi hatóságnál. A tanárt nyugdíjazták, a lakás berendezését elárverezték, a tanár felesége megmérgezte magát, a tanár maga pedig úgy elzüllött, hogy élete vége felé a hordár szerepét vállalta, de így sem volt használható, mert ha pénzre tett szert, alkoholra pocsékolta el. Egy napon csont-bőr állapotban, összeesve találták az utcán. Mire bevitték a kórházba, meghalt!" Itt a vége, fuss el véle!
Negyedszer: ha egy hölgy már az első pillanattól kezdve túlontúl kedves velünk, az biztos, hogy ránk akarja sózni magát!
Ötödször: kerüljük a velünk ellentétes életfelfogású nőt!
Hatodszor: a mondén stilusú hölgyek se legyenek az eseteink, mert a házunk tája futni fog. "Az ilyen nőknél a szépség álarca alatt gyakran halálfej vicsorít felénk. Kelleme mérget rejt!"
Hetedszer: " Óvakodjunk a feltűnően kacér, csapodár, kíérezhetően buja (erotikus típusú) nőtől, akit gyakran látsz különböző fiúkkal vagy férfiakkal évődni..."
Nyolcadszor: kerüld azt, "aki csak fényért, ragyogásért, pompáért, mulatságért, szórakozásért, ünnepeltetésért lelkesedik és ilyenek után eped."
Kilencedszer: a rendetlenség, a tisztaság hiánya kizáró jellegű legyen választásodban!
Tizedszer: " Rossz jel, ha a feleség-jelölt nem csupán kedvelője, hanem szenvedélyes és szertelen rajongója a színháznak, mozinak vagy lóversenynek."
11. Hasonlóképpen a kártya, a dohányzás, az alkohol iránti szenvedély is figyelmeztető jelek.
12. Óvakodjunk a hisztérikáktól!!!!!
13. Továbbá: a sportoló nőktől, a bajnok tipusoktól!
14. "Rossz jel, ha a jelöltnek nincs egyetlen jó barátnője!"

Vannak, persze, az intő jelek alóli felmentő körülmények is. Ezekről később...

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (5)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben... A könyv egy újabb fejezetében a szerző azt bizonygatja, mennyire szomorú, hogy derék, becsületes lányok maradnak pártában, mig számitó, ravasz, képmutató, kacér teremtmények könnyen oltár elé vezettetnek. Hogy miként? Lássuk a példákat...

A sorsdöntő pillantáson múlik?

"Roppantul elcsodálkoztam azon, irja Tower Vilmos nagy ravaszul, hogy a budapesti Központi Házassági Tanácsadónak egyik kiváló, okos és tapasztalt úrnője (tehát nő és nem férfi!) azt mondotta, hogy a házasfelek elválásának 90 (mondd, kilencven) százalékban az asszony az oka. És eszembe jutott, hogy még a világháború előtt ugyanezt mondotta nekem özv. Stenzel Ottóné, a badeni (Bécs mellett) „Quisisana“ nevű előkelő penzió tulajdonosnője, akit annakidején Baden legokosabb asszonyának tartottak.
E két megállapítást természetesen nem szabad úgy értelmezni, mintha a nők sokkal rosszabb házastársak lennének, mint a férfiak vagy hogy a jó házaséletre alkalmatlanabbak volnának. Szó sincs róla. Nem a nők alkalmatlanabbak a jó és boldog házaséletre, ellenben igenis a legtöbb férfi alkalmatlan arra, hogy alkalmas, megfelelő és hozzáillő nőt válasszon élettársul."

Szóval, értelmezés kérddése lenne az egész? A szerző megforditja a képletet és a férfiak vállára helyezi a felelősséget, eképpen: 

"Ha helyesnek vesszük a két idézett női tekintély említette 90 százalékos számot, úgy viszont a férfiakról is elmondhatjuk, hogy 90 százaléka oly nőt vesz el, akinek csupán a külseje, szépsége, termete, kelleme, varázsa, az ú. n. sex appeal-ja köti őt le. Oly nőkbe ütköznek és akadnak fenn, akik szinte vadásznak a hatásra és viselkedésükkel, modorukkal, ruházatukkal, kokettálásukkal, közeledésükkel, mesterkélt kedveskedésükkel, kozmetikus eszközökkel, erotikus trükkökkel, színleléssel, tettetéssel, hibáik elrejtésével szinte felkínálják magukat... "

Mi a mentség ilyenkor? Hogyan úszhatja meg az ember, hogy zsákbamacskát vásároljon?

"Az első, hogy ne siessük el az eljegyzést, mégkevésbbé a házasságkötést. Csak akkor kérjük meg a nő kezét, ha emberileg teljes meggyőződést szereztünk a jelölt összjelleméről...
 Az eszményi feleség legtöbbször azokból a leányokból kerül ki, akiket szinte fel kell fedezni, fel kell kutatni. Akik szemérmetesek, szinte félnek a férfi első közeledésétől. Akik csak hosszabb ismerkedés után melegednek fel és lesznek kedvesebbek, közlékenyebbek és bizalmasabbak. Akik még az utcán, bálokon, estélyeken sem tűnnek fel mással, mint (szépségükön és fiatalságukon kívül) legfeljebb szerénységükkel, tartózkodásukkal és óvatosságukkal...
A második óvó és biztosító mód, hogy elkerüljük a jövő csalódást: az érdeklődés és tájékozódás a jelölt felől — másoknál. A harmadik: a saját megfigyelésünk..."

Készítsünk tervet, képzeljük el magunknak a kiválasztott robotképét - mondanánk ma. Régebb nem így fogalmaztak, de ugyanígy gondolkoztak.

Tessék választani!

"1. Még mielőtt az adott jelölttel összekerülünk, ajánlatos elméletben elgondolnunk, milyen jelleműnek és tulajdonságúnak kell lennie annak a nőnek, akit én örökös társamnak, életem megosztójának, hitvesemnek, feleségemnek szánok...
2. Keressük a nőies nőt! Minél inkább fiús vagy férfias a nő, rendesen annál kevésbbé való feleségnek!
3. Olyan nőt keressünk, akinél nemcsak a testnek, hanem a lelkeknek kölcsönös vonzalma is érvényesül és akiben a magunk énjének a mását is nagyjában felfedezzük... (Baj, ha én költő vagyok és a jelölt utálja a költeményeket...)
4. Nagyon nézzünk arra, hogy aránk otthont szerető, házias, dolgos kezű és takarékos legyen. Erről alább még bővebben lesz szó. Igaz, hogy a nőnek e pontban említett erényeit néha nehezen tudjuk előre felismerni és megállapítani.
5. A jelölt legyen békés természetű és szerény,
6. Legyen tiszta, rendes, jóízlésű, de egyszerű.
7. Lehetőleg jókedélyű, de komoly felfogású, gyengéd és finom érzésű, tapintatos legyen.
8. Szüleit tisztelje, szeresse, testvéreivel jó viszonyban legyen."

Ha mindezeknek úgymond eleget tettünk s találtunk is megfelelő jelöltet, akkor jöhet a merész gondolat és a leánykérés pillanata. Addig viszont...

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (4)

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben...

"Ha egy házat akarunk venni, az első, ami szemünkbe ötlik és ami tetszésünket vagy nemtetszésünket kiváltja, a háznak a külseje, nagysága, alakja, mérete, stílusa, színe, tisztasága, fekvése, környezete.
A legtöbb épület, amely kívülről megnyeri tetszésünket, valószínűleg belül is értékes. De nem mindig!"

A szerző szerint ez a helyzet a nőkkel is. Kissé bizarr a hasonlat, de azért figyeljünk oda a tanácsaira. Hátha van benne valami... Példákat mond, hogy ne csak üres szavai hangzodjanak el. A példákat pedig mi is szeretjük, még ha nem is hiszünk bennü minden kritika nélkül.

* 1908 júl. Szászországban 1908-ban újra helyreállították a halálbüntetést. Ennek első áldozata nő volt: Bayer Margit, freiburgi előkelő polgármesternek ünnepelt szépségű leánya. Meggyilkolta vőlegényét, akivel a maga javára végrendeletet csináltatott s ezt még ezenfelül meg is hamisította. A gyilkosságot elvetemültén, aljas módon hajtotta végre. Vőlegényének azt mondta, hogy vásárfiát hozott neki, de úgy adja át, ha bekötni engedi a szemét. A bekötött szemű férfinak azt mondotta, hogy tátsa el a száját. Erre Bayer kisasszony a revolver csövét beledugta a férfi szájába és lelőtte. Később az is kitűnt, hogy a leány erkölcstelen életet élt."

Mme Bassarabo hullát csomagol (korabeli újságrajz)

* 1922 jún. Madame Bassarabo, párizsi asszony oly feltűnően szép nő volt, hogy első férje halála után sokan megkérték a kezét, ő Jaques Weiszmannak nyújtotta azt. 1918-ban fehér, kecses kezével félig megfojtotta férjét, de utána kibékült vele. De négy év múlva megölte férjét és össze-visszakötözött holttestét egy bőröndben akarta eltüntetni. Kitűnt, hogy a nő első férjét is meggyilkolta.

* 1925 febr. A budapesti büntetőtörvényszéken egy feltűnően szép, 18 éves leány volt a vádlott. A feljelentő egy budapesti vegyészeti gyár gazdag igazgatója volt, aki a következőket adta elő: Egy napon megismerkedtem a vádlottal.
Ritka szépsége oly hatással volt reám, hogy beleszerettem. Megkértem a kezét, de ő kijelentette, hogy nem lehet a feleségem, mert nincs semmije, annyira szegény. Mivel ezt nem tekintettem akadálynak, megtörtént a kézfogó. Menyasszonyomat meghívtam vacsorára egy csendes vendéglőbe, ő azonban a vacsora után bárba kívánkozott. Itt nagyon kért, hogy pezsgőt rendeljek. Az italtól elszunyókáltam. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki kotorászik a zsebemben és kihúzza vagyont tartalmazó pénztárcámat és átnyújtja annak a férfinak, akivel menyasszonyom a bárban feltűnően társalgott ... és aki barátja volt . . .

Mme Bassarabo ezen a rendőrségi fotón már
nem mondható hétszépségnek

* 1925 ápr. A nagybecskereki bíróság elé került R. J. nevű csodaszép nő. Szépsége miatt egymásután háromszor talált férjet. Két férjét és három gyermekét gyilkolta meg, hogy könnyelmű életmódját zavartalanul folytathassa. Valószínű,
hogy harmadik férjét is ő küldte a másvilágra.

* 1926. Admondban Lindner János főkertészt B. nevű ragyogó szépségű leánya a közeli erdőbe csalta azzal, hogy ott anyja várja. Itt a bokrok között a leány vőlegénye lövéssel leterítette Lindnert. A leány, amikor látta, hogy apja
még él, odakiáltotta a gyilkosnak: „Puskatussal verd szét a fejét“, majd ő maga cipője sarkával többször fej berúgta édesatyját. Szerencsére Lindner később magához jött és hogy milyen jóságos apa volt, mutatja, hogy 1927-ben a loeben-i bírói tárgyaláson megbocsátott ördögi lelkű leányának...

* 1928. Meyler francia hadipilótát a felesége, akit Párizs egyik legszebb asszonyának tartottak, agyonlőtte férjét, éppen amikor a fürdőszobából a hálószobájába nyitott. Férje már élettelenül feküdt, amikor felesége harmadszor is belelőtt. A cseléd jelentette az esetet a rendőrségnek. Midőn a rendőrök megérkeztek, Meyler asszony néhány percet kért, hogy kípúderozhassa és kifesthesse magát.

A Bassarabo gyilkosság sokáig foglalkoztatta a közvéleményt

... Itt le is állunk a további idézetekkel, amelyekben a könyv amúgy bővelkedik, s amelyek azt szeretnék sugallni, hogy vigyázzunk a csodaszép nőkkel, mert nem egy esetben a ragyogó külső mögött gonosz lélek lakik. Mert hiszen a leendő élettárs jelleme legalább olyan fontos, mint a külbecs, amely egy idő után amúgy is hervadásnak indul.

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó (3)!

Szerző  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) lelkes biztatása a nősülésre gyakorlati útmutató kivánt lenni a maga idejében. Azt nem tudni, hány házasság köttetett ezen tanácsok nyomán, amelyek minden jószándékuk ellenére ellentmondásosak és helyenként igazságtalanok a női nemmel szemben...

A legszebb nők (?)

 Tower Vilmos állitja: "A belső szépség valahogyan a külsőben is meg szokott nyilvánulni. Más szóval a lélekben szépek többnyire testre is azok, de nem mindig egyúttal fordítva is. Minden tábornok katona, de nem minden katona tábornok. Hasonlókép az előkelő, tiszta erkölcsű, fennkölt lelkű, belső értékű nők legtöbbnyire bájos külsejűek is, de viszont a széparcú, remek termetű nők mindegyikéről ugyancsak nem lehet állítanunk, hogy lelkületük és belső értékük is mindig megfelel külső hatásuknak."
Ha ez ilyen egyszerű lenne, akkor az emberek nem könnyen tévednének. Sajnos, a tévedések száma nagy. Mert...
"A történelem és a mindennapos tapasztalat is igazolja, hogy a nőnek feltűnő szépsége, belső lelki érték nélkül, még magára a nőre is mily veszélyt jelenthet. Önhitté, dölyfössé, elbizakodottá, elkapatottá, becsvágyóvá, igényessé, követelődzővé válhatik. Hiszen az utcán, társaságban, villamoson mindenki utána fordul. A fiatal férfiak áhítatosan megbámulják, de a gyermekek és öregek is önkénytelenül vonzódnak hozzá. Leánytársai irigylik, egyik-másik ifjút
pedig szinte megbolondít, amit a szép nő tudomásul is vesz, így azután a népszerűség és hódolat verőfénye könnyen megperzseli kedélyét, szerénységét, szelídséget, gyengédségét, finom érzését." 

Ha túl szép valaki...

A 17 éves Anna Feschenko édesanyja teljesen kiakadt, mikor megtudta, miért is utazott lánya Dubajba. A moszkvai szépségverseny díjazottja azt mondta, az utazás a verseny jutalma volt, de valójában azért szerződött le egy helyi escort ügynökséggel, hogy arab férfiaknak adja el szüzességét – nem kevesebb, mint 10 ezer fontért.

Csinyján tehát a szépség hajszolásával, vonhatjuk le a következtetést, s a szerző intő példaként a szépségkirálynők szomorú sorsát hozza fel, amikor a szépség túlzott kultusza tragédiákhoz vezetett. Példáiból mi csak az olvasói érdekesség mentén válogattunk, mint ahogy Tower Vilmos sem igért teljes példatárat.

"1927 aug. 17—18. Hazánk összes lapjai nagy címekkel közölték, hogy Sz. L., az akkori Színházi Élet rendezte szépségverseny első „pünkösdkirálynő“-je megmérgezte magát.

1928. Roy Ivette Elzát, a „Miss Amerikát“, vagyis az amerikai szépségverseny győztesét feleségül vette egy színész. A nő fokról-fokra süllyedt. A rendőrség ékszerlopáson érte. Egyébként kokainszenvedély rabjává vált.

1928. Gillespiel Saraht, szintén amerikai szépségverseny győztesét egy fiatalember vette feleségül. Házasságuk boldogtalan volt. Végül is elváltak, A nőnek „csalás“ miatt a bűnügyi hatóságokkal is kellemetlensége támadt.

1929. Maude Hall-ról, az angol szépségverseny győzteséről kiderült, hogy a londoni előkelő áruházak tulajdonosait és kiszolgálóit megtévesztve, százon felül rábizonyított lopásaiért több havi börtönre ítélték.

1929 aug. „Miss Mexikó“ agyonlőtte férjét, Vidal tábornokot, aki a mexikói hadsereg egyik legkiválóbb katonája volt.

Az 1929-es év osztrák szépségkirálynőjét felháborító viselkedése miatt Románia 1930-ban kizsuppolta a határon.

1930. Ismét Magyarországon a sor: A júl. 17—18-i lapok közölték a rendőri hírt, hogy azt a leányt, aki a Miss Hungária-választáson S. várost képviselte, sikkasztás miatt letartóztatták. Be ís csukták, de a büntetést fel kellett függeszteni, mert a leány (nem asszony!) áldott állapotban volt.

1931. A sor újra hazánkon van. A Budapesten rendezett „szépségkirálynő“ választással kapcsolatban a rendőrség sikeres fogást csinált. A szépségkirálynő-jelöltek között ugyanis felfedezték E. A.-t, egy nagystílű szélhámosnőt, akinek az volt a szórakozása, hogy előkelő urakat keresett fel és amikor ezek nem tartózkodtak otthon, a házbelieknek azt mondotta, hogy a házigazdának jó ismerőse és most pénzzavarban lévén, 10—50 pengő kölcsönöket kért, amelyeket „majd délután“ visszafizet.

1931. L. M. 18 éves leányt, akit Amszterdamban Miss Hollandiának választottak meg, Amszterdam város tanácsa kizárta az ottani intézetből.

1932. Ruth Judit 22 éves losangelesi leányt, szépségkirálynőt halálra ítélték, mert meggyilkolta két barátnőjét.

Az amerikai Arizona tartomány szépségversenyének győztesét feleségül vette egy gazdag orvos, de csakhamar kiábrándult belőle. Felesége féltékenykedni kezdett és meggyilkolta férje asszisztensnőjét és egy ápolónőt is. A bíróság halálra ítélte, de kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatták át az ítéletet.

A francia rendőrség köröző levelet adott ki M. L. 21 éves nő ellen, akit Nizzában szépségkirálynőnek választottak és el is ítélték „csalások, sikkasztások, lopások és címbitorlások egész sorozata“ miatt. (Roppantul furfangos csalásait részletesen ismertette a 8 Órai Újság 1932 július 22-i száma és a Nemzeti Újság 1932 augusztus 7-i száma.)

1934. Ismét hazánkba kell visszatérnünk. Miss Germaniát elvette egy P. K. nevű úr, de csakhamar elvált tőle. A felek a fentjelzett időben Magyarországon tartózkodtak, Csépay büntető járásbíró előtt a nő könnyű testi sértés címen emelt vádat a különváltan élő férje ellen, aki viszont azzal védekezett, hogy amikor felment felesége lakására, ez, anyósával együtt, neki esett és ő csupán védekezésre szorítkozott.

1934. J. Angéla angol szépségkirálynőnek Revelstone lord udvarolt, de később inkább óriási összeget fizetett, hogysem oltárhoz vezette volna a szépségkirálynőt.

„Miss Lengyelország“ férjhez ment, de még egy év sem telt el s férje válókeresetet adott be ellene azzal a panasszal, hogy harcos és atléta erejű felesége majd mindennap knockaut-olja.

H. Liddy, „Miss Amerika“ férjhez ment Smith Reynoldhoz, az amerikai dohánykirály fiához. Néhány hónapi házasság után a fiatal milliomost átlőtt fejjel, holtan találták dolgozószobájában. A gyanú a fiatalasszonyra irányult, akinek a tanúk szerint gyakran volt viharos összetűzése férjével.

G. L.-t megválasztották Ausztria szépségkirálynőjének, majd Amerikában Miss Universenek. A világszépség férjhez ment Spielmann Frigyes kereskedőhöz, a híres Szfinx-nyakkendők gyártójához. 1934-ben az osztrák hatóságok elfogató parancsot adtak ki az egykori szépségkirálynő ellen."

Mit értsünk mindebből?

Hát ezt: "ha a nő nagyon a vásárra viszi a bájait: legyen neked gyanús! Jó portékának nem kell kiabáló cégér..."
Vajon?...

(Folytatjuk)

Nősüléshez sorakozó! (2)

Székely Sándor. Páros

Szerzőnek  (Tower Vilmos: Kit vegyek el feleségül?) az első részben ismertetett lelkes biztatása a nősülésre, ahogy haladunk előre könyvében, máris megbicsaklik az egészségi állapoton, amely olykor lehet kizáró jellegű. De a bökkenők nem csak ebből állnak. Lássunk néhányat!

Kisebb fokú szívbaj nem akadály

"Általában ne vegyünk el feleségül leányt, ha a következő bajok egyikében szenved: gyengeelméjűség, tüdővész, veleszületett epilepszia, súlyos fejlődési rendellenesség, vitustánc (Hutington chorea), vérbaj (iues, bujakór, syphilis),
cukorbetegség.
Óvakodjunk feleségül venni azt a nőt, aki az alkohol, morfium, cocáin s hasonló mérgek rabja, aki spiritiszta, állandóan hipnotikus vagy spiritiszta médium.
A kisebb fokú szívbaj nem akadály, kivéve, ha e betegség súlyos szívbajra hajlamos családi baj következménye.

Az anyát keressük? Ismerős arcokat?

" Sok férfi olyan lelki vagy testi alkatú nőhöz vonzódik, amilyen alkatú az élő vagy elhunyt édesanyja, nagyanyja vagy nő-
testvére volt. Pl. X. Ferenc szép, jó, ügyes, okos, szóval ú. n. mintanőt vett feleségül. Ennek halála után magához vett egy csúnya, laza erkölcsű, buta, tehát teljesen értéktelen nőt. Kitűnt, hogy e nőnek arca, tekintete, még a betegsége is ugyanolyan volt, mint X. Ferenc elhunyt édesanyjáé.
Vonzalmunk néha még olyan nőre is irányulhat, aki valamiben hasonlít egy régebbi eszményképünkhöz, pl. egykori tanítónőkhöz, nevelőnőnkhöz, gyermeki játszópajtásunkhoz, távoli, de szeretett vagy nagyraértékelt nőrokonunkhoz."

Mikor száll el a szerelem?

A mézeshetek mámorfelhői eloszlanak, felszínes romantikája hétköznapivá fakul, a vágy elszáll, az érzékiség pedig, ha ezt nem irányítja és köti le az igazi szerelem, újabb, idegen, ismeretlen, változatosabb élvezetek után lohol.
Lelki harmónia, igazi, mélyebb szerelem, kölcsönös tisztelet, nagyrabecsülés és vallásos hiten alapuló hűség nélkül az illúzió elpárolog, a házastársak hamarosan egymásra eszmélnek.
Néha már az első átaludt éjtszaka után. Előtör a gyarló emberinek egymásra döbbenése. A házasságkötés előtt még elrejtett, elbujtatott hibák, jellemfogyatékosságok, véleménykülönbségek, nézeteltérések, mint a tüskék, előtörnek. Az eddig színlelt, tettetett, erőltetett jótulajdonságok fordított oldalukon, a visszájukon is mutatkoznak. Az illúziót követi a józanság, az érzéki hályogot a felismerés. A házastársakból csakhamar csupán együtt élő, együtt lakó, egymást megunó „felek“ lesznek.

Olykor segít az érdek is

Számos esetről tudunk, amikor férfi és nő szerelem és érzéki vágy nélkül kötött házasságot, közös életük később mégis mintaházassággá nemesbült. Pl. a férfi tisztán eszmei okból nősült, hogy árvává vált gyermekeinek alkalmas anya-helyettest szerezzen vagy elhunyt feleségének rokonát csupán sajnálkozásból vette el. Egy másik férfi értékes háziasszony, egy harmadik megfelelő üzlettárs után vágyott és a nő sem szerelemből nyújtotta kezét. Idővel e házastársak lelke mégis egymásba simult, a közös érdek szorosabbra fűzte őket egymáshoz. A kezdeti érdekszálak mögül a finomabb és gyengédebb érzések előtérbe jutottak és megsokszorozódtak.

Előnyben a szépség?

Természetes és magától értődő, hogy jövendőbelink személyében szabad, sőt előnyös, okos, célszerű, hasznos dolog a szépséget, kellemet, bájt feltételezni, keresni, igényelni és értékelni.
Az esetek túlnyomó részében a nő szépsége, arcvonása, termete, szava, szeme, mosolya, magatartása, kelleme, öltözete, szóval esztétikai külseje a jegyesi viszony felindítója, kiindulópontja, sarkallója, felerősítője. Lánc, amely a férfi szívét és vonzalmát a jövendőbelijéhez köti.
De sok házasulandó férfi, sőt talán a férfiak többsége nem is sejti, hogy a nőnek szépsége egyúttal nagy és komoly veszélyt is jelenthet a férfira, a házasság folytatására és boldogságára.

Rozsdásodó fegyverek

Ahol csak a szem választ, ott nincs tartós alap, mert a szem sajnos, idővel a legszebbet is megunja. Megunná akkor is, ha a feleség szépsége állandó volna, de persze az állandóság is hiányzik. A szépség hamar kopik! Az asszony csábító fegyverei egyre rozsdásodnak. Nem is szólva arról, hogy akárhány szépség nagyrészt nem is természetes, hanem mesterséges máz és kontár tákolmány. Ahogyan valaki mondotta: „A modern szépség gyakran nem más, mint egy kozmetikai úton előidézett optikai csalódás.“

(Folytatjuk)