Szeptember elején a kolozsvári magyar színház őszi évadát sajtótájékoztató vezette be. Ezen a direktor, Tompa Gábor bejelentette: új, modern színház építését tervezik a mostani helyébe, s az ötletet már be is mutatták a művelődési miniszternek. Körülbelül négyszáz férőhelyes, műszaki szempontból európai színvonalú épület kerülne a kolozsvári színház és opera jelenlegi adminisztrációs irodái és próbatermei helyére a Szamos parton, ugyanis ezeket a régi ingatlanokat előbb-utóbb amúgy is le kellene bontani, hiszen bármikor egyszerűen becsúszhatnak a folyóba. Sajnos, éppen csak azt nem tudni egyelőre, mikor is fog megvalósulni, és miből finanszírozzák...
A hír olvastán eszünkbe jut, hogy az a levetnivaló, "rongyos régi" valamikor a Trianon utáni erdélyi színészet megmentője és védhelye volt, s óvó szeretettel lépett az elrekvirált nemzeti épülete helyébe. Janovics Jenő, a kolozsvári színház sokoldalú, agilis és a csapatáért mindvégig - 1943-as haláláig - felelősen cselekvő és eljáró igazgatója szerint a Szamos parti épület minden tiszteletet megérdemel, hiszen "a Hunyadi téri színháznak kiegészítő része volt, másrészt mert nehéz időkben, amikor a magyar színészeket a megszálló hatalom katonai erőszakkal űzte ki a Hunyadi téri színházpalotából, ez a Szamos-parti szellős ház, amely egyébként nem mondható építészeti remekműnek, volt mentsvára, otthona, megmentője a kolozsvári magyar színjátszásnak. Mi lett volna, ha az igazi otthonból való kiűzetés napján nem állott volna ez a Nyári Színkör? Hová menekültek volna a magyar színészek? Bizonyos, hogy toloncúton kerültek volna át a trianoni határ másik oldalára, mint ahogy Jugoszláviában történt, s elnémult volna a magyar szó, a magyar dal, a magyar játék Kolozsváron. Meggondolkoztató végzetszerűség van abban, hogy miért és miből épült fel ez a Színkör, amely kisebbségi életünknek felbecsülhetetlen értékévé nőtt 1919-ben..." A jóemlékű direktor - akinek életéről és munkásságáról Zágoni Bálint remek dokumentumfilmet készített, nem átalt könyvet szentelni a kolozsvári színjátszásnak (A Hunyadi-téri színház. Korunk Baráti Társaság-KomPress Kiadó, 2001), annak huszadik fejezetét lapozzuk fel... (B. Bálint)
 |
| Janovics Jenő, a magyar Pathé - a film megtekintéséhezkattints ide |
JANOVICS JENŐ
Hogy épült fel a Szamos-parti „fabódé" helyén a Színkör,
mely a megszállás idején 21 éven át hajléka volt a magyar színészetnek
...Tulajdonképpen senki nem akarta, hogy felépüljön. Egyedül én verekedtem érte. Szívósan, kitartóan, akadályoktól vissza nem riadva. Hogy miért? Annak okát ma sem tudnám adni. Előérzet volt-e, hogy jön majd idő, amikor oda menekülnek az erdélyi magyar színészek? Nem hiszem. Ki gondolt volna akkor Trianonra? Csak azt tudom, hogy ellenezte a város, ellenezte a kormány. Az volt a vélemény, hogy nincs reá szükség, én meg állhatatosan és konokul hangoztattam, hogy de igen, égető szükség van rá. Terveket készítettem, beadványokkal ostromoltam a Színügyi Választmányt, a várost és a kormányt. Nem nyugodtam.
Elmondom most szépen, sorjában tanulságos történetét annak, hogy miből, mikor és milyen célkitűzésekkel épült fel a Színkör.
 |
| A Színkör 1873-ban |
(A folytatáshoz kattintsunk mindig a További bejegyzések-re!)
