Petőfi napjai a magyar irodalomban / 15

(Endrődi Sándor nyomán)

1845

November 20. Pesti Divatlap. II. 34. sz. 1138—40. lapján egy Honvágyi nevű levelet közöl Feltre olasz városka székesegyházáról. A város a tiroli hegyek aljában fekszik s székesegyházában egy faragvány van, melyet igy ír le: „A faragvány fehér alabástrom; egy 18 éves hölgy gyermek-ágybani haldoklását ábrázolja, — a kétségbeeséssel küzdő férj fejénél térdel a haldoklónak, nővére lábainál imádkozik, ipája mellére csüggedt fővel, s leverve a fájdalom miatt, egy karos székben kéztörve zsugorodik. A lelkész a vonagló jobbján a feszületet csókolásra nyújtja, míg a háziak éjjeli pongyolában, s arczukon szívből fakadt sajnálat hű kifejezésével, a gyógyulási reményt elölő lemondással, csudálatosan meglepővé emelik a jelenetet." ... „E jelenet felett, Petőfinek „Czipruslombok"   czimű költeményéből, sok vers önkénytelen hangzott el ajkamon; szerintem ugy rá illet e kétségbeesett férjre, miszerint el kezdem hinni, hogy Petőfit szívimádottja elvesztésével ily helyzetbe sújtotta a sors."...

Csárdában mulató pásztorok

November 22. Életképek. II. 21. sz. 669. lapon a Hirlapi őr a P. Div. XXXII. számáról:
„E számot Petőfi versezete „A jó öreg korcsmáros" nyitja meg, melly egyszerű s szívélyes költemény a költő szebbjei közé számitható, millyekkel, jeles tehetsége mellett is, csak ritkábban ajándékozza meg az olvasó közönséget."

Deczember 2. Nemzeti Újság. 190. sz. 763. 1. Szintén megjelent Petőfi verseinek második füzete is, melyet mi azonban teljességgel nem ajánlunk,  miután azok magokat nem csak ajánlják, de bámulatos népszerűségüknél fogva erővel is megvétetik a költészet-kedvelőkkel  és nem kedvelőkkel.

Deczember 4. Pesti Divatlap. II. 36. sz. 1205.1. Álmaim. 

Deczember 4. Kerényi Ujabb Költeményei. Pest, 1846. Nyomatott Landerer és Heckenasztnál. 8-r. 133.1. — Ebben a kötetben négy Petőfire vonatkozó költemény van. Az első, a 20-ik lapon „Szüret után" czimmel itt jelent meg először. Szól ekkép :

Petőfi van kezemben,
S egy mádi kis levél;
Amaz vitézi hangon,
Ez csendesen beszél.

Amai vitézi hangon 
Örökké bort kiált; 
A vinczellér hegyemben 
Egy aszút sem talált.

Kikandikál ezekből 
A régi leczke .... nos? 
Az élet zenekarja 
Milly ellenhangzatos.

Hadd igazítson rajta 
Másképen, a ki tud! 
Legjobb az ó boroknak 
Izenni háborút.

Versolvasó, ki hozzám
Hasonlón sújtva lől
Daloljuk el Petőfit,
S igyunk a régiből!

A második a 25-ik lapon „Az erdei lak (Költői verseny Petőfi és Tompával)" cz. a már előzőleg megjelent a Pesti Divatlap 1845-ík évi folyamában; a harmadik vers 43. 1. Petőfi Sándornak, ezzel a csillag alatti jegyzettel: „Lásd : Versek irta Petőfi Sándor 1842—1845, 143-ik lap" — szintén megjelent a P. Divatl. 1844. évi folyamában. A negyedik Triolettek III. czimmel, a 108-ik lapon itt jelent meg először és igy szól: 

Sándorkám, ez úgy-e jól lesz ?
Te már a bor istenéhez 
Énekeltél eleget; 
Sándorkám, ez úgy-e jól lesz ? 
Vedd át szőlőkertemet! 
Néked már talán csak kedvez,
S  gazdag  emberré tehet. 
Sándorkám, ez úgy-e jól lesz ?

Nemesi kutyabőr

Deczember 6. Életképek. II. 23. sz. 734. lapon a Hírlapi őr: A P. D. XXXV. számáról: „Versek közül ,Őszi képek' Tompa Mihálytól és ,Én magyar nemes vagyok' Petőfi-től kiemelendők; amazt érzetmélység, ez utóbbit csipős gúny teszi leginkább érdekessé."

Deczember 20. Életképek.  II.  25.  S2. 801—2. lapon a Hirlapi őr:
„— Versek vannak Erdélyi-től, (Róma, május 20. 1845.); Petőfi-től ('Álmaim'); Bérczy Károly-tól ('Búhangok'); Samarjai-tól (,Csókper').
„ . . . Petőfi 'irtóztató álmai' ellen kel panaszra, mellyek éjeit nyugtalanítják, mellyek felett azonban — úgymond — nem csodálkozik, mert csak azt szemléli álmaiban, mik az életben egyre történnek; a miért is végül boszúsan kiált fel: hogy jőjön el már egyszer a föld szétrombolására rendelt üstökös . . . E feketevérű boszus hangulat nem költői, tehát csak egyéni. Az egyéni érzelmeket dalba önteni csak akkor szabad, ha azokban valamelly általános költői eszme lappang; elégedetlenséget, ember- és világgyülöletet hirdetni mindenek közt legkevésbbé a költőnek hivatása. Ha valakit e baj bánt, iparkodjék menekülni tőle; a menekülésre két mód van: tisztába, egyensúlyba jőni önmagával, vagy tisztába jőní, megbarátkozni a társasélet formáival. E két mód egyesíthető. A ki nem teszi, illető költeményében sajnálat tárgyává leszen : a költő pedig szerettessék, tiszteltessék, magasztaltassék, csak ne sajnáltassék. Kit sajnálunk, alattunk látjuk őt; a költőnek pedig felettünk kellene röpkedni. Petőfy (!) már néhány hason irányú verset mutatott be az olvasó közönségnek; kívánjuk, hogy ezentúl minél kevesbet mutasson ..."

1846

Január 4. Pesti Hirlap. I. 601. sz. 11. lapon: —„ Petőfy (!) egy „Tigris és hyéna" czimű drámát irt, melly e napokban kerülend a színházi választmány vizsgálata alá."

Január 8. Pesti Divatlap. I. 2. sz. 26.1. Szemere Pálhoz.

Január 18. Pesti Hirlap. 1. 609. sz. 41. lapon: „— Petőfy (!) „Tigris és hyéna" czimű  drámája elfogadtatott."

Február 12. Pesti Divatlap. I. 7. sz. 132. lapon Boros Mihály Gondolattöredékek cz. czikkében a többek közt igy ir:
„Czuczor és Petőfi, egyik tüzes, a másik csöndes paripán nyargalództok a nép között; és mégis a nép nem ismer, nem hall titeket. Jah, mert nálunk a nép még nincs nevelve, és a népnevelés csak eszme, vajúdó eszme, melly-nek paszitáját tán unokáink fogják ellakni. Szegény nép! mintha te nem is ember volnál!"

Február 22. Pesti Hírlap. I. 624. sz, 122. lapon a fővárosi újdonságok közt:
„— Petőfi pedig ujabban egy regényt irt, melly jelenleg kiadásra vár. Vannak több igen szép versei is készen, mellyek közül különösen ki kell emelnünk egy nagyobbszerü gyönyörű költeményét illy czim alatt: A csárda romjai. E költemény a „Szépek könyvében" fog megjelenni."

Február 26. Pesti Divatlap. I. 9. sz. 178. lapon:
„— Petőfi regényt irt „A hóhér kötele"  czim alatt; a mű dicsértetik azok által, kik olvasák. Nem sokára mutatványt közlendünk belőle."

Márczius 14. Irodalmi Őr. 13. sz. 144. lapon: „— Petőfi ismét ujabb költeményeket ad ki Emichnél „Felhők" czim alatt, ha jól értettük."

Márczius 19. Pesti Divatlap. I. 12. sz. 221—22. J. Felhők. I—VIII. (Csillag alatti jegyzetben: „Mutatvány illy czimű, sajtó alatt levő kötetből. Szerk.")  I. Mosolygjatok rám. II. Gyertyám homályosan lobog. III. Szeretője-e vajon ? IV. Mivé lesz a föld ? V. Melyik a legrégibb temető? VI. Hány csepp van az oczeánban? VII. Oda nézzetek! VIII. Nem csak mi vénülünk.

Márczius 26. Pesti Divatlap. I. 13. sz. 257—58. lapon: „(Szénfy Gusztáv „Parlagi rózsák") czimű népies hangszerszerzeményei, zongorára alkalmazva, s Battyány Kázmér grófnak ajánlva, most kerültek ki Walzel jó hitelű kő-nyomdájából. Szerző Petőfitől és Szakáltól összesen 7 népdalt tett zenére, s hangköltői tehetségét, s nemzeties irányát ismét örvendeztetőleg tanúsítja. Mi — ellenkezőleg az Életképek szini bírálójával — azt állitjuk, hogy Szénfy népdalzenéiben el van találva a népies hang, mire bizonyságul szolgál az, hogy a Dreyschok hangversenyében, Füredy által hatályosan elénekelt népdala is, nagy tetszést viván ki, a közönség által ismételtetett. — A fent érintett hangművek Wagner műárusnál kaphatók 30 e. krajczárért."

Márczius végén. Özv. Barráné és Stein kolozsvári és nagyenyedi könyvkereskedők külön lapra nyomatott könyvjegyzékben hirdetik Petőfi Versek és Helység Kalapácsa cz. köteteit. Ez utóbbit így: „A Helység Kalapácsa. Hősköltemény négy énekben. Irta Petőfi Sándor. Vel. 2 csinos képpel ékesitett bor. fűzve 36 kr. pp. Egy ifjú tehetséges költőtől, az első tréfás hősköltemény (az ujabb időben) cz. könyvecske (diszes kiállítása mellett) komoly s humoristicus tartalma által mindazoknak ajánlhatóvá lesz, kik hogy víg órát magoknak készíthessenek, egy kis kiadást tenni nem sajnálnak."
Majd alább: „Május közepén fog megjelenni Petőfi S. illy czimű munkája: „A hóhér kötele". Végül u. o. hirdetve még a Koros Hölgy és Robin Hood cz. regények.

Április 2. Pesti Divatlap. I. 14. sz. 264. 1. Imádságom.

(Folytatjuk)

Petőfi napjai a magyar irodalomban / 11

(Endrődi Sándor nyomán)

1845

Petőfi utazik

Május 27. Honderű. I. 40. sz. 420. lapon a Laprosta a P. Divatl. 6-ik számáról:
„A szökevények, eredeti novella Petőfytől (!). E beszélyt inkább vázolat és tervnek semmint befejezett műnek kell tekintenünk, melly körülményen azért sajnálkozik rostáló, mivel e létező anyagokból csinos — és sok erkölcsi hatással biró — novellát lehet vala szerzőnek irnia; föltűnő továbbá az is, hogy a Divatlap igen érdemes szerkesztője midőn lapját a t. közönség pártfogásába ajánlandó a „Honderű" betűi számát az övéivel összevetve fölszámlálta, nem volt olly papirvesztegető mint most, mert itt is az általa úgynevezett franczia gyártmányi modort követve 15 az az tizenöt sorban, 25 az az huszonöt rövidnél rövidebb szó áll. Szép következetesség."
„E számban továbbá a költésze. kertje öt versvirággal gazdagodott. „A régi jó Gvadányi" Petőfytől (!). Azon könnyüség és régebben divatos népszerű magyarsággal van irva, mellyet a fiatal költő ugy látszik épen megróni akart. Ha e jó költemény szelleme csakugyan irónia, — miként nekünk ugy látszik, hogy az — akkor méltán éri szerzőt a kegyelethiány vádja, mert nem gondolta meg, mikép a ,régi jó Gvadányi igazi magyar beszédje' saját korszakához mérve a maga nemében classicus volt."

Május 27. Honderű. I. 40. sz. 421. lapon a Laprosta a P. Divatl. 7-ik számáról:
„E szám költeményei: Tavasz, Petőfytől (!). Az első oly jeles, minőt Petőfytől (!) csak várhatni. Ha a technikát mindig ugy szeme előtt tartaná, mint e versben, nem adna alkalmat bírálónak azon pongyolaság, sőt mondhatni gondatlanság fölött panaszkodni, mellyel legszebb, legeredetibb gondolatait mintegy papírra dobja; s ő sem kényszerülne szép tehetségei túlbecsülésében őszinte megrovóit salonias humanismussal „ugató ebeknek" nevezni. Higye el a fiatal költő, hogy miként a szép leány tündérbájai még szebbekké varázsoltatnak az ízletes öltözet által, ép ugy emeli a gondolat szépségét annak széptani szabályszerűsége. Vagy elfeledte-e, hogy sőt épen a lángész mindig bizonyos, habár öntudatlanul alkotott széptani szabályok szerint működik: s csak ő akarna hanyag versalkotásban, szabálytalanságban dicsőséget keresni?

Május 31. Életképek. I. 22. sz. 706. lapon a Hírlapi méh: „A költemények közül  egyedül csak Tompa  Mihály „Sűlyedés" czimü népregéjét (Életk.) tartjuk kiemelendőnek, mind tárgya, mind alakjára nézve, de különösen egyszerű, világos és tiszta előadása — s szép nyelvénél fogva, Petőfi versében „Mit szól a bölcs?" ha a benne előforduló eszmék még olly szépek s jelesek volnának is (de ezekről sem mondhatni azt), mindent elront ezen minden két sor után, s igy 16 sor után 16-szor előforduló,   csámcsogó  refrain: „Szikrát sem törődve, szól a bölcs: Itt van a pohár, hol a bor? tölts." Ha már mi magyarokul rossz és félrímeket írunk is s néha valóban  nem írnunk lehetetlen; ha rímek helyett tiszta  puszta  rytmussal  tractáltatunk,  mint  itt: „barát— kivakarák" vagy: „kalap -alatt", ám, Isten neki! de „tölts— bölcs!" épen mint a  németnél  „Kling— klang!"  s  nyolcz versszakban tizenhatszor „tölts—bölcs!" ez egy kissé mégis sok egy egészséges hallású magvar embernek."

Június 5. Pesti Divatlap. II. 10. sz. a hátsó boríték-lapon a P. Divatl. előfizetési jelentésében: „A közkedvességű Petőfi Sándor továbbra is egyedül lapunkban zengendi szép dalait, és pedig ezentúl is minden számban fog vele találkozhatni az olvasó." Alább: „Ugyancsak az első szám mellett fog megjelenni Petőfinek igen jól talált arczképe is."

Junius 10. Honderű. III. év, I. félév. 42. sz. 461. 1. A Laprosta ez. rovatban a Pesti Divatlap 8-ik számáról írva :
Görgey „Petőfihez" ir dicsőítő éneket, mellyet ha szerző rövidebbre szed, nem épen rossz dolgozat leszen. De szabadjon itt egy kérdést tennünk: honnan van az, hogy míg a „Szózat", „Néphymnus", „Merengés" koszorús írója csak bizonyos ünnepélyek' alkalmával dicsőítetik egy Sárosy, Tárkányi és Sujánszkytól, bizonyos idő óta alig jelenik meg lap, mellyben Petőfihez intézett dicsőítő, magasztaló versezetek' Eduardo Cunigundája ne ismételtetnék. Nem szeretnők föltenni, hogy az epicuraeismús' annyi bor- és hasonnemű dalokban történt dicsőítése lelkesítené fiatal költőinket. Mi, ha szerkesztők volnánk, illy, csak nagy költőket illető dicsőítéseknek, azért sem adnánk helyet lapunkban, nehogy az ugy is elbízottat még elbizottabbá tevén, egyes hibáiban megerősítsük.

Junius 19. Pesti Divatlap. II. 12. sz. 358. 1. A naphoz. (1844.) Közvetlenül utána: Részegség a hazáért.

Junius 19. Pesti Divatlap. II. 12. sz. 375—6. lapon: Nyilt levél Vahot Imréhez. Kedves Imrém! Gömör egyik kellemes völgyében irom e sorokat K. R. uj barátom házánál, kinek vendégszeretete előtted is ismeretes. Mostanában nem igen csinálok verseket, miből az következik, vagy is mi annak az eredménye, hogy pompásan folynak napjaim. Akkor szoktam legdühösebben dolgozni, ha rosszul van dolgom. Egyébiránt van elég kész versem, sőt volt még Pestről eljöttemkor is annyi, mennyi egy esztendőre is sok lesz, ennélfogva lapod nem szenved e részben fogyatkozást.
Ad vocem vers! A hírlapi méh csak dehonestálgat engem példás fáradhatatlansággal. Nem bánom; irjak olly hitvány verset, mint az egyszeri, úgynevezett csodaszép költemény volt: Ha bánom. Ismerem azt a szennyes indító okot, mellynél fogva a hírlapi méh nekem — nekem esik; s hogy ezt teszi, nem csodálkozom, miután tudom: ki az a derék bogár. Az is felötlött, hogy a hírlapi méh azon írókat különösen kiemeli, s magasztalja, kik az egykori Regélőben léptek föl. Tudod honnan van ez ? én tudom.
A Honderű kritikusa meg a fölött lamentál, hogy nem akarok tanácsokat elfogadni. Már ebben igaza van. Biz én, nekem nem minden ember tanácsa kell, ollyan simplex fráteré éppen nem, mint ő, ki „a régi jó Gvadányi" czimű versemet — per deos immortales! — iróniának véli (A hírlapi méh meg azt a kadencziát, hogy: tölts, bölcs, rossznak tartja; hát nem kötözni való már az illyen ember vagy micsoda ?
Ezeken kivül az Életképekben még valami moly is rágódik rajtam .. . no ki látott ily xerxesi hadat ? bizony még kikergetnek hazámból.... hohó! de már azt még sem teszik: nem vagyok ollyan bolond, hogy egy-két bagoly huhogása által ki hagyjam magamat kergetni abból az országból, hol engemet annyian szeretnek.. . minden kritikusi anathemák daczára is. Szeretnek engemet, barátom, büszke indulattal irom le, mit napról-napra mindinkább tapasztalok. És azt is mondhatom neked, hogy arczképemet erősen várják, erősebben, semmint némely urak meg is álmodnák.                                    Petőfi Sándor.
május 29  óta Gőmör-megye táblabirája.

E levélhez csillag alatti jegyzetben a következő sorok vannak csatolva: „No hiszen még csak most fogják mondani kis lelkű irigyeid, hogy elbizott vagy. Jól teszed barátom, légy büszke, neked erre több jogod van, mint millióknak. Légy büszke s vesd meg a törpéket és a gazokat. A szerk."

Junius 28. Életképek. I. 26. sz. borirték lapján: „Petőfi, ki e napokban tért vissza Pestre, mint halljuk, Egressy Gábor jutalomjátékára ,Zöld Marczi' czimű eredeti drámán dolgozik."

Lisznyay

Julius 3. Pesti Divatlap. 11. 14. sz. 430. lapon Lisznyay Kálmán „Petőfi Sándorhoz. Pest, május 9-én 1845." cz. verse, mely alatt a következő jegyzet áll: „Ezen jellemző költemény után, mellyben szerző e lap szerkesztőjét is kitüntetésre méltatá, fölösleges volna Petőfi Sándornak jellemrajzát, külön rovatban megírnunk. Itt fölötte hiven van festve génialis barátunk szellemi arczképe. A szerk."
Maga a terjengős poéma igy szól:

Lelkemadta teremtette
Kunfia!
Verjen meg láncsókjaimnak
Zápora.
Lánczra kötlek ha hived el
Feledted:
Ölelésem legyen a láncz
Feletted,
Azokért az egészséges
Dalokért,
Mellyeket zengsz e beteg hon
Üdveért ! —

Sokan kértek, hogy beszéljek
Felőled :
Ki vagy ? mi vagy ? s mi lehet még
Belőled ?
S elmondtam, hogy már  bakancsos
Is valál
S vitézkedtél a szerelem
Harczinál.
Hol szép lány volt a tündérvár,
S ajkin át
Lőtted ajkad csókkal töltött
Pisztolyát,
Mig a szived vérző sebet
Nem kapott,
S e sebből növesztél Cziprus
Lombokot.
Melly szent búdnak hervadatlan
Koszorú ;
S lantod, most egy daltmenydörgő
Gyászború.
S igy a vaksors közlegénye
Lől te és
Legélesebb kardod lőn a
Szenvedés! . . .

Hogy rideg volt egy időre 
Az apád,
A művészet szent szerelme 
Volt a vád.
A szív legszebb szenvedélye
Nőtt beléd:
A színészet tündérföldjét
Míveléd.
S hogyha még a hivatásod
Érezed,
A szinészet angyalával
Fogj kezet!
Mert  barátom, a szinészet
És a lant,
Bűbájos két égi testvér
Itt alant.
S e két szellem egy kebelben
Összefér,
S mindkettőért dicsőség a
Pályabér.
Méltó társa valál Vahot
Imrének,
Az igazi magyar élet 
Hívének.
Mert ha talán tirajtatok 
Állana,
Még Jupiter is atillát 
Hordana
S a széles ég magyar divat-
Lap volna,
Mellyben honfidalt Szent Dávid 
Dalolna.
Forró napsugár lenne a 
Pennája,
A holdvilág tintatartó, 
S tintája
Piros hajnal, és betűk a 
Csillagok,
Hogy hazánknak üdvét irna 
Általok! . . .

Barnává szövődött sorsod
Tengerén,
Élted egy kalandbélelte
Kis regény.
S így tehát ha javasolnák
Még neked :
Hogy ne irj magadról annyi
Éneket:
A dalizlésben ne hallgass Senkire :
Zengj szivednek eredeti Kedvire. —
A poéta az istenek
Komája,
S egész ország szive hallgat
Reája:
Zengd tehát a népszabadság
Énekét,
Zengd a közjog s nemzetegység
Szellemét.
Zengj szerelmet, mellyet a hölgy
Bája szül,
Itt az édes kínos élet
Üdvéül.
Szeresd hamvában is azt a
Kis leányt.
Ki miatt most szerelemnek
Gyásza bánt.
Búdaloddal repeszd meg a
Kék eget,
Hadd törjön át Etelkédhez
Szellemed,
S mert kevés ki élvehalva
Hűn szeret,
Hűn szeretni megtaníthat
Éneked.

Zengd továbbá a nagy alföld
Síkjait,
A tősgyökös népéletnek
Titkait.
S légyen lantod egyszermind kedv
Forrása, 
S zengd, mi a magyar legősibb
Szokása,
S a borból, hogy meg ne ártson, 
Mint igyék,
Mellyben a kedv lelkesítő 
Lángja ég.
Így is sokszor hallottam azt
Beszélni :
Anakreon unokája 
Petőfi.
Emlékszel-e hogy barátok
Mint leltünk
Megkondult a  kedv harangja
Közöttünk;
Homlokodra ülteted a
Szivedet,
Olly nyilt valál! s megöleltem
Lelkedet.
S azóta még mindig tart ez
Ölelés.
S lőn közöttünk szenvedélyes
Kedvtelés.
S ha jött a bú, s hánykodott a
Sziv alatt:
Borral pirositád halvány
Ajkadat:
Tiz ujjal furdalád borzas
Hajadat,
S jellemvonásod bélyegzé
Arczodat;
Egy perczben a legkomolyabb
Fájdalom,
S más perczben a legszilajabb
Vigalom.
S — azt mondád : nincs jobb a nektár
Édinél,
Maga az öreg Isten is
Azzal él. —
Igyál tehát! Csokonai
Ha élne,
Örömében veled lantot
Cserélne.
Lelkemucscse! Pegazusod
Telivér,
Csakhogy mindig szomjas, mindig
Inni kér,
És felőled ugy forog a
Hirkerek:
— Kancsó mellett csinálsz  legszebb 
Verseket.
—  Így hát kelyheddel szünetlen 
Készen állj :
Érdekében áll a honnak
Hogy igyál.
Szükség lesz vig dalaidra
Jövőre,
Egy világra szóló nagy
Menyegzőre.
Erdély lesz a szép menyasszony
S kebelén
Magvarország a hatalmas
Vőlegény! —

Július 10. Pesti Divatlap. II, 15. sz. 471. lapon a lapszemlében:
„Uti jegyzetek. Petőfi Sándortól. (Folyt. köv.) Míg be nem lesz végezve, csak ez általános kifejezéssel élünk, hogy igen érdekes, mulattató s benne minden sorban Petőfi eredeti erére ismerhetni."

Július 10. Pesti Divatlap. II. 15. sz. 480. lapon: Pozsonyból írja egy levelező, hogy ott előadták a Szigligeti Szökött katoná-ját német átdolgozásban. „A dalokból, az első fölvonás végéni dalok nagy részt ki vannak hagyva, helyettük azonban máshol két új dal fordul elő, az egyik Petőfi ismert néprománcza: „Megy a juhász szamáron", a másik „Szülőföldem szép határa" kezdetű népdal, mit Julcsa énekel az utolsó fölvonásban, s mi sokkal jobban illik oda a néha Pesten daloltaknál." (A dalokat magyarul énekelték.)

Július 12. Életképek. II. 2. sz. 60. lapon a Hírlapi őr a P. Divatl. 14. számáról szólva:
„ —Petőfi Sándorhoz, költemény Lisznyai Kálmántól... Legalább van egy dolog, miben a' fiatalabb irói nemzedék valóban követésre méltó példát mutat sok veteranusnak és sokaknak saját fiatal bajtársai közül is; ők egyre-másra küldözgetik   egymásnak  a   magasztaló   leveleket,   mellyek vitelbérét a közönség fizeti, nyilvános tanúságául, milly nagy egyetértésben élnek egymással, míg némely mások az érintettek közül legfőbb kedvöket a perpatvarkodásban látszanak lelni. Egyébiránt a jelen versezet a költőnek a lap mai számához csatolt arczképét kiséri."

Július 12. Életképek. II. 2. sz. 61. lapon  a Hírlapi őr:
„— ,Uti jegyzetek' Petőfi Sándortól. Nem tudnánk egyhamar felmutatni valakit fiatal iróink közül, ki szerzőnél nagyobb mértékben haragunni látszassák a kritikára; pedig ha szerzőből irodalmunknak olly jeles férfia válandik, minőt belőle szép tehetségei után várhatunk, ezt egyedül a kritikának fogja köszönhetni. Sz. jelen uti jegyzeteit saját magának már gyakran elmondott dicséreteivel kezdi, a critica elleni haragos kifakadásokkal végzi, közben pedig egyebek közt bevádolja atyját az olvasó közönség előtt. Egyébiránt a czikk, melly legnagyobb pongyolasággal van írva, elmés akarna lenni, de czélját nem éri, mert sokszor igen jól jöhet ki valamely szójáték vagy mondat vigadó társaságban, mi aztán leirva nagyon vizenyőssé válik.*). . . Ha P. S. öt évig semmi prosát sem irna s egyszersmind verseit megtizedelné, tiz év múlva nagy köszönetet mondana e jó tanácsért."
A fenti csillag alatt Frankenburg Adolf szerk. a következő megjegyzést teszi:
„Megenged, tisztelt barátunk, hogy e véleményében részünkről nem osztozhatunk: a kedélyességnek, bármilly pongyolán és naivul nyilatkozzék is, nagy baráti vagyunk s azért Petőfy (!) uti jegyzeteit, ámbár Heine modorától, mellyet a fiatal iró követni látszik, kissé elütnek, nem érdektelen olvasmánynak tartjuk olvasóinkra nézve. Szerk."

(Folytatjuk)