Szemtől szemben rendhagyó emberekkel
Negyvennégy esztendőn át írtam hivatásszerűen újságot - utána már csak ötletszerűen, kedvtelésből -, de arra jól emlékszem, hogy nagyjából akkor szálltam be a ringbe, amikor az interjú mûfaja betöltötte a tisztes száz évet. E több évtized alatt számolatlanul írtam interjúkat is (s írok aszóta is, rendületlenül, a megszokás tehetetlenségi erejétől vezérelve), anélkül, hogy valaha is olvastam volna valamit a műfaj elméletéről. Hályogkovács újságírókként formálódtunk annak idején, ezeken az erdélyi-balkáni tájakon, mert újságíróra szükség volt ugyan, de – más mesterségektől eltérően – a társadalom fölöslegesnek vélte a profi képzést, nagyjából a mozgalmi életből (párt, szakszervezet, ifjúsági mozgalom stb.) toborozták a közlékeny, véleményformálásra kapható, többé-kevésbé szabatosan fogalmazó, a faliújság-szerkesztésben tapasztalatokat szerzett és megedzett embereket, akik aztán a szerkesztőségi közösségekben képződtek és nevelődtek legtöbbször olyanná, amilyennek munkaadóik szerették volna tudni őket: engedelmes eszköz-emberekké.
S bár e képlet mindannyiunkra érvényes volt, akik a rendszerváltás előtt lapot csináltunk, kivételek akadtak, hála néhány, egy-egy szerkesztőségben dolgozó, tapasztalt szaki igényességének, akitôl elsôsorban nem megalkuvást, hanem szakmai mûfogásokat is lehetett tanulni, de fôként ellesni.
A szerkesztőségi élet "magániskoláját" kijárt, ám szakképzetlen újságíróként azt kell mondanom, hogy saját érdekemben elég hamar sikerült fölfedeznem a spanyolviaszt, vagyis éles helyzetben, tapasztalat közben rájönni arra, hogy melyek az interjú mûfajának fortélyai. Az általam tudott és gyakorolt eszközöket alig titkolt elégtétellel láttam viszont már pályám alkonyán abban a könyvben, mely 1993-ban jelent meg Christopher Silvester szerkesztésében, a Penguin Book könyvsorozatban, s egy évre rá, Szellemidézés (Nagy Interjúkönyv 1859-től napjainkig) címmel magyar nyelven is napvilágot látott, a BioGráf kiadó gondozásában.
 |
| Tolsztoj |
A könyv bevezetőjében a szerkesztő részletesen kitér az interjú genézisére. Mint minden műfajnak, ennek is voltak embrionális megjelenési formái. Így aztán igaz, hogy az első, vérbeli interjúnak tartott írás 1859 augusztusában látott napvilágot (ez nem más, mint Horace Greeley, a New York Tribune szerkesztője által Salt Lake Cityben készített interjú a mormon egyház vezetőjével, Brigham Younggal), de a kezdetekhez sorolják azt a húsz évvel korábban megjelent újságcikket is, amit James Gordon Bennett Sr., a The New York Herald tulajdonosa közölt az Egyesült Államok elnökével, Van Burennel Washingtonban történt találkozása nyomán. (Ennek éppen csak az a szépséghibája, hogy alig néhány bekezdésből áll, s tulajdonképpen nem is interjú, csupán beszámoló az elnökkel való találkozásról, a kettejük közötti eszmecserérôl, anélkül, hogy közvetett vagy közvetlen idézetek révén hiteles tudósításhoz jusson az olvasó.)
 |
| Stanley |
A műfajt, a hírlapi tudósításban szó szerint idézett vélemények, párbeszédek eszközét amúgy az interjú jelentkezése előtt is használták, például a bírósági tárgyalásokról szóló beszámolókban, aminek érthetően nagy közönségsikere volt.
 |
| Freud |
A nem mindennapi antológia nem csupán remek, természetes tankönyve az interjú műfaji kifejlődésének és gazdagodásának, hanem olyan történelmi személyiségek arcképcsarnoka, akik az utóbbi két évszázad eseményeiben meghatározó, sok esetben sorsfordító szerepet játszottak. Így olvashatunk benne a maga nemében szenzációs és immár megismételhetetlen interjút Karl Marx-szal, a marxizmus megteremtőjével, Henry Stanley Afrika-kutatóval, Robert Louis Stevenson, Mark Twain, Lev Tolsztoj, Emile Zola, Henrik Ibsen, Eugene O’Neill, George Bernard Shaw írókkal, Pablo Picasso képzőművésszel, Thomas Edison és Guglielmo Marconi feltalálókkal, Sigmund Freuddal, a pszichoanalízis atyjával, Al Capone hírhedt gengszterrel, Mussolinival, Bismarck-kal, Ghandival, John F. Kennedyvel, Hitlerrel és Sztálinnal – s a sort még folytatni lehetne. A hallatlanul gazdag galéria önmagában is szenzációs, de a kötetbe válogatott interjúk egyben a műfaj brilliáns darabjai.
CSEKE GÁBOR
Mussolini kivégzése - a jútubon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése