aranytalicska: kertész

Bakter Bálint újra kopog

2001 húsvétján alulírott hivatalos nyilatkozatot tett arra nézve, hogy kicsoda-micsoda ő maga és milyen körülmények vetették egy furcsa versgyár közelébe, ahol nevezett Periszkóp Pál - amúgy Palinak emlegettem magunk között szólva - nemes szolgálatot teljesített, úgymint verseket faragott nagy szorgalommal és fantáziával. Meg tálentummal.

Szép idők voltak azok... Akkor történt meg, hogy Palika egészségét megtámadta a versgyári tipródás, s a veszély különösen az értékes fejet érintette, ezért úgy intéztük, hogy világgá mehessen legalább néhány hétig. Illő szerénységgel ajánlottam föl szolgálataimat, hogy amennyire tőlem telik, megpróbálok résen lenni, szemmel követni minden mozgást a gyár körül és megakadályozni bármilyen gyanús fejleményt. Azt is megígértem neki, hogy amiként az illik, jelentésekbe foglalom a tapasztaltakat, hogy miután hazatérne, a saját eszével vonhassa le belőlük a következtetéseket.

Igazából én ezidő alatt jöttem bele a versfaragás gyári rejtelmeibe, pontos jelentéseket írtam Palika részére, hogy ha majd megjön, ott tudja folytatni a nemes munkálkodást, ahol abbahagyta. Amikor pihenéséből megtért, nem csak barátságát, hanem nagyrabecsülését is kimutatta, megdícsérvén ténykedésemet és... verseimet. Aztán egy kis versengés után kötetbe is gyűjtöttük irományainkat, aminek ezt a címet adtuk:

Periszkóp Pál-Bakter Bálint: Robogni örök úthengeren, avagy mit vétettek a dáliák. A könyv a Státus kiadónál jelent meg - kicsi volt, de velős, s elérhető az interneten is.

Ezt nem azért firkáltam ide, mintha a könyv kötelező olvasmány lenne, csak miheztartás végett. Mert miután interjút adtunk egy Gergely Tamás nevezetű egyénnek (valami Káfé nevű portáltól), illetve boldogan elkönyveltük egy Zsidó Ferenc nevezetű ifjú prózaíró kedvező kritikáját, szépen helyet foglaltunk a babérjainkon és más foglalatosság után néztünk. Vagyis, felszívódtunk. Útjaink elváltak...

Persze, az évek nem múltak el nyomtalanul és eredménytelenül. Én elkerültem Bukarestből, egy ügyes kis hegyi városban telepedtem meg. Ablakomból a havasra látni, illetve ha oldalt fordulok, egy kompjutermonitor villódzik előttem mintegy 40-50 centiméterre, az az én gukkerem, azon át leskelődök be a nagyvilág ajtórésein a messzi távolba, s a kitartó kukucskálás közben egy érdekes, hozzám hasonló BB-tüneményre figyelhettem föl, nevezett Banya Beára, akitől szintén nem volt idegen a versfaragás szenvedélye, de meg az olvasás, a zene, a szép fölkutatása és felstószolása sem. Az egyik nap összebeszéltünk és pillanatok alatt összetákoltuk ezt a nagybani lerakatot. Ő a gondnoknő, én vagyok a bakter. Egymás körmére nézve vigyázunk a talicskánkra, mindaddig, amíg értelmesnek és fenntarthatónak látjuk ezt a kalandot.

Bakter Bálint

(valahol a hegyek tövén)

2010 őszén

Magunkról: Link társaság

Felgyorsultunk, s nem érjük utol magunk. A gyorsulás egyik tényezője az ötödik dimenzióban, a virtuális térben száguld. Aki nem ül számítógép elé, az lemarad a világról. Szidjuk, irigyeljük, gyűlöljük a kompjútert, de nem lehet már nélküle élni. Mert társasági lénnyé vált: rajta keresztül kalandozunk, ismerkedünk, barátkozunk, s ha nem egyéb, hamarosan új végtagunk lesz.

Az újságok, könyvek beköltöznek virtuális dolgozószobánkba, ahol napestig el lehet tölteni az időt, és mi lehet épületesebb az emberi lélek számára, mint kinyújtóztatni ismereteit a pozitív értékek és energiák irányába?

Az Internet egyre tágul, mint a Világegyetem. Több emberöltő sem elég rá, hogy a már feltöltött adatokat végigböngésszük. Link társaságunk, mely egyelőre két tagot számlál, azért állt össze, hogy tálcán kínáljon válogatott finomságokat a szem, fül és intelligencia ingerlésére, a szépségszomj csillapítására. Amire rátaláltunk, és megtetszett, azt menten talicskába rakjuk és a nyilvánosság orra alá toljuk – éljen vele, ha akar. Ha egyezik az ízlésünk, csemegézzen velünk! Az Aranytalicskából, mint valami bőségkosárból, mindenki egyaránt vehet.

Banya Bea ajánlja magát

Banya Bea a négyszögletes kerek széken forgó mézeskalács palotakarcoló legtetején lakik Veseországban, s ott sütögeti dinoszauruszpecsenyéjét, közben a körmére néz magának és minden boldogtalan halandónak, aki besuvad távnézőkéje lyukán. Így talált rá a tengerialattomos koralkalmas eredendőszövevények mélyén hullámhosszon rengő észlényekre, magával egyívású sziporkás szerzeményekre, legkitartásosabban a verssorompók közé szorult Bakter Bálintra, fenn is akadt világraszóló hálójában.

Banya Bea párka és egyetlenke, rímeket sző olykor értelmetlenségből. A sötét agyak ellen szövetkezett nagytudomású pártafogójával, aki világos, hogy nem hagyta annyiban, s így lépre jöttek, valódítván.

Banya Bea habszurdokban is otthon van, kivéve máshol. Általában harmadik személyben hallgat önmagáról, gondolkodni sincs ideje, ezért nem esik bele. Életkora már elmúlt, de jövője még születendőben, minthogy kissé sokoldalú.

Banya Beáról azt is kell tudni, hogy borba fojtva énekel, sötét utcán visszafogottan konvergál, s mindenre kapható, aminek semmi értelme.

Banya Bea

(valahol Europalapos szigetén)

2010 mikoris

aranytalicska

Oldalak

2011. április 10., vasárnap

A költészet és az ő napja...

Magunkról: Link társaság

Keresés ebben a blogban