 |
| Molnár Dénes rajza |
Mondhatni, ahogy Thinsz Géza verseiben olvasni a szűkön mért szavakat. 1964-es, Stockholmban kiadott (500 példányban) verseskönyvére bukkantam ma egy közkönyvtár bársonyos porral behintett polcán. Mikor kihúztam a könyvet, még a nyoma is láthatóan megmaradt a porban - pontosabban a hiánya. Az látszik most a polcon, hogy ezt a rég nem bolygatott könyvet most valaki hazavitte, leporolta és ámulva-borzongva olvassa a szikárnál szikárabb, szinte már-már szavakra hulló, de valami folytán mégis összeálló Thinsz-verseket. Kettőt máris ideszippantunk bizonyítékul, néhai jó Molnár Dénes rajzával kombinálva...
Thinsz Géza
MOSTOHA
öreganyó —
otthagyott férjed, fiad,
elcsatangolt a kutyád is,
fázik a lábad
öreganyó.
Mostoha korban
voltál mostoha,
öreganyó,
ifjúságom ólomnehezéke,
de feloldoz
az elvetélt öregség, —
nem vetek rossz szót rád,
emlékszem,
megsimogattad egyszer az arcom
öreganyó.
RÁNCOS ARC
A ráncok
felbarázdálták
az arcát
rátekeredtek
a ráncok
széthasogatták
az arcát
mult-szakadékká
a ráncok
hiánnyá vágták
az arcát
elborították
a ráncok —
megfúlt alatta az idő – –
asszony?
férfi?
lányom?
apám?
én?
(Forrás: A jó hatványain. Versek és fordítások. Stockholmi Magyar Intézet, 1964)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése