 |
| Székely Sándor fotója: A csók |
A korábbi lehetőségek, alkalmak (tánc, közösségben végzett munkaalkalmak, fonók) az életforma változásaival kitágultak, az idősebbek pedig képtelenek fedolgozni a gyors és radikális változásokat, a szabadosság terjedését a fiatalok között.
Pedig a serdülő fiatalok azt akarják ezzel bizonyítani, hogy ők már felnőttek, önállóak, még ha ezt társadalmilag nem is képesek igazolni, viszont a kísértések lépten-nyomon lesnek rájuk. Hogyan is? Az idős beszélgetőtársak - a névtelenség árnyékában - nem igen rejtik véka alá meglátásaikat...
„Legelőbbször, mikor esszeismerkedtünk, csak beszélgettünk - emlékezik egy 70 éves bácsi -, utána jött a csókolgatás, aztán fogtuk egymás kezit. Ölelkeztünk, csókolkoztunk (sic!), s akkor má izgul mind a kettő. Met a vér má indul, s a természet uralkodik. Volt olyan leány, hogy egy-kettőre, két-három szó után má el lehetett kapni s meg lehetett csókolni. A legény próbálkozik, ugye. De aztán kivel hogy lehet. Ha megcsókolja s a leány visszaadja, akkor má... Jő a további szerelem. "
Egy 78 éves férfialany az elcsattanó csókokat is érdekesen osztályozza:
"Van szerelem csók s száraz csók. Csak megpuccancsa (ti. megcuppantja): az ilyen száraz csók. A szerelem csók az olyan, hogy a szájokat esszeteszik, s még a nyelvekkel egyik a másiknak az inyáját (ínyét) meg es csiklincsák. Mikor a két nyelv esszetalál, akkor már az egész vér egy helyre van állva. Akkor mehet a menet."
„Amikor aztán szájba jő a csók, akkor alól es jő. Há persze! Maga jól tuggya. Engem itt kérdez, de ezeken maga mind keresztülment" - bizalmaskodott a kutatóval egy 67 éves falusi férfi.
Arra a kérdésre, hogy a falu miként ítéli meg a csókolózást, illetlennek tartja-e, ilyen vélemény érkezik válaszul:
„Hogy illetlen-e? így kívülről, aki nincs benne, annak lehet, de aki csinálja, annak első osztályú. Az kell azoknak!" (70 éves férfi).
Az asszonyok kicsit részletesebbek, bőbeszédűbbek a magyarázattal. Egy 67 éves néni személyes élményeit meséli:
„Vannak olyanok, amelyikek reamenősebbek, hogy azok nem néztek határt. Legelső találkozásnál evvel kezdik, hogy tapogassa a leánynak a meüit. De amelyiknek komoly vót a szándéka, nyilvánosság előtt nem nagyon fogtuk meg egymásnak a kezét, hanem így, ha magunkba vótunk, akkor persze, vagy megölelt s úgy kísért haza, vagy kézen fogva mentünk haza, sötétbe, mer engemet például nappal nem lehetett hazakísérni, még akkor sem, amikor ki vótunk hirdetve. Szóval táncból. Amikor polgári esküvőnkre elmentünk, met akkor úgy mentünk tiszta ketten, s kézenfogva. De máskor nem. Még a szüleim előtt sem. Se melléje nem ültem, se nem fogtuk a kezünket...
Ez a csókolózás az első hazakísérésnél má megvan. Megcsókol vagy magához ölel. Csak arcon. Szájon-csók nem vót nálunk. Lehet, hogy mások csókolták szájon egymást. A fogdosózás, van akikbe megvan, hogy még a szoknyája alá es nyúlkál fel már első alkalommal. Vannak ilyen erőszakosok. S még olyan es van, hogy a nyilvánosság előtt es. Én egyet úgy megcsaptam a gangba, hogy hanyotán esett. Öregkorig felemlegette ezt nekem, hogy emlékszel-e, hogy megcsaptál ezért s ezért. Met a fiatalok előtt, ott a gangba, a táncházba ott álltunk, s ott kezdett kapkodni, hol egyikhez, hol másikhoz. Engem a sarokba megszorított, s akart a szoknyám alá nyúlni, s úgy megcsaptam... Pedig jóval idősebb vót, mint én.
Ha tényleg a férfinek komoly a szándéka s nagyon akarja, hogy felesége legyen, amit lát, hogy ellenez a leány, aztán elhagyja. Nem csinálja azt a durvaságokot. Ugye vannak olyanok, hogy szokása, met tényleg szokása, hogy pillanatok alatt kapott fel a szoknyád alá. A mi időnkbe ez megvót. S vótak olyanok, hogy szinte akarat ellenére es megfeledkezett magáról, s odakapott, de ha kapott érte, aztán az ilyeneket elhagyta. Szépen próbálta megbeszélni, hogy lehet-e valamit.
A leányok es sokféleképpen viselkedtek: az egyik pofot ad, a másik csak szóval tiltakozik, a másik nem szól semmit, s megint a másik hagyja. Ez attól függ, szóval az, aki hagyja szó nélkül, az akkor le es fekszik neki. Az má tudva van. Az ilyen szelídebb szóval tiltakozik, hogy »Nem szereti az ilyent«, »A szájad járjon, de a kezed ne«. Szóval az egyiket megengedi, de a másikot nem."
Egy másik, hasonló korú asszony úgy emlékszik, az ő lánysága idején visszafogottabbak voltak a praktikák:
"Vót olyan, amelyik nagyon élvezte a nyakát csókolni a leánynak, nőnek. Én mind a két uramval szeretőztem, de én az arccsókért vótam örökké oda. Azt szerettem, de mást nem. Akkorjába inkább ezek jártak...
A nyelves csók között es van különbség. Az, hogy esszeér a nyelve, ez egy dolog. Ebbe lehet, hogy van jó. De az, amikor a torkáig dugja a másiknak, ezt nem tudom elképzelni, hogy valami olyan van benne, hogy még eccer kívánnád. A televízióba látom, hogy esszeér a nyelvek kicsit, az még izgató es lehet, én csak elképzelem, nem próbáltam. Mer nekem egy nagyon rossz szokásom van: lehet, hogy én is utálnám, mint a barátném. Nem tudom elképzelni azt, hogy, mit tudom én, annak a másik embernek, mégha élettársam is, hogy mi van a szervezetibe, vagy a nyálába, vagy az enyimbe mi van, s én neki átal adom, vagy ő nekem átal adja... Lehet hogy ezért tartottam ki az uram mellett. Hogy finnyás vótam, örökké úgy féltem a nemi betegségtől, mindenfélitől. Akkor volt egy olyan bennem, hogy féltem, hogy nehogy eldicsekedje, s az kitudódjék, vagy valamiért zsarol ezen keresztül. S akkor én kell respektáljam. Én a szexbe es olyan vótam, hogy nem lehetett velem akármit csinálni. Azt nagyon ki kellett udvarolni, hogy lehessen változtatni valamin. Erősen jó hangulatba kellett legyek."
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése