CSIKÓS, CSÍKOS
Talán azért, mert jól emlékszem, gyermekkoromban, cséplések idején, ilyen piros csíkok voltak azokon a háziszőttes zsákokon, amelyekbe a búzát öntötték. Piros csíkos zsákokban tartottuk a gabonát. És persze, piros csíkok voltak a leányok szoknyája szélén is, akárcsak a Jeszenyin versben, mert ugye, „Tánya szép volt, a faluban senki sem volt nála szebb,/ Hófehér szoknyája alján piros fodor libegett.” Azon most ne akadjunk fönn, hogy a csík nem azonos a fodorral, a lényeg az, hogy piros volt a csík is, a fodor is.
Csikós Antóniának az Úr nem engedélyezett még két napot, hogy a századik életévét betöltse. 1887. július 5-én született, 1987 július 3-án távozott.
De nem messze.
A virághegyi református-lutheránus temetőben találtak örök nyugovóra: Agricola Lídia, L. Bitay Árpád, Beckhaus Käthe, ifj. Balla József, Balla József, Csikós Antónia, Demian Anastasie, Ember Gyula, Kádár Géza, Thormáné-Kiss Margit, Kováts Ferenc, P. Kováts Géza, Krizsán János, Mikola András, Scheip Károly, Shakirov Sebestyén, Suba Dani, Thorma János, Tóth Sándor, Vida Géza, Weith László, Walter Frigyes és Ziffer Sándor.
Itt jegyzem meg, Nagybányának másik, művészekben “gazdag” temetője is van. A postaréti római katolikus temetőben nyugszik: B. Csizér Lilla, Ferenczyné Fialka Olga, Kászonyi Edgár, Kiss Károly, Málly József, Maticska Jenő, Nagy Oszkár, Olejnik Janka, Pászk Jenő (Pascu Eugen), Réthy Károly, Slevenszky Lajos, Sztelek Norbert, Szémann István és Sziebert Sándor.
Az „utolsó nagybányai “ csendéletét úgy tekintem, mint egy virágcsokrot, melyet oda képzelek valamennyi nagybányai festő sírjára. Ezek a kegyeletem virágai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése