Az aradi tanú

Aradon tudomásom szerint nem sok neves festő született - a leghíresebb valószínűleg a legkevésbé ismert Kaufmann Izidor. A (múlt) századvég és századforduló közép-kelet-európai zsidósága életének érző és értő tanúja. A napokban nyílt meg gyűjteményes kiállítása Jeruzsálemben (a zsidó művészet egyik otthonában, a Sir Isaac and Lady Edith Wolfson Múzeumban). Tavaly, a budapesti Zsidó Nyári Fesztiválon Sinkovics Ede, bácskai származású fiatal festő sajátos Kaufmann-remake-ekkel mutatkozott be, visszahozva ezzel az ismeretlenségből a valamikor jól ismert és kedvelt portré- és zsánerfestőt.

Ezen a fesztiválon, pontosabban a budapesti Magyar Zsidó Múzeumban már korábban is „szerepelt” az Aradról Bécsbe származott osztrák-magyar művész. A világ legrégebbi zsidómúzeuma (az 1895-ben alapított bécsi) virtuálisan „kölcsönadta” a budapestinek azt a „sábesz-szobát”, melyet annak idején a Kaufmann gyűjtötte tárgyakkal rendeztek be. „Élethű” térinstallációs környezetben láthatók voltak a zsidó élet mindennapi (hétköznapi és ünnepi) tárgyi emlékei. A sötét mestergerendáról gyertyacsillár lógott, az asztalon karos menóra világított, a kandalló és a sublót tetején ónkannák és cseréptálak sorjáztak, a hímzett asztalterítő még a falaknál is fehérebb a korabeli felvételeken. A bécsi múzeum első számú attrakciója volt , mígnem a Gestapo lefoglalta (az Anschluss keretében). A fasiszta időkben a tárgyi emlékek nagy része ugyanúgy az enyészeté lett, mint a személyek, akiktől (és akik) gyűjtötték őket – ezért az egykori „tisztaszoba” csak virtuálisan (fotókon, rajzokon, emlékezetben) maradt fenn.

Kaufmann: A vizsga

Kaufmann Izidor 1853 március 22-én született Aradon. Az izraelieknek mindig pontosítani kell: nem az Ószövetségben is szereplő  – Szodoma és Gomorra hűlt helyéhez közeli – ősi izraeli városról van szó, hanem egy hasonnevű erdélyi – romániai – településről. Izidor atyja az aradi helyőrségbe - a magyaroknak oly gyászos emlékezetű várba - helyezett osztrák katonatiszt volt. Akkor még sok zsidó hivatásos katona szolgált a seregben, messze volt még Adolf, az Anschluss és a lovastengerész. Az ősei hitét elhagyva teljesen asszimilálódott, elmagyarosodott és elkatonásodott Kaufmann kapitány – a származáshoz és a névhez illően - kereskedőnek szánta fiát, aki viszont mindenáron festeni akart. Rövid kereskedelmi és banki kitérő után (egy Andrássy gróf támogatásával) huszonhét évesen végre beiratkozhatott a budapesti Mintarajziskolába. Onnan egy év múlva Bécsbe ment, a szépművészeti akadémián (Akademie der bildenden Künste Wien), szeretett volna tanulni, de nem vették fel. Neves bécsi (poszt-raffaelita) festőknél tanulta évekig a szakmát, mígnem bebocsátást nyert az Akadémia híres Festőiskolájába.  Fiatal festőként eleinte történelmi tablókat (Ciceró halála) és gondosan kidolgozott, naturalisztikus – szinte fényképszerű - tájképeket, életképeket festett, melyekkel komoly szakmai és anyagi sikereket aratott. Később, már ismert festő korában egyre inkább csak a zsidó téma érdekelte. Több hosszú utazást – mondhatni: tanulmányutat - tett a Monarchia keleti peremén, hogy onnan merítsen ihletet zsidó témájú képeihez. 1894-től – gyökereit kutatva - bejárta a Monarchia északi-keleti határvidékének (Kelet-Galícia, Kárpátalja, kicsit orosz-Lengyelország és Morvaország) apró zsidó stettljeit; a Hegedűs a háztetőn Anatevkája is ilyen, túlnyomórészt zsidók lakta – persze, elképzelt – kis település. Elhatározta, hogy megörökíti a hagyományőrző zsidóság, különösen a mélyen vallásos hászidok és rabbijaik életét. Mintha sejtette volna, hogy egy hamarosan semmibe tűnő világnak állít örök emléket. A bécsinél (és a többi városinál) sokkal zártabb kelet-galíciai közösségekben is elfogadták festői tevékenységét. Jellegzetes enteriőrjein megelevenítette a zsidó élet hétköznapjait, a tanulás, az istentisztelet, avagy a gyász pillanatait. Idealizált (nyomort és üldöztetést nem ábrázoló) romantikus képeinek fő vásárlói az asszimilálódott gazdag bécsi zsidók voltak, de az Udvar is szívesen vásárolt az elismert festőtehetségnek a keleti végek mítikus és patetikus zsidó képi miliőjét bemutató képeiből. (Hasonló poétikus képeket alkotott – szintén nagy sikerrel - magyar parasztokról a hazai népies zsánerfestészet – egyébként szintén zsidó származású – képviselője, Bihari Sándor. Igen sok tehetséges magyar zsidó festő volt és van; származásukat elsősorban nem a műértők tartják számon…)   

Ifj. Kaufmann

II. József felvilágosult rendeleteiben – egyebek mellett – lehetővé tette, hogy zsidók is tanulhassanak tisztviselőnek, katonának, szabónak, vargának, kőművesnek, ácsnak, szobrásznak, festőnek. Akik ilyen „nem-zsidós” pályákat választottak, általában messzire kerültek saját közösségüktől, hitsorsosaiktól és a zsidó tradíció egészétől, és óhatatlanul asszimilálódtak, amennyire ez csak lehetséges volt. Kaufmannt az „autentikus” zsidó élet annyira elragadta, hogy asszimilált, vallástalan világfiból maga is a hagyományokat betartó, hívő zsidóvá lett, mintegy visszatalált a népéhez. 1899-ben a bécsi zsidó múzeumban (mint fentebb már említettem) az utazásai során gyűjtött eredeti tárgyakkal berendezett egy „sábesz-szobát”, mellyel iskolát nyitott: a többi híres európai - és a New York-i - zsidó múzeum is hasonló térinstalláción hagyta betekinteni a látogatókat az „egzotikus” izraeliták mindennapi életébe.

A századforduló avantgárd modernistáit figyelmen kívül hagyta, a szecesszió sem érintette meg, nem csatlakozott egyik bécsi művésztársasághoz sem – végig megmaradt klasszikus és realista stílusánál. 1921-ben halt meg Bécsben. Munkáját legtehetségesebb tanítványa, Lazar Krestin (1868–1938) folytatta, aki Izrael Állam létrejötte után a jeruzsálemi zsidó képző- és iparművészeti főiskola (Becalel) egyik alapító tanára lett.

Kaufmann Izidor a (főként lengyelországi) zsidókról, mindennapi életükről festette-rajzolta legfontosabb munkáit. Országos és világkiállításokon nyert különféle díjakat. A bécsi Kunsthistorisches Museum is több művét őrzi (Látogatás a rabinál, Szombati látogatás, Talmud-vizsga); a New York-i Zsidó Múzeum ugyancsak. Mivel a császárvárosban élt és alkotott haláláig, osztrák árveréseken rendszeresen felbukkannak kisebb-nagyobb alkotásai manapság is. A Magyar Nemzeti Galéria olyan tipikus zsidó életképeket őriz tőle, mint például a Szombat este vagy A rabbi kapuja. Egy szép korai olajfestménye – a múzeumtól, kölcsönben - a budapesti Külügyminisztériumban van, a  miniszterhez vezető titkárság falán (nem zsidó témájú életkép: Erdei vadászok). A Kulturális Örökség Napjai keretében (amikoris számos – egyébként zárt – magyarországi intézmény megnyitja kapuit a nagyközönség előtt) alkalmi idegenvezetőként magam is többször bemutattam az érdeklődőknek.

A Rabbi kapuja

A Magyar Zsidó Lexikon (1929) szűkszavú szócikke Holbeinhez hasonlítja (kiemelve, hogy „a zsidó életképeket festő aradi Kaufmann Izidor úgyszólván egész életét Bécsben élte le”). Megemlítik a lexikonban Arad híres zsidai között is (mint világhírű festőt). A „nemzeti érzelmű” internetes magyar Metapédia besorolja a „Magyarországi zsidó személyiségek” közé, de nevén kívül mást nem közöl. A Magyar Életrajzi Lexikon nem tesz róla említést. Arad város honlapja sem (az ott született híres emberek fejezetben). Egy másik honlap (Nyugati Jelen, 2004) szerint a város egyik múzeumában van egy Kaufmann-portré a város 1848-as hőséről, Asztalos Sándor honvéd ezredesről (de a képről közölt silány reprodukció alapján ebben nem vagyok bizonyos). Mindenesetre megemlítem - hátha valakit szakmailag is érdekel -, hogy jövőre 160 éves „kerek” születési jubileuma lesz az aradi festőnek.

Siklósi Nándor

(Forrás:   nyelvmájszter)