(Endrődi Sándor nyomán)
1848
 |
| Petőfi az 1932-es ötven pengősön |
Május 4. Jelenkor. 53. sz. 221. lapon Nagy József egy Debreczenböl április 25 éről keltezett levelében irja: „A debreczen-nagyváradi értesitö"-ben Mező Dániel hajdúböszörményi nemzetőr „Honfi szózat" czimű versében szörnyen kikel Petőfi „Királyokhoz" czímzett verse ellen. Ezen uri ember elfeledve, mit Jean Paul mond: „a stylus az ember maga" — a szenny és piszok egész tárát kimerítette a derék népköltő irányában. „Betyár, pimasz, éretlen, hazaáruló, dögmirigyes, szemtelen s más eféle diszesbnél diszesb epithetonokkal, ékes füzérbe szedve tisztelkedik költőnknek.
Ha Petőfi szeretett jó királyunkról szólna: ám megérdemlené. De ő ezt nem teszi. Hogy pedig a mit mond, sok más királyra ráillik: bizony nehezen lehet tagadni.
Kár volt tehát Mező Dániel polgártársnak csapszéki poesisével Sándort befeketitni akarni. No de ha épen olly nagy vágya van, ne rontjuk el gusztusát. Hadd hányja guba alatt fricskáit. A megbántottnak consolalioja lehet: némelly hangok . . ."
Május 6. Pesti Divatlap. 1. 21. sz. 575. lapon Csatári Ottó „Irodalmunk 1847. évi termékei" cz. folytatólagos czikkében a színdarabokról szólván, azt ija, hogy „Petőfi e téren is megkisérté erejét Tigris és hiéna cimű darabjával." Az 582. lapon pedig az uj lapok és röpiratokról szólván, megemlíti a „Közügyvéd"-et is „melynek szerkesztője Józsa Ferencz s melly a pesti márcziusi napokat még csak most ismerteti meg Petoli Nemzeti dalával együtt." Alább: „Az érdekesebb uj röpiratok közé tartoznak: Lapok Petőfi Sándor naplójából. Első ív."
Május 7. Életképek. 20. sz. 591.1. A' hold elegiája (1847.)
Május 7. Életképek. I 20. sz. 593. lapon a Hölgysalon cz. czikkben a következőket olvassuk: „Legyünk érdemesek arra, hogy társaiknak nevezzenek a forradalom fiai. Minden nő, kinek testvére, kedvese, férje van, tegyen úgy mint Petőfiné, nyújtsa oda elszántsággal kedveltjének a kardot s ébressze benne azon erős hitet, hogy nem gyámoltalan hölgyet hagy honn, hanem erőslelkű nőt, kit a vész órája készen talál." A 601. lapon pedig Kolmár József „Egy szép tavasznapom" cz. czikkében egy óbudai ur, kisdedovóról írván, a többek közt ezt mondja a kis gyermekekről: „Bámulnom kellett okos és értelmes feleletökön, és játszi kedvökön. Majd Petőfi dalait szavalták, vagy a „szózat", hymnust énekelték és a fóti dalt; majd tánczra kerekedtek —" stb. A boritéklap homlokzatán: „Felelős szerkesztők Petőfi és Jókai". Ettől a számtól fogva mindvégig így.
Május 8. Debreczen-Nagyváradi Értesítő. VI. évf. 19. számban Rosenthal Mórtól Felelet Mező Dániel honfi szózatára czimmel a következő vers olvasható:
Óh te vakmerő, ki nem átalád
Gyalázó gúnyba mártni tolladat,
Van sok, ki bensejében megrovand,
Vedd tőlem, de nyíltan jutalmadat —
Tán valamelly bukott táblabiró
Súgá füledbe „honfi szózat"-tod ?
Látszik, dicső szelleme átlengi,
S ékesíti minden gondolatod.
Szólj a szabad magyarhoz mint illik,
Mondj, ha kedved telik, őszinte szót,
Dicséretedre válik az mindig,
De ne szólj ily aljas rágalmazót.
Tudd meg, ha int magyart a hű magyar,
Inti őt szép baráti szavával,
Dorgálhatja, meggyőzheti ugyan,
Ám nem táblabirói gúnyával.
Hiszen „irás-szabadság" jelszava
Uj létre ébredt irodalmunknak.
Nincs érzelmet fojtó kény-censura,
Melly rabláncz lenne gondolatunknak,
Mindenki bátran mondhatja mostan,
Mit gondol, érez, jónak mit talál ?
Petőfinek hát szint szabad vala
Mondni: nincs többé szeretett király !
Nem csak az ő, félnemzetünknek is
Ajkáról készült hangzani e szó,
Midőn igért királyunk, és — lejött
A gyáva első resolútió.
Midőn remélt sok millió magyar,
S látá kijátszva hő bizodalmát,
Csoda, hogy ingerültségében nem
Fékezheté indulatrohamát?
Bősz vulcánná nőtt harczias tüze.
Halván, kérelme mint meghiúsult,
S mivel rútul csalatkozott szegény,
Haragja már kitörésnek indult;
Midőn a második leirat jött,
S látá, szabadsága jó lábon áll,
Minden sziv kiderült s szerte hangzott:
„Éljen a kegyelmes magyar király!"
Az elragadt hő keblű Petőfi
A zord körülményben irá versét,
Az elkeseredés vivé tollat,
S önté szavakba lelkének hevét;
S te mered szidalmakkal illetni,
Éretlennek s betyárnak hivni őt ?
A kit bámulva néz minden magyar,
És kedvel, mint kitűnő népköltöt.
Mondd meg, hát ki volt az, ki nemzeti
Dalával lelkesité a magyart,
Ki hívá harczra a szabadságnak
Buzgó védelmére a férfikart?
Nem csak szóval, tettel is működött
Újjászületésünk napjaiban,
Ő fáradott is, nem mint te, ki szép
Nyugton valál honunk bajaiban.
Bocsáss meg hát, barátom ! ha talán
Bátran léptem volna föl ellened,
(Sokaktól felszólittatva tevém)
Vizsgáld másban a vétket s érdemet;
Nézd jól meg nagyobbo-e ez amannál ?
Becsüld Petőfit, mint nagy férfiat,
Ne korhold őt olly durván, a müvelt
Kinevet, s Petőfi rád mitsem ad.
Május 13. Garay János Ujabb Versei. 1848. E kötet utolsó lapján „Petőfi Sándor emlékkönyvébe (1848)" czímmel a következő kis vers olvasható:
E szent, e nagy napon, melyen végtére
Megtestesült a kimondott ige :
S nép, függetlenség, alkotmány s szabadság
Magyar hazánkban többé nem rege;
Melyen, kezében széltépett bilincscsel,
Győzelmi zászlóval másik kezén,
Áll köztünk a kivitt sajtó-szabadság;
Melyen egy jobblét dicső reggelén
A leigázott óriás, a nép,
Üdv néki! a kígyó fejére lép —
Dobogjon össze szivem hő sziveddel,
Mint egybeolvad lantom énekeddel.
Május 13. Pesti Divatlap I. 22. sz. 600. lapon : Máj. 6-án a Havi és Szabó vezetése alatti dalnoktársaság javára, mely Párisban rekedt a forradalom miatt „Nagy szavalati, dal-, zene- és tánczegyveleg"-et adtak a színházban s ezen énekelte Lovasi Betti, a lipcsei színház első énekesnője, az „Ereszkedik le a felhő" népdalt Petőfitől, zenéje Egressy Bénitől.
Május 13. Pesti Divatlap. I. 22. sz. 613. lapon: „A magyar irodalom-terjesztő társulat eddigi kiadásai a következők: 1. Garai János ujabb versei. 2. A két magyar haza első rangú gyógyvizei és fürdőintézetei. 3. Coriolanus, Shakespeare után angolból forditá Petőfi Sándor. A fordítás gen hű, tiszta és költői. Örülünk rajta, hogy a legnagyobb drámaköltő egyik remeke illy jelesen van magyarra áttéve. Szégyen volna, ha a fordítók (Petőfin kivül Arany és Vörösmarti), a magyar közönség részvétlensége miatt, Shakespeare összes műveinek magyarítását netalán kénytelenek volnának abba hagyni. — Ez első füzet ára 1 pft."
Május 13. Pesti Divatlap. I. 22. sz. 614. lapon:
„1848 máj. 10-én Lederer, budai parancsnoknak a pesti ifjúság macskazenét adott. Azonban, midőn ez javában folyt, az előre elrejtett katonaság kitört s szétverte a tömeget anélkül, hogy eloszlásra szólították volna fel elébb. Ez oly ingerültséget szült, hogy az ifjúság a „forradalmi csarnok"-ban (Fillinger-kávéház) fegyverfogásra határozta el magát s csak bajjal lehete lecsillapítani. A minisztérium aztán vizsgálatot rendelt el máj. 12-én. „Ugyane napon a múzeum terén népgyülés tartatott, s Petőfi indítványára a közügyérekhez (minisztérium) küldöttség neveztetett ki a czélból, hogy a vizsgálatra kirendelt bizottmányhoz néhányan az ifjúság közül is csatoltassanak, és hogy a nemzetgyűlés minélelöbb összehivassék."
Május 13. Hazánk. I. 211. sz. 843. lapon J. M. (Jókai Mór ?) Talpra magyar! czimmel vezérczikket ir. (Folytattatik.)
Május 14. Reform. 12. szám. 96. lapon:
„Tegnapelőtt reggel Petőfi népgyülést hirdetett a muzeumtérre; indítványának, mely egyhangúlag elfogadtatott, rövid foglalatja ez: „Miután a mostani minisztérium, mint a tapasztalás szomorúan tanúsítja, oly gyenge, miszerint nem hogy egész állam, de még csak egyetlenegy egyén törvényes biztos létéről sem képes intézkedni: küldöttség által a népgyülésből szólittassék föl a minisztérium, hogy a nemzeti conventet legeslegrövidebb idő alatt összehívja. — Másik küldöttség a katonai vérengzés tárgyában kinevezett választmányhoz neveztessék, és követelje: 1-ör, hogy azon vérengzésben részt vett egyének, de kivált a magyar katonák a legpéldásabban büntessenek, hogy eszükbe ne jusson többé saját testvéreiket orgyilkolni. 2-or az illető bizottmányban az ifjúság is képviseltessék. — A küldöttségek kineveztetvén, a nép eloszlott."
Május 14. Jelenkor. 57. sz. 235. lapon :
„Délelőtti 9 órakor népgyülés volt a múzeum terén. Petőfi előadására küldöttség neveztetett Budára a nádorhoz s a minisztériumhoz, azon kívánattal, hogy a vizsgálat Pesten tartassék s a büntetés főkép saját katonáink ellen példás legyen" stb.
Május 14. Nemzeti Újság. 21. sz. 638. lapon egy rövid czikk a nők fölszabadításáról szólván, Petőfi négy sorát „A nép nevében" cz. költeményéből így idézi:
Jogot tehát, jogot a nőknek,
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményein, aki rásüti,
Isten kezét el nem kerülheti.
Május 16. Jelenkor. 58. sz. 241. lapon Nagy József egy május 8-ikáról keltezett debreczeni levélben újra rátér Petőfi „A királyokhoz" cz. verse ügyére a következőkben : „Pár héttel ezelőtt a „debreczeni értesítő" egy száma sokkal több ezer példányban jelent meg, mint rendesen. Vala pedig ebben egy „Honfi szózat" czímű vers Mező Dániel h.-böszörményi nemzetőrtől, mellyről már előbbi levelemben említést tettem. És épen azért jelent meg pár héttel ezelőtt a „debreczeni értesítő" egy száma sokkal több ezer példányban, mint rendesen, mert vala benne egy „Honfi szózat" czímű vers Mező Dániel h.-böszörményi nemzetőrtől. Átkozott mohón kapták itt némely urak azt a Sándort gyalázó ocsmány verset. Saját költségükön utánnyomatták több ezer példányban azon gálád verset magában foglaló lapszámot, s osztogatták boldognak, boldogtalannak. Hogy ez által decreditálni akarták a népköltőt: világos! Furcsa, hogy illy hamar el tudjuk feledni, mi volt Petőfi a pesti mozgalmaknál! Vagy tán ép az a baj, hogy tényező volt akkor ? . . . No, ugy engedelmet kérünk. Értjük a dolgot."
Május 17. Budapesti Híradó. 838. sz. 470. lapon a máj. 11-én történt véres botrány részleteit ismertetvén, többek közt ezt írja: „Mig ezek Budán történnek: azalatt Pesten a múzeum terén mintegy 1—2000 főből álló népgyülés tartatik. A szóvivő Petőfy (!), sötét színekkel festi a tegnapelőtt történteket; — fölingerült indulatai vad viharával tör ki a minisztérium ellen, mint a melly szerinte Magyarhon jelen szomorú körülményeit gyáva erélytelensége által előidézte, s féktelen hevében ez élesen bántó szavakra fakadt: ,Kutyámat sem bíznám illy minisztériumra.' Szánandó kitörés, melly a legvastagabb elfogultság bélyegét hordozza magán ! Majd indítványozza: 1) hogy a nemzetgyűlés késedelem nélkül hivassék össze. 2) Lederer s vétkes társai büntettessenek meg. 3) A vizsgáló bizottság tagjaiul ifjak is neveztessenek ki. Ez indítványok ellenmondás nélkül elfogadtatnak, s kieszközlésökre a nádorhoz s minisztériumhoz küldöttségek neveztetnek."
Május 18. Életképek 22. sz. f 47. 1. A' király esküje.
Május 21. Életképek. 28. szám, a boríték harmadik oldalán :
Petőfi „A királyokhoz" cz. költeményéről egy „barrikádpárti polgártárs irja Nagybányáról „— A király születése napján két prédikácziót hallottam. Ist' úgyse, soha olly contrastot, mint e kettő volt, nem ettem. A catholikusoknál valami jezsuita papolt, igen gyalázta Petőfit és „lángsugarakból font ostorral" szerette volna megkorbácsolni azon istentelen gondolatért, hogy egyik, hihetőleg a királyi szó veszélyeztetésekor írt versében azt állítja, miszerint nincs többé szeretett király!!! Higyje ön polgártárs, tisztelem személyét és olvasottságát, de nézeteit nem irnám alá soha. Ha ön még illy profanusképen beszélend, megfogom ismertetni nevét. A reformátusok egyházába mentem, ott már ugyancsak velős beszédet és a kor szelleméhez idomított logikát hallgattam végig a sötétség néhány madaraival, kiket a tiszteleles ugyancsak korpázott. Ez az ember tetőtől talpig derék hazafi, ki gondolkodását nem veti alá holmi tekintélyeknek. Figyelembe ajánljuk."
Május 21. Munkások Újsága. 8. sz. 115. lapon:
A budai május 15-iki vérengzés alkalmából elmondván Táncsics az esetet, fölemliti, hogy a katonaság nem függ a minisztériumtól, a minisztérium a május 11-én kiadott nyilatkozatban inkább a macskazenézőket itéli el s az ifjúságot kárhoztatja, a katonaság fölesketését az alkotmányra csak igéri, de nem hajtja végre, a budai vérengzésről a nádor ígéretet tett, hogy a biróság Pesten, a vármegye házában fog ülésezni s mégis a budai várban tanácskozik, Lederer pedig még a bírósági tárgyalások előtt megszökött, holott őrizet alá kellett volna tenni s végre a budai német polgárok a vérengzés alatt azt kiáltották : „no hála istennek, hogy már egyszer ezen lázongó ifjakkal ugy bántak, a mint már régen kellett volna."
„Ezen gyalázatos s egyszersmind gyászos eset mélyen meghatotta lelkünket, azért is Petőfi Sándor lelkes polgártársunk népgyülést hirdetett a múzeum terére, s azt indítványozta, hogy küldöttség menjen mind a minisztériumhoz, mind pedig a nádorhoz, és e három dolgot követelje: először, minél előbb országgyűlés tartassék; — másodszor, hogy azon törvényszékhöz, melly a budai vérengzést eszközlő emberek fölött itél, az ifjúság közül is tagok neveztessenek; — harmadszor, hogy azon gránátos katonáink, kik tulajdon testvéreiket szurdalták keresztül: keményen, példásan megbüntettersenek, hogy máskor ártatlan testvéreik ellen fegyvert emelni ne merészkedjenek. — Mi: én, Petőfi, Pálfi, Degré, Glembay, Dobsa a minisztériumhoz voltunk küldve, s a fölebb emlitelt három pontot neki előadtuk, mit teljesíteni a minisztérium igért." —
Május 28. Életképek. 24. sz. 680. 1. A' magyarok istene.
Május 28. Jelenkor. 63. számban: Rovás. Petőfinek „A királyokhoz" írt versére egy klarinétos ellenverset irt: — A bécsi ágostaiak templomában Canova remek mausoleuma előtt megállt egyszer egy művész s monda: „megfoghatatlan, hogy tudának illyen nyomoru emléket ideállitani, koldust és oroszlánt", — és hazament, ihletsége teremte egy más odaállítandó művet. — Egy hó múlva jelenté magát s művét. Megvizsgáltatván az ajánlott mű, Szent Lázárt ábrázolá, — a művész pedig volt fazekas.
Éj volt az erdőben. — Uralkodtak a baglyok; — megviradt s a baglyok eltűntek, — s elkezdék a madarak hallatni hangjaikat. — Elsők voltak a kakasok, kik hirdeték a világosságot, — miután a rigókat s szajkókat felköltötték volna, suttogni kezdenek ezek, hogy miért kiabálnak a kakasok olly hangosan, hogy azt nem kell tűrni s elhatározták jövő alkalomkor nekik macskazenét adni. Elfeledték a rigók és szajkók, hogy őket a kakasok kelték föl álmaikból, és ők tartják ébren, és viaskodó természetüknél fogva, ők szállnak szembe legelőször a madarak ellenségeivel.
Május 28. Nemzeti. (Polit. Hirl. Szerk. Illucz Oláh János.) 17. sz. 64. lapon: „Május 25-én. Petőfi Sándor ismert költőnk, könyvtárának fölöslegét a „Radical körben" árverés utján eladatá. A bejött pénzösszeget Petőfi a haza szükségeire ajánlotta. Szép tőle! Némely könyvek megvásárlásán vetélkedett a közönség. Így például Thiers „Histoire du Consulat"-ja 13 pergő fton kelt el, melly munkát könyvárusi úton 6 pengő frtért lehet megszerezni. Én is vettem egy kis könyvet 10 kongó garasért. Czíme: „A nemességről." a X b.
Május Végén. Honi Irodalmi Hirdető 6. év. 5. sz. 23. lapon : Lapok Petőfi Sándor Naplójából. (Ára 10 kr.) hird.
(Folytatjuk)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése