CSAVARGÓ
Kasznár Ring Jenő
képe Villon sorait juttatja eszembe:„Tanultam
volna, ó Egek, Ifjúságom bolond korában, Ízlett volna a
becsület, Volna most házam, puha ágyam! De én? Az iskola megett
Csavarogtam, bitang fiú...”–
olvashatjuk évekkel később íródott sorait a Nagy Testamentumban.
Sok
Kasznár-festményen látni csavargókat. Ezek általában vagy
cigarettáznak, vagy szivaroznak. Úgy látszik, Bécsben és
Münchenben összehozta őt a sors a csavargókkal. Főként az „úri
“ csavargókkal hozta őt össze a sors, olyanokkal, akik nem
felejtettek el nyakkendőt kötni, vagy valami sálat vetni a
nyakukba, mielőtt kilépnének az utcára. Csavarogni, persze. A
bohém-élet mindig is vonzotta a legtöbb festőt, még Mednyánszki
bárót is vonzotta, legalábbis annyira, hogy néhányat megfestett
közülük. Persze, ezek az “úri “ csavargók inkább kalandos
természetű emberek voltak, nem kimondottan hajléktalanok, mint
amilyeneket manapság látni a világ nagyvárosaiban. Mindegy, mely
nagyvárosba megyünk, ott látni őket kéregetvén, ingyen-kosztért
sorba állva.
Kasznár szerette a
csavargókat. De festett ő szép csendéleteket, virágokkal tele
aranyozott vázákat, festett faluszéleket is, de a legjobb képei a
csavargókról készültek. Ezt tapasztaltam.
Én is kedvelem a
csavargókat. ifjúságom néhány éve jut eszembe róluk, amikor
nem kellett örökösen sietni valahová, amikor kedvemre
bámészkodhattam ott, ahol épp jártam. Csak úgy, menni a
menésért, az volt a szép. Ahogy a költő írja: “Álmos
bakterek igazítanak el az állomásokon”. Az volt a szép…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése