ITATÁS
Amikor erre a
Bene-képre reá tekintek, egy Kányádi vers jut eszembe. A
Nagyküküllő című. Régen írta ezt a verset Kányádi, még
ezerkilencszázötvenhatban. Jó kis dátum, maradjon közöttünk.
De jó a vers is. Íme :
Nagyküküllő
Nagy a világ! S a
földgömbre,
milyen
igazságtalanság,
kis folyónkat, a
Nagyküküllőt,
bizony, reá sem
rajzolták.
Pedig tudjátok meg:
szép szelíd hegyek
öléből,
jószagú fenyők
tövéből
fakad, és úgy
foly,
akárcsak egy
Neruda-verssor:
szabadon, s mégis
mértéket tartva.
Igaz, hajók nem
úsznak rajta,
csak jó komáim, a
virtuskodó
székely legények
úsztatják benne
lovaikat.
De lejjebb
a kendervető-fáták
dojnákat tudnak
róla.
S a vén fűzfák
lehajló
ágaiba fogózva
vízszagú nyári
éjszakákon,
mikor csak a
csillagok látják,
benne visongnak,
lubickolnak
a kényes-testű
szász leánykák.
S a földgömbre
hát nem
igazságtalanság?
kis folyónkat, a
Nagyküküllőt,
még csak reá sem
rajzolták.
Három kicsi, dolgos
nép
sorsát egybe mossa,
s mire
észrevennétek,
kisebb testvérét
kézenfogva,
beletáncolja magát
a Marosba.
1956
Az
meglehet, hogy ezek a Bene József-féle lovak nem a Nagyküküllő vizét isszák, de
ez nem jelent semmit. Ihatnák azt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése