Nyika, a gyerekköltő

Régen nem látott, fiatalkori jóbaráttal hozott össze a sors, s beszélgetés közben irodalmi kuriózumok is szóba kerültek. Például, hogy egy olasz fiatalember bevallotta: Olaszországban a legismertebb magyar író Körmendi Ferenc (1900-1972), aki viszont magyar nyelvterületen a legismeretlenebbek közé tartozik. Pedig hát magyarul írt, s nem volt olyan kirívó politikai ámokfutása sem, ami miatt a feledés kriptáját tartósan rá kellene zárni.

És akkor szóba került az 1974-ben született Nyika Turbina jaltai költőnő, aki 2002-ben vetett véget az életének - elhagyatva, alkoholizmusba süllyedve, aki pedig olyan ígéretesen (???) indult 9 éves korában. Ekkor jelent meg ugyanis első verskötete, méghozzá olyan költőnagyság előszavával, mint Jevgenyij Jevtusenko. Ami még szintén hagyján, de ezt a kötetet nemsokára 12 nyelvre lefordították! És Nyikát csodagyerekként kezdték mutogatni, szerepeltetni különféle pódiumokon. Az alig kamaszodó kislágy ártatlan fizimiskával olvasta fel mélyértelmű, fejlett intellektusú sorait, megérzéseit. 1985-ben már elnyerte a velencei Arany Oroszlán költői díjat, amit addig csak Anna Ahmatova kapott meg az oroszok közül. 

Aztán hamar bekövetkezett a hanyatlás. Anyja újra házasodik, testvére születik. Svájcba megy tanulni. Ott egy idős svájci orvoshoz megy feleségül, majd visszatér Oroszországba, ahol felveszik az egyetemre. Visszatér a munkakedve, sokoldalú érdeklődése a film és a rock zene világát is feltárja előtte. Lázasan ír, ahol csak éri: sokszor, ha nincs nála írószer, előveszi a rúzsát, azzal firkálja le sorait, bármire. Próbálják leszoktatni az ivásról, végül is nem sikerül. Első öngyilkossági kísérlete (mélybe ugrás) kudarccal jár, fizikailag súlyosan megsérül, a második - sajnálatosan - sikerül. Barátai, utcai járókelők szeme láttára zuhan a mélybe az emeleti ablakból, ahol üldögélni szokott. 

A legenda ezzel okafogyottá vált, már csak a múltbeli, lezárt történésekből táplálkozott. És eltelt máig tizenvalahány év, Nyikáról pedig szinte már senki sem  beszél. Igaz, egy honlap őrzi életének és munkásságának minden jelentős lenyomatát, magyarul pedig összeszedhető néhány vers az internetes fórumokról, amit alább itt megpróbáltam elhelyezni. (Szöveghűségükért nem vállalok felelősséget.)

Nyika Turbina: 

Kék csillag

V.I. Nyikolajevnának

Már egy pillantás elég volt
ahhoz, hogy érezzük:
A szavaknál több az áhitat.
Egy könnycsepp sósabb,
Mint a sötét fájdalom,
De édes is, akár
A gyermeki
álom.

Az ég félkörívében
Kinyílt most egy kék csillag.
Tartsd alá a tenyered,
Ne hulljon apró szúnyogként
a tűzbe! Legyen
halhatatlan
A hajnali
Fényben

Verseket fordítottak

(egy  10 éves kislány gondolatai)

Verseket fordítottak idegen nyelvekre,
Így érez a nemlátó, az úttesten átkelve...
Úgy tűnik nekik haladva, tapogatva,
Megmenekültek a nagy forgatagba'.
Más nyelveken írva, ama sorok vakok...
Vezető kötelező. Akkor jó úton vagytok.

A hasonmás

Lehet, hogy
már holnap én
egy más világba
a hasonmásommal megyek
találkozásra.
Tükörképem ő,
kimondatlan szavaim,
rajta a kín
s a bajaim.
Felszárítatlan könnyek az arcomon-
ő néz ott könnyesen,
S ha szeme néz betegen,
Az az én szemem.
El innen, el vele
Széttöröm tükrömet,
De már a tükörkép
Énbennem itt rezeg.

**

Ha veled beszélgetek,
más-más nyelven beszélünk,
lám egyek a betűk, de
mintha szavunk elütne,
S habár veled lehetek,
más-más szigeten élünk
mi egy szobában ülve.

Elhittem szemednek,
Hogy szavak se kellenek,
Mindjárt elhittem szemednek,
hogy van könny, ami pereg
és sósabb, mint a fekete gyász
s az álomnál édesebb.
Fölgyújtja egy kék
csillag az egész eget:
Lepkét sose tarts
a fénybe kezeddel,
örökéletű lesz,
mire ébred
a reggel.

**

Ti - vakvezetők,
Én - vak öreg.
Ti - ki kéri a jegyet
s én - a potyautas.
Kérdéseimre
nincs felelet,
barátaim pora
a földbe taposva lent,
Ti - az emberi hang
s én a vers - az elfeledett.

(Kohut Katalin és Erdődi Gábor fordításai)