 |
| A Kalotaszegi Madonna c. film plakátja |
Nem is tudom, hogyan bukkantam a nyomára, Pedig magam is kolozsvári lennék, mint ő, csak hogy ő apám lehetett volna. Beismerem: vannak s maradtak még vétkesen szégyelni való hézagok tudásomon. Ezért most úgy csodálkozok rá, mint borjú az újkapura.
Széfeddin Sefket bejről van szó, aki 1913. június 6-án született Kolozsváron s 1967. november 22-én hunyt el Bejrútban. Hogy miként került a Szamos parti városba? Nem mindennapi módon, ám mégis egyszerűen: a korabeli török főkonzul, Ahmed D. Dzselaleddin (Celaleddin) bej fiaként látta meg a napvilágot, s apai felmenői mindvégig komoly szerepet játszottak a viharos török történelemben. Édesanyja Incze Gabriella kolozsvári színésznő.
Gyermekként minden élménye Kolozsvárhoz kötötte, s első írásait a Jóbarát és az Ifjú Erdély című lapokban közölték a szenzációra érzékeny szerkesztők. Verseire is felfigyeltek, miközben Budapesten jogot végzett. Majd a kolozsvári színház munkatársa, dolgozik az Ellenzék c. lapnak. Szoros barátságba kerül Nyirő Józseffel és Dsida Jenővel s helyet kap az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Szépmíves Céh baráti körében is.
Fiatalkori tudatállapotát jellemzően fejezik ki a harmincas évek elején az Ellenzék által közölt versei, amelyekből kettőt idézünk:
Széfeddin Széfy Sevket bej
PÁLFORDULÁS
Néztem már omló alkonyokba
hol szőkék a felhők s a minarett-rajok
mint bűvös mágnesujjak vonzanak
és véghetetlen mélyek s gyújtók a csillagok.
Igen, én láttam mind mind,
hisz Kelet fia vagyok.
