Életre szóló fészekrakás

Egy éve történt, hogy Daniel Carbajal Solsona uruguayi fotós szeptembertől novemberig fényképezőgéppel a kezében naponta követte nyomon, amint házának ablakpárkányán egy aranybarna madárpár - mely a fecskééhez hasonló sárfészket épít magának - elkészítette életre szóló családi szállását. Az arrafelé "Isten madarainak" nevezett fürge jószágok ugyanis egy életre szegődnek egymás mellé, hogy párban éljék le életüket. Ha egyikük elpusztul, a másik özvegységben él tovább... Társas kapcsolataik emlékeztetnek a gerlék és a galambok viselkedésére.

Daniel Carbajal Solsona képei (blogjában 61 felvételt helyezett el) világszerte nagy visszhangot váltottak ki, ugyanis azt dokumentálták, hogy madarai rendszeres, napi 8-10 órai munkát fordítottak az alapos építkezésre, de például a vasárnapot minden esetben tiszteletben tartották - olyankor egyetlen fűszálat sem tettek keresztbe.

A fotókból látványos képsor (diafilm, prezentáció) készült, különféle zenei alátétekkel látták el, az emberek előszeretettel küldözgetik ma is egymásnak a világhálón, s a jútub is teli van a téma különféle vonatkozásaival. Egyik zenés feldolgozását hazatalicskáztuk lennebb... (B.B.)

Képekben Attiláról (1)

Az alább elkezdett képsort egyszer már összeállítottam egy portálon, amely örökre elsüllyedt a cyberűrben. Akkora szeretettel gondoztam, mint kertész a virágoskertjét. Nyersanyagát szerencsére megőriztem. Most újra kezdem az építést, vállalva a József Attila szavaival ekként megfogalmazott kockázatot: "Talán eltűnök hirtelen..."

József Attila.
Dési Huber István szénrajza

1.



Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek.

(JA: Talán eltűnök hirtelen...)




2. 



E világbon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsir a hat, de mire mégy?
 A hetedik te magad légy!

    (JA: A hetedik)

A Gát utca 3. szám alatti ház udvara Budapesten. Ott született JA.

A Hetedik - Sebő Ferenc és a Kaláka előadásában (a videó indításához kattanj e szövegre!)

                                                                            

"Vasak rohantak vasakon"

Ma délután ördögi szerencsém volt. Mivel elhatároztam, hogy az olvasásnak szentelem, verskötetekben turkáltam, mint aki keres valamit. Pedig nem kerestem semmi különöset: csak lapozgattam, céltalanul. Szabó Lőrinc kötetem (Tücsökzene. Rajzok egy élet tájairól. 1945-1957) itt nyílott ki. Sorsszerűséget látok benne. Legalább is olyan értelemben, hogy gyorsan tovább építsük vele tegnap megkezdett vasúti terepasztalunkat...  S hogy a lúd kövér is legyen, előszedtem hozzá féltve rejtegetett képes kincseimet... (bakter)


Szabó Lőrinc:
A VASÚT FELÉ

A vasút felé a nagyhídon át
mentünk. Vasból volt. Az igazi csodák
mind vasból voltak. Vaskorlát futott
az oldalán, ahhoz támaszkodott
szívdobogva az ámuló gyerek.
A vas tette, hogy messze lehetett
látni, előre-hátra. S lent, a mély
pályán, ahol fekete és fehér
gőzöket fújtak vas-szörnyetegek
(félig ördögök, félig istenek),
vas-sínek száguldtak a végtelen
felé, s ameddig csak látott a szem,
vasak lihegtek, csikorogtak és
többet bírtak, dolgoztak, mint az egész
város: vasak rohantak vasakon,
vasak és tüzek, vasak és korom,
vasak, halottak és félelmesek,
s még félelmesebb, élő emberek.

Bálint Zsigmond: Gőzerő

A NAGYHÍDON

Néha megálltam a híd közepén.
Lent vágányok, tolatás. Feketén
dübörgött messziről a gyorsvonat,
affölé álltam. Hősi pillanat
volt ez, csábított a képzelt veszély!
Kis agyamat feszítette a vér.
És a gép jött. Ismertem savanyú,
fojtó füstjét; de valami iszonyú
parancs lökött, hogy ott maradjak és
ne győzzön rajtam undor, reszketés:
éreztem: korlát, vashíd megremeg,
villámló kráter fölött lebegek,
füst, korom burkol, vízgőz, kattogás,
ég-föld egyetlen omlás, csattogás -
de kibírtam!... Hálisten, semmi baj,
tovaszáguldott a vonat, a zaj,
s én, bár szívem rémülten dobogott,
büszkén megvártam még egy vonatot.

Szász Adrián: Állomás