FRANCOIS
Eléggé kalandos
utat tett meg Gáll Ferenc térben és időben, sőt, a saját
művészetén belül is.
Két ízben
rugaszkodott neki, hogy "nagybányai festő " legyen
belőle, l928-ban és l929-ben Felsőbányán, majd Nagybányán
festette képeit, aztán elcsábította őt Róma és Párizs.
Annyira elcsábította, főleg Párizs, hogy l944 végén végleg
odaköltözött. És lett belőle Párizsban impresszionista festő.
És Ferenc helyett
lett belőle Francois. Bizonyára kedvelték őt a fény városában,
mert a Societé des Atrtistes Independants tagjai közé választotta.
Sőt! Annak elnöke is lett. Nem Ferenc, hanem Francois.
Francia barátom egy
képét elvitte Párizsba, s megmutatta Gáll Ferenc ott élő
leányának, aki reá nézett és könnyedén azt mondta, ezt nem az
ő apja festette. Más a stílusa. Azzal a francia barátom hazahozta
a képet.
Szerencsére.
Sokat törtem a
fejem, miért nem ismerte el a festő leánya ezt a képet apja
alkotásaként? Talán azért, mert Gáll Ferenc leánya nem
ismerhette apja valamennyi festményét, amelyeket még itthon,
Erdélyben festett. És bizony azok szétszóródtak.
Láttam néhány
impresszionista képét is Francois Gállnak. Bevallom, tetszenek
nékem azok a képek. De ezek a szétszóródott Gáll Ferenc képek
is tetszenek nékem, bár szomorúbb hangulatúak, sötétebb
tónusúak.
Lehet, épp ezért
tetszenek.
És még azért,
hogy itt festette őket. Legalábbis abban az időben, amikor még
nem volt francia állampolgár. Amikor még járta a világot, amikor
megállt valahol keleten egy omladozó falú templom előtt, s
elővette ecseteit.
Persze, tudom:
Párizsban sem azzal kezdte a festést, hogy kereste a vidámság
hangulatait. Mert amikor megfestette a kenyérért sorban állókat,
az a kép sem sugárzott vidámságot. A háborús idők nyomorúságát
sugározta.
Ezért
a festményéért figyeltek föl reá legelőször a francia
szakmabeliek. S a párizsi közönség. Ezért fogadták el oly
könnyedén a mi Ferencünket, aki Francois néven is megmaradt
annak, ami ő valójában : jó festő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése