A kidobott dáma (2)

Szerzővel megegyeztünk, hogy a sorozat címét illetően maradunk a dámánál, mint olyannál, aki alkalmas az érdeklődés fölkeltésére. A következő képmagyarázat alant található:


Elekes Ferenc
EZ AZ ABRUDAN

Van, amikor Péter, van, amikor Petru ez az Abrudán.

Hét évvel ezelőtt Véső Ágoston interjút adott a Bányavidéki Új Szónak, néhány sort most ebből idézek:

„Nagybányán 1945-ben két-három román művész volt mindössze: Pászk Jenő, aki némelykor Pascu volt, aztán Petre Abrudan, aki Abrudán Péter is volt, és Pop Georgeta.”

Én most nem azt akarom eldönteni, Péter, vagy Petru volt-e igazából ez az Abrudan. Ez már születésekor el volt dőlve, a magyar festők és grafikusok életrajzi lexikonában nem is szerepel az ő neve, s ő ha képeit aláírta, akkor Petru-ként tette. Most pedig, ha az ember szétnéz a budapesti galériákban, vagy elmegy valamelyik művészeti árverésre, akkor azt tapasztalja, hogy megint Péter ez az Abrudan. 

Istenem, milyen jóleső érzés látni a színeket egy késő tavaszi, nyári hegyoldalban! A színeket, s a házikókat! S azokat a fölszabdalt termőföldeket! Úgy nyújtóznak abban a hegyoldalban, mint valami boltíves hidak a nagy folyók fölött. Jaj, ott vannak a fák is, az őriző fák, a zöldnek százféle árnyalatában. Csak reá pillantok a képre, s érzem a szellő friss fuvallatát, a pisztrángokat odaképzelem a lentebb csobogó patakba, nagy, magasban köröző madarakat is képzelek az égre, mit csinált velem ez az Abrudan? Mit? Hát már azt sem engedi, hogy ne sajnáljam itthagyni végleg a tájainkat, azt sem engedi ez az Abrudan? Mert én mindig és mindenünnen el szeretnék menni...